Dunántúli Napló, 1976. november (33. évfolyam, 302-331. szám)
1976-11-03 / 304. szám
e Dunántúlt TIqdIö 1976. november 3., szerda A jövő kristálya: A FIANIT A Szovjet Tudományos Akadémia Lebegyevről elnevezett Fizikai Kutató Intézetében különleges kristály- gyűjtemény található. Megpillantva a világospiros, zöldes, lilás, csaknem fekete, füstszinű és teljesen víztiszta, átlátszó kristályokat, amelyek drágakövek módjára csillognak, azt hihetnénk, hogy a természet rendkívüli ajándékával állunk szemben. De ezeket a kristályokat nem a természet, hanem az ember alkotta. Szülőhelyük az intézet egyik laboratóriuma, és nevük — fianit — is az intézet kezdőbetűinek rövidítéséből származik. A fianit keletkezésének érdekes története van. A tudósok azt kapták feladatul, hogy új, jól hasznosítható kristályos anyagokat keressenek a lézertechnika számára, amelyek 2000 Celsius fok hőmérsékleten is megbízhatóan viselkednek. Ilyen anyagokra egyébként a kohászoknak, az MHD-generátorok tervezőinek, valamint e tudomány és technika más területein kutató szakembereknek is szükségük volt. A sokadik közül az egyik kísérlet során az anyag előállításához úgy fogtak hozzá a kutatók, hogy egy különleges berendezésben — egyfajta kemencében — nagyfrekvenciás áram segítségével oxi- dokat olvasztottak meg. Az elegyhez színező elemeket vegyítve — a kihűlést követően — a tudósok a legkü- lönbfélébb színű és árnyalatú kristályokat kapták, amelyek megfelelnek a kitűzött cél szigorú feltételeinek. A fianit kiválónak bizonyult különböző lenesek, prizmák, optikai eszközök készítésére, és lézertechnikai alkalmazásra is. Mikor lett az ember fém kohász? Mennyi a világ vízkészlete? Fenyegeti-e vízválság az emberiséget? A szovjet archeológiái expedíció által Észak-Mezopotómiá- ban (Irak) végzett legutóbbi ásatások az emberiség civilizációjának történetét új, érdekes tényekkel gazdagították. Többezer éves fémtárgyakra bukkantak, közülük a legértékesebb a hat női alakból és két állatfigurákból” álló szoborkollekció. A temetkezési helyeken végzett ásatások során is sok érdekes leletre bukkantak. Kiderült, hogy a halottakat olykor közvetlenül a ház padlója alatt temették el nagy konyhai edényekben. Egy bordás edényben eltemetett gyermekholttest maradványaira bukkantak. A lábfejnél agyagedény volt, nyilván élelem számára, a tányér alján egy állatcsont maradványa. A gyermek nyakán kagylókból, lazurkőből és két szem fémgyöngyből készült nyakék — az utóbbiak az Észak-Mezopotámiában talált legrégibb fémtárgyak. Egy másik értékes lelet a világ legrégibb fémbélyegzője, amelyet rézből öntöttek. Minden kétséget kizáróan bebizonyosodott tehát, hogy az p régebbi nézet, miszerint fémet oz időszámításunk előtti negyedik évezred derekán kezdtek „készíteni", nem felel meg a valóságnak. Ez legalább egy évezreddel hamarabb történt. Paraméterek rendeltetése Nagy erejű mágneses térbe helyezett anyagok vizsgálatával kísérleteztek szovjet tudósok. A kísérleti munka eredményeképpen sikerült félvezetőket fémmé, félvezetőket félvezetővé alakítani. Ez a munka Pjotr Kapica akadémikus kutatásainak folytatása volt. Ö 300 ezer örszted erősségű mágneses teret is elő tudott állítani. A kísérletek során a félvezető fémmé alakítása az abszolút nulla fokhoz közeli hőmérsékleten játszódott le. A szovjet tudósok eredményeit az USA, Kanada, Japán és Svájc tudományos központjaiban végzett kísérletek is alátámasztották. Ezzel lehetőség nyílt az anyagok tulajdonságainak mágneses tér