Dunántúli Napló, 1976. november (33. évfolyam, 302-331. szám)

1976-11-16 / 317. szám

2 Dunántúlt napló 1976. november 16., kedd Megkezdte munkáját a fogyasztási szövetkezetek Vili. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) tíz százalékkal nőtt. Élve a központi döntések nyújtotta le­hetőséggel, megfelelő, a ház­táji gazdaságok termelésének fellendülésével biztató eredmé­nyek születtek a sertéstenyész­tésben és a kertészeti termelés­ben is. A takarékszövetkezetek tovább növelték betétállomá­nyukat, és a korábbinál na­gyobb mértékben elégítették ki a kistermelők hiteligényeit. A lakásépítő szövetkezetek több mint kétezer lakást építettek fel, és további 7 ezer lakás ke­rült a lakásfenntartó szövetke­zetek kezelésébe. Mindehhez jelentősen hozzájárultak a szö­vetkezetek kongresszust köszön­tő akcióprogramjai, amelyek a magasabb teljesítményeken túl kiterjedtek a fejlesztési célok valóraváltásának gyorsítására is. így ebben az esztendőben több mint 100 új kereskedelmi egységet adtak át rendelteté­sének, köztük a Skála szövet­kezeti nagyáruházai, a gyön­gyösi Avar szállót és a pécsi szövetkezeti nagyáruházát. A lakosság jobb ellátása a cél A jövő évi terveket változat­lanul a tagság és a lakosság jobb ellátásának, az életszín­vonalpolitika megvalósításának szolgálatában kell kialakítani. Az ÁFÉSZ-ek továbbra is a fa­lut, ezen belül a kisközségeket és tanyai területeket tekintik hagyományos és fő működési területüknek, E települések la­kói számára az eddigieknél is nagyobb gonddal kell biztosí­tani a jobb alapellátást, első­sorban a napi közszükségleti cikkekből. Ennek érdekében fel kell karolni minden kezdemé­nyezést, és ki kell terjeszteni az érdekelt szervek közötti össze­fogást, az időközben kialakult új kereskedelmi módszereket, többi között a mozgóboltok há­lózatát is. Túl a hagyományos működési területeken, amelyekben a szö­vetkezeti kereskedelem több mint 70, a vendéglátás pedig több mint 80 százalékos rész­arányt képvisel - az Országos Tanács változatlanul szüksé­gesnek tartja a kereskedelmi központokban, a városokban, a megyeszékhelyeken is a szövet­kezeti részvételt, az ellátásban és a kereskedelmi hálózatfej­lesztésben. Ezúton egyrészt elő­segíthető a szövetkezetek inten­zív fejlődése, a tagság jobb és választékosabb ellátása tartós fogyasztási cikkekkel, másrészt pedig hatékony részvételt biz­tosít a munkások és a városi lakosság jobb ellátásában. A továbbiakban a SZÖVOSZ elnöke leszögezte annak szük­ségességét, hogy a termelés- és a felvásárlás-szervezés tuda- tosabbá váljon. Ez egyébként feltételezi az ÁFÉSZ-ek és a termelőszövetkezetek közötti összehangoltabb együttműkö­dést is. E téma kapcsán szólott arról, hogy az ország lakossá­ga joggal igényli a folyamatos és kielégítő ellátást a sertés­húsból, zöldség- és gyümölcs- félékből s a nem egyszer indo­kolatlanul emelkedő piaci árak mérséklését. Ennek érdekében már közismert döntések szület­tek, amelyek célul tűzték a szocialista nagyüzemi gazdasá­gok változatlanul elsődleges és hatékony támogatás mel­lett a háztáji és kisegítő gaz­daságok további segítését, ösz­tönzését mind a biztonságos termelés, mind pedig a zavarta­lan felvásárlás érdekében. A kormány az előbbiekkel össz­hangban a közeljövőben kíván­ja korszerűsíteni a zöldség- és gyümölcskereskedelmet, a meg­felelő anyagi érdekeltség meg­teremtése és a szükséges to­vábbi állami támogatás mel­lett. Ugyancsak szükségessé válik a