Dunántúli Napló, 1976. november (33. évfolyam, 302-331. szám)

1976-11-07 / 308. szám

1976. november 7., vasárnap Dunántúli napló 3 A Munkácsy Mihály utcai épület homlokzatán még ott olvasható a „Pécsi Napló" fel­irat; amiből arra következtet­het az arrajáró, hogy egykoron itt készítették a megyeszék­hely egyik napilapját. A be­járati ajtó mellől azonban már leszedték a régi táblát. Hetven év után elköltözött a Szikra Nyomda. Szeptember 30-án utolsó részlege is elfoglalta he­lyét az új ipari negyedben, az Engel János úton, s most már a lapok, folyóiratok, könyvek és nyomtatványok korszerű körül­mények között készülnek a 125 millió forintért létesített új üzemben. A Munkácsy Mihály utcai szűk helyiségeket világos és tá­gas munkacsarnokok váltották föl, s a tervező arra is gondolt, hogy az alumínium ablakokra kék fényzáró függöny kerüljön. A kétszintes üzemépület 7500 négyzetméter területű, megkö­zelítően kétszer akkora, mint a Munkácsy Mihály utcai — udva­rostól. Ennek megfelelően hosz- szútávon megoldódott a pécsi nyomda problémája, amit a következő néhány számadat is alátámaszt. A régi Szikrában az elmúlt esztendőben 117 mil­lió forint értékű könyvet, napi­lapot, folyóiratot, illetve nyom­tatványt állítottak elő, az újban pedig a tervidőszak végére megkétszerezik a termelést; a legdinamikusabban a könyv- és nyomtatványelőállítás növekszik.- A korszerűsitést tulajdon­képpen az Engel János úti nyomda megépülte előtt meg­kezdtük - mondja Melles Re­zső igazgató. — Még a Mun­kácsy Mihály utcába érkezett meg az NDK-ból vásárolt Sa­phir 96 típusú ofszet rotációs berendezés, amely lehetővé tet­te, hogy már két évvel ezelőtt ofszet technikával állítsuk elő a Dunántúli Naplót. A nagyobb berendezések, a kötészeti, az újabb típusú ofszet rotációs, a magas- és ivnyomó, a program- vezérlésű vágó, összehordó és irkafűző gépek viszont már ide érkeztek a nyáron, amikor az épitők még javában dolgoztak a beruházáson. Az új nyomda­gépeket zömében az NDK-tól Pécsi Szikra Nyomda vásároltuk; több mint 35 mil­lió forintért. Az ideális környezetbe telepí­tett üzem építése 1973-ban, a hazai könyvnyomtatás 500. és a pécsi nyomdászat 200. évé­ben kezdődött. Az impozáns lé­tesítmény kivitelezését a Bara­nya megyei Magas- és Mély­építő Vállalatra bízták, amely szemre is szép munkát vég­zett. A kétszintes üzemépület és a hozzácsatlakozó központi szárny előregyártott elemekből készült. Tegyünk egy gyors üzemlá­togatást! Az első emelet nagy részét a szedőtermek, a törde­lőhelyiségek és a kliséüzem foglalja el. Bank Józsellel, a gépszedő tanulók szakoktatójá­val a szedőteremben találko­zom.- Berendezkedtünk. Most már otthonosnak érzem ezt a termet. Elég magas és szettős is. Nekünk amúgyis kell a le­vegő, mert ólommal dolgozunk. Látja, már virágjaink is vannak, és jól érzik magukat. A pado­zatot sem bitumennel borítot­ták, hanem korodúrral - a be­tonhoz hasonló, nagy kemény­ségű anyag - Ígérik, hogy lel- csiszolják, akkor olyan lesz, mint a márvány. A kötészetben Németh Ár­iáit az összehordógép műkö­dését figyelem: a kezelőnek csak „etetni" kell, a többit elvégzi ez az okos szerkezet, nem tévesztve el az oldalszá­mokat. Rózsafi Sándorné két társá­val a ragasztó-kötőgépen dol­gozik, Három hónapja jött a Szikra Nyomdához. —. Kifestő könyveket állítunk össze. Úgy tudom, háromszáz- ezret szállítunk Angliába. Ez az első nagyobb exportunk. A Minabinda oldalára ra­gasztott, általuk fabrikált vers arról tanúskodik, hogy nincs különösebb gondjuk a beillesz­kedéssel. Néhány sora így szól: „Jó gép ez a Mina Bandi / Nem tudsz rajta unatkozni / Hogy ha nem rossz, gyorsan megy / Dobáld csak a könyve­ket." Néhány lépéssel távolabb, tucatnyi asszony könyveket cso­magol. Mogyorósi Sándorné és még jónéhányan alig fél év­vel ezelőtt érkeztek a Szikrába a Pécsi Szolgáltatóipari Válla­lat „házinyomdájából”.- összehasonlíthatatlanul jobb munkakörülmények közé kerültünk mint korábban vol­tunk. Gondot csak az okoz, hogy még ritkán jár az autó­busz. pádné üzemvezető kalauzol. A vágó- és hajtógatógépek több­sége új. Naponta egymillió címke darabolására képesek az itt működő berendezések. A csarnok keleti részében nagy­teljesítményű programozott és magnószalag vezérlésű vágó­gép boroscímkéket vagdos haj­szálpontosan, Ami a régi üzemben átte­kinthetetlen volt, az itt egysze­rű és világos: nem törik meg a technológiai sor. A földszinti raktárakból az emeleti előké­szítőbe érkező papír már szin­te készáruként jut vissza az al­só szintre. Félig kész és csoma­golásra váró papírmáglyák kö­A szomszédos gépteremben már odakészítették az ofszet rotációs mellé az újságnak szánt hatmázsás papírhengere­ket. A Saphir 96 most színes­nyomatú csomagolópapírt ké­szít. A nyomdaipari rekonstrukció­nak köszönhetően a harmadik évszázadába lépett pécsi nyom­dászat előtt ismét kitárult a horizont, Igaz, a régi és az új technológia még egyaránt megtalálható a munkatermek­ben, de néhány esztendő múl­tán az ólmot talán felváltja a korszerűbb és jóval gyorsabb fényszedés, Salamon Gyula Mohácsi Bútor­gyár Makacs emberek, ügyes gé­pek. Tágas csarnokok, élénk színek: zöld, kék, barnásvörös, szürke. A konvejor fáradhatat­lanul kúszik egyik üzemből a másikba, a feketére pácolt szé­kek libasorban vonulnak a technológiai vonalon. Helyén minden — felavatták a gyárat. Csak a legmakacsabb ember hiányzik, márciusban megírtam, hogy a gyáravatásra már nem tud eljönni. Pedig már hat esz­tendeje lerajzolta a salakos földre: milyen lesz az új Mo­hácsi Bútorgyár.- így lesz ez, Aranyboga­ram — mondta Jakab Mihály, a gyár nemrégiben elhunyt igaz­gatója -, olyan gépek lesznek itt, amelyek túltesznek az em­beri kéz ügyességén is. Szívósan kilincselt a beruhá­zásért, aztán az építőket ösztö­kélte. Az első széket nélküle gyár­tották. A libegő fáradhatatlanul vi­szi a székeket: az asztalos­üzemben megmunkálják az al­katrészeket, a szerelőben né­hány ügyes mozdulat, pneuma­tikus gépek ereje székké for­málja a lábakat, támlákat, ösz- szekötőket. Pácolják, lakkozzák. A kárpitosüzemben csíkos, koc­kás huzattal vonják be. Csoma­golják. Szemünk láttára szület­nek a székek, miként a gyár is. Termelés exportra Ősi János, az új igazgató az anyavállalat beruházási osz­tályvezetője volt, hetenként járt Mohácsra, aligha gondolhatta, hogy az élet a mohácsi gyár­ba sodorja. Jó kezekbe került ez a 160 millió forint értékű gyár. — Szorgalmas emberek dol­goznak itt — mondja. — Szabad szombatjaikat feláldozva dol­goztak a költözködéskor, szep­tember 1-én indítottuk be az új gépeket, s néhány nap múl­va olyan minőségű székeket gyártottunk, amelyeket exportra szállíthatunk. Próbaüzem alatt 2—3 millió forint termelési ki­esés természetes, itt a begya­korlás ideje alatt is valutát csi­náltak. A gyár négy esztendő alatt megtérül, 1980-ra évente 500 ezer darab széket gyártanak Mohácson, emellett tovább is csinálják a Dóra, az Apolló, a Léna bútorokat, új típus is szü­letett, az Antónia. 1977-ben 6— 8 féle székből 200 000-et expor­tálnak, s 260 millió forint érté­kű bútort gyártanak .... 1973-ban került pecsét a hi­telszerződésre, 1974 februárjá­ban kezdődött a tereprendezés, 1976, december 31-re vállalták az átadást. Különösen a Bara­nya megyei Állami Építőipari Vállalat és a Mohácsi Építő­ipari Szövetkezet végzett kitű­nő munkát. Az igazgató di­cséri a tervezőt is: Erdélyi Zol­tán és munkatársai valóban szépet, hasznosat alkottak .. . Nők a munkapadnál Itt a gyárban többségében nők csinálják azokat a széke­ket, amelyeket a megrendelő mégcsak lerajzolni sem tud. El­jön Magyarországra, s elmesé­li, hogy feketére pácolt szék kellene, amelynek piros-kék- szürke kockás, vagy barna-zöld, narancssárga csíkos huzata le­gyen. Két hét múltán visszajön, megnézi az elkészült mintada­rabot és még egy összekötő fát, vagy mütyürt kér. Megkapja. Az NSZK-beli Steinhoff cég például 100 ezer darabot vá­sárol, minden széknek kitűnő minőségűnek kell lennie; itt­hon nem veszik meg a színe miatt. Az étteremben zsibongónak a munkások, cigarettaszünetet tartanak. A gyárban készült székeken ülnek, a falakat fából készült stilizált munkásportrék, s ugyancsak stilizált székek dí­szítik. Az üzemi étkezde szép, mégsem ér fel az üzemek szép­ségével. Gazdasági létesítmény is nyújthat esztétikai élményt. Hát persze, a termelő munka az emberi élet alapja, miért is ne lenne formailag is kelle­mes az a környezet, ahol ez a tevékenység folyik. r Érdemes megnézni Visszamegyek a gyárba — kétszer is érdemes végigjárni. Többször is. Az asztalosüzem­ben szürke csövek futnak a hó­fehér falak mentén, a narancs- sárga mennyezeti ablakokon ömlik a fény. Friss faillat a leve­gőben, pornak nyomát sem lá­tom, pedig valamennyi fűrész és csiszológép üzemel. A gépek zöld színűek. Néhány gyalupad emlékeztet csak a hajdani asz­talosmesterségre. Tízezernyi székalkatrész, máglyaoszlopok tucatjai. A szereidében gumikesztyűs asszonyok beecsetelnek két széklábba vésett hornyot, közé illesztik az összekötő támot, gu­mikalapáccsal néhány koccan- tás, aztán a pneumatikus prés úgy összenyomja, hogy szétfe­szíteni sem lehet. Amott össze­rakott székvázakat csiszolnak. A konvejor közben megállás nélkül közlekedik a csarnokok között. Kék színű a szárítóke­mence — amíg a kocsik átér­nek, megszárad a szék. Ötszáz szék naponta A kárpitosműhelyben szegbe­lövő pisztolyok kerepelnek. Két tucat munkáskézben dolgoznak. Mondják: naponta ötszáz szék készül most, százszor legalább rá kell lőni mindegyikre . . . Fá­radhatatlanul, kitartóan. Bizonyára előfordul majd, hogy ritkábban pukkan a pisz­toly, a csomagolóban is léleg- zetnyi pihenőhöz jutnak, lesz majd, amikor a gyáriak nem látják olyan szépnek munka­helyüket, mint én. Akkor sem felejtjük, amit az egyik munkás mondott, amikor a régi üzem­ből átköltözött: ebben a kicsi hazánkban, hogy miket tudunk csinálni I Lombosi Jenő AFIT szerviz Itt nem a Munkácsy Mihály utcai szellemben dolgozunk - mondják a Szigeti úti AFIT szerviz, az ország legnagyobb, legkorszerűbb karbantartó ál­lomásának dolgozói. Higgyünk nekik, hiszen olyan nagy az új állomás, hogy csa­logatni kell még a javításra váró autókat. Baranya szerviz- hálózata kiépültnek mondható, így a „vevőkör” további széle­sítése csak jó munkával kép­zelhető el, akkor is, ha a gép­kocsitulajdonosok száma ug­rásszerűen nő. Ma már nem lehet- „ránézés­sel" kiszűrni a hibákat, beállí­tani gyújtást, szelephézagot. Műszerek, automaták kellenek. Mit tud tehát nyújtani az újmecsekaljai új állomás? Nézzünk körül a majdnem kétholdnyi területen fekvő szer­vizben I Az első részben van a ma­gyar HITEKA felsőmosó és az automatikus szárító. Ezután az automata robotmosó követke­zik, amely 2-3 perc alatt, 10 atmoszféra nyomású vízzel min­den szennyeződéstől megtisztít­ja a kocsi alját. Rágurulhat a zsírzóaknára, ahol egyidejűleg két gépkocsin dolgozhatnak a szerelők. A kocsik legkisebb és legnagyobb alkatrészét is ellen­őrizhetik a hibamegállapító műhelyben. A holland gyárt­mányú kerékösszetartásmérő után a magyar diagrammos fékhatásmérő érdemel említést. Beállíthatják a fényszórókat, az üzemanyagfogyasztást, ellen­őrizhetik a szelepeket, a karbu­rátort, a lengéscsillapítók álla­potát . . . automata—félautomata gépek. A hibamegállapító sort az ELKON műszercsalád zárja, mellyel bármilyen elektromos hiba kiszűrhető. A szerelőcsarnokot a hiba­megállapító műhelytől a pénz­tár, az ügyfélváróterem és a diszpécser választja el. Utóbbi­ról érdemes kicsit bővebben is beszélni. A műszakvezető mun­káját az egész szervizt beháló­zó, 36 állomásos diszpécser-te­lefon segíti: tájékozódhat mun­kavállalásnál, raktárkészletről, szerelőkapacitásról, programoz­hatja a karbantartó állomás terhelését. Van külön akkumulátor-töltő, elektromos műhely, DEXION- SALGO elemekkel berendezett raktár. Az alkatrészmosóban automaták egyszerűsítik le a munkafolyamatot. Hátul az udvarban a karam­bolos kocsik „kipofozására" lé­tesült lakatosműhely, fényező- kabin, hűtőjavító, kárpitos-, TMK-részleq és az üregvédel­met ellátó műhely. Külön termet kaptak az ipa­ri tanulók és a kiszolgáló egy­ségek: hőközpont, szivattyúhoz, szellőző berendezések, raktárak. Az új karbantartó állomást szociális helyiségek teszik tel- ■ jessé. Több mint 50 dolgozó jött ót a Munkácsy Mihály utcai szer­vizből, a karbantartó állomás teljesítménye azonban 21 O' munkást és mintegy 50 műsza­ki és adminisztratív dolgozót igényel. Két év alatt érik el ezt a létszámot, de addig is két műszakban dolgoznak. Jövőben csak itt vásárolható a MULTIKAR 24 típusú kis te­hergépkocsihoz alkatrész. Ezek­nek a kis tehergépkocsiknak null revízióját, átadását is Üj- mecsekalján végzik. A karban­tartó állomás rendhagyó szol­gáltatása az autórádió besze­relése. A GELKÁ-val kötött megállapodás értelmében a Szigeti úton az autórádiót is beszerelik. Horváth Teréz

Next

/
Oldalképek
Tartalom