Dunántúli Napló, 1976. november (33. évfolyam, 302-331. szám)

1976-11-18 / 319. szám

© Dunantmt napló 1976. november 18., csütörtök Megkezdődött a hasznos vadállomány téli etetése A tervszerű vadgazdálkodás­ban nem elégedhetünk meg pusztán azzal, amit a természet nyújt vadjainknak, hanem ok­szerű beavatkozással kell töké­letesíteni a kedvezőtlen termé­szeti adottságokat a vad élet­feltételeinek biztosítását. Bár novemberben rendszerint talál még a vadállomány elegendő táplálékot az erdőn és mezőn, mégis ilyenkor már megkezdjük a szoktató etetéseket. Megyénk vadásztársaságai­nak területén közel 2 ezer szarvas, 7 ezer őz, ezer vaddisz­nó, 35 ezer mezeinyúl, 100 ezer fácán és 10 ezer fogoly téli ta­karmányszükségletét kell biztosí­tanunk. Ennek fedezésére va­dásztársaságaink ez évben 4 ezer mázsa szemes, 3 ezer má­zsa szálas, és 1500 mázsa lé­dús takarmányt terveztek fel­használni. Ennek csak egyhar- mad része biztosítható a vad­földek terméséből, és a vadász- társasáqi készletekből. Kéthar­mad része beszerzésre vár, mely­hez nagy segítséget nyújthatnak a területen gazdálkodó szervek. A vadetetéshez beszerzendő ta­karmányok vásárlása nem kis költséget jelent a vadásztársa­ságok részére. Ezeknek tárolá­sa és romlatlan állapotban való felhasználása a legfontosabb követelmény. A begyűjtött vagy vásárolt takarmányt száraz, szel- lős helyen tároljuk, hogy a do- hosodós, fülledés következtében ne veszítsen értékéből. A befül­ledt, dohos takarmány fogyasz­tása gyomor- és bélbántalma- kat, súlyos hasmenést és egyéb betegségeket okozhat az állo­mányban. Ilyen takarmányt ne etessünk a vaddal. A természet­ben rendelkezésre álló élelem sehol sem elegendő az állo­mánynak. Az apróvadak számára gon­doskodni kell megfelelő mennyi­ségű és jó minőségű rostaalj­ról, vagy ocsuról és különösen nagy értéket jelent részükre a cirok, napraforgó, muhar vagy köles és a lucernatörmelék, vagy vöröshere törmelék. Az apróvad etetésénél még ne fe­ledkezzünk meg a télen nehezen nélkülözött zöldségfélékről. A nagyvadetetőket jó minő­ségű lucernaszénával töltsük fel, mivel a savanyú füvekből készített szénát a vad úgysem veszi fel. A vad számára esetenként csak annyi élelmet helyezzünk ki, amelyet néhány nap alatt elfogyaszt, nehogy a huzamo­sabb ideig tartó esős időjárás viszontagságainak kitett takar­mány megromoljon, mert ez töb­bet árt mint használ a vadál­lománynak. A csapadéktól kel­lőképpen védett fedett nagyvad etetőket hosszabb időre is ellát­hatjuk száraz takarmánnyal. Az etetés megkezdése és be­fejezése nincs naptári időpont­hoz kötve. Általában 100 napra szóló takarmánymennyiséget biztosítunk az állomány részére, a felhasználás idejét mindenkor az időjárás és a szükség szabja meg. Mindezek mellett az etető környékén biztosítsuk a zavarta­lanságot és a megfelelő védel­met, amely a vad szükséges életfeltételei között igen fontos tényező. A fentiek betartása mellett a vadat helyhez tudjuk kötni és a téli takarmányozás mellett biztosítjuk a nyugalmát is. Farkas János megyei fővadász A cédrus arról nevezetes, hogy a fenyőfélék családjába tartozó néhány rokonával együtt a szó szoros értelmében véve évezredeket megérő faóriás (mór t i. azokiai ritkái'példányai, ame­lyek túlélték az évezredek min­den viharát). A köztudatban az él, hogy csupán az afrikai At­lasz-hegységben és Libanon­ban, illetve Ciprus szigetén ho­nos a cédrus. Kevesen tudják, hogy Szibériában is előfordul, s annak egyik legértékesebb fája a szibériai cédrus. Külö­nös jelentőségét az adja, hogy ez az egyetlen olajos magvú évelő növény e rideg éghajla­tú vidéken (magjainak 55—60 százalékos az olajtartalma, te­hát nagyobb, mint a naprafor­gómagé). Különleges tulajdon­sága a belőle készült szek­rénynek, hogy messze elkerü­lik a molyok. Kevéssé ismert az is, hogy Japánban sem ismeretlen az örökzöld cédrusfa, amit ott sugi-nak neveznek. Kyoto vá­rosától 20 kilométernyire ha­talmas cédruserdők találhatók, ahol a legnagyobb és legöre­gebb