Dunántúli Napló, 1976. október (33. évfolyam, 271-301. szám)

1976-10-27 / 297. szám

1976. október 27., szerda Dunantmt Tlaplö 3 Igazi hangversenyélményt nyújtottak a Strassbourgi Ütősök Hagyomány immár, hogy az Országos Filharmónia korunk zenéjének jegyében Indítja a hangversenyévadot a Buda­pesti Művészeti Heteken, s így Pécsett is ezzel a címmel hirdetett három októberi hangversenyt. Werner Jacob (orgona) és Tarjáni Ferenc (kürt) koncertjéről már beszá­moltunk, e sorok a Strass­bourgi ütősök október 6-i Liszt-termi és október 20-án, az Ifjúsági Házban rendezett elektronikus zene hangverse­nyekről szólnak. A régebbi stílusok mintá­jára hajlamosak vagyunk ko­runk zenéjét is valami egy­séges stílusnak (modern zene) felfogni, pedig ez korántsem igaz. Egy koron belül ilyen sokféleség soha nem uralko­dott még a zenetörténetben. A mindent szabad elv, az új­keresés gyakran áttekinthetet­lenné teszi korunk zenei al­kotásait, de a hangverseny- látogató tájékozódását a mű­fajok sokfélesége is nehezí­ti. E gazdagságból ugyan az idő és a gyakorlat emeli majd ki a művészi értékeket, még­is vannak olyan általános ér. vényű törvények, melyeknek valamennyi műalkotásban meghatározóan jelen kell lenniük. A zenei szerkezet szilárdságát - legyen az bár­minemű anyagból — nem nél­külözheti egyetlen mű sem. A zene időbeli terjedését a mű formáján keresztül érzé­keljük, a zenei elemek so­kasága a formán keresztül értelmeződik, rendszereződik bennünk. Ezért volt meghök­kentő az elektronikus zenei hangversenyen elhangzott el­ső és harmadik szám: Pata- chich Iván: Ta Fonéenta és Pongrácz Zoltán: Mariphonia című műve. Hogy az elektro­nikus zenénél nélkülözzük az előadót, még meg kell, de meg is lehet szokni (kérdés azonban e pusztán magnó­szalag-műfaj hangversenyter­mi létjogosultsága), a szer­zőket azonban e művek elő­állításakor 'olyan számtani kombinációk vezérelték, me­lyek a hallgató számára nem érzékelhetőek, ezért zenén kívüli területen maradnak. Az elektronikus úton előállított hang hallatlanul sokféle és izgalmas ehet, mint azt Dub- rovoy László elhangzott alko­tásai bizonyítják, de az előb­bi két szóm hallgatása in­kább a szótárolvasást juttat­ta-többünknek eszébe e hang­versenyen. Dubrovay László hangszeren elhangzó élő hangokat (fuvola — Matuz István, elektromos orgonp) szintetizátoron (kezelte Kiss Zsuzsánna) keresztül átalakít. Szinte mikroszkópon kinagyít­va hallunk egy hangot, a fel­hangok és interferenciák va­lóban új hangzási minőséget jelentenek, s mindezt egység­gé szerveződve hallgatni már koncertélményt jelentett. Zsúfolásig megtelt Liszt-te­remben műsorukkal és elő­adásmódjukkal méltán vál­tottak ki óriási lelkesedést a közönségtől a Strassbourgi ütősök. Az ilyen virtuózán, átéléssel és hallatlan fegye lemmel megvalósított muzsi kálást tanítani lehetne és kel lene. Olyan magas szintű ka marazenélésben volt részünk melyben csak a legnagyob bak (pl. Bartók vonósnégyes) hangversenyein részesülünk. Ez az elsődleges, amire em­lékezünk, pedig a többszáz ütőhangszer sokszor egzotikus hangja és a puszta látvá­nyuk is emlékezetes marad. Igen fontos alkotásokat ját­szottak. Varése: Ionisation c, művét 1929-ben (!) írta. Ez az első, csak ütőhangszerekre írott darab. Más kultúrák ese­tében ez nem ritka jelenség, de az európai műzenében az első eset az ütőhangszerek kizárólagos használatára. John Cage amerikai zene­szerző műve is magyarorszá­gi bemutató volt, pedig (1939- ben írta) mindkettő határkö­vet jelent korunk zenéjének történetében. A legerősebb hatású az utolsó szám: Yoshihisa Taira japán zene­szerző Hiérophonie 5, című alkotása volt. Hosszú másod­percek teltek el a befejezés után, amíg a közönség fel­ocsúdott és a taps megszó­lalt — pedig a mű világosan volt felépítve, tudtuk a végét, csak a hatása alól nem le­hetett szabadulni. Az erőtel­jes effektusok, melyek a mű formai gerincét alkották, ki- emelődtek az ütést megelő­ző különféle indulati kiabá­lásoktól. (Az előadó megüt egy dobot, de előtte a cse­lekvés szándéka is megszó­lal.) A darab szuggesztivitása nagyszerűen párosult az in­terpretációval. Azt hiszem, ez a koncert mindannyiunknak, akik hallottuk, igazi, nagy hangversenyélményünk ma­rad. Kircsi László Emlékülés az Akadémián A Magyar Tudományos Aka­démia filozófiai- és történettu­dományok osztálya, valamint a Magyar Történelmi Társulat kedden emlékülést rendezett Mocsáry Lajos születésének 150. évfordulója alkalmából az Aka­démián. Hanák Péternek, a Magyar Történelmi Társulat al- elnökének megnyitója után Ke­mény G. Gábor, a Széchenyi Könyvtár tudományos főmunka­társa „Mocsáry Kelet-Európá- ja" címmel tartott előadást. Tóth Ede egyetemi docens „Mocsáry Lajos helye a XIX. századi történelmünkben" cím­mel megemlékezett a dualiz­mus korának kiemelkedő sze­mélyiségéről, a magyarországi nemzetiségek nemzeti jogaiért küzdő politikusról. Több tantárgy módszertana megváltozik Középpontban a nevelési feladatok Hosszú évek gondos előké­szítő munkája után 1978 szep­temberétől új dokumentum­rendszereket vezetnek be az ál­talános és középiskolákban — magyarán szólva életbe lépnek az új tantervek. Az idei tanév során már ennek jegyében zaj­lanak le a pedagógus tovább­képző tanfolyamok, s az elmé­leti felkészülés és az átállás időszakának tekintik a hátrale­vő két évet. Üj dokumentum­rendszerekről beszélünk, s ek­kor ezen nemcsak egy korábbi „munkaeszköz”, a tanterv és a nevelési terv megváltozott for­máját értjük, hanem nagyon is tartalmi változásokat takar ez az elnevezés. Amint azt a Baranya megyei Pedagógus Továbbképző Inté­zetben megtudtuk, az idei tan­évtől kezdve folyamatosan, több mint öt és félezer peda­gógus továbbképzése kezdődik Öt és fél ezer pedagógus továbbképzése kezdődik meg meg. A következő naptári év első felében az általános isko­lai, 1978-ig bezáróan pedig a középiskolák és a szakmunkás- képző intézetek igazgatói vesz­nek részt az új tantervelőkészí- tő tanfolyamokon. Mit is jelentenek ezek az új Lőrincze Lajos Jubilál az „Édes anyanyelvűnk Módszeresebben foglalkoznak a közéleti nyelv kérdéseivel tf Felcsattant a taps, amikor belépett a terembe. Diákok, tanárok, érdeklődők spontán köszöntése mindannyiónk taná­rának, rádióból és televízióból jól ismert népművelőnek, Lő- rincze Lajosnak szólt. Immáron hatodik éve rende­zik* meg Komlón a magyar nyelv hetét. Előadások, mód­szertani jellegű bemutatók, iro­dalmi műsorok, és nyelvi ve­télkedők egyaránt megtalálha­tók az ünnepi rendezvénysoro­zat idei programjában is, mely­nek vendégelőadója volt hét­főn Lőrincze Lajos. A nyelvhét vezérgondolata, mottója: „Édes anyanyelvűnk". Október 16-án fordult 25. évébe a Ma­gyar Rádió népszerű nyelvmű­velő sorozata, amely a Nyelvmű­velő Bizottság elnökének, Ko­dály Zoltánnak javaslatára in­dult meg. A tudományos alapossággal, de mindenki által érthető fo­galmazással megírt előadások világos, pontos útbaigazítást adnak egy-egy nyelvi kérdés­ben. A kedves, közvetlen ta- r.