felvásárlási szervezet bi­zonyos fokú korszerűsítése is. Mivel a szövetkezeti kereskede­lem a zöldség-gyümölcs forga­lom 50 százalékát bonyolítja le, az Országos Tanács véleménye szerint a többcsatornás értéke­sítés keretében szükség van az egyéb szektorok tevékenységé­nek célszerű továbbfejlesztésé­re is, az ágazati irányítás egyi­dejű erősítése mellett. Hatékonyabb gazdálkodást A vázolt elhatározások meg­valósulása érdekében az ÁFÉSZ- eknek helyi adottságaik hasz­nosításával az ország egész te­rületén tovább kell fejleszteni­ük a kistermelés komplex tá­mogatását, mégpedig a helyi tanácsok által koordinált prog­ram alapján. A kisegítő gazda­ságok, kiskertek termelésének támogatása mellett tovább kell szélesíteni a már bevált szak­csoportok hálózatát. Ugyanak­kor a biztonságos termékérté­kesítés érdekében szélesebb körben kell alapozni a szerző­déses rendszerre, erősítve en­nek tekintélyét. Elengedhetet­len a szövetkezeti kereskede­lem felkészítése minden piac­képes áru megvásárlására, ami­hez fel kell tárni a helyi ellá­tás, a helyi piac szükségleteit, és előrelátóan gondoskodni a körzeten kívüli értékesítésről is. A rendelkezésre álló forrá­sok hasznosításával rendbe kell tenni a felvásárlási raktárháló­zatot és javítani a tecnikai fel­tételeket, nem feledkezve meg a szakember-gárda növeléséről. Mindez azonban csak vala­mennyi érdekelt országos és te­rületi szerv összehangolt mun­kájával, s termelés, a feldolgo­zás és forgalmazás teljes ver­tikumának fokozottabb együtt­működésével biztosítható. Az előadó helyeselve a taka­rékszövetkezeteknek azt a fő törekvését, hogy munkájukat a lakosság betéteinek gyűjtésére koncentrálják, felhívta a figyel­met arra, hogy az eddigieknél hatékonyabban működjenek közre a fontos lakossági célhi­telek, ezen belül is a háztáji, kisegítő és egyéb kistermelői gazdaságok fejlesztésével ösz- szefüggő hiteligények kielégíté­sében. A beszámolóban nem kevés­bé fontos helyet kaptak a la­kásszövetkezetek, amelyek az ötödik ötéves tervidőszakban még kedvezőbb körülmények között, s már tapasztalatokkal gazdagodva fejthetik ki tevé­kenységüket. Ebben az egyik kulcs-kérdés a vállalatok köz­reműködése. Ezek ebben a terv­időszakban előreláthatóan mintegy 50-60 ezer lakás feL- építéséhez tudnak pénzügyi és egyéb támogatást nyújtani. Az Országos Tanács szerint a la­kásépítésben érdekelt vala­mennyi szerv együttes erőfeszí­tésével kell biztosítani, hogy a vállalati lehetőségek minél na­gyobb mértékben szövetkezeti úton hasznosuljanak A következő években mind nagyobb mértékben kerül sor a szövetkezeti házak felújítására, amikhez a szükséges pénzügyi fedezet biztosítása mellett idő­ben gondoskodni kell megfele­lő kivitelezői kapacitásról is. Mind a lakásépítés, mind pedig a felújítások növekvő kapaci­tás-igényeinek kielégítése érde­kében jelentős segítséget lát­nak az OKISZ-szal újabban kö­tött együttműködési megálla­podásban. A beszámoló részletesen fog­lalkozik a gazdálkodás haté­konyságával, színvonalának nö­velésével, amihez egyebek, mel­lett az azonos adottságú szö­vetkezetek közötti indokolatlan különbséget kell mérsékelni. Éppen a hatékonyság növelése indokolta szövetkezetek egyesü­lését az ÁFÉSZ-eknél, a takarék- és a lakásszövetkezeteknél egy­aránt. A létrejött új szövetke­zeti struktúra észrevehetően jobban szolgálja a település- hálózatba való illeszkedést, szé­les körben létrejöttek a korsze­rűbb vállalati vezetés és belső