fák magassága eléri az 50 métert, törzsük kerülete pe­dig közel 5 méter. A még fia­tal cédrusfák törzsét csupán díszítési céllal — a képen lát­ható módon — fémkarikákkal veszik körül az ott élők. Két év leforgása alatt a karikák nyo­mán olyan bemélyedések kelet­keznek a fák kérgén, amelyeket azután „életük végéig” magu­kon viselnek. E csodálatos faóriásokra a tengerészek és a kereskedők egyaránt szemet vetettek. A kőkemény, szívós fából faragott gerendák, deszkák évszázado­kig állják a sós víz, az eső, a szél ostromát, sőt még a fa alattomos ellensége, a szú sem támadja meg. A régi korok emlékei között a fáraók idejé­ből származó koporsók éppúgy találhatók, mint díszes faragá- sú trónusok vagy szebbnél szebb bútorok. Napjainkban már csak különleges belső- építészeti és lakberendezési célokra használják a cédrusfát. A Földközi-tenger 1972. június 17-én a „Saija" nevű finn olaj- szállító hajó Szardínia és Korzika között zátonyra fu­tott. A hajótesten hatalmas repedések keletkeztek és az olaj kiömlött a tenger­be. A tartályhajó 19 ezer tonna olajat szállított. Hu­szonnégy óra alatt 18 kilo­méter hosszú olajtakaró terült el a tenger színén. Vastagsága helyenként el­érte a 10 centimétert, a Maddalena-sziget és a Szardínia partjai alaposan elszennyeződtek. Ez a tar­tályhajó katasztrófa azon­ban csak egy kisebb epi­zód a Földközi-tenger szennyeződésének történe­tében. Szennyeződik a hatalmas tó A Földközi-tengert ipari és háztartási szennyvizekkel, ro­varirtó szerekkel, radioaktív anyagokkal szennyezik hosszú évek óta. A biológusok szerint ez a szennyezés a Földközi­tengerre nézve katasztrófáli- sabb következményekkel jár, mint a világtengerek szennye­ződése. A Földközi-tenger föld­rajzi értelemben tulajdonkép­pen nagy tó, amelyet folyók táplálnak. A folyókkal együtt, de más úton is különféle vegyi anyagok kerülnek be a tenger vizébe. Sajnos, a Földközi-ten­ger cirkulációs öntisztulása nem intenzív. Igaz, hogy a Gibraltári-szoroson keresztül je­lentős mennyiségű víz érkezik a tengerbe, de ez túlnyomó részt felszíni víz. Sőt még az árapály okozta vízmozgással sem lehet ebben a tengerben számolni. Végül, ezt a tengert nem szeli át jelentős egyirányú tengeráram sem, így ez a tisz­tító tényező is kiesik. Fürdőzok és halfogyasztók A Földközi-tenger partjai ter­mészetesen nem egyforma mér­tékben szennyezettek. Olasz­ország és Franciaország, tehát az iparilag legfejlettebb két ál­lam partjai állnak a legrosz- szabbul ezen a téren, de Spa­nyolország sem dicsekedhet. Görögország partjainál vi­szonylag jobb a helyzet. Ke­vésbé szennyezett a Földközi­tenger déli partszakasza (Al­géria, Tunisz, Líbia, az EAK stb.). Dr. Aubert, a nizzai Óceán­biológiai Intézet megalapítója és igazgatója intenzíven fog­lalkozik a Földközi-tenger szennyeződésének probléma­körével. Egyik kutatási témája a Földközi-tenger baktériumos fertőzése. A tengerbe jutó szennyanyagok ugyanis meleg­ágyai a baktériumoknak. Sze­rencsére, a tengerben találha­tó baktériumok jelentős része nem kórokozó. Az ember két­féle úton kerülhet érintkezésbe ezekkel a baktériumokkal: ha megfürdik a szennyezett ten­gervízben, illetve, ha olyan ha­lat vagy osztrigát fogyaszt, amelyet a szennyezett szektor­ból emeltek ki a halászok. Francia és angol kutatási ered­mények szerint az első eset még nem jelent komoly ve­szélyt az emberre. Az angol Egészségügyi Szolgálat egyik jelentése szerint a szennyezett tengervízben gyakorlatilag nem veszélyes a fürdés. (Ritkábban bizonyos légúti megbetegedé­sekkel azért számolni lehet.) A második eset: a szennyezett tengervízből kifogott állatok fo­gyasztása már tífuszos, s-almo­nellós megbetegedéseket, víru­sos májgyulladást okozhat. Mint ismeretes, a legutóbbi olaszországi kolerajárvány is a fertőzött tengeri kagylóknak tu­lajdonítható. Az idegenforgalom és a ha­lászat már ma is megsínyli a tengervíz szennyeződésének kö­vetkezményeit. A piszkos ten­gervízben nem kellemes a für­dőzés. Talán még ennél