Dunántúli Napló, 1976. október (33. évfolyam, 271-301. szám)
1976-10-13 / 283. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXIII. évfolyam, 283. szám 1976. október 13., szerda Ara: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Kinek jó a túlóra? Házgyári lakások Kecskemétről Új építőipari kapacitás Pécsett Munkában a répaszedő gépsor. Erb János felvétele A cukorrépa-melléktermékek hasznosítása Bemutató Szigetvári ÁG-ban Besilózzák a répafejet, -levelet A kérdésre — hogy kinek jó a túlóra? — voltaképpen akként kell válaszolni, hogy senkinek és mindenkinek. Nem jó, mert ugyan ki szeret napi 10—12 órákat dolgozni, egész napját a munkahelyen tölteni, holt— fáradtan hazamenni, valamicskét aludni és másnap újrakezdeni, és nem ,jó, mert ugyan hol nem számolnának az ilyenkor alaposan megnövekedett bérköltségekkel, a romló minőséggel és a rohammunka megannyi elkerülhetetlen következményével? De ugyanakkor jó dolog ez a „túlóra-találmány", mert alaposan megnövelhető a havi bér, mert segítségével — ha akárhogy is — teljesíthető a havi, a negyedévi terv, mehet a jelentés, dugig telhetnek a raktárak. . . Egyszóval, ha nincs más mód, megteszi ez a tűzoltó módszer is. Soha senki nem vizsgálta, hogy a jó és rossz következmények közül ki, mikor és miért részesít előnyben bizonyos motívumokat. Valószínűsíthető csak, hogy a vállalatok csupán kényszerből folyamodnak a túlóráztatáshoz; egyetlen tervperiódus elején sem azzal a felkiáltással látnak munkához, hogy „ha nem sikerül időre befejezni a dolgunkat, akkor majd túlórázta- tunk". Azt azonban már konkrét szociológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy a munkások jó része előszeretettel dönt a túlórázás mellett, sőt adott esetben, bizonyos eszközökkel, módszerekkel ki is kényszeríthetik a túlórázást. Nem szabad ezen csodálkozni. Hosszú évek alatt megszokták, hogy — mert hol van munka, hol nincs — bizonyos időszakokban, a túlórák révén alaposan megnövelhető a kereset összege. E két tényező — tudniillik a termelés szervezetlensége és a munkások alkalmankénti „túlórázási kedve" — együttes hatásaként értékelhető csak a túlórahelyzet mindenkori alakulása. Mellyel kapcsolatban meg kell jegyezni: a helyzet évek óta nem változik, sőt romlik. Idézhetném most a legújabb túlóra-statisztikákat, ám hadd közelítsem a témát ezúttal más oldalról. A szakembereknek 1968 táján az volt a feltevése, hogy a naptári időszakhoz igazodó tervelszámoltatás feloldása, a termelők versenyének kialakulása, a szakszervezetek érdek- védelmi szerepének növekedése, és a nyereségérdekeltség olyan feltételeket teremt majd, amelyek eleve egyenletesebb, tehát „túlóramente- sebb" termelésre ösztönzik a munkahelyeket. Nem így történt Nézzük a legújabb tényeket. A gépipari ágazatok termelési kilengései tavaly erősödtek a korábbi — és jogqal bírálható — helyzethez képest. A negyedévek elején mélyen a 100 százalékon aluli teljesítmények, a negyedévek és különösen az év végén 130—140 százalékot is meghaladó teljesítmények — túlórákkal I Vegyipar: (ami már csak Pierre Gensous, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára rövid látogatást tett Budapesten. Megbeszélést folytatott Gáspár Sándorral, az MSZMP azért is érdekes, mert még a laikus ember is akként vélekedik, hogy ahol automata gépek diktálják a termelés ütemét, ott bizony a termelő- munkának folyamatosnak kell lennie.) Nos, úgy látszik, az automatizálás, a termelési folyamatok magasszintű, automatikus folyamatszabályozása sem segít alapvetően a rohammunkán, mert a vegyipar termelésének egyenletessége tavaly, még az ipari átlagnál is rosszabb volt. Lényegében hasonló volt a helyzet az egész nehéziparban és csak a könnyűiparról mondható el, hogy valamelyest javult a termelés ütemessége. A termelési ütemtelenség, a rohammunka, vagy ahogy szakmai zsargonnal fogalmazzák, az „ipari lázgörbe" mindig aránytalan munkaidőfelhasználást, vagyis túlórázást feltételez. S tegyük fel ismét a kérdést: kinek jó az ütemtelenség, a túlórában, a rohammunkával teljesített havi vagy negyedéves termelési program? A munkásnak, aki a túlóra- pótlékkal megfejelt bért kapja? Anyagilag valóban megéri, de csak-abban a néhány hétben, amikor túlórázik és ezért pótlékot kap, óm mit fizet ezért? Szabad időt, pihenőidőt, és nem is keveset. Ha ez a túlórapótlékkal megfejelt jövedelem, egyenletes termelés esetén egyenletesen oszlana meg, féléves vagy éves átlagban a munkás sem vesztene semmit. Vajon kiszá- molta-e ezt már*Valaki? A munkahely számára a túlóráztatás egyértelmű kényszerintézkedés. Olyan kényszerintézkedés, aminek csak. és kizárólag negatív hatásai vannak. Ezek eqy részét a bevezetőben már említettem, de hadd egészítsem ki: növekednek a készletek, emelkednek a kötbérek, lassul a forgóeszközök forgási sebessége, emelkednek a bértételek, a bérköltségek, ennek megfelelően csökkenek a béremelési lehetőségek, s mert ezek csökkennek, a munkások könnyen jutnak arra az álláspontra, hogy — a jövedelemnövelés reményében — „túlórakényszerbe” hozzák magukat, tehát. .. m m Ö rdögi kör ez, amire végül is mindenki ráfizet. A megoldás? Sokam és sokszor leírták, elmondták már: a termelőmunka jobb, racionálisabb megszervezése, a folyamatos munka elemi feltételeinek biztosítása. Az efféle gondok enyhü-' lését, vagy éppen megszűnését nem lehet valamiféle általános hatású, közgazdasági csodaszertől várni. Tudatos és koncentrált szervezőmunkára van — illetve: ilenne szükség, no és arra, hogy az üzem- és munkaszervezés világszerte alkalmazott módszereit és ezek adaptálási kísérleteit itthon ne gyanakvással fogadják. E módszerek megismerésével, következetes alkalmazásával lehet csak lépésről lépésre megvalósítani, hogy csillapuljon az ipari lázgörbe, hogy kevesebb legyen a túlóra, s hogy ez az állapot mindenkinek — úgymond — „jó üzlet” legyen. Politikai Bizottságának tagjával, a SZOT főtitkárával. Véleményt cseréltek a nemzetközi szakszervezeti mozgalom aktuális kérdéseiről. Több előkészítő tárgyalás után tegnap a pécsi Városi Pártbizottságon együttműködési megállapodást írtak alá arról, hogy az ötödik ötéves tervidőszak utolsó három esztendejében Pécs Siklósi városrészének I. építési ütemében 300 lakást építenek a kecskeméti házgyárban készült elemekből. Az építkezés beruházója az Országos Takarékpénztár. A megállapodást a Bács és a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat, a Pécs—baranyai Beruházási Vállalat, a Pécsi Építőipari Szövetkezet, az OTP Baranya megyei igazgatósága, valamint a pécsi Városi Tanács megbízottai írták alá. Már a tervkészítés idejen nyilvánvaló volt, hogy a pécsi építőipari kapacitás a szűkre méretezett lakásberuházási program teljesítéséhez sem lesz elegendő. A kapacitáskeresés nehéz feladatában részt vállalt a Városi Pártbizottság. A lehetőségek alcpos mérlegelése után jutottak el a Bács megyei Állami Építőipari Vállalathoz, melynek kecskeméti házgyára a tervidőszak utolsó éveiben rendelkezik Pécsett leköthető kapacitással. A részletekről legutóbb szeptember 14- én Kecskeméten folytattak tárgyalásokat, melynek eredményeként jött létre a tegnap aláírt megállapodás. A Városi Pártbizottságon Petőhöz/ Szilveszter, a Város' Pártbizottság titkára fogadta a megállapodást aláíró feleket: Dörner Henriket, a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatóját,. Gádor Andrást, a Pécs—baranyai Beruházási Vállalat igazgatóját, Balato- nyi Dezsőt, az OTP Baranya megyei igazgatóságának vezetőjét, Nagy Lászlót, a Pécsi Építőipari Szövetkezet főmérnökét, Nemeskéri Lászlót, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatóját, valamint Balaskó Istvánt és Vókó Jánost, a pécsi Városi Tanács osztályvezetőjét. Az aláírást megelőző megbeszélésen tisztázták, hogy a házgyári házak alapozásával és fogadószintjének elkészítésével megbízott Építőipari Szövetkezetnek 1977 júliusában el kell kezdenie a munkát — ehhez az Általános Épülettervező Vállalattól májusig kész terveket kell kapni —, hogy 1978. első negyedévétől szerelni lehessen az épületeket. A kecskemétiek igénye, hogy három hetenként kapjanak' egy-egy alapot, mert csak így biztosíthatják a daru folyamatos foglalkoztatását. Ily módon legkésőbb 1979 nyarán átadják az első házgyári házat, 1980 szeptemberében pedig az utolsó is elkészül. A Bács megyei Állami Építőipari Vállalat a szereléshez bizonyos létszámú munkaerőt helyben kíván felvenni, de azt már a tegnapi megbeszélésen leszögezte Dörner Henrik igazgató: sem a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalattól, sem az Építőipari Szövetkezettől kilépett munkást nem vesznek fel. A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat viszont biztosítja a Bács megyeiek ré- szére a munkásszállást, az étkeztetést, az építőipari gépek karbantartását. Abban is egyetértettek a tegnapi megbeszélés résztvevői, hogy a házgyári házak miatt nem módosítják a Siklósi városrész beruházási programját, mert az új program készítése az építkezést hiúsítaná meg. A kecskeméti házgyár elemeiből tíz ötszintes K 3—5 típusú épületet építenek, épületenként 30 lakással. Szekciónként és szintenként három lakás van az épületekben. Az E- jelzésű kétszobás lakás 54,89, az F-jelzésű kétszobás lakás 62,75, a P-jelzésű egy szoba + két félszobás lakás pedig 61,57 négyzetméter alapterületű. Az őszi betakarításnál évről évre töméntelen hasznos növényi melléktermék vész kárba, amiből tej vagy hús vagy egyéb állati termék lehetne. A cukorrépa levele és feje az egyik legjobb tejelő takarmány, s ez a melléktermék akkora tömeget ad, mint maga a főtermék. Baranya megye nagyüzemi gazdaságai 20 ezer vagon cukorrépát adnak évente az iparnak, az a földben lévő gyökér mennyisége. De mivel a gyökér és a levélzet aránya 50 —50 százalékos, ugyanekkora tömeget, vagyis 20 ezer vagont tesz ki a földön kinnmaradó melléktermék, a levágott répafej és a répalevél. Ennek a hatalmas takarmánytömegnek évente csak nem egész 5 százalékát — a 20 ezer vagonból alig 1000 vagont — takarítják be és használják fel a szarvas- marhák takarmányozására. A többit alászántják. Az idei aszályos, takarmányhiányos esztendőben a közfigyelem a növényi melléktermékek hasznosítására terelődött. A figyelem felkeltés és a tapasztalatcsere volt a célja annak a tanácskozással egybekötött bemutatónak, amit a Megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, az ÁGK Tolna—Baranya megyei főosztálya, a Kaposvári Cukorgyár, az Agrártudományi Egyesület és a megyei tsz szövetség rendezett kedden délelőtt a Szigetvári Állami Gazdaságban. A tanácskozás, — melyet dr. Ba- racs József, a Megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályvezetője nyitott meg —, témája a cukorrépa, termesztése, betakarítása és melléktermékeinek hasznosítása volt. A 9500 hektáros nagyüzemet Kasó József, az állami gazdaság igazgatója mutatta be a résztvevőknek. Kis megszakítással 16 éve termelnek cukorrépát szántóterületük 9.5 százalékán, 650 hektáron. Ez a megye legnagyobb cukorrépatermő területe. Az átlagtermésük hosszú évek óta 450 mázsa hektáronként, az idén is ennyit vagy ennél valamivel többet várnak. Ezen az őszön 29 750 tonna, tehát közel 3000 vagon cukorrépát kell betakarítaniuk és átadni az iparnak. De a betakarításnál ugyanennyi mellék- termék is jelentkezik. Hatezer vagon megmozgatása olyan szállítási kapacitást kíván, amivel nem rendelkeznek. A jelenleg forgalomban levő répabetakarító gépek sem alkalmasak a melléktermék betakarítására. Még a nagy teljesítményű francia HERRIAU kombájn sem jó e célra. De a szigetváriak azért nem mondtak le a répalevél és fej betakarításáról, tekintve, hogy 3000 szarvasmarhájuk, ezen belül 1200 tejelő tehenük van. Egyetlen gépsoruk — csehszlovák—szovjet kombináció — vált be e célra, mint a tegnapi bemutató résztvevői is láthatták. A 6 ÖCS típusú, csehszlovák önjáró fejezőgép — ára állami támogatással 180 000 forint — levágja és pótkocsiba tölti a leveles répafejet és a második menetben utána érkező KSZ 6-os hatsoros szovjet cukorrépakombájn kiszedi a földből a lefejelt répát. Ezzel a kétmenetes kombinációval a melléktermék 15— 20 százalékát — 500—600 vagon cukorrépafejet és levelet — tudják betakarítani. Ezt részben zölden etetik fel. A hatvan napos répabetakarítási kampányban napi 30— 35 kilogramm leveles répafejet etetnek meg a tehenekkel, a fennmaradó mennyiséget pedig szecskázott szalmával keverve lesilózzák és a silót fóliával letakarják. Naponta tízezer forintot takarítanak meg azzal, hogy a drágább kukorica szilázs helyett olcsóbb répafejet etetnek a tehenekkel, tejtermelésüket pedig 300—400 literrel sikerült növelniök. Az év végére elérik a 4200 literes átlagot — 1200 tehénnél — ami kiemelkedően magas a megyében. H. I. Szederkényben az általános iskola udvarán több mint 500 négyzetméter alapterületű, vasvázas tornatermet építenek. Az új épületet ez év végén vagy jövő év elején adják át a mohácsi építők. Vértes Csaba Az SZVSZ főtitkára Budapesten — Rné —