irányítás megszervezésének fel­tételei, a lakásszövetkezetek egyesülései pedig elősegítették a házkezelés és a karbantartás javítását. Az előadó hangsú­lyozta: az ez év végére előké­szített egyesülésekkel az or­szágos tanács részéről kiala­kultnak és a következő évek fel­adataira alkalmasnak tekinti a létrejött vállalati méreteket. Mivel az egyesülések a szövet­kezetek nagy hányadát érintet­ték, most az egész mozgalom kiemelkedő feladata e nagy szövetkezetek maximális segíté­se, hogy megfelelően éljenek a kedvezőbb lehetőségekkel. Első helyen áll a követelmények kö­zött, hogy a szövetkezeti veze­tők minden szinten ismerjék, helyesen értelmezzék a gazda­ságpolitikát, az ország minden­kori helyzetét, a központi tö­rekvéseket, és ezekkel összhang­ban dolgozzanak, érvényre jut­tatva a tagsági, a csoport-, és a népgazdasági érdekek össz­hangját. Egyidejűleg lényegesen magasabb színvonalra kell emelni a tulajdonosi, a vezetői ellenőrzés s a revizori irodák tevékenységét. Az elkövetkező évek nagy feladatai, a sokrétű társadalmi, gazdasági és kulturális teendő sikeres megvalósítása feltétele­zi a vezetés színvonalának ja­vítását a mozgalom minden szintjén. Ugyanakkor erőtelje­sebbé, kezdeményezőbbé kell tenni a szövetségek munkájá­nak gyakorlatát is. Ezt célozza a SZÖVOSZ alapszabályának módosító tervezete is, amelyet több más fontos dokumentum­mal együtt terjesztettek a kong­resszus elé. A SZÖVOSZ elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy a tervezet fő törekvése: helye­sen kifejezni az eddig már jól bevált gyakorlatot, s a megnö­vekedett felelősséget, amelyet a szövetkezetek joggal elvárnak országos tanácsuktól. Dr. Molnár Frigyes beszéde befejező részében a három szö­vetkezeti ágazat kapcsolatainak elmélyítéséről, az együttműkö­dés szélesítésének fontosságá­ról beszélt. Az épp úgy nem nélkülözhető a közös érdekű helyi, az országos gazdasági és társadalmi feladatok megoldá­sában, mint a területi párt, ta­nácsi és népfront-szervekkel voló együttműködés. A szóbeli kiegészítés azzal zárult, hogy a párt XI. kongresszusán meg­határozott világos politikai cé­lok alapján adottak a tovább­fejlődés lehetőségei; a párt, a kormány és a társadalom számít a szövetkezeti mozgalomra a fejlett szocialista társadalom építésében. Ezt követően Nánási László, a felügyelőbizottság elnöke fű­zött szóbeli kiegészítést a kong­resszus elé terjesztett bizottsági jelentéshez. Ezután a mandátumvizsgáló bizottság megtette jelentését, majd megnyitották a vitát a be­számolók, a jelentések és az előterjesztett dokumentum fö­lött. A magyar szövetkezeti mozgalom a szocializmus építésének fontos bázisa Németh Károly beszéde A vitában felszólalt Németh Károly, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Németh Károly átadta a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága szívélyes üdvözletét és jókívánságait, külön köszöntötte a mozgalom alapító tagjait, a szövetkzetek veterán harcosait, majd így folytatta. — Pártunk lenini elvekre épü­lő szövetkezetpolitikájából kö­vetkezik, hogy a magyar szö­vetkezeti mozgalom a szocia­lista társadalmi gazdasági rendszer szerves részét alkotja. Az ipari, mezőgazdasági, fo­gyasztási, ta'karék- és lakás- szövetkezetek sokrétű tevékeny­sége termelési, forgalmi rész­arányukat meghaladó jelentő­ségű. Szocialista államunk az állampolgárok önkéntes, sze­mélyi és vagyoni hozzájárulá­sával létrehozott szövetkezete­ket sokoldalúan támogatja. 