Dunántúli Napló, 1976. november (33. évfolyam, 302-331. szám)
1976-11-27 / 328. szám
e Dunántúli napló 1976. november 27., szombat rávett Kaputelefon Dégí vágyam teljesült. ■* Annakidején gyermekkoromban ugyan föltaláltuk már,, de kiesett a köztudatból. Akkor az öcsémmel éreztük ennek szükségét és hagyma- szárakat egymásba tolva, mai kaputelefonokat megszégyenítő bámulatos távolságból tudtunk egymással érintkezni és üzenetet küldeni. Ha valami miatt az áramkörben zavar következett be, akkor kivettük a szánkból a tölcsérré kialakított hagymaszárvéget és úgy ordibáltunk. Sajnos, ezt a sokatigérő kezdeményezést kedves szüléink értetlensége csirájában elfojtotta már. Technikailag elmaradottak lévén, nem a találmány lényege iránt érdeklődtek, hanem azt kérdezték: — Mitől származik körülöttetek ez a vadállati bűz?! Ez kiderült, és az első kaputelefont beszüntették. Most végre van kaputelefonom! Hogy kezdődött? Egyszer megyek haza. Valami gyanús drót lóg a fogason. — Hé, Feleség! Ez itt mi, ami itt lóg? — Kaputelefont szerelnek. — Te jó Isten! — ki tette ezt velünk? — Nem tudom. Talán a PIK? Mikor megyek néhány nap múlva haza, ott lóg a telefon. Láttam már ilyet egyszer, akkor ki is próbáltam. Szépen brekegett. Ez nem. Pedig fölbiztattam az egyik kölyköt, hogy nyomogassa. Nyomogatta, de hiába. Egyelőre! Épp otthon vagyok egy délelőtt, amikor sípoló hangot hallok. Leviszem a szemetet, hát látom ám, hogy két fiatalember nóvcédulá- kat szortíroz, meg nyomogatja a gombokat. Ez okozta a sípolást. Áhá, rövidesen hozzánk is jönnek! Jöttek! Most van kaputelefonom! Azonnal ki is próbáltam. A nagyobbik gyereket lezavartam, ő meg telefonált nekem. Mellesleg nem igaz az a rágalom, hogy fölkiabálni jóval egyszerűbb és hangosabb. Nyugodtan kijelenthetem, hogy nem. Ugyanolyan hangos. Legalább is nálunk. Illetve csak volt. Mert az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy csak egy napig. Aztán jobb létre szende- rült. Nyomogathattuk! Most itt állok lényegében kaputelefon nélkül! Hogy fogom ezt elviselni! Ha jön valaki és kaputelefonálni akar? Akkor mit csinálok! Igaz, vagy öt éve lakunk itt, eddig még senki se keresett. De az ördög nem alszik! A két asszony egymással szemben ült az ablaknál — utasoktól, motorzajtól szinte bezárkózva - külön kis világukba, ahol az érzelem már nem több egy szomorúan mély sóhajnál, s ahol életüket-sorsukat is csak száraz tényként vázolják fel: — j , -Levették mindkét lábát. Nyolcvan éves volt, nem bírta tovább. Legszívesebben utána mennék, — Az én uram három éve halt meg. Ha valakibe egyszer beleáll a betegség, előbb- utóbb idekerül — mondta^ a másik, és kifele intett a temető magas-és végtelennek tűnő kőkerítésére. — Mi van a gyerekekkel? — Kanadában vannak. Egy orvos, a másik valamilyen gyárban dolgozik. De írnok, Rendesek.- Hogy él? — Elég a nyugdíj. Nem sokat eszem. — Én is úgy vagyok. Csak délben egy kis főzeléket készítek magamnak, egy kis húst, aztán elég. Este fél bögre tej, nem is kell több. Ruhát meg minek vennénk mi már, nem igaz? — Igaz. Leszálltak a temetőnél, a busz bekanyarodott, a kórházban egy ápolónő — felöltőjét magárakapva — futott át az Kertváros is, amelyet kioltott rám. Új lakótelep — ezernyi gyerek ,.. mindenütt gyerek: utcán, játszótéren, iskola-, óvodaudvarokon, erkélyeken és kirakatok előtt, színes sapkákban, kabátokban, sálakban. Ezernyi