segítségével való befolyásolására, amit újtípusú lézerek, félvezető eszközök, nagy működési sebességű számítástechnikai elemek létrehozása során hasznosíthatnak. N em, nem fenyegeti, ha az emberiség bölcsen és ésszerűen fogja felhasználni és megóvni a vízkészleteket — állítja Mark Lvovics szovjet tudós, a földrajzi tudományok doktora „A világ vízkészletei és jövőjük“ című új könyvében. A szerző 127 ország vízkészleteiről készített felmérést. Sok országra vonatkozólag a vízkészleteket most mérték fel először. A Lvovics által kidolgozott új módszerek révén első ízben sikerült felbecsülni a földalatti vizek, a felszíni folyóvíz és a talajnedvesség felújítható készleteit a hidrológiai tekintetben jól ismert országok esetében is. Újdonságszámba megy az is, hogy a könyv adatokat tartalmaz egy lakosra kivetítve a világ valamennyi ovszágának vízzel való ellátottságáról. Eszerint a legbővebb vízkészletekkel az egyenlítői övezet országainak lakossága rendelkezik, ahol a népsűrűség viszonylag kicsi. A lakosság vízellátását tekintve kevésbé jó a helyzet a mérsékelt övezet déli részében és a szubtrópusokon fekvő országokban, különösen Európa déli, Ázsia délnyugati részén. Eszak-Afrikóban és Észak-Ame- rika déli részén. A szerző tüzetesen foglalkozik a világ vízkészletei jövőjének kérdésével. Napjainkban bolygónk sok folyója annyira szennyezett, hogy vizük gyakran már használhatatlan. Természetesen ez nagy veszélyt jelent a jövő szempontjából, hiszen a lakosság növekedésével és az ipar fejlődésével kapcsolatban egyre több vízre lesz szükség. Ez a helyzet pesszimizmust szül: némely tudósok úgy vélik, hogy o vízválság elkerülhetetlen, és elképzeléseik szerinf csökkenteni kell azoknak a termékeknek a fogyasztását, amelyeknek előállításához vízre von szükség. Amennyiben ezek a javaslatok szükségtelen dolgok előállítására vonatkoznak, akkor nem váltanak ki ellenkezést, ámde figyelembe kell venni, hogy a földkerekség lakosságának körülbelül egyhar- mada éhezik, százmilliók pedig nincsenek ellátva ruhával, lakással és más szükséges termékekkel. Mark Lvovics állítása szerint a vízkészletek elegendőek arra. hogy örök1 időkig szolgálják az emberiséget, méghozzá a fogyasztás csökkentése nélkül, sőt a fogyasztás növelésével. A könyv 25—30 évre előre tekintve vizsgálja a vízkészletek helyzetét, felhasználását, védelmét és átalakítását, megközelítőleg a 2000. évi szinten. A prognózis két változatban készült. Az egyik prognózishoz a vízkészletek felhasználásának és védelmének jelenleg alkalmazott elvei szolgálnak alapul. Ennek a prognózisnak az eredménye negatív következtetésekre vezet: a szennyvíz-mennyiség körülbelül 12-szeresére növekszik, s ha ezeket a szennyvizeket a folyókba és a víztározókba vezetik — még a jelenleginél sokkal tökéletesebb tisztítás után is — ahhoz, hogy teljesen ártalmatlanná tegyék őket, gyakorlatilag a világon lévő összes folyóvizet fel kellene használni. A másik változat más elvekből indul ki. Közülük az a leglényegesebb, hogy a szennyvizeket el kell szigetelni a tiszta folyó- és földalatti vizektől. Más szóval, meg kell szüntetni a szennyvizek beömlését a folyókba és a víztározókba. E kérdés megoldása nehéz, de teljes mértékben reális. Mindenekelőtt csökkenteni kell az ipar vízfogyasztását, át kell térni a „száraz" technológiára. A forgó rendszerű, zárt vízellátás, valamint a megtisztított városi szennyvizek ismételt felhasználása az iparban mindenütt, ahol nincs szükséq nagyon tiszta vízre, jelentős mértékben csökkenteni fogja a vízfogyasztást. Egyebek közt az olyan nagy szovjet ipari központok, mint Perm (Ural), Sze- verodonyeck (Ukrajna), Rja- zany stb. áttértek az ilyen vízellátási rendszerre. A földek öntözéséhez a nagy mennyiségű szerves anyagot tartalmazó városi szennyvizek felhasználása mind gazdaságilag, mind egészségügyi szempontból előnyös: a talaj sokkal kedvezőbb közeg a szennyező anyagok ártalmatlanítására, mint a folyó- és az állóvizek. Emellett a szennyvízzel való öntözés lehetővé teszi a talaj termőképességének lényeges növelését. A könyvben vizsgált fő problémák közé tartozik az új irányba való átállás a vízkészletek minőségi kimerülése ellen vívott küzdelemben. Míg napjainkban a kedvezőtlen következmények ellen folyik a harc, addig a jövőben ennek a harcnak a szennyeződések okainak megszüntetésére kell irányulnia. Az intézkedéseknek ezt a bonyolult komplexumát, amely például a szovjet vegyiparban egyre nagyobb elismerésre talál, és mind jobban elterjed, fokozatosan, húsz-harminc esztendővel számolva kell végrehajtani, de mór most meg kell kezdeni. Arszenyij Snyitnyikov professzor, a földrajzi tudományok doktora Nagy őszi bútorvásár eagcdHéayes áron a SZIGETVÁRI BÚTORBOLTBAN TELJES ÉRTÉKŰ kárpitozott garnitúrák, szekrények és konyhabútorok 20-50 százalékos engedménnyel november hó 1-től 14-ig. AMÍG A KÉSZLET TART I Nyitvatartási idő: hétfő—kedd—szerda 8—15,30 óráig csütörtök—péntek 8—18 áráig szombat 8—14 óráig. # A bútorok házhoz szállítását biztosítjuk I Az eszperantó jövője Mi veszélyezteti a nemzeti nyelveket? Egy másik nemzeti nyelv — ha magasabb nyelvi pozícióból hathat rá. A Maghreb-országok például (Algéria, Tunézia, Marokkó), amióta függetlenek lettek, jó szolgálatot tettek az idegen francia kultúrának, és segítették elterjedését. Jobban sikerült nekik, mint a francia gyarmatosítóknak egy évszázadon át, A hivatalos nyelv a francia lett. Megkezdték a francia műveltségű emberek képzését a hivatalok részére. Az arab nyelv, illetve az arab kultúra átmenetileg másodlagos lett, olyannyira, hogy csak a mecsetekben és az iskolákban használták, és a diákok is feleslegesnek tartották. Hány év alatt is érte el ebben a három arab országban egyeduralmát o francia nyelv?„. A függetlenné válásuk óta eltelt 30—15 évben! A ma élő 3,8 milliárdnyi emberiség 3000 nyelven beszél, a kultúrhistória legutóbbi félévezredéből 992 mesterséges nyelvtervezet ismeretes, amelyeket nyelvészek, írók, tudósok és amatőr nyelvészkedők az emberek közötti érintkezés bábeli zűrzavarának megszüntetésére, az emberhez méltó nyelvi kapcsolat megoldására kidolgoztak. A soknyelvüségről és következményeiről, mind sürgetőbben szükséges megoldásáról évtizedek óta fel-fellobbanó vita folyik a világon a nemzeti nyelvű újságokban és az öt kontinensen megjelenő 104 eszperantó nyelvű lapban. Mindez egyre többek számára világossá teszi, hogy a világ népeinek anyanyelvűk mellett szükség van egy mindenki által köny- nyen és jól megtanulható közvetítő nemzetközi nyelvre. De melyik legyen ez a nxelvA Valamelyik nemzeti nyelv, talán az angol, az orosz vagy a francia? Akik ezek mellett kardoskodnak, megfeledkeznek egy rendkívül figyelemre érdemes tényről. Arról nevezetesen, hogy a haladó erőknek, a szocialista ■országok következetes nemzetközi politikájának eredményeként az ENSZ-ben is sikerült elérni, hogy a viláq népei kimondják a halálos ítéletet a gyarmatbirodalmak fölött, hogy az 1945 óta eltelt évtizedekben sorban függetlenné váljanak a kisebb-nagyobb lélekszámú országok Ázsióban, Afrikában, Dél-Amerikában. Ha egyszer majd valóban szavazni kell az ENSZ tagállamainak a kérdésről: melyik legyen tehát az emberiség közvetítő nyelve, második anyanyelve, reméljük, hogy az országok delegátusainak többsége ezzel a jogos kérdéssel felel az angolt javasolóknak: és miért éppen az angol? vagy: miért éppen a francia? és miért nem az orosz? vagy a spanyol? a hindi? a japán? az arab? és miért nem más népek anya. nyelve? A témában illetékes szakemberek, a soknyelvűség problémáit végigondoló nyelvészek (az amerikai Edward Sapir, Mario Pei, a szovjet Bokarev, M. J. Iszajev, a magyar Bárczi Géza) már megfogalmazták a követelményeket, melyeknek a nemzetközi nyelv szerepére aspiráló nyelvnek meg kell felelnie. Szerintük ennek a nyelvnek logikusnak, fonetikusnak, nyelvtani kivételeket nem ismerőnek, szép hangzásúnak, tehát mindenki által rövid idő alatt könnyen és jól megtanulható- nak kell lennie. E követelményeknek csakis egy mesterséges nyelv felelhet meg, mely ráadásul egyetlen népnek, egyetlen országnak sem lévén sajátja, minden más nyelvvel, kultúrával szemben semleges is. Az eddig kidolgozott 992 mesterséges nyelv közül a lenqyel Zamennef által 1887-ben útjára bocsátott eszperantó bizonyult életképesnek. Hogy ennek a nyelvnek nincs történelme, irodalma, szókincse szegényes: mennyi mindent elmondtak róla mindazok, akik a bábeli soknyelvűség témáján belül az eszperantót sem ismerik. Nem tudják tehát, hogy az eredeti eszperantó nyelvű irodalmi művek száma máris kb. 2000, a viláqirodalom java terméséből válogató műfordításirodalma minteay 30 000 kötetnyi, hogy már eddig több tucat szakszótár jelent meg, s hogy az 1970-ben Párizsban kiadott Eszperí^'^Értelmező Szótár 1300 oldalán 70 000 címszó található. (Természetesen nem tartalmazza a szakszótárak szókincsének többségét.) Az eszperantó jövője tehát azért „bizonytalan", mert annak a helyes eldöntése, bogy melyik nyelv legyen a viláq népeinek egységes közvetítő nyelve, nem olyan könnyű. Mert nemcsak rendkívüli horderejű nyelvi, de egyúttal politikai kérdés is. És hogy az emberiség jelenének és közeljövőjének legégetőbb gazdasági, politikai kérdéseiben milyen hosz- szú, kemény küzdelem árán képesek a világ haladó erői a szükséges és igazságos megoldásokat kivívni, ehhez az eltelt évtizedek túlontúl is sok adalékot kínálnak. Gergely Mihály Tudomány és gyakorlat Geodéziai műholdak földünk körül A szovjet és amerikai szakemberek ma már a legkülönfélébb célú űreszközöket bocsátják fel a világűrbe, s ezek között nagyon sok olyan mesterséges hold van, amely közvetlenül is nagymértékben segíti a földi kutatók munkáját. Ezek sorába tartozik az a LAGEOS nevű amerikai geodéziai műhold, amelyet ez év áprilisában küldtek fel több ezer kilométeres magas Föld körüli pályára (a LAGEOS elnevezés a Laser Geodynamic Satellite kifejezés rövidítéséből ered). A csupán 60 centiméter átmérőjű hold felületét 426 darab — lézersugarat visszaverő — tük- röcske borítja. Ezek segítségével 5 centiméternyi pontossággal határozhatják meg a földi lézerek a műhold helyzetét. Mivel a hold tömege viszonylag igen nagy — több mint 400 kilogramm —, mozgását a légellenálás és a sugárnyomás csak elhanyagolható mértékben befolyásolja, A centiméteres pontossággal meghatározott holdtávolságból Földünk kéregmozgására és a Föld egyéb geodinamikai jelenségei okozta lassú elmozdulásokra kívánnak következtetni a tudósok.