is ag­gasztóbb, hogy pusztul a Föld­közi-tenger halállománya; el­sősorban a szardella és a ton­hal. Ennek a halpusztulásnak két oka van: részben a rabló- gazdálkodás (különösen a ton­halaknál, kifogják a méreten aluliakat is), másrészt a szeny- nyezett parti vizekben nem tud­nak ívni a halak. Megmenteni, de hogyan? A Földközi-tengerbe tehát folyamatosan ömlenek az ipa­ri és háztartási szennyvizek, a különféle vegyi anyagok stb. Mi az oka, hogy eddig még nem vált ez a tenger egyetlen hatalmas baktériumteleppé? Aubert szerint a tengerben élő állati és növényi mikroorganiz­musok baktériumölő anyagokat termelnek. Ezek részben el­pusztítják a vegyi anyagokkal bekerült és a szennyezett szek­torban tenyésző baktériumok millióit. A lassú öntisztítás fo­lyamata tehát egyelőre meg­akadályozza a teljes katasztró­fát. Ez a biológiai egyensúly természetesen elég labilis és egy szép napon a túlszennye- zés következtében felborulhat. Aubert megnyilatkozásában elsősorban a kapitalista (olasz és francia) Ipari vállalatokat ülteti a vádlottak padjára. Iga­za van abban, hogy rendele­tek gyártásával egyedül nem lehet célt érni abban a kör­nyezetvédelmi küzdelemben, amely a Földközi-tenger, tavak, folyók megvédésére is irányul. Vásár • Vásár • Vásár régi ár új ár „PARK” kézi pázsitnyírógép KF 68—1. tip. 30 cm vágóéllel: 700,— 400,— Szekrényes morzsoló TMT S 13 szőlőzúzó: 1690,— 1180,— Harmat 14 lit. háti permetező, ______ m űanyag szórófejjel: 1080,— 756,— és egyéb vas- és műszaki cikkek. KERESKEDELMI VALLALAT 28.28.48 47 > MECSEK ÁRUHÁZ ajándékozási kínálata: L emeleti divatosztáiyon: NYAKKENDŐK, NYAKKENDÖ-GARNITÚRAK 50®a engedménnyel földszint, bőrdíszmű osztályon: ÚTI- ÉS BEVASARLÓTASKA 30®'« engedménnyel! TÁJÉKOZÓDJON — NÁLUNK MINDENT MEGTALÁL! Érdekes állatok láthatók a képen: tarajos sülök, a mün­cheni állatkertben. Természetes körülmények között Afrikában és Ázsiában élnek. Hajdan Közép-Európában is elterjedtek voltak, ma Európában csak Szicília szigetén és Dél-Olasz- országban találhatók. Állítólag a rómaiak telepítették be Olaszországba, mert a felte­vések szerint a gazdag római nők hajdísznek használták aranyozott tüskéit. Az állat hossza eléri a 70 cm-t, ebből 10 cm a farka. Testének kétharmadát feke- tés-barna és fehér gyűrűkkel tarkított, erős hegyű tüskék borítják. Farka, mint egy ke­replő, az ellenség elriasztásá­ra szolgál: ha az állatot ve­szély fenyegeti, felborzolja a tüskéit, és ilyenkor mozgását hangos csörömpölés kíséri. Ál­latkertekben azt is megfigyel­ték, hogy a tarajos sül az el­lensége felé repíti néhány la­zán álló tüskéjét. Ezt olyan erővel teszi, hogy a tüskék mélyen beleállnák még a ke­rítés deszkájába is; természe­tes, .hogy az így okozott sérü­lés nagyon fájdalmas és ne­hezen gyógyul. Főleg éjjel és szürkületkor mozog. Elsősorban a száraz lapályokon, hegyoldalakon, kertek, ültetvények közelében szeret tartózkodni. Mély, föld­alatti katlandkat ás magának: télen ezekben tartózkodik, de téli álmot nemi alszik. A sza­bad természetben egyedül él, egyedül vadászik. Növényi szá­rakkal, fák kérgével, gumók­kal, gyökerekkel, gyümölcsök­kel táplálkozik, de nem veti meg az állati táplálékot sem. Tavasszal párosodik, a nőstény 2-4 fiat hoz a világra. Külö­nös gonddal készíti elő az utódok fészkét, A kis sülök születésük után hamarosan követik anyjukat a szabadba. Az anyaállat éberen vigyáz kicsinyeire; a felingerelt szü­lők fojtottan morognak, vicso­rognak. A nagy ragadozó macskák, kutyák tüskéik ellenére szét­tépik a sülöket. Húsa állítólag ízletes; egyesek szerint az itá­liai piacokon még ma is áru­sítanak sülhúst. Tarajos sülök a müncheni állatkertben A FÜSZÉRT Vállalat targoncavezető szakmunkássá kiképez vállalati költségen, 1 éves munkaviszonyra szóló szerződéssel, nyolc általánost végzett, 18—40 év közötti férfiakat. Jelentkezés: PÉCS, MEGYERI ÚT 59. RAKTÁRBÁZIS FŰSZERT, MUNKAÜGY Évezredek tanúja: a cédrus

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom