Dunántúli Napló, 1976. október (33. évfolyam, 271-301. szám)

1976-10-26 / 296. szám

1976. október 26., kedd Dunántúlt napló 5 + BELGRAD: Dr. Tímár Má­tyás államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke hétfőn Braniszlav Csolanovicsnak, a Jugoszláv Nemzeti Bank kor­mányzójának meqhívására né­hány napos baráti látogatásra Jugoszláviába érkezett. A Ma­gyar Nemzeti Bank elnöke ju­goszláviai tartózkodásának ideje alatt megbeszéléseket folytat vendéglátójával és más személyiségekkel a két ország bankjainak együttműködésérői, vidéki kőrútjának során pedig megtekinti a magyar—jugo­szláv együttműködéssel épülő létesítményeket. ♦ LISSZABON: Megállapo­dás értelmében az Egyesült Ál­lamok 50 millió dollár kölcsönt folyásit Portugáliának szemes- termény-vásárlás finanszírozá­sára és a mezőgazdaság fei- lesztésére. Portugália a köl­csön felhasználásával főként rizst és búzát vásárol az Egye­sült Államoktól. + MOSZKVA: Napok óta fo­lyik a küzdelem a szovjet Tá­vol-Keleten fekvő Habarovszk környékén fellángolt hatalmas erdőtüzekkel. A megfeszített munka eredményeként sikerült elfojtani a legveszélyesebb tűz­fészkeket, és hozzáláttak a ká­rok helyreállításához. + MOSZKVA: A Szovjetunió ipari termelése 1976 első kilenc hónapjában — az elmúlt év azonos időszakához képest — 4,8 százalékkal növekedett, szemben az évi tervben elő­irányzott 4,3 százalékkal — kö­zölte a központi statisztikai hivatal. + NEW YORK: Szándékos gyújtogatás okozta a vasárnap hajnalban New York Bronx ke­rületében egy szórakozóhelyen pusztított tűzvészt. A nyomozás megállapította, hogy a 25 em­ber halálát követelő katasztró­fa okozója a lokál egyik ven­dége volt: a férfi, akit a fele­ségével való heves szóváltás után az alkalmazottak kitessé­keltek a helyiségből, bosszúból lángokba borította a mulatót. + HALIFAX: Kanada egyik tengerparti üdülőhelyének kö­zelében vasárnap egy, a partra sodródott gumicsónakban meg találták a Gabriella nevű hol­land hajó személyzete hét tag­jának, hat férfinak és egy nő­nek a holttestét. A holland te­herhajó október 19-én viharba került és személyzetének el kel­lett hagynia a fedélzetet. A ka­tasztrófát mindössze ketten él­ték túl. ♦ JOHANNESBURG: A szí- nesbőrűek lakta Sowetóban va­sárnap lezajlott véres incidens­nek három halálos áldozata és 51 sebesültje volt — jelen­tették rendőrségi forrásokból. + PRÁGA: A Csehszlovák Nemzeti Front központi válasz­tási bizottsága vasárnap jelen­tést tett közzé az 1976. október 22—23-án megtartott választá­sok eredményéről. A jelentés szerint a több mint 10,5 millió választásra jogosult 99,7 szá­zaléka élt szavazati jogával. A nemzeti front által a csehszlo­vák szövetségi gyűlés népi és nemzeti kamarájába javasolt képviselők az érvényes szava­zatok 99,97 százalékát kapták meg. + WASHINGTON: Tíz nap­pal a november 2-i elnökvá­lasztás előtt az amerikai poli­tikai élet megfigyelői általá­ban úgy vélik, hogy az Egye­sült Államok elnökének tisz­téért folyó küzdelemben Jimmy Carter megelőzte Ford elnököt, előnye azonban nem olyan nagy, hogy győzelmét biztosra lehessen venni. A három tele­víziós „párbaj” eqyike sem jut­tatta a jelölteket olyan látvá­nyos előnyhöz, mint amilyent 1960-ban John Kennedy szer­zett Richard Nixonnal szemben. ♦ MAUBEUGE: Vasárnap este a francia—belga határ mindkét oldalán földrengést észleltek. A Richter-skála sze­rint 3,5 erősségű földmozgás emberáldozatot nem követelt és az okozott anyagi kár sem jelentős. Tanácskozik az SZKP Központi Bizottsága Óriási arányok, hatalmas gazdasági lehetőségek a X. ötéves tervben L Brezsnyev beszéde a plénumon Egy nemzet öngyilkossága I. 40 ezer halott, közel 100 ezer sebesült, mintegy fél­millió menekült, valamint az ország egy évi bruttó nem­zeti össztermékének össze­ge az anyagi pusztítás. Ez a második libanoni pol­gárháború másfél évének mérlege. Ez azt jelenti, hogy a libanoni polgárháború ha­lottainak száma lényegesen több, mint a négy izraeli— arab háborúé együttesen, s azt, hogy a jordán uralkodó 1970-es, 1971-es vérengzései és a külső erők által támo­gatott libanoni reakció 1975—1976-os mészárlása a palesztinoktól több áldo­zatot követelt, mint a meny­nyi a fenti négy háború összes embervesztesége volt. Ilyen súlyos nemzeti kataszt­rófához vezetett az orszá­gon belül meglévő súlyos vallási és osztályellentétek­ből fakadó gyűlölség. R. Eddé, a Nemzeti Blokk nevű keresztény párt veze­tője 1975 decemberében rá­mutatott: „ ... Libanon fel­osztására irányuló amerikai terv célpontja vagyunk ... amelynek célja .. . Izrael mellett... több, vallási jel­legű állam létrehozása (ke­resztény Libanon, mohame­dán Libanon), amelyek hoz­zájárulnak a zsidó állam biz­tonságához ... A terv cél­ja: balkani?álni a térséget" (ez egy húsz évvel korábbi izraeli—amerikai terv mai változata), amely nyilatko­zatot 1976 májusában egy nem kevésbé feltűnő kijelen­téssel toldotta meg: „Kissin­ger... tanúk előtt kijelen­tette: nem lesz addig béke Libanonban, míg nem Szí­ria kontrollálja az országot.” Az események eddig, saj­nos, nem mondanak a fen­tieknek ellent. Az esemé­nyek olyan kiváló ismerői, mint M. Hayek professzor, arra a megállapításra jutot­tak, hogy „Libanon barátai és ellenségei — különböző okokból ugyan, de — azt remélik, hogy a palesztin problémát Libanon számlá­jára rendezik, vagy a liba­noni válságot oldják meg a palesztinok kárára”, vagy mint E. Rouleau, aki a vál­ság megoldására szőtt ame­rikai terveket 3 fázisúnak tartja. Az első az ún. pax kissingeriana. Ennek fel­adata: elhúzni a válság ren­dezését . az elnökválasztá­sokig (ennek vannak olyan tényei, mint pl. az, hogy — a Sinai egyezményt oly ke­ményen elítélő — Szíria minden ellenszolgáltatás nél­kül beleegyezett a „kék si­sakosok” Golánon való állo- másoztatásának meghosz szabbításába). Második fázis: pax americana. En­nek feladata: a palesztinok megtizedelése (ill. meggyen­gítése) oly mértékben, hogy kénytelenek legyenek elis­merni Izrael államot még mielőtt bármilyen béketár­gyalás megkezdődnék. A harmadikat — nevezhetnénk — pax izraelianá-nak, s en­nek formája kettős lenne: egy „palesztin provincia" létrehozása — Ciszjordániá- ban és Gazában — a ha- semita királyság vagy egy — Asszad elnök által kívánt — konföderáció keretében (amely magában foglalná nemcsak Szíriát és Jordá­niát — s ennek részeként mini-Palesztinát —, hanem Libanont is); s lényege az, hogy széttörné azt a veszélyt, amit egy független palesztin állam jelenthetne Izrael számára (Izraelnek a liba­noni konfliktusban játszott szerepéről lásd a Népsza­badság október 16-i számá­ban található elemzést). Amint a fentiekből is lát­ható, a két nagy libanoni vallási csoport összecsapása nem újkeletű. Vizsgáljuk meg azokat a viszonyokat, okokat, amelyek — végső soron — okozói a libanoni tragédiának. Az már az események ki­robbanásakor is nyilván­való volt, hogy a harc csak látszólag vallási. Mögötte társadalmi és gazdasági el­lentétek feszülnek: az or­szág összlakosságának ke­vesebb mint harmadát ki­tevő keresztények tartják kezükben az ország legfon­tosabb társadalmi, gazda­sági és politikai kulcspozí­cióit (az események gazda­sági, politikai és történeti hátterét felvázoltuk e lap hasábjain, az elmúlt év leg­utolsó napjaiban). A két vallási csoport ösz- szeütközése — és a mögötte húzódó osztályellentét — csak egyik tényezője a vál­ságnak. A legfontosabb, mondhatnánk, az alap: a közel-keleti helyzet általá­nos rendezetlensége, konk­rétan — ennek egyik fő