árbácsisan nyugodt hangnem, a költői idézetek szépsége el is feledteti a hallgatóval, hogy közben tanul. Játszva tanít Lő­rincze Lajos és mi játszva, könnyedén tanulunk tőle. — Ma már a hallgatók száz­ezrei várják — korra, nemre és tanultságra tekintet nélkül — ezeket az anyanyelvűnk titkait 80 évvel ezelőtt, 1896 őszén avatták fel az Iparművészeti Múzeum Üllői úti épületét. A Lechner Ödön tervezte épü­let a díszes, ma­gyaros építészeti stílus egyik kiemel­kedő alkotása. Ál­landó és időszakos kiállításait évente százezrek látogat­ják. Képünkön: Részlet a kiállítás­ról, előtérben a magyar kulacs, az ötvösművészet re­meke. boncolgató, vadhajtásait nye­segető ötperceit — mondta Lőrincze Lajos. — Pedig vall­juk meg őszintén, elég kevés köztünk az olyan ember, aki­nek igazán kellemes emlékei lennének az iskolai nyelvtan órákról. Éppen ezért meglepő és örvendetes hallgatóink és levelezőink (köztük sok a fia­tal katona!) nagy száma. Gyak­ran kérdezik: mért nem hosz- szabb a műsor? Azért, mert a 10—20 perces előadásokat lé­nyegesen kevesebben tudnák végighallgatni, mint az ötper­ceseket. öt percig „szívfájda­lom nélkül” abba lehet hagyni a beszélgetést a vasárnapi ebéd tálalását vagy éppen a törölgetést — mint egyik-másik hallgatónk elmondotta. Ha te­hát nem akarunk lemondani ar­ról, hogy szinte minden ma­gyar embernek szóljunk, akkor meg kell maradnunk az eddigi jól bevált módszer mellett. Iga­zán meg vagyok elégedve a műsor hatásával, mert erősítet­te a nyelvi tudatot, felkeltette az érdeklődést a nyelvtörténet, a nyelvjárások, a nyelvhelyes­ség, a helyesírás, egyszóval az anyanyelvi műveltség megszer­zése iránt. — A következő huszonöt év mit Ígér a műsor hallgatóinak? — Lényegében nem változik o műsor jellege, szerkezete, de tudatosabban és módszereseb­ben foglalkozunk a közéleti nyelv kérdéseivel, továbbá a költői nyelvvel, a nyelvi válto­zások megítélésének kérdésé­vel. Mert sok itt a babona és a helytelen nézőpont, amely minden változást romlásnak te­kint. Már százötven évvel ez­előtt is sokan siránkoztak az „anyanyelvi állapotok" miatt. Ma is sokan kongatnak vész­harangot. A szokatlant — rossznak érzik. A nyelv válto­zása, fejlődése és bővülése ter­mészetes folyamat, ugyanígy az is, hogy egyes szavak elfelej­tődne^ hiszen a fogalom, amelynek a kifejezésére szol­gál, elhal. — Mi a nyelvi divat manap­ság? A szavak „tetovációja" a mindennapi érintkezésünkben mely területeken jelentkezik? — Divatos, sőt „elegáns" do­log lett az idegen szavak hasz­nálata. Mondanivalónk „tudo­mányosságát", műveltségünk fi- togtatását érzem emögött. A másik jelenség, amely ellen küz­deni és tiltakozni kell, a min­dent körülíró, fontoskodó, kö­rülményes. s így nem egyszer érthetetlen nyelvhasználat, fő­leg a hivatali érintkezésben. Például: azt a kérést, hogy „takarékoskodjunk a vízzel", az egyik vállalat így hozta a la­kók tudomására; „Tegyék súly­ponti kérdéssé a víztakarékos­ság fontosságának mérlegelé­sét." Amellett, hogy magyar­talan, még udvariatlan is. — A világ legnagyobb nyelv­csodája a száznál több nyel­vet ismerő Mezzolanti, a múlt század elején azt irta: „az olasz és a görög után minden más nyelv előtt leginkább dal­lamosnak a magyar nyelvet tar­tom." Nyelvünk szép hangzását rohanó világunk hadaró stílu­sa vajon nem veszélyezteti? — A csak füllel felfogható vétségek nem elhanyagolható veszedelmei a nyelvnek. Igen sok esetben gátolják a pontos megértést, s még gyakrabban bántják esztétikai érzékünket. A rossz hangképzés, a helytelen hangsúlyozás és hasonló hibák — hiába is titkolnánk — a rá­dióban és televízióban is gyak- lan hallhatók. De egyre több történik a szép magyar kiejtés védelme, ápolása ügyében. Hi­szen a nyelv nemcsak gondolat­közvetítő, hanem egyúttal olyan, mint egy hatalmas orgona, vagy méginkább, mint egy gaz­dag teljes zenekar. Varga Ágnes tantervek? A régi típusok a tan­tárgyak oktatási tartalmát fog­lalták magukba, s mindezek­hez a Nevelési Terv nyújtott még útmutatót. A jövőben azonban a nevelési jelleg do­minál, s ennek szolgálatába ál­lítják az oktatási folyamatot. Az új tanterv, vagy korszerűbb nevén dokumentum-rendszer, melynek végleges kidolgozása még folyamatban van, a neve­lési és oktatási feladatot együt­tesen tartalmazza. Legfőbb cél­ként pedig a tanulók szocia­lista személyiségének formálá­sát jelöli meg. Több szaktantárgy hagyomá­nyos módszertana is megválto­zik. Az általános iskola alsó tagozatán az intézmények több mint 70 százalékában mór az új alapokon történik a tanítás évek óta, a többi tárgyakból pedig a folyamatosság elvét fi­gyelembe véve nyolc éves cik- I lus alatt lép majd életbe. A pedagógusok felkészítése az új tantervek jegyében zajlik már, s itt messzemenően fi­gyelembe veszik Aczél György megjegyzését, amit az állami oktatás helyzetéről mondott még 1972 júniusában: „Iskola- rendszerünk korszerűsítése sok tekintetben azon áll, vagy bu­kik, hogy gondoskodunk a több tízezer tanár, tanító továbbkép­zéséről.” A továbbképzések során ki­emelkedő hangsúlyt kap az egyes tantárgyakon belüi meg­valósítandó szocialista hazafi- ságra és proletár internaciona­lizmusra nevelés, továbbá a történelem órákon belül külö­nös gondot fordítanak az ál­lampolgári ismeretek elsajátítá­sára. Erősítik továbbá — az új tantervek értelmében — a köz- művelődési intézmények és az iskolák kapcsolatát. Az elsajá­títandó tényanyagot nem szű­kítik le csupán a tanórákra, hanem figyelembe veszik az iskolán kívüli ismeretszerzés le­hetőségeit is. Ezzel tulajdon­képpen még szorosabbra kí­vánják vonni az iskola és a társadalmi környezet kölcsön­hatását, de továbbra is szem előtt tartva a családi életre nevelés fontos feladatát. Az új pedagógus továbbkép­zés szervezeti formái országos központi és jelentős megyei fó­rumot is kapnak, még tovább szűkítve, iskolai és munkakö­zösségi szinten is zajlanak. Az új tantervek, tankönyvek írásában, valamint a kísérle­tekben jelentős részt vállaltak és vállalnak a Baranya megyei pedagógusok is. így például Pirisi Jánosnét meghívták az MTA és az Oktatási Miniszté­rium Köznevelési Bizottsága Társadalmi és Politikai Munka­bizottságába is. Az elkövetkezendő évek te­hát csaknem merőben új fel­adatok elé állítják a pedagó­gusokat, akiknek az ezután kö­vetkező továbbképzések során egy rugalmasan továbbfejlődő dokumentum-rendszert kell majd megismerniök és a jövő­ben eredményesen alkalmazni. Füzes János Megvételre ajánlunk: 1000-es LEMEZRADIÁTOROKAT, DT—54 TIP. LÁNCTALPAS, TOLÓLAPOS TRAKTOROKAT, OTR 30 000 CAL. HŐLÉGFÚVÓT, MARABU KAZÁNOKAT. Érdeklődni: 8—16 óráig, MAGÉV, Pécs, Bajcsy-Zs. u. 35. Telefon: 15-635. Telex: 12-272. Vendégünk «mit

Next

/
Oldalképek
Tartalom