Dunántúli Napló, 1976. november (33. évfolyam, 302-331. szám)

1976-11-10 / 311. szám

1976. november 10., szerda Dünantmt naplö 3 Nem szexuális felvilágosítás * A családi életre nevelés Az iskolák tudatosan készítik fel a gyermekeket Aprócska kislány kopogtat házunk kapuján. Alaposan be­bugyolálta hajasbabáját. — Viszem a babábat a dok­tornőmhez — mondja. A „dok- tornéni” lépcsőházunk legalsó lépcsején „ül várja a „beteg” kisgyerekeket... Bebútorozott „szobákon”, „patikán”, „zöldségbolton”, já­tékbabakocsin — és ki tudja, még mi mindenen kell átbotor­kálnom nap mint nap, házunk­ból kijövet. A házban lakó gye­rekek szívet melengető játékai elgyönyörködtetnek, elgondol­koztatnak. Nem kell különö­sebb megfigyelőnek lenni ah­hoz, hogy az ember észreve­gye: a babázó kislányok a ba­ba mamájának szerepébe búj­va dédelgetik játékszerüket, rendezgetik szekrénykéiket, a babaágyakat. A társaságban rendszerint „papa" is akad ... s ez már annak bizonysága, hogy a gyerkőcök szívesen utá­nozzák a felnőtteket, spontán készülődnek a jövőre — egy­előre csak játékosan-komolyan. Bevezetése teljes körű A tudatos szülő odafigyel ezekre a játékokra, mint aho­gyan odafigyel a teljes gyer­meki személyiség fejlesztését szem előtt tartó iskola is. Tu­datosan, tervszerűen, a fiata­lok életkori sajátosságaihoz igazodva igyekszik felkészíteni a gyermeket a holnapra — így például a családi életre is. Ezt a célkitűzést szolgálja a csalá­di életre nevelés, amely az utóbbi időben az osztályfőnöki munka szerves részét képezi. Nem. új „tantárgyról” van szó — még kevésbé szexuális fel­világosításról — bár ez utób­bit is sok esetben az iskolának kell elvégeznie a szülő helyett. A népesedéspolitikai hatá­rozat végrehajtásaként ezen a területen törekvéseink közép­pontjában az anyaság megbe­csülése, a gyermekvállalás és nevelés öröme, a család védel­me és erősítése áll — hang­súlyozza a Baranya megyei Ta­nács művelődésügyi osztályá­nak előterjesztése, amelyet a közelmúltban tárgyalt meg a Megyei Oktatás- és Ifjúságpo­litikai Bizottság. Ennek a tö­rekvésnek a helyessége pedig ma már aligha vitatható. Soklépcsős felkészítés ala­pozta meg — olvasható az előterjesztésben — a családi életre nevelés általános beve­zetését, amely az 1976/77-es új tanévtől megyénk alsó- és kö­zépfokú intézményeiben teljes­körű lett. Emellett más tantár­gyak oktatása során is foglal­koznak a családi élet morális- etikai-pedagógiai és biológiai kérdéseivel — a tárgyak sajá­tosságainak megfelelően. Mindemellett megállapítható, hogy e kérdésben a felnőtt tár­sadalom műveltsége is megle­hetősen hiányos és bizonyta­lan. Együttműködve a szülőkkel Sajnos az is előfordul — és ez nagyfokú tapintatosságot igényel az iskolák vezetésétől — hogy a családi életre neve­lés feladatára nem minden pe­dagógus találtatik alkalmas­nak. Nem egyértelműen meg­nyugtató az egészen fiatal pe­dagógusok főleg a képesítés­nélküliek felkészültsége, alkal­massága erre az „intim szfé­rát" érintő feladatra. Az eddigi tapasztalatok alap­ján egyelőre elsősorban a tu­dati elemek javulásáról, a bio­lógiai és etikai tájékozottság erősödéséről beszélhetünk in­kább, mint az érzelmi és ma­gatartásbeli előrelépésről. A továbbiakra vonatkozó legfon­tosabb feladatok közül az elő­terjesztés és a belőle fakadó vita a pedagógusok, igazgatók jobb felkészítését, a család és az iskola szorosabb együttmű­ködését hangsúlyozza. Dr. Fekete Miklós, az ifjú­ságpolitikai bizottság tagja ja­vasolta, hogy több pedagógust és szülőt kellene megkérdezni, mi a véleményük a családi életre nevelésről. Esetleg a bi- • zottságnak érdemes volna el­látogatnia ilyen órákra. Bernics Ferenc, a Megyei Ta­nács művelődésügyi osztályve­zetője elmondta, hogy vélemé­nye szerint a rádió és a tele­vízió — a családi életre neve­lésről szólva — sajnos, kissé túlhangsúlyozza a szexuál-köz- pontúságot — holott itt komp­lex személyiségformálásról van szó. Ami a pedagógusok tovább­képzését illeti, kérdéses az, hogy vajon elsősorban szak­mai ismereteik gyarapítására, vagy inkább módszertani gya­korlatuk kibővítésére van-e szükség. •Mindezt a holnap válaszolja meg véglegesen. Afölött azon­ban, hogy társadalmunkban minden téren, így a családi életben is egyre nagyobb fokú tudatosságra, felelősségtudatra van szükség, ma már nem le­het vitatkozni. Ennek a tuda­tosságnak, felelősségtudatnak a megalapozását pedig aligha lehet elég korán elkezdeni. Bebesi Károly Színházi program a felnőtt­oktatásban A Pécsi Nemzeti Szín­ház igazgatósága Pécs és Baranya felnőttoktatást irányító pedagógusaival ta­nácskozott. A színház köz- művelődési programja ke­retében a munkásközön­ség számának folyamatos gyarapítását szolgálta a tanácskozás. A pedagógusok és a színház vezetői közösen 'ki­választották azokat a da­rabokat, melyeket a dol­gozók esti iskoláján tanuló munkások részére megte­kintésre ajánlanak. Ezek: Illyés Gyula Dániel az övéi között, Meliere Scapin furlangjai s a felújított Bánk bán, valamint egy-két szórakoztató darab. Az akcióval — remélik — újabb, több száz főnyi munkásközönséget nyer a Pécsi Nemzeti Színház. 1 Szerződésbontás? Kártérítés? Beszélgetés a legjobb magyar jogi dolgozat szerzőjével A pécsiek örömére a szocia­lista országok I. tudományos diákköri konferenciáján a vá­ros egyik egyetemistája kép­viselte Magyarországot, A há­rom magyar egyetemi jogi kar számtalan tudományos diákkö­ri dolgozata közül Kecskés László „Az érdekérvényesülés problémája a szerződési jog­ban" című munkája hangzott el az állam- és jogtudományi szekcióban.- Polgári jogi témát válasz­tott. Általában mi jellemző a ma pogári jogra? — kérdez­tük Kecskés Lászlót. — Korunk polgári jogára a közjog nyomja rá a bélyegét. A klasszikus polgárjogi eszkö­zökkel tehát ma már nagyon keveset lehet elérni. Az állam ugyanis egyre inkább gazda­sági alannyá válik és intenzí­ven nyúl bele a polgári jogi viszonyokba.- A polgári jogi eljárásban egyenrangú felek állnak szem­ben egymással, míg államjogi vagy büntetőjogi eljárásban hiányzik az egyenrangúságnak ez az érzése. — Kicsit talán erről is szól a dolgozatom: az egyolda- I ú érdekérvényesülés problé­májáról a szerződési jogban. Két része van. Az elsőben ar­ról van szó, hogy Magyaror­szágon nagy technikai szerve­zettséggel működik a fogyasz­tói érdekvédelem. Felismertük tehát: részben az állampolgá­rokat állami szervekkel szem­ben, részben pedig gyengébb állami szerveket erősebbekkel szemben — védeni kell. A szer­ződéses viszonyok nagy része ma azt mutatja, hogy érdek­zavar esetében általában csak a szerződéstörő megoldást; az elállást alkalmazzák. Nem pe­dig a rugalmasabb szerződés- módosítást. Ennek oka, hogy az elálláshoz kisebb adminiszt­ratív gondosság kell. Tehát a szocializmusban lévő monopo- lizációs veszélyekről és azok polgári jogi eszközökkel törté­nő fékentartásáról, vagy meg­felelő helyre szorításáról érte­kezem dolgozatom első részé­ben.- Milyen összefüggésben van a dolgozat a gazdaságirá­nyítás mai rendszerével? — Második részének tárgyát éppen a gazdaságirányítás új rendszere vetette fel. Gazda­ságpolitikailag legjobbnak tű­nő szabály, mégis teljesen ki­használatlan: a megrendelői elállási jog. Baranyában pél­dául volt olyan év, hogy mind­össze egyszer éltek vele. Én a kihasználatlanság okait kere­sem. Ez részben nem eléggé korszerű jogalkalmazási ref­lexekben nyilvánul meg, hogy tudniillik a szerződési jognak generális fegyvere az érvény­telenség, hatálytalanság... Pe­dig másra is figyelni kell, mert a szerződési jognak sok­kal színesebb az eszköztára. — Magyar szempontból mi te­szi érdekessé az elállási jo­got?- A gazdaságirányítás új rendszerével mi megelőztük a többi szocialista országot. En­nek egy vetülete a megrende­lői elállási jog. A többi szo­cialista ország még csak most kezd hozzá. Máskülönben ren­geteg burzsoá kritika éri, talán éppen azért, mert ez egy kicsit a szocialista jognak előretolt intézménye. Azzal is vádolják, hogy válságjogi alapokon áll. Ez azonban más, mint általá­ban a válságjogi intézmények. Hiszen azoknak múltra irányult­ságuk van, a múltban bekö­vetkezett negatív gazdasági körülmény folytán általában időleges fizetési kedvezményt biztosítanak, mindkét fél érde­kében, Az elállási jog viszont figyelemfelhívó tényező, össz- gazdasági szinten. Vagyis a jövő fokozottabb szerepet kap benne, minthogy válságjogi in­tézmény lehetne. Az elállási jogintézményt kártérítési szem­pontokkal lehetne gazdagítani. Ezért helytelenítem a Polgári Törvénykönyv 320. §. 1. bekez­désének szövegét, hogy „az el­állás a szerződést felbontja”. Ezzel szemben a szerződés az elállás után is fennmarad, sőt kártérítésbe fordulhat. Miután Kecskés Lászlóval be­fejeztük a beszélgetést, Buda­pestre utazott és másnap át­vette a Magyar Jogász Szövet­ség különdíját, amit a nem­zetközi diákköri konferencia legjobb állam- és jogtudományi dolgozatának ajánlott fel. Kecskés László tehát - nem­zetközi első, Földessy Dénes Előtérben a „cselekvő filmek” Emelkedik a filmklubok száma Baranyában Vitafórum — a vetítés után — Az első vetítésen négyen voiltak, ma már 70—80 a nézők, azaz a klubfoglalkozáson részt vevők száma — meséli Pálmai Tamás, a vajszlói művelődési ház igazgatója. Egy hathetes Balázs Béla stúdió-sorozatról beszélgetünk, s ennek a soro­zatnak nem éppen a szórakoz­tatás volt az elsődleges célja, mint ahogyan a következő „ba- lázsbélás” sorozaté, a Kong­resszusi leveleké sem. A kez­deti természetes idegenkedés megszűntével, a negyedik vetí­tésen már csaknem az egész klubtagság ott volt. — És a vélemények? — Egyelőre ott tartunk, hogy feketék-fehérek. Kevés a „kö­zéputas" vélemény. A tagok egyikének egyáltalán nem, má­sikának pedig nagyon tetsze­nek a filmek ... A filmklubok egyre nagyobb szerepet töltenek be a közmű­velődésben — nemcsak azzal, hogy programjukon a művelő­dést szolgáló filmek szerepel­nek, hanem fórum-jellegüknél fogva is, azzal, hogy segítenek az alkotás teljes elsajátításá­ban, azaz a tudatosításban. A filmkultúrán keresztül megsze­rezhető műveltség iránti von­zalmat jelzi, hogy a filmklubok száma országosan és megyénk­ben is örvendetesen növekszik az utóbbi években. — Magyarországon jelenleg 400 filmklub van —• hallom Po­rös Gézától, a Baranya megyei Tanács közművelődési csoport­jának főelőadójától. És ez a szám csak a közművelődési há­lózatban működő klubokat fog­lalja magába. A többi — egye­temi, főiskolai, üzemi, vállalati — filmklub nem szerepel eb­ben a számban. Témájuk, ösz- szetételük a lakóhely típusától, kulturális rétegezettségétől függ. Az idén nyáron ott vol­tam a Balázs Béla filmstúdió Tahitótfaluban megrendezett táborában, s ott is szó esett ar­ról, hogy a társadalmi forgal­mazás eme csatornáját meg kell erősíteni. — Mit értsünk ezen? — Ez — többek között — azt jelenti, hogy a művelődési há­zak kis-közösségei a jövőben maguk válasszák meg a bemu­tatásra kerülő filmeket Ebben persze a népművelő orientáló, befolyásoló szerepe is érvénye­sül majd. Ma már ilyen ese­tekben ugyanis nem elég a puszta vetítés. Az sem lehet közömbös, hogy a filmben föl­vetett problémák tudatosul­nak-e a nézőben ... — így itt ennek megfelelően nem a hagyományos mozi-szi­tuációról, hanem a művelődő, tudatosodó ember szituációjáról kell beszélnünk. Ebben a rend­szerben az úgynevezett „cselek­vő filmek”, azaz a társadalmi problémákat fölvető, azok tu­datosítását, megszüntetését elő­segítő filmek kerülnek előtérbe. Ilyen például a Balázs Béla stúdió nevelésügyi sorozat amellyel az o célunk, hogy a megye minden pedagógusa megismerje. Az ilyen filmeknél általában nem merülnek fel formanyelvi nehézségek, egyér­telműen, világosan beszélnek társadalmunk egy-egy égető gondjáról, problémájáról. Filmklubjaink között jó pél­daként említhetném Siklóst ahol a felnőtt klubtagok száma 120, de ez a szám esetenként a Beremendről és a környék településeiről bejárókkal jelen­tékenyen kiegészül. A vetítés előtt bevezető előadás hangzik el, vetítés után pedig a klub vitafórummá alakul át. Ezek a viták meglehetősen szenvedé­lyesek, jól tükrözik milyen ha­tást tett a film a nézőkre. A gimnáziumi filmklub pedig je­lenleg a filmesztétikai oktatást helyettesíti. — A Baranya megyei Mozi­üzemi Vállalat segítőkészen tá­mogatja közművelődési törek­véseinket, s ennek szempontjait magáévá téve vesz részt ak­cióinkban. A közművelődési há­lózatba tartozók mellett a me­gyei Moziüzemi Vállalat klubo­kat és filmbaráti köröket mű­ködtet — többek között — Pé­csett, Mohácson, Komlón, a POTE-n, a Jogtudományi és a Közgazdasági Egyetemen, ü Műszaki Főiskolán, az Ifjúsági Házban és még számos helyen, így összegezésként elmondha­tom, hogy a baranyai közönsé­get a filmklubokon, filmbaráti körökön keresztül, mintegy „te­rített asztal" mellé invitálhat­juk, ahol a hazai és külföldi filmalkotások legjavából kap­hat ízelítőt. B. K. Az egész dolog bámulatos gyorsan, egyszerűen ment végbe. Voltaképpen minden­ki megkönnyebbült — máraz egészségügyben dolgozókra, és a szakigazgatási vezetőkre gondolok — a miniszteri ren­deletet végrehajtották, nincs tovább gond, nincs tépelő- dés: hogyan, miképpen, ki­nek lesz ez jó és kinek még jobb? Igaz, minta már volt. Mo­hács, Szigetvár és Siklós pél­dája nyomán könnyebb volt a helyzet. E fent említett he­lyeken korábban már megva­lósultak azok az elképzelések, amelyek az integrációt jelen­tik. Ezeken a helyeken — Komlón is — korábban kiala­kították a kórház—rendelőin­tézet egységét, ez az egész­ségügyi ellátásnak, pontosab­ban a jó egészségügyi ellá­tásnak az alfája és ómegája. Ez már Komlón is megvolt, most mindössze csak a töb­bi intézmény, más egészség­Szakmailag és gazdaságilag előnyös ügyi szolgálat gazdasági és szakmai hovatartozása felől döntöttek. És úgy döntöttek, hogy minden egyetlen egy­ségbe tartozik, kivéve a KÖJAL-t , hiszen az hatósági feladatokat is ellát, aláren­delése tehát megoldhatatlan. Fölös ismétlésekbe senki sem szeret bocsátkozni. Még­is újra és újra hangoztatni kell, hogy mind a szakmai, mind pedig a gazdasági irá­nyítás lényegesen leegyszerű­södik, ha ezt így oldják meg. Gondoljuk csak meg: hány helyütt működnek gazdasági apparátusok, amelyek ha egyetlen gazdasági igazgató­ságba integrálódnak, lénye­gesen egyszerűbben, szerve­zettebben, jobban képesek ellátni feladatukat. Szakmai­lag is ugyanez a helyzet. Nin­csenek külön territóriumok, a szakmai felügyelet nem jog, hanem kötelesség a terület vezetőjének. Egyetlen figyelemre méltó pontja volt annak a vitának, ami kialakult a végrehajtás előtt. Szerencsére rövid ideig tartott, de mindenesetre jelez valamit, amire jó lesz odafi­gyelni. Nevezetesen: hova ke­rülnek a munkáltatói jogkö­rök, kinek lesz lehetősége ju­talmazni dolgozóját? Egyet­len személy kezébe lesz leté­ve a kinevezés, jutalmazás és büntetés joga, vagy pedig ezt megosztva gyakorolhat­ják a különböző intézmények élére állított felelős vezetők? A kinevezés — hatalom. A pénzjuttatás jutalom, vagy béremelés formájában —■ ha­talom. A büntetés — hata­lom. A hatalom gyakorlása pedig csak olyan személy ke­zében hatásos, aki ezzel nem él vissza. És akiben nincse­nek ilyen hajlamok, szívesen megosztja ezt a hatalmat másokkal. És így könnyebb kialakítani a demokratikus vezetési stílust. Ahol ez történik, kevés baj akad az egészségügyi el­látásban. De ehhez kell ki­alakítani azt a struktúrát, amit az integrációs rendelet maradéktalan végrehajtása eredményez: az egészségügy egy és oszthatatlan, olyan egység legyen, amelyben jó közérzete van a benne dol­gozónak és az ellátásban ré­szesülőnek egyaránt.-kp-

Next

/
Oldalképek
Tartalom