5zövetkezetpolitikánk arra irá­nyul, hogy a szövetkezeti moz­galom különböző ágai tovább­ra is fontos bázisai legyenek a szocializmus építésének ha­zánkban. Szövetkezetpolitikánk erősíti szocialista rendszerünk legfőbb politikai alapját, a munkás-paraszt szövetséget. Pártunk Központi Bizottsága a fogyasztási szövetkezetek te­vékenységét úgy értékeli, hogy az alapvetően megfelel a ve­lük szemben támasztott köve­telményeknek. Elismerésre mél­tó az a fejlődés, amelyet a la­kosság árúellátásában, a 'ke­reskedelem-hálózat bővítésé­ben, kulturáltságának növelésé­ben, a szolgáltatások bővítésé­ben, a háztáji és kisegítő gaz­daságok termelésének szerve­zésében és fejlesztésében, a takarékszövetkezeti szolgáltatá­sokban, a lakásépítési prog­ram megvalósításában elértek. Nagy jelentőséget tulajdoní­tunk annak, hogy szövetkezet­politikánk gyakorlati megvaló­sítása nyomán tovább nőtt a szövetkezeti tagság aktivitása, öntevékenysége a helyi tartalé­kok feltárásában, erősödött a szövetkezetek önkormányzata, gazdasági önállósága és fele­lőssége, javult a gazdálkodás színvonala. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy dinamikusan fejlőd­nek nemzetközi kapcsolataik, erősödik együttműködésük a szocialista országok, mindenek­előtt a Szovjetunió szövetkeze­teivel. Helyeseljük, hogy álta­lános politikai törekvéseinknek megfelelően bővítik 'kapcsola­taikat a fejlődő és a tőkés vi­lág szövetkezeteivel, hogy aktí­van részt vesznek a szövetke­zetek nemzetközi szövetségé­nek tevékenységében. Ezután méltatta az utóbbi évek társadalmi-gazdasági fej­lődését, majd így folytatta: — Figyelmünket most a XI. kongresszus határozatainak végrehajtására, azoknak a cé­loknak és programoknak a megvalósítására kell összpon­tosítanunk, amelyek előbbre vi­szik a fejlett szocialista társa­dalom építését. Nagy bizton­ságot ad, hogy a pártnak, az országnak van hosszabb távra és öt évre szóló programja. Olyan ötéves tervvel rendelke­zünk, amely a számunkra is kedvezőtlen világgazdasági vi­szonyok ellenére nemzetközi összehasonlításban is dinami­kus fejlődést irányoz elő. Azt azonban tudnunk kell, hogy töretlen gazdasági fejlődésünk, népünk életszínvonalának eme­lése mindenkitől magas szín­vonalú, fegyelmezett munkát igényel. ötödik ötéves tervünk első évének lassan a végéhez köze­Kezdeti eredmények születtek a termelési szerkezet korszerű­sítésében, a munkaerővel, az anyaggal és az energiával va­ló takarékos gazdálkodásban. Fejlődésünket azonban néhány kedvezőtlen körülmény is befo­lyásolja. A mezőgazdaságban — a tiszteletreméltó erőfeszíté­sek ellenére — terméskiesést okozott a rossz időjárás. Vál­tozatlanul nehezek fejlődésünk külgazdasági feltételei, s hazai lehetőségeinket sem használtuk ki mindig megfelelően. Most mindenütt, így a szö­vetkezetekben is az idei terv sikeres befejezésére és a jövő évi tervek jó előkészítésére kell fordítani a figyelmet. A fejlő­dés mindenütt ésszerű takaré­kosságot, a tartalékok mozgó­sítását követeli. A Magyar Szocialista Mun­káspárt XI. kongresszusának ha­tározata és a programnyilatko­zat kifejezésre juttatja, hogy társadalmi, politikai, gazdasá­gi és kulturális célkitűzéseink megvalósításában a szövetke­zeti mozgalom a jövőben is fontos szerepet tölt be. A fogyasztási szövetkezetek kongresszusának dokumentu­mai, a beszámolók az eredmé­nyekkel együtt feltárják a hi­bákat, a munka gyenge pont­Különösen fontos, hogy a fogyasztási szövetkezetek első­rendű feladatuknak tartsák a lakosság differenciált igényei­hez igazodó árúkínálat biztosí­tását a falun és a városon egy­aránt. Szerepük különösen vi­déken meghatározó, hiszen egyes körzetekben a lakosság ellátásának felelőssége szinte teljesen reájuk hárul. A szövetkezeti szektorban a kiskereskedelmi forgalom növe­kedése előreláthatóan a mos­tani ötéves terv időszakában is valamivel gyorsabb lesz, mint az állami kereskedelemben. A szövetkezeti kereskedelmi hálózat bővítése jelentősen hoz­zájárult az egész szocialista ke­reskedelem fejlődéséhez. He­lyes az a törekvés, hogy a szövetkezetek növekvő szerepet vállalnak a városok és a mun­káslakta települések üzletháló­zatának bővítésében. Ugyan­akkor nem hanyagolják el a fejlesztést hagyományos műkö­•ledünk. Megállapíthatjuk, hogy dolgozó népünk munkájának eredményeként a gazdasági fejlődés folyamatos, a kitűzött irányokba haladunk. Népgaz­daságunkban elindultak azok a folyamatok, amelyek tartósan biztosíthatják a kiegyensúlyo­zott fejlődést. Megkezdődött a hatékonyság erőteljesebb növe­lésének folyamata, fokozódott a munka termelékenysége, erő­södött a végrehajtás tervszerű­sége. jait és helyesen határozzák meg a feladatokat. Ezekhez kapcsolódva a következőket szeretném hangsúlyozni. Változatlanul alapvető kö­vetelmény, hogy a szövetkeze­tek a párt, a szocialista állam társadalmi és gazdasági cél­jaival összhangban szolgálják tagságuk érdekeit, hogy fej­lődjön a közös tulajdonosi tu­dat, hogy jobban érvényesülje­nek az elosztás szocialista el­vei, s tovább erősödjön a szö­vetkezeti demokrácia, megfele­lően működjék az ellenőrzés. A fogyasztási szövetkezetek tevékenysége elsősorban a fa­lu életéhez, a falusi életviszo­nyok átalakításához kapcsoló­dik, de fontos szerepet tölte­nek be a város és a falu kö­zötti gazdasági kapcsolatokban és a párt életszínvonal-politiká­jának megvalósításában. A szö­vetkezetek azonban nemcsak gazdasági egységek, hanem társadalmi, politikai közösségek is, közösségek, ahol az emberi kapcsolatok formálódnak. A szövetkezetek fontos feladata a tudatformálás, a társadalom érdekeit is kifejező és szolgáló közgondolkodás erősítése. E vonások megszabják a szövet­kezetek továbbfejlesztésének irányát. dési területükön, erőfeszítése­ket tesznek a községek áru­ellátásának a városi színvonal­hoz való közelítése érdekében. Az általános fogyasztási és értékesítési szövetkezetek dol­gozói nagy tapasztalatokkal rendelkeznek a helyi árualapok hasznosításában is. Ezekre az árukra továbbra is nagy szük­ség van. A háztáji és kisegí­tő gazdaságok termelésének, a termékek értékesítésének és feldolgozásának fejlesztése gazdaságpolitikánkból követke­ző fontos népgazdasági, tehát szövetkezeti program is. Az e téren kialakult helyzet­tel nem lehetünk teljesen elé­gedettek. Feltétlenül fontos, hogy a háztáji és kisegítő gaz­daságokat, a mezőgazdasági szakcsoportokat, társulásokat szervezetten támogassák, az eddiginél hatékonyabban ösz­tönözzék az árutermelés foko­zását, törekedjenek jobb, szer­vezettebb együttműködésre a Támogatás a kisegítő gazdaságoknak mezőgazdasági termelőszövet­kezetekkel, állami gazdaságok­kal, vállalatokkal és az ipari szövetkezetekkel is. Mindezzel segítsék elő a lakosság jobb áruellátását. Különösen nagy a jelentősége a fogyasztási szö­vetkezetek tevékenységének a zöldség-, gyümölcs- és húsel­látás további javításában. Úgy látjuk, hogy mind a felvásárló, mind pedig a kiskereskedelmi tevékenység javításában nagy lehetőségek vannak, Az áruellátás javítására hasz­nálják fel nemzetközi szövetke­zeti kapcsolataikét is. A vá­lasztékcserével, a kishatármen- ti forgalom ésszerű szervezésé­vel továbbra is gazdagítsák az áruválasztékot. A takarékszövetkezetek ez­után is a takarékosságra való nevelést, a lakossági betétgyűj­tést tekintsék fő feladatuknak. Fordítsanak gondot a kölcsön­nyújtás és egyéb szolgáltatá­sok tervszerű fejlesztésére. Az érdekelt szervekkel együttmű­ködve kölcsönök nyújtásával, az eddigieknél is hatékonyabban segítsék a háztáji és kisegítő gazdaságok termelését. Elismerés illeti azokat, akik a lakásszövetkezetekben, sok nehézséggel is küszködve, oda­adással munkálkodnak a la­kásépítési program megvalósí­tásáért. A további fejlődési megköveteli, hogy javuljon a lakásépítő és -fenntartó szövet­kezetek irányítása, több segít­séget kapjanak működésükhöz, a vállalati és a saját erő hasz­nosításához. Tervszerűbb, ösz- szehangoltabb munkára van szükség, amelyben egyaránt vannak tennivalói az állami, a tanácsi és a szövetkezeti szer­veknek. Annak érdekében, hogy a szövetkezetek még hatékonyab­ban lássák el feladataikat), szükség van a gazdálkodási fe­gyelem javítására, a társadal­mi érdek következetes érvénye­sítésére. Ez azt is követeli, hogy az ellenőrzés minden for­mája — az állami, társadalmi és szövetkezeti ellenőrzés — jobban töltse be funkcióját. Továbbra is nagy figyelmet kell fordítani a szövetkezeti ön­állóság és felelősség erősítésé­re, a kezdeményezőkészség fejlesztésére. Ez elengedhetetlen feltétele a helyi lehetőségek feltárásának, és kiaknázásának. A Magyar Szocialista Mun­káspárt XI. kongresszusán k;- jelölt, az V. ötéves tervben konkretizált társadalmi, gazda­sági és kulturális feladataink sikeres megvalósításában a szövetkezeti mozgalomra, ezen belül a fogyasztási szövetkeze­tekre nagy feladatok hárulnak A fogyasztási szövetkezetek ed­digi eredményei, fejlődésük kedvező tapasztalatai, valamint a szövetkezeti összefogás, kez­deményezőkészség és helytállás alapján számítunk arra, hogy a következő évek nagy és fe­lelősségteljes feladatait is ered­ményesen megoldják. Pártunk és kormányunk ezután is meg­adja a szükséges támogatást ahhoz, hogy idehaza és hatá­rainkon túl tovább öregbítsék szövetkezeti mozgalmunk jó hí­rét. Végül sok sikert kívánt a fel­adatok megoldásához. Az első napi tanácskozáson Jean Delattre, a 300 millió szö­vetkezőt képviselő Szövetkeze­tek Nemzetközi Szövetségének Központi Bizottsága és a Fran­cia Szövetkezeti Központ nevé­ben üdvözölte a kongresszust. A. G. Jasin, a CENTROSZOJUZ elnökhelyettese a szovjet fo­gyasztási szövetkezetek 63 mil­liós tagságának testvéri üdvöz­letét tolmácsolta. Az osztrák, a bolgár, a csehszlovák, a finn, az izlandi, a kubai, a lengyel, az NDK-beli, a nyugatnémet, a norvég, a román valamint az észak-francia bányavidéki szövetkezőknek a kongresszu­son részt vevő delegátusai írás- ban fejezték ki jókívánságaikat, írásos üdvözletét küldött Ang­liából a Brit Szövetkezeti Szö­vetség. A vitában felszólalt S. Hege­dűs László, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának tit­kára és Szilágyi Lajos építés­ügyi és városfejlesztési minisz­terhelyettes is. A kongresszus kedden reggel ismét plenáris ülésen folytatja a vitát, majd kezdetét veszi az ágazati szekciók tanácsko­zása. Mozgósítani kell a tartalékokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom