Dunántúli Napló, 1976. november (33. évfolyam, 302-331. szám)
1976-11-20 / 321. szám
1976. november 20., szombat Dunantmi napló 3 Amit adunk, amit kapunk A külkereskedelem két oldala A szakemberek úgy szokták mondani: hazánk nemzeti jövedelmének csaknem a fele a külkereskedelmi tevékenység révén realizálódik. Másképpen megfogalmazva ez nagyjában annyit jelent, hogy hazánk, akárcsak a hozzánk hasonló nagyságú belső piaccal rendelkező országok, nagymértékben függnek a világpiactól, külkereskedőinek jó vagy rossz munkájától. Mégpedig kettős, igaz^ egymástól elválaszthatatlan értelemben. E kettősség egyik feléről a minap így panaszkodott nekem egyik szerszámgépipari vállalatunk vezetője: gépeket tudnánk eladni, mégpedig tőkés piacra, de ehhez ugyancsak tőkés piacról néhány alkatrészt kellene beszereznünk, Ez azonban nem megy az egyik napról a másikra, így aztán félő, elúszik az egész üzlet. Noha e példa korántsem általánosítható, s ilyenformán messzemenő következtetések sem vonhatók le belőle, jól érzékelteti azonban azt a tényt, hogy a vállalatok — s most már nemcsak a szerszámgépipaiiakról van szó —, mennyire függnek az importtól. A fenti eset kétségtelenül egyedi, s hogy a gazdasági vezetőnek igaza volt-e vagy sem, csak a helyi körülmények ismeretében dönthető el. Am mint cseppben a tenger, példánk szereplőjének szavaiból is kiderül: az import, a szükséges alkatrész, nyersanyag, alapanyag beszerzésének akadozása üzletkötéseket hiúsíthat meg, s ez kétségkívül visszahat a termelésre, nehézségeket okozhat a gyártásban, s végső soron gondokat szülhet az egész vállalat életében. Magyarán: arról van szó, hogy a népgazdaság számos ágazatában az import nélkül nem indíthatók meg a gazdasági folyamatok. Mindez magyarázza egyebek között azt is, hogy a szocialista országokkal való, a jelenlegi ötéves tervidőszakra vonatkozó tervegyeztető tárgyalásainkon miért tekintettük annyira nagy jelentőségűnek, hogy biztosítsuk népgazdaságunk folyamatos fejlődéséhez a szükséges nyers- és fűtőanyagokat. Az import e rendkívül fontos népgazdasági szerepe indokolta azt is, hogy számos szocialista országgal együtt vállalkoztunk közös beruházásokra, amelyek megvalósításával hosszú távon biztosított hazánk ellátása, egy-egy számunkra fontos nyersanyagból. Ilyen megfontolásokból veszünk részt a Szovjetunióban az Uszty-llimszk-i cellulózkombinát felépítésében, s ezért kapcsolódunk be például a szibériai földgáz- és olajmezők kiaknázásának munkálataiba is. Az import lehetővé teszi, hogy meginduljon a gazdaság vérkeringése, ám amikor ez megtörtént, szembe kell nézVáltoztatni a gondolkodásmódon Pártmunkája: propagandista Mi ma a státus- szimbólum ? Milyen a közösségi szemléletű ember? Megyénk egyik gépgyártóüzeme, az ÉPGÉP pécsi gyára a hazai megrendelések mellett jelentős mennyiségben külföldi partnereknek gyártja az építőiparban használatos gépeket és berendezéseket A vevők között a szocialista országok és a nyugati vásárlók egyaránt szerepelnek. Képünkön: a pécsi gyár egyik terméke, a gőzfejlesztő. Mi a státusszimbólum most? — Az autó, a víkendház?... Az-e a személy érdeke, ami számára hasznos?... A személyiség sokoldalú kibontakozásának megvannak-e a társadalmi alapjai?... És még jó- néhány izgalmas témát lehetne sorolni —. valamennyi megér egy-egy