Dunántúli Napló, 1976. október (33. évfolyam, 271-301. szám)
1976-10-28 / 298. szám
6 Dunántúlt napló 1976. október 28., csütörtök Olvastuk, hallottuk Baranyáról „Pécs is. mint minden más város, a réginek és az újnak az együttese, amelyben az újnak nemcsak rendeltetése van, hanem külön esztétikuma" — írja Rózsa László a Népszabadságban. (X. 3.) A -Mecsekről édennek látja városunkat, elismeréssel ír az itt épült egyetemekről, üzemekről, tv- toronyról, meg a lakótelepekről is. A lakások egyszerűségével viszont már elégedetlen, egyszerűségük nem egészen illik Pécshez. Vannak számtalan megkötöttségek, „csakhogy olyan városnak, mint Pécs, szigorú mércével kell mérni önmagát". Nem szabad könnyen elfogadni hogy „ezzel az építőipari kapacitással csak ezt tudjuk csinálni, és ennyi pénzzel, csak így tudjuk csinálni”. Ennek ellenkezőjét számtalan létesítménnyel bizonyították a pécsiek. * Zenés mecseknádasdi képeslap. Ezzel a címmel a Petőfi rádió október 6-án sugárzott riportot. Frei Nándor bácsi emlékezett az első 11 tagú zenekarra, mely tagjainak többsége kőműves volt. Tanítójuk egy volt katonazenész, aki Frei bácsira hagyta a kottákat, s bár a fiatal zenészek modernebb számokat játszanak, — ha pénzt akarnak keresni, most is a régi kottákat kérik kölcsön. Ezek most is vonzóbbak, nagyobb hangulatot teremtenek a környező községekben. A szigetvári vár és múzeum baráti köre hatszázharminchat emlékápoló tagjáról olvashatunk a Népszavában. Elnöke Molnár Imre. Azt mondja: neki Szigetvár sorrendelés, neki ott dolga van. Az ország büszkeségéért fáradozik. A kör másfél kiló ezüstöt kapott alakuláskor a jelvények elkészítésére. Azóta mindenki társadalmi munkában alakítja a várat. Náluk ez természetes. Nem kell szervezni, a szigetváriak önként jelentkeznek. * Ugyancsak ebben az újságban olvasható, hogy a siklósi tanács könyvet adott ki a község neves szülöttéről, az 1898 és 1955 között élt Gerencsér Sebestyén fazekasról. A híres népi kerámikus magas művészi színvonalra emelte az ősi mesterséget és kiemelkedő munkássága elismeréséül elsők között kapta meg 1954-ben a Népművészet mestere címet. Emlékére indították a Gelencsér Sebestény országos fazekaspályázatot, amelyre eddig hat alkalommal került sor. * így mentették meg négy bányász életét. A Mecseki Szén- bányászati Vállalatnál történt omlásról számol be a Népszava és a Magyar Nemzet. A mentők hősies munkájáról van szó. Lipóczki József E zt az ékes latin mondatot Aigl Pál 1838-ban megjelent könyvében olvashatjuk és arról tudósít bennünket, hogy a Szepesy Ignác pécsi püspök által létrehozott ún. Lyceum-alapitvánry szerves része, a Lyceum nyomda 1836 október havában kezdte meg működését. Ez az éppen 140 évvel ezelőtti esemény azért érdekes, mert a Lyceum nyomdából lett a későbbi Dunántúl nyomda, amelynek viszont közvetlen jogutóda az államosítás nyomán létrejött Pécsi Szikra Nomda. A Szepesy püspök által 1834- ben több mint 100 000 forinton megvalósított Lyceum-alapít- vány tulajdonképpen a Pécsnek hiányzó felsőfokú tanintézetét, a jogakadémiát kívánta megvalósítani azzal a „titkos” elképzeléssel, hogy az idővel egyetemmé alakuljon át. A nagyműveltségű alapító mindenképpen fontosnak tartotta, hogy az intézethez — részben onyagi bázisként — nyomda is tartozzon. Újabb jelentős anyagi áldozattal megvalósította ezt is. Aigl, Haas és mások leírásából tudjuk, hogy a nyomda felszereltsége korának elsőrendű színvonalán állott. Két angol, két francia sajtója, száz mázsa (!) betűanyaga, negyven mázsa díszítőanyaga, kalander sajtója és léniaöntőgépe valóban tiszteletre méltó fel- készültséget mutat. Tudunk arról is, hogy betűanyaga frak- tur-német, görög, héber, kal- deus és szíriai-arab szövegek szedésére is alkalmas volt. A nyomda szakmai vezetésére Szepesy püspök az 1836. június 13-án Bécsben aláírt szerződéssel szodói Nagy Benjámint nyerte meg, aki jó hírnevét mindenben igazolta és a nyomdát valóban a kiváló adottságoknak megfelelően magas színvonalon irányította. A nyomda épülete a Lyceum u. 4. számú sarokház, a valamikori pálos kolostorhoz (a mai Széchenyi Gimnázium épülete) tartozott és éppen 102 évig, 1938-ig nyomda céljára szolgált. A Lyceum nyomda kezdeti és későbbi termékei meglehetős változatosságot mutatnak tartalmilag, — de a nyomdai kivitel színvonalát mind szedés- technikailag, mind a nyomás tekintetében egyaránt elismeréssel illethetjük. A szabadságharc időszakának eseményei ugyancsak spk munkát adtak a nyomdászoknak: egymásután készült a pesti eseményeket lelkesen hírüladó, vagy éppen higgadtságra, mérsékletre intő plakátok serege. Ugyancsak plakátról tudta meg a város lakossága, hogy Asszonyok, lányok! KESZTYŰGYÁR KÖZPONTI GYARA gépi varrásra női dolgozókat keres felvételre. Vidéki dolgozók részére megfelelő létszám esetén a beszállításról gondoskodunk. A betanítást átképzés útján biztosítjuk (4—6 hónap). Jelentkezés: Pécs, Sörház u. 36., munkaügy. ■ ■ Uzemavatásra készülünk u Typographiam publicam anno 1836. mense Octobri introduxit” „Főiskolánk polgárai besorozták magukat a nemzeti őrseregbe." 1856-tól a Lyceum-alapítvány úgy döntött, hogy feladja a saját kezelést és bérbe adja a nyomdát. Ettől kezdve hatéves időtartamú bérlők váltogatták egymást a nyomda vezetésében, amely azonban színvonalában változatlanul az élen járt. Erre kényszerítette a bérlőket az is, hogy ekkor már több nyomda működött Pécsett, amelyek némelyike valódi versenytárs is volt. 1911-ben az alapítványt gondozó és egyéb társadalmi szervek elérkezettnek látták az időt arra, hogy a korszerűbb részvénytársasági formára térjenek át. 1911. március 12-én megalakult a „Pécsi Katolikus Hírlapkiadó és Nyomda Rt." — és 1911. március 25-én meg is jelent a Dunántúl c. napilap első száma. Egy év múlva a vállalat nevet változtatott és Dunántúl Nyomda rt, lett. Az ismételt alaptőkeemeléssel és a technikai vezetésben végrehajtott személyi változásokkal a vállalat lassan Dél- Magyarország, sőt a vidék egyik legjelentősebb nyomdájává fejlődött, öt szedőgépe, rotációs újságnyomó gépe, fejlett nyomógépparkja és könyv- kötészete számára hovatovább szűknek bizonyult a Lyceum utcai épület, s így 1938 tavaszán — belső átalakítások után — átköltözött a Perczel utca 2. számú háromszintes épületbe. Az épület-csere a munkahelyek szűk voltát nem oldotta meg, a műhelyek szintekre helyezése pedig nem kevés anyagmozgatási problémát jelentett, (pl. a papírraktár a legfelső szinten, a gépterem az alagsorban, a könyvkötészet pedig a harmadik szinten volt) — viszont az új helyen a nyomda a Széchenyi tértől néhány méternyire a város szívébe került. A felszabadulás teljesen ép állapotban érte a nyomdát, amely kezdetben a szovjet hadsereg tábori nyomdájaként működött. míg a front továbbvonult. Ezt követőéi» a Szociáldemokrata Párt „Barátság" elnevezéssel nyomdai szövetkezetét alapított és „Dunántúli Népszava" címmel napilapot adott ki a Dunántúl nyomdában. 1949 végén bekövetkezett a nyomdák államosítása, majd a tájegységenként megalakult Nyomdaipari Egyesülések hozzáfogtak az államosított nyomdák műszaki és egyéb szempontú felülvizsgálatához és összevonásához. Ennek keretében került sor a Pécsi Szikra Nyomda, mint Baranya megye bázisvállalatának kialakítására. Az egykori Dunántúl nyomda személyzete és műszaki berendezése az előbb említett célszerűtlen és továbbfejlődésre teljesen alkalmatlan épületből a korábbi Pécsi Napló Munkácsy utcai nyomdaépületébe költözött át és alkotta gerincét a fokozatosan fejlődő Pécsi Szikra Nyomdának. A Pécsi Szikra Nyomda a pécsi nyomdászat 200. évfordulója évében rakta le új épületének alapkövét és most — joggal mondhatjuk — létrejötte 140. évfordulóján veszi birtokba az elkészült nyomdaépületet az első pécsi nyomdászról, Engel János Józsefről elnevezett utcában. Borsy Károly Értékes kincs az ivóvíz Tudományos tanácskozás a bányavizek hasznosításáról Korszerű tömítési eljárások A bányák víztelenítésének kérdéseiről kétnapos konferencia kezdődött szerdán a Bányászati Kutató Intézet és más intézmények szervezésében a Tudományos Akadémia kongresszusi termében. A tanácskozáson szovjet és NDK-beli szakemberek is részt vesznek. Magyarország felszíne alatt, sajátos földrajzi helyzeténél fogva, jelentős vízrétegek húzódnak és ezért a különféle ásványi anyagok bányászatánál az aknák víztelenítése nehéz feladat elé állítja az iparágat. Különösen az utóbbi években okoz ez gondot, mert az új lelőhelyeket jobbára már csak nagyobb vízrétegek között vagy alatt lehet megközelíteni. A leendő bányák környékén a föld mélyében húzódó vízrétegek feltárására mind inkább a legújabb fizikai, matematikai módszereket és a számítástechnikát alkalmazzák. Ez azért is fontos, mert például az egyik víztelenítési eljárás szerint a bánya feltárása előtt az ásványi kőzetek fölött húzódó vízréteget kiszivattyúzzák, ez azonban megbonthatja a föld mélyén a vízháztartás egyensúlyát. A Bicske környéki új barnaszén-lelőhely feltárásának megindítása előtt például sokáig kutatták, hogy a felszín alatti vízréteg lesüllyesztése nem apasztja-e el a budai termálvizeket. A tanácskozás több előadója is leszögezte: a tudományos vizsgálódás során bebizonyosodott, hogy nem fenyeget ilyen veszély, mert a főváros és a majdani bánya között a talajban vízzárórétegek húzódnak. A tanácskozás egyik témaköre a bányászat során nyert víz hasznosításának kérdéseivel foglalkozik. Számítások szerint a hazai bányákból percenként 600 köbméter vizet kell kiszivattyúzni, ez évente megközelítően 300 millió köbméter. Ilyen nagymennyiségű tiszta víz értéke szinte felbecsülhetetlen, mert a felszíni élővizek szeny- nyeződése nyomán egyre kevesebb az ivásra alkalmas víz. Sok helyen ezért az ipar vagy a lakosság szolgálatába állítják a bányaipari „melléktermékből” fontos ipari nyersanyaggá előlépő „bányavizet”. A bakonyi bauxitbányászat során nyert víz például az északi Balaton-part településeinek vízellátását segíti. Jelenleg tanulmányok készülnek arra is, hogy a Bicske környéki leendő bányák vizét hogyan lehetne Budapest vízellátásánál hasznosítani. A kutatási eredmények ösz- szegezéséből a szakemberek megállapították, hogy takarékosan kell bánni a felszín alatti vízkészletekkel, vagyis olyan eljárások széles körű alkalmazására kell áttérni a bányákban, amelyekkel minél kevesebb víz kiszivattyúzása szükséges. Ezért most — állapították meg a konferencia résztvevői — a korszerű tömítési eljárások kidolgozása a legfontosabb feladat. A tömítő anyagokkal megakadályozzák, hogy a tárnákba víz szivárogjon. A dunántúli új bányák egy részénél már a legújabb,- gyorsan kötő tömítőanyagokat alkalmazzák. A szovjet könyv ürbrtepe A soknemzetiségű szovjet irodalom szélesebb körű bemutatása, megismertetése érdekében novemberben ismét megrendezik a szovjet könyv ünnepe eseménysorozatot. A megnyitó november 4-én Pápán lesz, öhol irodalmi műsor és reprezentatív könyvkiállítás ad ízelítőt a szovjet könyvkiadás eredményeiből. Itt értékelik a szovjet köny\ ^jj***póra hirdetett olvasópőTyázat eredményeit, s átadják a díjakat. Az ünnepi rendezvénysorozat keretében a megyeszékhelyeken, a művelődési házakban és a könyvesboltokban árusítással egybekötött kamara-kiállításokat rendeznek országszerte. Kisfaludi Strobl emlékmúzeum A mester pécsi emlékei Ismeretes, hogy Kisfaludi Strobl Zsigmond, kétszeres Kos- suth-díjas, a Magyar Népköz- társaság kiváló művésze, a saját tulajdonában levő alkotásait Zalaegerszegnek ajándékozta, s a hagyatékból létesített emlékmúzeum-jellegű állandó -kiállítást 1976 szeptember végén a város már meg is nyitotta. Azt viszont már kevesen tudják, hogy Kisfaludi Strobl szőkébb hazáján kívül a legnagyobb szeretettel Pécshez ragaszkodott, csakhogy ezt a város hivatalos vezetői sohasem vették észre. Mindig szívesen idézte emlékezetébe azokat a fiatalkori napjait, amikor egy nagyváradi palota részére egy női alakot mintázott Pécsett, s a szobrot pyrogránitból a Zsolnay gyár készítette. Igen boldog volt, amikor Scipiades Elemér pécsi professzor a Nőgyógyászati Klinika részére megrendelte a Vénusz születése szobrát, egyik legkedvesebb alkotását. Ez az 1918-ban készült műve volt az első, amit Pécsett felállítottak, igaz, hogy ezt is csak a klinika előcsarnokában, de mégis, és sajnos az utolsó is. Látható ugyan még egy alkotása, a feleségének a keze, de ez már egy lakásműteremben : ezt Nowotarski István kapta ajándékba. S ezzel le is zárhatnánk Kisfaludi Strobl pécsi emlékeit, ha nem keletkezett volna a Mester és Nowotarski között egy kései művész-barátság. Nowotarski István több levélen és fényképen kívül őriz egy -különösen becses emléket, egy csaknem 15 perces beszélgetést is, amelyet még 1957 februárjában, egyik látogatása alkalmával, a Mester budapesti lakásán rögzített magnószalagra. A szalagon Kisfaludi Strobl általában a művészetről és a saját művészetéről beszél, a kritikusokról, az úgynevezett „hivatalos" szakértőkről mond véleményt, oktat és tanít, terveit szövögeti. (Ekkor dolgozott a később Egerben felállított végvári harcokat idéző szoborcso- portozatán.) Hogy mennyire szerette Kisfaludi Strobl a Vénusz születése művét, s ez lelkében menynyire Pécset jelentette, mutatja az is, hogy Nowotarskinak három alkalommal is küldött képeslapot, amely ezt a művét ábrázolja. Az első hátlapjára ezt írta: „ Nowotarski István kedves kollegának szeretettel 1956. jún. 3. Kisfaludi Strobl." A második hátlapján a szöveg: „Kedves Barátom! Nagyon köszönöm soraidat, egyben, hogy reklámot csinálsz nekem Pécs városában. Most kisebb munkákkal foglalkozom, de talán rövidesen nagyobbhoz is hozzáfogok. Kedves Feleségednek kézcsók, Téged szeretettel üdvözöl hived, 1957. V. 5. Strobl Zsiga". — A harmadikra — ez a felvétel a műteremben készült — 1963. XII. 4-én a következőt írta: „A kedves Nowotarski önzetlen jó barátnak Kisfaludi Strobl". A világhírű mesterről Nowotarski 1957-ben egy életnagyságú reliefet is készített. A dombormű fényképén 1957. aug, 6,-i dátummal a következők olvashatók: „A sikerült portréhoz szeretettel gratulálok az én kedves Nowotarski barátomnak és köszönöm fáradozását". - A kép bal sarkára még tréfásan ezt írta: „De máskor inkább egy szép nőt mintázzál, mint egy ilyen öreg pacákot. Stróbl". — 1958. június 3-án a következő sorokat kapta Nowotarski: „Kedves Barátom! Láttam Erkel szobrodat, kifejezésben és mintázásban kitűnő. További sok sikert kivánok szeretettel Kisfaludi Strobl". 1974. május 6-án a következő sorokat írta Nowotarskinak: „Kedves Barátom, — június közepén, közelgő 90. születésnapomra — megyém és Zalaegerszeg, aminek díszpolgára vagyok - nagyszabású kiállítást rendez a Magyar Nemzeti Galériával karöltve műveimből. Küldetek meghívót címedre és örülnék, ha időd engedi majd megnéznéd a kiállítást". Kisfaludi Strobl Zsigmond most már mindenki hív az eger. szegi állandó kiállítására. Harcos Ottó