színes virág a parkrészek zöldjében. Hogy azután van-e elegendő hely szabadfutkározás- ra? Szerencsésebbek, mint a Szigeti városrész gyerekei, akik beszorultak a beton-hasábok közé? — E szemrehányásért — amelyet minduntalan előránci- gálok pécsi sétáim közben — ne is haragudjanak azok, akiknek köszönhetjük az említett városrész zsúfoltságát. Ezután is megteszem, A Diána-tér város felőli része még nyitott, délen üzletsor zárja le, zöldséges bolt, tejbolt, aztán fodrász üzlet — bent a búrákban elvesznek a fejek, képzeletbeli marslakókra emlékeztetnek -, aztán van egy fényképész-szalon is, a kirakatban pirosított ajkú menyasszony és feszengő vőlegény, egy felirat szerint pedig november 10-től december 20-ig 30 százalékos árengedményt élvezhet bárki, aki le kívánja fotografáltani magát. Szóval a udvaron, az utcán szél pörgette a szemetet és a port, hideg, komor délelőtt lévén, fekete felhő kúszott a nap alá, olyan alacsonyan, hogy az már-már nyomasztó volt, a családi házaknak is csupán a kontúrja látszott az előtérben — de hát uramisten, milyen bolond november is ez! —, hiszen a következő percekben egyszerre kivilágosodott és mint egy üde, távoli látkép, magasodott a kékre tisztult égboltra Lvov- Kertváros opál-színű toronyházainak tömege, meg-meg villanó ablakokkal, sárga függönyökkel, fehér homlokzatokkal, Ha nem látnám, el sem hinném ezt a színekben is, vonalakban is valószínűtlenül éles ellentétet. Igyekvő piktorok produkálnak ilyesmit, alkalmasint rendelésre. Az Etelka-utcában az ablak mögött két göndör gyermek- angyal tűnt fel, a kisebbik intett a kezével, a másik napraforgó-fejű pedig arcát az üveghez szorította, orra laposra nyomódott, parányi nyelve miért is lenne az? Elnézést, hogy egy kicsit elábrándoztam. Tudom, hogyelhalmoznánakbkos érvekkel a szakemberek, mert mindig és mindent meg tudunk magyarázni, csak éppen ezek' hallattán már elfárad az ember. Itt van ez az ABC is, ami ha jól emlékszem négy éve épül. A Varsány-utcában fékez egy Zsiguli, röviden szól a duda, odanézek, bájos, bundás lány ugrik ki a volán mellől, szalad felém és mosolyog . .. ugyan ki ez .., mosolygok én is, eléje sietek, de aztán .., elhúz mellettem és a presszó járdáján ácsorgó fiatalemberhez lép, csókolóznak, egymás nyakát átkarolják és csak nézik egymást szótlanul,.. Két asszony lép ki a boltból, szatyrokkal, kenyérrel, tejjel, a látványra megtorpannak, szigorú az arcuk, szájukat feszesre zárják, aztán ahogy elhaladnak, hallom: — Ezeknek mór nincs szégyenük ... Magamban gondolom: nincs hát. Ne is legyen! Imádják egymást — mi ebben a szégyen? Előbbi borongásom elmúlik, szépnek látom e legifjabb városrészt, lám, nem kell ehhez semmi más, csak annyi, hogy az ember meglássa a vasbetonóriások tövében a hétköznapok apró színes köveit... Már az sem baj, hogy a Mecsek felől érkező szél, finom porhót vág az arcomba, eléggé huzatos ez a Varsány utca, de nem mindig ilyen, egyik tavaszon bútorokat cipeltünk fel az emeletre a szűk lépcsőházban, baráti gesztus volt, (meg az is, hogy minden fordulónál jó hideg fröccsöket ittunk), aztán más alkalommal egyik tízemeletes legfelső lakásában karácsonyfát gyújtottunk és — már a hangulat kedvéért is — énekeltük a „Csendes éjt”, a világ legszebb karácsonyi énekét. Ahogy felnőttek a házak Lvov-Kertvárosban, úgy cseperedik fel ismét egy új nemzedék. A városrész már elkezdte írni saját történelmét... Rab Ferenc Fotó: Erb János 1 modern házasság problémái (8.) Elvált gyerekek A kulturált válás jegyeinek mércéje az emberség A különköltöző szülő, aki elválik a házastársától, nem szükségszerűen válik el a gyermekétől. Mégis a legtöbb gyermek ezt a helyzetet úgy éli át, hogy voltaképpen tőle is elváltak. Alighanem ezért nevezik ezek a gyermekek magukat újabban elvált gyerekeknek. A válás kulturáltságának talán legfontosabb fokmérője az, hogy az elvált szülők a gyermekkel és a gyermek érdekében egymással a továbbiakban milyen kapcsolatot tartanak fenn. Ha a válás végleges, a legtöbb esetben, még a nagyobb gyermeknek is elegendő lesz általában annyit mondani, hogy „nem értettük meg egymást, az életben sok minden előfordul, másokkal is megtörtént, hogy elváltak, de azon leszünk, hogy téged, közös gyermekünk vagy, továbbra is nagyon szeressünk, s mindent megadjunk neked. A számodra sem volna jó, ha mi állandóan veszekednénk, vitatkoznánk. Ha elválunk, távol leszünk egymástól, mi is fogjuk azért egymást becsülni, s Te is szeressél nagyon bennünket." Az én gyerekem... Mindez szép, mondhatja valaki, de az én gyermekem látta, hogy milyen ember az apja. Előtte züllött, előtte része- geskedett. Mit mondhatok ezután az apjáról, aki feléje sem néz. Ha egy szülő teljesen kivetkőzik emberségéből, züllött életet él, s a gyermeket csak zaklatja, eltiltható a gyermekkel való találkozástól. Ilyen esetekben az a legjobb, ha nem zavarja a gyermek életét további durva jelenetekkel. De az ilyen kivételes esetektől eltekintve az a norma, hogy a gyermek érdekében le kell küzdenünk indulatainkat. Sok anya, vagy apa indulatában nem is gondol arra, hogy a gyermeket milyen súlyosan érinti, ha másik szülőjéről csupa rosszat hall. Ha elhiszi, hogy másik szülője jellemtelen ember, akkor emiatt kerül válságba, kisebbségi érzése lesz mással szemben. Ha pedig a felsorolt hibákat nem hiszi el, megrendülhet a bizalma a vele együtt élő szülővel szemben is. Gyakran előfordul az is, hogy a szülő fél a bírósági eljárás eredményétől, vagy a másik zsarolásától tart, és inkább nem igényel gyermektartásdí- jat. „Inkább magamtól vonok el valamit, mintsem kitegyem magamat annak a zaklatásnak, amit kezdene velem szemben", gondolják sokan. Pedig a gyermekelhelyezési pertől való félelem általában alaptalan. A bíróságok a gyermek elhelyezése során egyedül a gyermek érdekét tartják szem Diána-tér — ahol még állnak a felvonulási épületek, raktárak, öltözők sikátorai — levegős, tágas és már látom, mi lesz itt majd, amikor jönnek a tereprendező földgépek, aztán a frissen megforgatott talajra termőföldet húznak, bevetik fűvel, meg cserjékkel, fiatal fákkal ültetik be, sétányokat vágnak, apró kaviccsal megszórva. Elfér itt jónéhány játszótéri alkalmatosság is; hinta meg homokozó, „mászóka" és egy igazi futballpálya, piros salakkal, de nem egy sportkör tulajdonába, hanem a kertvárosi lakosság tulajdonába helyezve, hogy a nép apraja- nagyja rúghassa a labdát, szaladgálhasson a futópályán, hogy „edzze a testét", vagyis legyen helye annak a már untig emlegetett „tömegsportnak" ...' Nem lesz helye. Itt legalább is nem. Tízemeletes lakóházakat építenek a térre, meg ilyen-ölyan intézményeket, ami attól kezdve már nem is lesz tér, mert A Barcs és Vidéke ÁFÉSZ az alábbi munkakör betöltésére pályázatot hirdet Követelmény: munkakörnek megfelelő szakképzettség Bérezés: megegyezés szerint Jelentkezés: írásban az ÁFÉSZ központi irodájánál Barcs, Semmelweis utca 1. cím alatt történhet MUNKAKOR: barcsi Boróka étterem konyhafőnök, illetve vezetőszakácsi munkakör betöltése előtt. A gyermeket az a szülő kapja meg, aki a legtöbb áldozatot hozza érte, őt a legbecsületesebben, a legtöbb szeretettel képes nevelni. így fogalmazza meg ezt a kívánalmat a módosított családjogi törvény, az 1974. évi I. törvény 76. §-a: „...A gyermeket annál a szülőnél kell elhelyezni, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése biztosítva van. Ha a szülőknél történő elhelyezése a gyermek érdekeit veszélyezteti, a bíróság a gyermek érdekében őt máshol is elhelyezheti." (Ez utóbbi esetben a leginkább arra kerül sor, hogy közvetlenül a nagyszülők nevelik az elvált gyermeket, rendszerint nagy áldozattal, nagy szeretettel. A nagyszülőknek akkor is nagy a szerepük az elvált gyerekek sorsának alakulásában, ha a bíróság nem közvetlenül náluk, hanem annál a szülőnél helyezi el a gyermeket, aki a nagyszülőkkel él együtt. Már utaltunk rá, hogy az anyák azok, akik érthetően a leginkább „anyaszívűek”, a legtöbb elvált gyermeket az anyák nevelik tovább.) Nem igaz azonban az a vélekedés, hogy az apa úgyszólván soha sem „kaphatja meg" a gyermekét a válás után.) Ha a gyermek helyzete rendeződött is, eldőlt, hogy közvetlenül ki neveli tovább, a viták forrása ezután sok alkalommal az úgynevezett „láthatás" joga körül alakul ki. Egyáltalán nem ritka, hogy a szü- lők közös gyermekeiket is na- t ^NMfcceJik, de egymással képesek együtt élni. hu ^ülőkben van kellő emberség, meg lehet találni a gyermekkel való érintkezés legmegfelelőbb formáit. Ha azonban valamelyik szülő, a „láthatást” az „elhidegítéssel” téveszti össze, ez alap lehet arra, hogy tőle a gyámhatóság a gyermekkel való találkozást el is zárja. Viszont, ha a gyermeket továbbnevelő házastárs indokolatlanul zárja el őt a különélő szülőtől, s a gyermekben gyűlöletet kelt a másik iránt, ez újabb gyermekelhelyezési igény alapja lehet. Ne felejtsük... Tény, hogy a gyermeknevelés nehezebb feladata az egyedül maradó szülőre hárul. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy könnyebb „kívülről” kritizálni, könnyebb jó szülőnek lenni a vasárnapi „láthatáskor”. Éppen ezért a különélő szülőnek szerény szerepet kell betöltenie a gyermek életében, ezt azonban ha okosan, ha fegyelmezetten szeret, nagyon hasznosan töltheti be. Sok múlik a gyermek egyéniségén is, két ember nem feltétlenül viselkedik azonosan, ugyanolyan körülmények között sent. Nem igaz tehát, hogy okvetlenül az elvált gyerekek a „problémásak", a lelki sérültek. A helyzetet tragikussá a kísérő körülmények tehetik, különösképpen az elvált szülők fegyelmezetlensége. Ugyanakkor nem kétséges, hogy ezeknek a gyermekeknek a helyzete általában nehezebb, sőt a gondok adott esetben egy-egy család számára úgyszólván megoldhatatlanok, és akkor komoly szerephez juthatnak a különböző iskolai, munkahelyi, vagy lakóhelyi kollektívák. De legfőképpen az a feladat, hogy minél szilárdabbak legyenek a megkötött házasságok. Ez sokirányú feladatot vet fel többek között azt is, hogy csökkentsük a meggondolatlanul kötött házasságok számát, legyen tudatosabb a házasságra készülés. De erről már következő heti folytatásunkban lesz szó. Dr. Csiky Ottó ■pi@ *1 ~wt » * 1 ; «