vitadélutánt. De hol lehet ezekről beszélgetni? Tizennyolc éve, huszonhat éves korától propagandista Szűcs Zoltán, a pécsi Tiborc utcai Általános Iskola igazgatója. — Pécsi vagyok, itt végeztem a Pedagógiai Főiskolát is — mondja. — Pártonkívüliként kezdtem a propagandista munkámat, pedagógusoknak vezettem tanfolyamot a nemzetközi és magyar munkásmozgalom történetéből. Később a marxista etika alapjai témában folytattam propagandista tevékenységemet is. Az utóbbi években pedig a világnézeti, etikai kérdésekkel foglalkozom. Két éve vezető propagandista. üzemekben, intézményekben tanfolyamokat vezető propagandisták iönnek össze rendszeresen. Megbeszéljük az időszerű világnézeti, etikai témákat, azokat, amelyek a tanfolyamok, „szemináriumok" hallgatóit foglalkoztatják. — Nem előadások hangzanak el itt, hanem az élet, a gyakorlat által felmerült témák megvitatása azzal a céllal, hogy a propagandisták ezekben a kérdésekben egységes véleményt alakítsanak ki — mondja. — A megvitatásra „hozott" kérdések tehát egyszersmind azt is tükrözik, hogy miről hogyan vélekednek az emberek. És itt válik izgalmassá a propagandista munkája! — Mondana néhány témakört, ami mostanában került megbeszélésre a „hozott" kérdések alapján? — Például az úgynevezett „státusszimbólum” témája. Beszélnek, vitatkoznak róla az emberek. Volt amikor az autót jelölték meg státusszimbólumnak. Már abban a formában, hogy számosán a „ki vagyok én?" külső jeleként igyekeztek autótulajdonosi mivoltukban tetszelegni. Voltak akik anyagi erejüket meghaladó erőfeszítéseket is tettek azért, hogy a szomszéd, az ismerős lássa: jól megy neki, telik rá! Aztán nem egyszer kiderült: csalt a látszat, a munkával szerzett jövedelemből nem telt rá, „más úton" szerezte meg a szükséges anyagiakat... Manapság az autó már kevésbé luxus, nem any- nyira „szúr szemet", mint korábban. Az autó ma már a státusszimbólum témájában nem vitaalap. Most a víkendház adja számos helyen az alapot a vitához. Nem arról van szó, hogy általában ellenzik a hétvégi házak építését. Sót! Aki teheti, építsen, pihenjen, a kiskertben „pücskörész- szen”, találjon felüdülést a tonünk egy másik gonddal is. S hogy milyenekkel, nézzünk erre egy példát, A negyedik ötéves tervidőszakban a központi fejlesztések között szerepelt az olefinprogram. Tisztázott volt az is, hogy az alapanyagot, a kőolajat hosszú távon a Szovjetunióból beszerezhetjük, kérdés volt azonban, hogy mekkora feldolgozókapacitást hozzunk létre. Végül is az az elhatározás született, hogy évi 250 ezer tonna etilén gyártására alkalmas gyárat építünk — ám ez a mennyiség lényegesen meghaladja azt, amire hazánknak szüksége van. Csakhogy kisebb gyárat építeni nem kifizetődő, ennélfogva már a beruházás elhatározásának pillanatában gondoskodni kellett a felesleges mennyiség exportjáról is. Megállapodtunk tehát a Szovjetunióval, hogy tőlünk etilént vásárol, cserébe pedig a népgazdaságnak szükséges műanyag alapanyagokat kapunk. Közben pedig a jelenlegi tervidőszakban is folytatjuk a feldolgozógyárak építését — például PVC üzemet hozunk létre Borsodban —, hogy aztán a következő években az alapanyag, az etilén helyett, mind nagyobb mértékben exportálhassunk értékesebb, nagyobb feldolgozottságé műanyagokat. Vegyiparunk fejlesztésének alapját is tehát az import biztosította — a Szovjetunióból beszerzett olaj, a Nyugat-Né- metországból megvásárolt etiléngyár —, de a hazai piac szűkössége miatt már az első pillanattól gondoskodnunk kellett az exportról is. Márcsak azért is, mert szállításaink révén fizethetjük csupán ki importunkat. S erre abban az esetben, ha kisebb, veszteségesen, vagy ha úgy tetszik, a világpiaci árakhoz képest túlságosan drágán gyártunk egy- egy terméket, aligha lenne meg a lehetőség. Amit adunk, amit kapunk — egyetlen tevékenység, a külkereskedelem két oldala. Nehezen választhatók el egymástól, mint ahogyan nem bontják ketté ezt a kereskedők napi gyakorlatukban sem, amit egyébként a vállalatok nevében található számtalan impex is jelez. S ha manapság mégis elsősorban az export fokozásáról esik több szó, az elsősorban annak tudható be, hogy az elmúlt években — elsősorban a kedvezőtlen világpiaci hatások miatt — többet kaptunk — vettünk! —, mint amennyit adtunk. Ez pedig nemcsak a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának megbomlásához vezetett, hanem éppen a külkereskedelemnek a népgazdaságban elfoglalt fontos helye miatt egyensúlyi helyzetünket is nagyban rontotta. K. Nyirö József vábbi munkája jó végzéséhezi De azt már szóvá teszik az emberek, ha a célszerű víkendház helyett hivalkodó palotákat látnak, és felteszik a kérdést: miből? — A világnézeti, etikai témakörben az érdekviszonyok, érdekeltségi rendszer a szocializmusban cimű kérdéscsoport is szerepel... — Igen és itt is beszélni keli néhány félreértésről, illetve helytelen nézetről — mondja. — Vannak, akik azt valljákz „érdek, ami számomra hasznos!” Sok káros cselekedetet inspirál ez a helytelen gondolkodásmód. Mert ami számomra hasznos, nem biztos, hogy a közösség, a társadalom számára is hasznos! Márpedig mi a szocialista, a közösségi szemléletű ember kialakításáért dolgozunk. Annak a gondolkodás- módnak az erősítéséért, amely tudatosan vallja: a saját boldogulását a társadalmi érdekek keretében találja meg. Mert a társadalmi érdek foglalja magában a csoport- és az egyéni érdeket isi A társadalmi érdek a társadalom többségének érdekeit összegezi, a haladást szolgálja. Tudjuk, hogy itt is még számos ellentmondás látszik — a beszélgetések célja ezek feloldásának keresése, tisztázása. — Említette: szó esett a vitákon a személyiség kibon tokozásának lehetőségeiről, társadalmi alapjairól. — Szocialista társadalmunk bő lehetőséget kínál, mindenki dolgozhat, aki tanulni akar, tanulhat, aki a közösség érdekében kíván társadalmi munkát végezni, ezernyi a lehetősége. Állítom: a személyiség sokoldalú kibontakozásának nálunk megvannak a társadalmi alapjai. A kérdés: élnek-e ezzel mindazok, akiknek a mód, a lehetőség megadatott? Nagyon sokan igen, de vannak, akik nem. Miért? „Én a munkahelyemen elvégzem a munkámat, több nem érdekel”. Ismerős álláspont? Műszak végeztével fut ki az üzem kapuján és fél óra múlva már a „hétvégi palotában" található ... Hogy az üzemben vagy az intézményben a kollektíva érdekében vállaljon társadalmi munkát? Szó sincs róla. Nos, van még tennivalónk a gondolkodásmód megváltoztatásáért. A Tiborc utcai iskolába közel 600 gyerek jár, 37 tanár tanít. Nem kis feladat a zavartalan munka biztosítása. Szűcs Zoltán az igazgatói teendők ellátásán kívül végzi propagandista munkáját —■ népi ülnök is. Jól kell beosztani idejét, mert továbbtanulásra is időt kell szakítania: az esti egyetem szakosítóját végzi. Propagandista. Munkájával, életfelfogásával nevel. Garay Ferenc Elkészültek a tervek Könyvtár fesz a Griffaton-házból Harmincötezer kötet között válogathatnak az olvasók A régi, árkádos épület mélyen megbújik a Szigeti városrész épülő, modern házai között. A járókelők találgatják, vajon mi lesz a sorsa. Meghagyják, vagy lebontják? Átépítik, vagy felújítják o Nagy Jenő utcában a Griffaton házat? A műemléki nyilvántartásban nem szereplő, építészetileg érdekes polgár-barokk épület a Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának döntése alapján a pécsi Városi Könyvtár legnagyobb fiókegysége lesz, A tervosztály és az UNIBER megbízása alapján tavasszal megindult a Pécsi Tervező Vállalatnál a felmérési és tervezési munka. A tervező Getto József asztalán már „készen áll" az új könyvtár. — Egy jó állapotban lévő történelmi épületről van szó — mondja a tervező. — Nem túlzottan nagy ráfordítással, körülbelül 3 millió forintos költséggel egy modern, a1 mai igényeknek megfelelő könyvtárat hozunk létre. A XVIII. század végi épület keleti oldalán árkádsor húzódik. (Ilyen nyitott árkád Pécsett egyedülálló!) Ezért úgy képzeltük, hogy az árkádos homlokzatot teljes egészében kiszabadítjuk és „kiállítjuk" az utcára, így a1 Stock-házzal és a körülötte lévő épületekkel városépítészeti- leg egy szép együttest alkot, és egy kis atmoszférát is megőriz a magasház „árnyékában." A Griffaton-ház belső hangulata, a boltozatos földszinti termek és a hatalmas emeleti terem szinte meghatározta jövendő funkcióját. így a belső átalakítás célja is a meglévő szerkezeti adottságok teljes kihasználása volt A földszinten köp helyet a körülbelül száz négyzetméter alapterületű szakkönyvtár. Ide kerül majd Tompa Kálmán irodalomtörténeti ritkaságú, igen értékes könyvgyűjteménye is, amelyet városunknak ajánlott fel. Az utca felőli oldalon alakítják ki az olvasótermet, amely író-olvasó találkozók, kamarajellegű irodalmi műsorok tartására egyaránt alkalmas lesz. A beüvegezett, árkádod folyosó, amely a könyvtár előterét adja, kiállító teremként is funkcionálhat. A ruhatár és o büfé szintén a földszinten található majd. A 210 négyzetméter alapterületű emeleti részen Pécs legnagyobb szabadpolcos, önkiválasztó fiókkönyvtára kap helyet 30—35 000 kötet könyv között válogathatnak az olvasók. A könyvtár berendezése is összhangban van a térrel. A belső hangulathoz és a funkciókhoz illően alakították ki a tervezők. A földszinti részen az elmélyült kutatómunkát, vagya tanulást, vizsgákra való felkészülést segítő csendes, meghitt légkört teremtő „sarkokat” terveztek. Hangsúlyosán, a miliőbe illő lépcső vezet az emeletre, ahol svéd ilícenc alapján a legmodernebb, mozgatható, állítható, tologatható polcrendszeres megoldást terveztek. A jól áttekinthető, köny- nyen kezelhető belső kiképzés biztosítja, hogy az olvasó Idöny- nyen megtalálja a kívánt könyvet. Nem könyvraktár, hanem sokoldalú művelődésre lehetőséget nyújtó könyvtár lesz tehát a Griffaton házból. Varga Agnes Most készíttessen eredeti színes fotót! A FÉNYSZOV kijelölt műtermeiben KODAK-anyagra készített képeknél 30% engedményt adunk. CSAK DECEMBER 20 IGI FÉNYSZOV