kö­vetkezménye — a palesztin kérdés megoldatlansága (s itt egy olyan vonatkozásra is gondolunk, amit általá­ban nem szoktunk figyelem­be venni: a térség néhány milliós lélekszámú, kevés anyagi lehetőséggel rendel­kező államai — Izrael: 3; Jordánia: 1; Libanon: 3; Szíria: 7 millió — vonatko­zásában a mintegy 3 milliós palesztin nép önmagában is nem elhanyagolható problé­mát jelent). Benke József Megkezdődött Kairóban az arab csúcsértekezlet Vita zárt ajtók mögött Hétfőn Moszkvában megkez­dődött a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottsá­gának teljes ülése. A plénum meghallgatta Nyi- kolaj Bajbakovnak, a Szovjet­unió Minisztertanácsa elnökhe­lyettesének, az Állami Tervbi­zottság elnökének beszámoló­ját a Szovjetunió 1976—1980- ra szóló népgazdaságfejlesztési állami ötéves tervéről és az 1977-es évre vonatkozó népgaz­daságfejlesztési állami tervéről, valamint Vaszilij Garbuzov pénzügyminiszter beszámolóját a Szovjetunió 1977-es állami költségvetés-tervezetéről és az 1975-ös költségvetés végrehaj- tásá ról. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitká­ra a plénumon beszédet mon­dott. A főtitkár a többi között ki­jelentette, hogy a pártnak a XXV. kongresszuson felvázolt pártirányvonala biztosítja az ország gazdasági potenciáljá­nak szakadatlan növekedését, a szocialista termelési viszo­nyok tökéletesedését, a további előrehaladást a kommunizmus felé. Megállapította, hogy a tize­dik ötéves terv az óriási ará­nyok és a hatalmas gazdasági lehetőségek ötéves terve. A népgazdaság fejlesztésében több mint 621 milliárd rubelt ruházunk be. öt év alatt az acéltermelés 27,2 millió tonná­val, a kőolajtermelés 149,2 mil­lió tonnával, a földgáztermelés 145,7 millió köbméterrel, a széntermelés 103,7 millió tonná­val, az elektromos enerqia ter­melés 341,4 milliárd kilowatt­órával növekszik. 45,1 milliárd rubel értékben növekszik a fogyasztási cikkek termelése. Csaknem 40 millió tonnával kell növekednie a gabonaho­zam évi átlagának. Az ötéves tervidőszakban a népgazdaság­fejlesztés legfőbb mutatóinak abszolút növekedése a legma­gasabb lesz az ország történel­mében. — Ugyanakkor — hangoztat­ta Brezsnyev — a tervezés súly­pontja mindinkább a minőségi mutatókra helyeződik át. A népgazdaságban a munkater­melékenység 25 százalékkal lesz magasabb. Ennek alapján szándékozunk elérni a termék­gyarapodás 90 százalékát az iparban, a teljes termékgyara­podást a mezőqazdaságban és a volumen teljes növekedését az építkezési és épületszerelési munkálatokban. Kijelentette: a párt agrárpolitikájának megfe­lelően az ötéves terv tervezete előirányozza a mezőgazdaság anyagi és műszaki bázisának további erősítését. Erre több mint 170 milliárd rubelt fordí­tunk. Ez óriási összeg, és őszin­tén megmondom, nem volt könnyű biztosítani. Itt-ott meg Ezután Brezsnyev kitért a párt nemzetközi tevékenységé­nek egyes kérdéseire. Hangsú­lyozta, hogy a Központi Bizott­ság Politikai Bizottsága rendkí­vül nagy figyelmet fordít a szo­cialista országokhoz fűződő testvéri kapcsolatok fejlődésé­re. Megelégedéssel mondhat­juk, hogy az elmúlt hónapokat a világszocializmus pozíciói to­vábbi megszilárdulásának je­lentős sikerei jellemezték. Erő­södik és sikeresen fejlődik a szocialista államok nagy közös­sége. A korábbihoz hasonlóan, kü­lön kérdés a Kínával való kap­csolataink kérdése — folytatta. Ebben az országban bonyolult belpolitikai folyamatok mennek végbe. Ma még nehéz meg­mondani, hogy milyen lesz a kellett nyirbálnunk más népgaz­dasági ágak szükségleteit. Mi azonban tudatosan tettük ezt, mivel jelenleg nincs égetőbb feladat, mint az, hogy gazda­ságunk agrárszektorát a leg­modernebb színvonalra fejlesz- szük fel. A szónok a továbbiakban kijelentette: a szociális prog­ram méreteit a következő szá­mokkal jellemezhetem: az öt­éves tervidőszak alatt a fo­gyasztási alap csaknem 76 mil­liárd rubellel növekszik. Ez majdnem 12 milliárd rubel­lel több, mint amennyi­vel a kilencedik ötéves tervidő­szakban gyarapodott. Százmil- liárd rubelt ruházunk be a la­kásépítésbe és a közművesítés­be, 20 milliárdot az egészség- védelem, a művelődés és a kultúra anyagi bázisának fej­lesztésébe. Az egy lakosra számított át­lag reáljövedelem 21 százalé­kos növelése mellett ennél je­lentősebb arányban növekszik az anyagilag kevésbé ellátott családok reáljövedelme. Míg 1965-ben csupán a lakosság 4 százaléka érte el az egy csa­ládtagra jutó havi 100 rubel­nél magasabb jövedelmet, ad­dig a jelenlegi ötéves terv­időszak végére a lakosságnak körülbelül fele rendelkezik majd ilyen jövedelemmel. Az 1976-os évről, az új öt­éves terv első évéről szólva Brezsnyev megállapította, hogy az év első kilenc hónapjában az ipari termelés 4,8 százalék­kal emelkedett az éves terv­ben előirányzott 4,3 százalékkal szemben. A mai napig több mint 216 millió tonna gabona cséplését végezték el. A beta­karítás folytatódik, úgy lehet számítani, hogy vagy szorosan megközelítjük az 1973-as re­kord-év mutatóit, vagy pedig túl is szárnyaljuk. Hatékonyság és minőség. Ez a két szó lett most az egész gazdasági tevé­kenység jelszava. Mint minden­ki tudja, bennük fejeződnek ki a népgazdaság fejlődése je­lenlegi szakaszának objektív követelményei. Brezsnyev hangsúlyozta, hogy az a figyelem, amelyet a köz­ponti bizottság az utóbbi évek­ben a külgazdasági kapcsola­tok fejlesztésére fordított, meg­hozta mind politikai, mind pe­dig gazdasági gyümölcseit. Ehhez az irányvonalhoz fogjuk tartani magunkat ebben az öt­éves tervben is. A tervek sze­rint kereskedelmünk a szocia­lista országokkal 41 százalék­kal, az iparilag fejlett kapita­lista országokkal pedig több mint 31 százalékkal emelkedik majd. A terv előirányozza ezen kívül sok ipari objektum létre­hozását is kompenzációs ala­pon. Kínai Népköztársaság jövendő politikai irányvonala. De már most világos, bogy a Peking által a legutóbbi másfél évti­zed alatt folytatott külpolitikai irányvonal alapvetően hitelét vesztette szerte a világon -, jelentette ki Leonyid Brezsnyev. Következetes irányvonalunk az a törekvés, hogy a Kínához fűződő kapcsolatainkat javítsuk. Mint az SZKP XXV. kong rész - szusán hangsúlyt kapott, akár csak más országok, Kína vo­natkozásában is szilárdan tart­juk magunkat az egyenjogúság, a szuverenitás és a területi sérthetetlenség tiszteletbentar- tósának, az egymás belügyeibe való be nem avatkozásnak, az erőszak alkalmazásáról való le­mondásnak az elveihez. Egy­szóval, mi készek vagyunk ren­dezni viszonyunkat Kínával a békés egymás mellett élés el­vei alapján. Sőt, még többre is. Kongresszusunkon világosan kifejezésre jutott, hogy mi hí­vei vagyunk a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság közötti jó kapcsolatok helyreállításá­nak a szocialista internaciona­lizmus elveinek megfelelően. Szeretném hangsúlyozni, hogy véleményünk szerint a Szovjet­unió és a Kínai Népköztársa­ság közötti kapcsolatokban nincsenek olyan kérdések, ame­lyeket ne lehetne a jószom­szédság szellemében megolda­ni. Ebbe az irányba fogunk te­vékenykedni a jövőben is. Min­den azon múlik, hogy milyen álláspontra helyezkedik a má­sik fél. Ami Albániával való kapcso­latainkat illeti, mint ismeretes, készek vagyunk azokat helyre­állítani, és nem gondoljuk, hogy ettől az országtól minket bár­miféle objektív tényező válasz­tana el —, jelentette ki Brezs­nyev. A szovjet—amerikai kapcso­latokról Brezsnyev a többi kö­zött kijelentette, hogy az Egye­sült Államokkal való viszony fejlődése egészében véve egye­lőre megőrzi a pozitív irányza­tot. Nemrég szerződést írtunk alá a békés célú föld alatti atomrobbantásokról. Kölcsönö­sen előnyös együttműködés fo­lyik a tudomány és a techni­ka számos területén. Meglehe­tősen széles méreteket öltöttek a kulturális cserék. Valame­lyest bővültek a gazdasági kap­csolatok is, még az olyan aka­dályok ellenére is, mint ami­lyeneket az Egyesült Államok hátrányosan megkülönböztető kereskedelmi törvényei képez­tek. Természetesen, ha nem len­nének ezek az akadályok, gaz­dasági kapcsolataink egész más arányokat ölthetnének. A választási kampányban az egymással vetélkedő jelöltek — Ford elnök és Carter — többször tettek külpolitikai jellegű nyi­latkozatokat, foglalkoztak a Szovjetunióval való kapcsola­tokkal. Ezek a kijelentéseik azonban nagyrészt általános és nem ritkán ellentmondásos jel­legűek. Egészében véve mind­két jelölt — úgy tetszik — a nemzetközi helyzet további nor- malizálásá és a Szovjetunióval való jó kapcsolatok fejleszté­se mellett foglal állást. Nem ritkán hallani azonban tőlük más jellegű nyilatkozatokat is: felszólításokat a további fegy­verkezési hajszára, erőpolftika folytatására, úgynevezett ke­mény irányvonalra a Szovjet­unióval kapcsolatban stb. Mindazonáltal, bárki is ke­rüljön a washingtoni Fehér Házba a választások eredmé­nyeként, az Egyesült Államok­nak minden bizonnyal számol­nia kell a világon kialakult reális erőviszonyokkal, ame­lyek arra késztették az ame­rikai vezető köröket, hogy a helyzet józan értékelése után, az utóbbi évgkben keressék a megállapodásokat a világszo­cializmussal. A beszámolókról folytatott vi­tában felszólalt: Vlagyimir Scserbickij, az Ukrán Kommu­nista Párt KB első titkára, Din- muhamed Kunajev, a Kazah Kommunista Párt KB első titká­ra, Mihail Szolomencev, az OSZSZSZK Minisztertanácsá­nak elnöke, Tyihon Kiszeljov, a Belorusz SZSZK miniszterelnö­ke, Gejdar Alijev, az Azer- bajdzsáni Kommunista Párt KB első titkára, Viktor Grisiín, az SZKP Moszkvai városi Bizottsá­gának első titkára és Szergej Medunov, aZ SZKP Krasznodari Határterület Bizottságának első titkára. A plénum folytatja munká­ját. Hétfőn megnyílt Kairóban az arab országok államfőinek ér­tekezlete. A csúcstalálkozót — amelyet eredetileg1 a nyolcadik arab csúcskonferenciának nyil­vánítottak — a külügyminiszte­rek vasárnapi döntése értelmé­ben hivatalosan most az arab államok első rendkívüli állam­fői értekezletének nevezik. A konferencián az Arab Liga 21 tagállama közül 20 van jelen. A megnyitó ülésen Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára és Anvar Szadat egyiptomi elnök beszélt. Riad hangsúlyozta, hogy az arab országoknak tör­ténelmi felelősségük van a li­banoni kérdés megoldásáért, a palesztinai mozgalom fenn­tartásáért vívott küzdelemben. Nagy szükség volna a közös akciókra. Az „arab égbolton el kell oszlatni a fellegeket” mondta Riad. Szadat hangsú­lyozta, hogy véleménye sze­rint a ríjadi konferencia hatá­rozatai jó alapot biztosítanak a libanoni rendezésre. Az arab szolidaritás helyreállítása fon­tos alapfeltétele a libanoni rendezésnek is. A konferencia nevében elutasította Libanon kettéosztását és szólt arról, hogy az arabok kötelessége a palesztinok igaz ügyének tá­mogatása. Ugyanakkor kifejtet­te véleményét, hogy a palesz­tin mozgalom a libanoni ese­mények során súlyos vesztesé­geket szenvedett, a hullám­völgyből való kiemelkedéshez szükség van a palesztinok so­rainak szorosabbra zárására is. A tényleges vitákat zárt ajtók mögött tartják, mert a napirend alapján a megnyitó után a csúcsértekezlet a nyil­vánosság kirekesztésével foly­tatta munkáját. Következetes az a törekvés, hogy a Kínához fűződő kapcsolatainkat javítsuk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom