Dunántúli Napló, 1976. november (33. évfolyam, 302-331. szám)

1976-11-05 / 306. szám

1976. november 5., péntek Dunántúlt napló 3 Törődói az emberekkel Az 1898-ban alapított mohá­csi selyemszövőgyár udvarában vörös téglából épített kémény mellett visz az utunk. Tóth Gyu­la, a gyár pártalapszervezeté- nek titkára megállít, a kémény tégláira mütatva mondja: — Nézze csak meg alapo­sabban ezeket a téglákat.. . Akkor és ma Közelebb megyek a kémény­hez és a téglába vésett, kar­colt — lassan már elmosódó — neveket és dátumokat lá­tok. Latin betűs, cirill betűs már-már alig olvasható neve­ket . . . — A második világháború idején a gyárnak ezen a részén kialakított gettóban őrzött fog­lyok írták ezekbe a téglákba a nevüket... — Régmúlt idők sok viharát élte át a gyár. Szá­mos dolgozónk van, akinek szü­lei is már ennek az üzemnek kenyerét ették. Igaz, vékony ke­nyér volt az akkor. Beszéltem a régiek közül néhánnyal, —nők­kel, akiket tizenhárom, tizen­négy éves korukban a felnőtte­kénél lényegesen alacsonyabb órabérrel foglalkoztatott a tő­kés. Volt szíves alkalmazni őket ■— nagyon rossz munkakörülmé­nyek között. . . Dehát ez a múlT, a háború is, a gettó is, a tőkés munkarend is . . . És a jelen? Az üzem dolgo­zóinak 70 százaléka nő. A párt- alapszervezet taglétszámának pedig több mint fele nő. Az arány igen jónak mondható. — Hogyan sikerült a párt- alapszervezetben a nőknek ezt a jó arányát elérni? — Sok összetevője van an­nak, hogy a nők tagfelvételi kérésükkel jönnek az alapszer­vezethez. — De ha mén azt is hozzáteszem, hogy a párttag nők létszámának több mint 80 százaléka fizikai munkás, akkor talán arra is utal ez a szám: mind a gazdaságvezetés, mind a párt és tömeaszervezetek együttes és eredményes tevé­kenysége realizálódik az ada­tokban . . , Régi tapasztalat az, ha egy üzemben vagy gyárban az „il­letékesek1' nemcsak a termelési mutatók alakulását, hanem a mutatók mozgatóit, a dolgozó emberek közösségi vagy egyé­ni gondjait is figyelemmel kí­sérik — mindez a munkahelyi légkör javulását eredményezi. — Ebben az évben is vettek lel párttagokat a nők közül? —■ Mi a szakszprvezetet, a KISZ-t úgy is értékeljük, minta párttagságra előkészítő közös­ségeket — mondja a párttit­kár. — Akik például ezekben a szervezetekben közösségi, tár­sadalmi funkciót, munkát vál­lalnak és jól végzik, figyelmün­ket nem kerülik el. Talán azt mondanom sem kellene, hogy példamutató helytállás a terme­lésben elsőrendű követelmény. — Nőkről lévén most szó — azt elemezzük, hogy ez a gyár mit tesz nődolgozói élet- és munkakörülményeinek javításá­ért? — A vállalat pszichológusa — mi budapesti központhoz tartozunk — megvizsgálta: a három műszakban dolgozó nők­nél műszakonként mikor jelent­kezik fáradtság. Az elemzés ki­mutatta: délelőtt 9 órakor, dél­után 5 órakor, éjszaka pedig 12 órakor. Ezekre az időkre be­iktattuk a tíz perc pihenőt. Jó hatása volt. A gyáregységnek 12 helyen volt öltözője. Nem kell ecsetel­ni ennek a helyzetnek áldatlan- ságát. Tavaly korszerű öltözőt Magyarázat a Szabadság útról Fasor vagy zöldsáv? 3,50-es forgalmi sávok Egységes burkolat a © A úttal Néhány hete figyeltek fel a pécsiek arra, hogy a Szabad­ság utat kettéosztó zöldsávot kezdték elbontani, a helyét be­tonozni. 1967-ben tervezték, 1968-ban építették olyanná a Szabadság utat, amilyen mostanáig volt. Minthogy kötelező érvényű ter­vezési szabályzat nem létezett, a Pécsi Tervező Vállalatnál másfél méteres elválasztó sá­vot terveztek az útra, s kétol­dalt kétszer 3,12 méter széles forgalmi sávokat. A zöldsáv a főpályaudvar felől mintegy fel­vezette a tekintetet a székes- egyházhoz, a felszabadulási emlékműhöz és még följebb, a tv-toronyhoz. létesítettek. A nagycsaládosok segélyezése rendszeres. — Nemrég megrendeztük az ifjúsági parlamentet, — szá­mos kérdés, javaslat hangzott el. Csak egyet közülük: felve­tették, hogy nyugdíjasainkhoz hasonló törődéssel a GYES-en lévő kismamákkal is foglalkoz­zunk. Jó az ötlet, megszervez­zük ezen kismamák látogatását, tájékoztatjuk őket az üzemi dol­gokról, meghallgatjuk esetle­ges kéréseiket. — A jobbára nőket foglal­koztató üzemekben gond a kis­gyermekek óvodai elhelyezé­se . . . —• Nálunk is. Tavaly negyven­ezer forintot fizettünk be a gyer­mekintézmények fejlesztésére. Kevés ez, — számos kismama jönne vissza dolgozni, ha ele­gendő bölcsődei, óvodai hely állna rendelkezésre. Sajnos nincs. Mi már önerőből többet aligha tudunk adni. Felvetettük ezt a gondot a budapesti köz­pontunkban és — megértésre találtunk. Az V. ötéves tervben összesen 1 millió 400 ezer fo­rintot kapott a gyár gyermek- intézmények fejlesztésére. Igye­keztünk és sikerült is az elmúlt években számos lakást szerez­ni az egyedülálló nők, a gyer­meküket egyedül nevelő nők ré­szére. Van munkáslakós-építési akciónk is. Nemcsak öltöző, óvoda, lakás jelenti és jelentheti a dolgo­zókkal, a nőkkel való törődést. A művelődési, kulturálódási le­hetőségek megteremtése is hoz­zájárul a jó munkahelyi közér­zethez, Lehetőséget teremtettek a nyolc általános iskola elvég­zésére. A jelentkezettek fele nő volt, — az idén nyáron sikere­sen vizsgáztak. Szakmunkástan- folyamot indítottak, — a 25 je­lentkező közül 18 nő! — Korántsem arról van szó, hogy mindezeket a pártalap- szervezet szervezi, de arról igen, hogy figyelemmel van és java­solja, kéri a különböző szerve­zeteket az intézkedésekre — mondja a párttitkár. — És nem utolsósorban ellenőrzi is az in­tézkedések hatékonyságát. Még szabás-varrás tanfolyamot is szerveztünk női dolgozóink ré­szére. Ennek is nagy sikere volt. Ezért kérik felvételüket A párttagok létszámának több mint fele nő. Az arány nem véletlen, a szám mögött az emberekkel való törődés sok-sok kisebb-nagyobb bizonyítéka áll. Ezt látják és értékelik a dol­gozók, jelen esetben a nők, ezért is kérik felvételüket a párt­ba. Garay Ferenc > „Nagyon köszönöm az emberséget” A bőréből nem bújhat ki az ember, mondogatom magam­ban, miközben a Zsiguli eszi a kilométereket. Alig öt perce váltam el Orsós Lajostól, s kö­szöntem meg a pécsváradi ta­nács titkárának, hogy beszélge­tésünkhöz otthont adott szobá­jában. Mintha most igazi munka­helyre, célra talált volna a ci­gány-mérnök — e jelzőnek számomra nincs peiorativ ér­telme, — és sokak közös se­gítségével talán megváltoztat­hatja élete folyását. — Kán községben születtem — mondotta a mérnök — 1946- ban. Szüleim tudatlan embe­rek. Három testvérem van. Úgy kezdtem az általános iskolát, hogy egy szót sem tudtam ma­gyarul. Kunyhóban laktunk, meg sátorban. Olyan sásból- nádból-zöldvesszőbőJ álló tá­kolmányokban. Hatvankettő nyarán jórendűen végeztem az általánost; az alsótagozatot Kemsén, a felsőt meg Zalá- tán ... Az akkori évek mélyen megmaradtak bennem. Isko­lánkban nagy üvegtáblákra ilyen mondatokat festettek, hogy a tudás hatalom, meg koldusok a tudatlanok . .. — Ezért akart tanulni? — Ezért. Hajtott valami, hogy több legyek. Megértsem sor­som. Hogy ne csak a mával tö­rődjek. — Sellyén nem tetszett a gimnázium? — Nehéz körülmények között éltünk. Kollégista szerettem vol­na lenni. Átjelentkeztem Mo­hácsra, de három tantárgyból megbuktattak. Ma is gondolko­zom rajta, vajon jogosan-e. Évet ismételtem, s érettségiz­tem. Közepesen. Ősszel kato­nának vittek, de már ott ké­szültem, tanultam. Szarvasra szerettem volna jelentkezni, technikumba. A tanulás kevés volt. Nem vettek fel. Hazajöt­tem, az érettségi mellé szak­munkásbizonyítványt szereztem, technikus lettem, s hivatásos gépjárművezető ... De csak fi­zikai segédmunkakörökben tud­tam elhelyezkedni. Tisztában voltam vele, több kell. — Akkor jött Vásárosdom- bó . . . — A téesz-gyakornokság, majd ismét jelentkeztem a fő­iskolára, Szarvasra. Az idén államvizsgáztam. Diplomám öntözéses-meliorációs üzem­mérnök. Nagyop nehéz évek voltak. Magam tartottam el ma­gam, ahogy tudtam, otthonról nem segített senki. Szüleimnek nem volt rá módja, s azt hi­szem, ez érthető. De ezzel el is kezdődött életem legnagyobb kálváriája. Munkahely számom­ra csak a görcsönyi téglagyár­ban akadt, pedig minden le­hetőséget megpróbáltam. Vé- gülis „megyei" segédlettel a Sellyéi Vízgazdálkodási Társu­latnál felvettek. — De eljött Sellyéről is ... — Geodétának alkalmaztak, ha igaz, de valahogy komoly munkát nem adtak. Nemigen akartak foglalkozni velem. Fél napokat álldogáltam, s magem is tudtam, a büdös életben nem lesz belőlem geodéta. Ak­kor meg miért küzdöttem a dip­lomáért? Csoportvezetőm tájé­koztatta a munkatársakat: én meliorációs mérnök vagyok. Azok meg — és higgye el, megértem őket — azt mondták, csináljak, amit akarok. Szé­gyenem a fizetésemet felvenni. — Azt mondta beszélgeté­sünk elején, hogy kár volt ta­nulnia. Most a pécsváradi költ­ségvetési üzem kertészetének részlegvezetője. — Igen, segítettek „felül­ről". Elhelyeztek. Nagyon kö­szönöm az emberséget. Ez az előlegezett bizalom olyan mun­kára kötelez, amire itt a ker­tészetben még nem volt pél­da. Minden erőmmel azon le­szek, hogy megszolgáljam ezt . . . Néha azonban azon gondolkozom, hogy jobb len­ne, ha a nevemet sem tudnám leírni, s ha csak azzal kéne tö­rődnöm, hogy van-e ma kenye­rem, avagy nincs. A tegnappal és a holnappal nem törődve. A beszélgetés itt szakadjon meg egy pillanatra. Hosszú vi­ta következett és sok-sok miért... A keserűség azonban ott maradt Orsós Lajos arcán, és ott marad még sokáig. (Bár meghatottan mesélte: Amikora diplomával hazaértem, apám arcán egy könnycsepp legör­dült, és éreztem, hogy a lei­kéből jövő boldogság önbizal­mat , ad.) — Érzékeny vagyok. — em­lítette — hiszen sokan vetet­ték már szememre, s lassan magam is elhiszem. De érzé­kenységem oka nemcsak ben­nem keresendő, ön, bizonyára megért engem. Kérdezzen meg bárkit: mi a véleménye a ci­gányokról? — A tanulás nem tett jót velem, s mivel nem búj­hatok ki a bőrömből, úgy ér­zem, egy kissé hamar tárult fel előttem a világ. De ha már idáig eljutottam, nem adom fel. Hosszan lehetne ecsetelni, hogy Orsós Lajos milyen nehéz utat futott be, mire 29 éves ko­rára a diplomát kézbe vehette és beléphetett a magyarországi értelmiség népes csapatába. Most a jogra készül, aztán még tovább . . . Nem fog megállni. A Megyei Tanács cigány albi­zottságában tevékenykedik, s ezen a fórumon szeretné a leg­több voksát leadni. Most az egyik albizottsági tag szakdol­gozatához nyújt segítséget. Három témában. Az egyik: A cigánytelepek leiszámolása és ezzel járó emberi feszültsé­gek, törések. A másik: Egy ci­gány család élete. A harmadik: Hogyan látja a cigány — ön­magát? A Zsiguli gyorsan falja a ki­lométereket. Kiszaladt Pécsvá- radról, s a hatos út nagyon íz­lik neki... A bőréből nem búj­hat ki az ember, mondogatom magamban. Kozma Ferenc Kalla Gábor, a Kertészeti Vál­lalat osztályvezetője e sávról ezt mondta: — Nekünk nagyon nehéz volt gondozni, de szívesen tettük, mert örülünk, ha van valahol egy kis zöld a városban, amit óvhatunk, ápolhatunk. Ezért hordtuk oda tavasszal a friss földet is. Amikor először beszéltünk a Szabadság úti sáv elbontásáról a Városi Tanács építési és köz­lekedési osztályán, még úgy ve­tettük fel a dolgot, hogy azért a sávonkénti 20—30 centiért érdemes-e? Kiderült, a sáv nem egy, hanem másfél méter szé­les. A következő magyarázat pedig az volt, hogy a KRESZ nem írja elő a zöldsávot az ilyen utakon. Lehet. De tilt- ja-e? Amikor újra visszatértünk a dologra, a következő részletes magyarázatot kaptuk Lovas Attila közlekedési csoportveze­tőtől : — A városi utak tervezési sza­bályzata — amely 1973-ban je­lent meg — kötelezően írja elő, milyen útkategóriáknál, mi­lyen műszaki jellemzőket kell kialakítani. Az ágazati szab­vány szerint a városi forgalmi, vagy főforgalmi utakon — mi az utóbbi rangjára kívánjuk emelni a Szabadság utat — a nyomszélesség 3,50, a választó­sáv pedig 1,60 lehet minimá­lisan. Ez nem sok választási le­hetőséget kínált. Vagy megtartjuk a zöldsávot és a jelenleg 14 mé­ter széles utat 15,60-ra széle­sítjük a járdák felé, ahol pla­tánsor" van, s ahol közművek vannak, vagy feláldozzuk a zöldsávot. Mi az utóbbit vá­lasztottuk, mert a meglévő 14 méterből így is kialakíthatjuk az előírt 3,50-es nyomsávokat. A 6/A út miatt a 600 méter hosszú zöldsávból mintegy 160 méternyit mindenképpen meg­szüntettek volna, mert a Rákó­czi úti és a Szalai András úti csomópont közelsége ezt megkívánta. Csak így lehet ugyanis elhelyezni a csomó pontokban szükséges forgalmi sávokat. Egyébként emiatt kel lett eltávolítani a fákat a Sza badság út felső szakaszán is Ez volt tehát a közvetlen előz ménye annak, hogy éppen ezekben a hetekben fogtak a zöldsáv felszámolásához. A nyolcéves használat alatt meglehetősen megkopott a Szabadság út búrkolata, így ez is felújításra szorul. Most a 6/A úttal együtt egységes bur­kolatot kap ez az út is. H. I. 75. évforduló 75 évvel ezelőtt alapították az Elzett Művek soproni gyá­rát. A jubiláló gyár 1950 óta fejlődött a legdinamikusabban. Az elmúlt tíz évben meghárom­szorozódott a termelés, az ex­port pedig ezen idő alatt több­szörösére növekedett. Termékei 45 országba jutnak el. A jubi­leum alkalmából csütörtökön Sopronban két kiállítás nyílt. A gyártörténeti kiállításon a 75 év írásos dokumentumait, a fej­lődést reprezentáló fotók, a zár­történeti kiállításon pedig az eddig gyártott különféle zárak láthatók. Különösen az utóbbi kiállítás érdekes. Anyagát mú­zeumoktól és magángyűjtőktől kérték kölcsön PÉCS, KOSSUTH TÉR NYITÁS: NOVEMBER 6-án KONSUM ÁRUHÁZ A párttagok létszámának több mint fele nő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom