Dunántúli Napló, 1976. november (33. évfolyam, 302-331. szám)
1976-11-27 / 328. szám
2 Dunántúli naplö 1976. november 27., szombat II nemzetközi enyhülés új eredményeiért, az európai biztonság megszilárdításáért, az eurépai együttműködés fejlesztéséért KS/D. NAPLÖ, TELEFOTÓ Kádár János, a magyar küldöttség vezetője aláírja a tanácskozás dokumentumát. I. A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége képviselői, a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének 1976. november 25—26-i bukaresti ülésén áttekintették a békéért, a nemzetközi enyhülés elmélyítéséért, az európai biztonság megszilárdításáért és együttműködés fejlesztéséért folytatott további harc időszerű kérdéseit. Az ülés résztvevői megelégedéssel állapítják meg, hogy az utóbbi években lényeges, kedvező változások mentek végbe a nemzetközi kapcsolatokban: elkezdődött a nemzetközi feszültség enyhülésének folyamata, megerősödik a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése. Európában békés eszközökkel oldották meg a második világháború utáni rendezetlen, fontos kérdéseket és az európai államok kapcsolatát egyre inkább az egyenjogú együttműködés szilárd alapjaira helyezik. A Varsói Szerződés tagállamai megállapítják, hogy e pozitív változásokban a legfontosabb szerepet a tagországok együttes és egyéni erőfeszítése, aktív fellépése, továbbá a politikai tanácskozó testület ülésein elfogadott olyan dokumentumok játszották, mint az 1966-os bukaresti nyilatkozat, az 1969-es budapesti felhívás, az 1970-es berlini nyilatkozat, az 1972-es prágai nyilatkozat és az 1974-es varsói közös közlemény. Hangsúlyozták a többi európai állam és különösen a kontinens néptömegeinek haladó és demokratikus erőinek szerepét is. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet — amelynek összehívásában és munkájában fontos kezdeményező szerepet játszottak a Varsói Szerződés tagállamai, s amelyen 33 európai állam, az Egyesült Államok és Kanada vett részt —"történelmi jelentőségű nemzetközi esemény volt. A Varsói Szerződés tagállamai abból indulnak ki, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet eredményei valamennyi részvevő közös sikere, a józan ész és a politikai realizmus győzelme. A Helsinkiben elfogadott elvek és megállapodások széles és határozott alapot nyújtanak a béke további megszilárdításához. A megállapodásokban hatalmas erő rejlik, amely a földrészen hosszú távon kedvezően befolyásolja az államközi kapcsolatokat. Ezen elvek és megállapodások következetes valóra- váltása új Európát teremt: a biztonság és az együttműködés Európáját. Az európai értekezleten részt vett államok a záróokmányban kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy közös erőfeszítéssel az enyhülést tartóssá, egyre életképesebbé, sokoldalúbbá és általános érvényű folyamattá kell tenni. Az értekezlet felmérte az Európában végbement változásokat, megerősítette a földrészen kialakult területi és politikai realitásokat, amelyeket a népek antifasiszta harcának győzelme, a háború utáni fejlődés eredményezett, megerősítve a népek akaratát, hogy a béke és a biztonsáq feltételei között éljenek és együttműködjenek. Az európai értekezleten részt vett államok kötelezték magukat, hogy mindegyikük a következő elvekre építi a többi résztvevő államhoz és minden más államhoz fűződő kapcsolatait: szuverén egyenlőség, a szuverenitásban foglalt jogok tiszteletben tartása: tartózkodás az erőszaktól, vagy az erőszakkal való fenyegetéstől: a határok sérthetetlensége; az államok területi épsége; a viták békés rendezése; a belügyekbe való be nem avatkozás; az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása; a népek egyenjogúsága és önrendelkezési joga; az államok közötti együttműködés; a nemzetközi jogi kötelezettségek becsületes teljesítése. Meghatározták és egyeztették a kölcsönösen előnyös együttműködés irányait és formáit. Az európai értekezlet óta eltelt idő igazolja a konferencia eredményeinek építő jellegét és megvalósításuk reális voltát. A vezető politikai és állami személyiségek kétoldalú találkozóin, valamint az egyéb szinten rendezett két- és többoldalú tárgyalásokon megvizsgálták a Helsinkiben elfogadott megállapodások megvalósításának számos időszerű kérdését. Szélesedik a politikai konzultációk és kapcsolatok gyakorlata, amely elősegíti az államok kölcsönös megértésének erősödését. Fontos politikai dokumentumokat írtak alá, megállapodásokat kötöttek a gazdasági, a műszaki-tudományos és a kulturális együttműködés, valamint az emberek kapcsolatainak fejlesztéséről, amelyek a nemzetközi viszonyokat sokoldalúbbá, élőbbé teszik. A bizalomerősítő intézkedésekről szóló megállapodásoknak megfelelően a jelentős hadgyakorlatokról előzetesen tájékoztatják egymást és egyes hadgyakorlatokra megfigyelőket hívnak. Az európai biztonság és együttműködés kérdései szüntelenül foglalkoztatják a haladó politikai pártokat és társadalmi szervezeteket. A 29 európai kommunista és munkáspárt berlini értekezlete megerősítette e pártok elhatározását, hogy a politikai és társadalmi erők széleskörű közreműködésre, konkrét akcióira törekednek az enyhülés elmélyítéséért, a háborús veszély csökkentéséért, a lesze- relésértr a földrész békéjének megszilárdításáért vívott harcban. A hidegháború maradványai és csökevényei egyre inkább eltűnnek Európa politikai légköréből. Az európai és az általános béke megszilárdítása, a feszültség enyhülésének folyamata azonban még jelentős nehézségekbe ütközik. Vannak még olyan reakciós, militarista és revansista erők, amelyek kofliktushelyzetek kialakítására törekszenek, szítják a fegyverkezési hajszát, megkísérlik kétségbe vonni az államok szuverenitását és a fennálló határok sérthetetlenségét, a további enyhülés célszerűségét és lehetőségét, felélesztik az imperialista politika régi fogásait. Ezek az erők provokálják a beavatkozást az államok belügyeibe, meg akarják szabni a népeknek, hogy országuk belső rendjét miként alakítsák, hogy milyen pártok vehetnek részt a kormányzásban. Ezen erők hatására kísérletek történnek a helsinki záróokmány betűjének és szellemének meghamisítására, a helsinki alapelvek és megállapodások elferdítésére. Ingadozás és következetlenség észlelhető a záróokmány rendelkezéseinek végrehajtásában és a nemzetközi helyzet további javítását szolgáló lépésekben. Az élet bizonyítja, hogy napjainkban az európai béke és biztonság oszthatatlan, nincs más választási lehetőség. Az enyhülési politikának nincs észszerű alternatívája, arra valamennyi államnak azonos mértékben szüksége van, függetlenül társadalmi rendszerétől. A Varsói Szerződés tagállamai szilárdan és változatlanul ebből indulnak ki külpolitikai tevékenységükben. Az elért eredmények megőrzése és megszilárdítása érdekében arra kell törekedni, hogy a nemzetközi enyhülést visszafordíthatatlanná tegyük. Gondos magatartást kell tanúsítani az európai biztonság megszilárdítása érdekében vállalt nemzetközi kötelezettségek iránt, v meg kell akadályozni e kötelezettségek meghamisítását, állandóan előre kell haladni a kölcsönös megértés és együttműködés új távlatai felé, közösen keresve a lehetséges súrlódások forrásai felszámolásának útját. Ez megköveteli, hogy az európai ' értekezlet valamennyi részt vevő állama, a Helsinkiben összehangolt elvek szellemében következetesen és tevékenyen hozzájáruljon a katonai konfrontáci. csökkentését és a leszerelést célzó intézkedések megtételéhez földrészünkön. A Varsói Szerződés tagállamainak meggyőződése továbbá, hogy a Nyugat-Berlinről szóló 1971. szeptember 3-i négyoldalú megállapodás szigorú betartása, a város különleges státusa aláásásának minden kísérletéről, valamint arról való lemondás, hogy ezt a várost az NDK és más szocialista országok elleni célokra használják fel, elengedhetetlen előfeltétele annak, hogy Nyugat-Ber- lin lépésről lépésre az európai együttműködés konstruktív tényezőjévé váljék és a város lakossága élvezhesse az enyhülés és a békés élet minden gyümölcsét. Ebben az összefüggésben a Varsói Szerződés tagállamai kijelentik, hogy készek sokoldalú kapcsolatokat fenntartani és fejleszteni Nyu- gat-Berlinnel. A politikai tanácskozó testület ülésének résztvevői azon a véleményen vannak, hogy meg kell sokszorozni az erőfeszítéseket a ciprusi probléma rendezésére, a Ciprusi Köztársaság szuverenitásának, füqgetlensé- gének és területi épségének biztosítása alapján. Ciprus területéről ki kell vonni minden külföldi csapatot, az ország belső problémáit pedig maguknak a ciprusiaknak kell megoldaniuk, kellő mértékben figyelembe véve mind a török, mind a görög közösség érdekeit. Ha az európai biztonsági értekezlet záróokmányának szelleméből és betűjéből indulunk ki, minden európai — és nemcsak európai — államnak érdekeltnek kell lennie abban, hogy a ciprusi problémát ilyen alapon és a lehető leqqyorsabban rendezzék. Az ülés résztvevői támogatni fogják azokat a lépéseket, amelyek egész Európában és annak egyes részein a jószomszédságon, a barátságon, az együttműködésen alapuló államközi kapcsolatok megteremtésére irányulnak és amelyek hozzájárulnak a földrész biztonságának közös ügyéhez. A Varsói Szerződés tagállamai megerősítik azt az eltökéltségüket, hogy feltétlenül betartják és megvalósítják az egységes egészet képező záróokmány minden rendelkezését. Felhívják az európai biztonsági és együttműködési értekezlet valamennyi részt vevő államát, hogy ugyanígy járjanak el. Az európai biztonsági értekezleten részt vevő államok képviselőinek 1977-ben Bel- gródban megtartandó találkozója lehetővé teszi az államoknak a záróokmányban megjelölt feladatok megvalósításában szerzett kedvező együttműködési tapasztalataik kicserélését, valamint azt, hogy sokoldalú véleménycserét folytassanak az európai biztonság megszilárdítását, az együttműködés fejlesztését, az enyhülési folyamat jövőbeni továbbfejlesztését célzó erőfeszítésekről. A Politikai Tanácskozó Testület ülésének résztvevői a további haladásba vetett meggyőződéssel és derű- - látóan tekintenek az európai helyzet fejlődésének perspektívái elé. Meggyőződésük, hogy a militarista és a reakciós erők ellenállása ellenére, az államok közös erőfeszítései folytathatók és folytatódni fognak a békés és békeszerető Európa kialakítására, valamennyi európai nép érdekében, olyan feltételek megteremtése érdekében, amelyek megvédik őket a biztonságuk ellen irányuló bármiféle fenyegetéstől és támadástól. II. Napjaink legsürgetőbb és legfontosabb feladata továbbra is a fegyverkezési hajsza megfékezése, a leszerelés — elsősorban a nukleáris leszerelés — megvalósítása, a világháború veszélyének elhárítása. E nélkül lehetetlen valóban visszafordíthatatlanná tenni a nemzetközi kapcsolatok fejlődésének kedvező tendenciáit, nem lehet szavatolni az igazi biztonságot a világon. A Varsói Szerződés tagállamai osztják a népek aggodalmát, amiatt, hogy a fegyverkezési verseny egyre növekvő méreteket ölt. A háborús készülődésre óriási összegeket fordítanak, egyre növekszik a tömegpusztító fegyverek romboló ereje. Az európai földrészen a korszerű fegyverek — beleértve a nukleáris fegyvereket — és fegyveres erők roppant állománya összpontosul, továbbra is léteznek külföldi katonai támaszpontok. A népeknek világosan kell látniuk, hogy mindezért az imperializmus legagresszívebb körei, a világreakció a felelősek, amelyek politikája szítja a fegyverkezési hajszát. Ffa országainknak intézkedéseket kell tenniük fegyveres erőik megerősítésére, mégpedig úgy, hogy jelentős eszközöket vonnak el a népgazdaságtól, a szocialista és a kommunista építés alkotó céljaitól, akkor ezt kizárólag csak népeik békés munkájának megbízható védelme, a háború és a mili- tarizmus erőinek megfékezése érdekében teszik. Országaink a fegyverkezési hajsza következetes ellenségei, kijelentik, hogy szeretnének és készek aktívan és alkotóan együttműködni minden állammal az emberiség előtt álló e fontos feladat megoldásában. Ügy véljük, megvannak a reális előfeltételei annak, hogy csökkentsük a felhalmozott fegyverkészleteket, hogy biztosítsuk az átmenetet a leszerelésre. Ezek az előfeltételek: a népek általános békevágya, a katonai szembenállás kiküszöbölését és a háború veszélyének a nemzetközi életből való kirekesztését óhajtó törekvések, az atomkornak az a realitása, hogy bármilyen katonai összeütközés szörnyű következményekkel járó nukleáris katasztrófává válhat. Éppen ezért rendkívül jelentős, hogy szigorúan betartsák a fegyverkezési hajsza megfékezésére, kiterjedésének korlátozására irányuló hatályos szerződéseket és egyezményeket. A leszerelésért és a biztonság megszilárdításáért vívott harc számos kérdését megfogalmazták országaink testvérpártjainak kongresszusain, valamint az európai kommunista és munkáspártok értekezletén elfogadott dokumentumban. Más államok, valamint különböző társadalmi körök képviselői is jelentkeztek építő elgondolásaikkal. Napjaink alapvető feladata, hogy a kezdeményezéseket a gyakorlatban is megvalósítsuk, résztvevőket kötelező, hatékony nemzetközi megállapodások elérésével haladjunk előre a leszerelés területén. A politikai tanácskozó testület ülésén részt vevő államok felhívják a figyelmet aira, hogy az európai értekezlet minden résztvevője elismerte érdekeltségét a katonai szembenállás csökkentését és a leszerelést előmozdító erőfeszítésekben, melyek Európában a politikai enyhülést hivatottak kiegészíteni és a biztonság erősítését szolgálják. Attól a törekvéstől vezérelve, hogy e közös érdekeltség konkrét tartalmat kapjon, a Varsói Szerződés tagállamai az utóbbi időben Bécs- ben, a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről folyó tárgyalásokon új kezdeményezéseket tettek az előrehaladás érdekében. E tárgyalásoknak nagy jelentőséget tulajdonítanak és készek további erőfeszítéseket tenni egy általánosan elfogadható egyezmény kidolgozására. Meggyőződésük, hogy egy ilyen megállapodás létrehozható, ha a tárgyalások minden résztvevője követi azt az egyeztetett elvet, hogy nem károsítható meg egyik fél biztonsága sem és hogy tekintettel kell lenni valamennyi európai állam biztonsági érdekeire. A politikai tanácskozó testület ülésének résztvevői ható rozottan síkraszállnak amellett, hogy a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentésének folyamata öltsön dinamikus jelleget mind Közép-Európában, mind az egész európai kontinensen. Ez egyaránt vonatkozik a nemzeti fegyveres erőkre, s a külföldön állomásozó csapatokra. A Varsói Szerződés tagállamai síkraszállnak a nukleáris fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, az atomfegyverzet csökkentéséért és megsemmisítéséért, az atomfegyver-kísérletek általános és teljes megtiltásáért. Fellépnek az atomso- rompó-rendszer megerősítéséért olyan feltételek mellett, hogy valamennyi ország mindenfajta diszkrimináció nélkül használhassa békés célokra az atomenergiát, a Nemzetközi Atomenergia ügynökség normáinak megfelelő hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett. A nukleáris háború veszélyének kiküszöbölését célzó újabb hatékony lépésre törekedve javasolják, hogy a cél elérése érdekében a záróokmányt aláírt összes államok írjanak alá szerződést arról, hogy egymás ellen elsőként nem használnak nukleáris fegyvert, és kifejezik reményüket, hogy ez a javaslat kedvező fogadtatásra talál. Szükségesnek tartják, hogy nemzetközi megállapodás szülessék a vegyi fegyverek betiltásáról és megsemmisítéséről, a tömegpusztító fegyverek új fajtái és új rendszerei létrehozásának megtiltásáról. Nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy megállapodásokat kössenek a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet csökkentéséről, nemzetközi méretekben újabb erőfeszítéseket tegyenek a külföldi katonai támaszpontok megszüntetésére és a más országok területén állomásozó idegen csapatok kivonására, békeövezetek kialakítására a világ különböző részein, a katonai költségvetések csökkentésére. A Varsói Szerződés tagállamai készek ezekről a kérdésekről érdemi tárgyalásokat folytatni az ENSZ-ben és más nemzetközi fórumokon. A leszerelési világkonferencia felé vezető első lépésként síkraszállnak az ENSZ közqyűlés leszerelési kérdésekkel foglalkozó rendkívüli ülésszakának összehívásáért. A nemzetközi enyhülés megszilárdításában, a világbéke erősítésében nagy előrelépést jelentene a nemzetközi erőszaktételt megtiltó egyetemes egyezmény megkötése. A Varsói Szerződés tagállamai úgy vélik, hogy e szerződésnek az Egyesült Nemzetek Szervezete elé terjesztett és ott megvitatás alatt álló tervezete jó alap az általános egyetértés eléréséhez. Készek részt venni a szerződéstervezet konkrét előírásainak meatárgyalásán és készek aláírni azt a többi érdekelt állammal együtt. A nemzetközi kapcsolatok átfogó normalizálása megköveteli a világ egymással szemben álló katonai tömbök szerinti megosztottságának megszüntetését. A politikai tanácskozó testület ülésének résztvevői megerősítik, hogy készek az Észak-atlanti Szerződés szervezetének feloszlatásával egyidejűleg a Varsói Szerződés szervezetét feloszlatni és első lépésként katonai szervezeteiket megszüntetni. Felhívnak minden államot, hogy tartózkodjanak olyan lépésektől, amelyek új, zárt csoportosulások és katonai-politikai szövetségek létrehozásához, vagy a meglévők kiszélesítéséhez vezethetnének. Ilyen gyakorlati intézkedés lehetne a Varsói Szerződés 9. cikke, illetve az Észak-atlanti Szerződés 10. cikke hatályának egyidejű felfüggesztése, amely cikkek új tagállamok csatlakozásával lehetővé teszik a résztvevők körének kiszélesítését. A Varsói Szerződés tagállamai készek tárgyalásokat kezdeni e kérdésről. Figyelmesen tanulmányoznának minden más olyan javaslatot, amellyel fokozatosan csökkenthetnék a katonai szembenállást, a konfliktushelyzetek véletlen kirobbanásának veszélyét Európában. Mindaddig azonban, amíg a NATO létezik és növeli katonai potenciálját, a Varsói Szerződés tagállamai a szerződés keretében minden szükséges intézkedést megtesznek, hogy állandóan szavatolják népeik teljes biztonságát. A Varsói Szerződés tagállamainak meggyőződése, hogy Európa valamennyi népe és országa sokoldalú együttműködésének kiszélesítése biztos útja és alapja a kontinens békéje megerősítésének. Ezen az úton már számos eredmény született. Az európai államok gazdasági együttműködése, beleértve a különböző társadalmi rendszerű országokat is, magasabb színvonalú mint valaha. A tapasztalat bizonyítja, hogy a kapcsolatok fejlesztése a kereskedelem, az ipar, a tudomány és a technika területén minden állam érdeke, lényeges ösztönzője a gazdasági fejlődésnek és valamennyi nép életkörülményeinek javulását szolgálja. Jelenleg azonban e téren távolról sem használják ki a kölcsönösen előnyös együttműködés összes lehetőségét. Mi több, gyakorta tapasztalhatók olyan kísérletek, hogy a gazdasági kapcsolatokat egyik államnak a másikra gyakorolt politikai nyomása eszközévé változtassák. Erre szolgál egye(Folytatás az 5. oldalon) A Varsói Szerződés tagállamainak nyilatkozata
