Dunántúli Napló, 1976. október (33. évfolyam, 271-301. szám)

1976-10-23 / 293. szám

© Dunántúlt napló 1976. október 23., szombat n modern házasság problémái III. Az alkalmazkodás hibái A házastárs függetlensége Viták, ellentétek Keresztlányom sírásra gör­bült szájjal ül a szoba köze­pén. Néha rám tekint, néha maga elé. Várja a segítséget, várja, hogy megsimogassam, hogy mellé üljek és együtt la­pozgassuk a Zsiráfos köny­vet, amit az anyja éppen most tett fel egy fenékverés után a szekrény legtetejére. A könyv sarka kilóg, de oly messzire van, oly távol, mint az ezüst­hegy teteje, ahova Mirko ki­rályfi tudott csak felugratni gyémántpatkós paripán. Nem tudom vigasztalni, nem merem vigasztalni. A gyereket felnőttként nevelik; még elron­tanám. Tanulja meg, hogy a Zsiráfos könyv nem az ő kezé­be való, tíz éven felülieknek ajánlják, majd akkor. A gyerek még mindig a földön ül. Odatipeg hozzá az öccse a széklábától és mind­két kezével a fejére támasz­kodik. Keresztlányom nagyot lök rajta, minden mérgét, fáj­dalmát beleadva. A kölyök im- bolyogva a fenekére ül. Most már mindketten bőgtek. Egyre többször súgja a tit­kárnő jóindulattal: ma ne menj be a főnökhöz, mert nincs jó napja. Az időpont nem alkalmas a pofavizitre, s ha esetleges kéréseid vannak — halaszd el későbbre. A főnökbe valaki „belerúgott”, s nem tudni, hogy mikor adja tovább ... Talán a buszon a csukódó ajtók közé szorult, hiába várta a gázszerelőt, vagy talán nem akar a hétvégén az anyósához menni ebédre. De az is meglehet, hogy telefo­náltak feljebbről... Barátaimat kérdeztem, mit tesznek ebben a helyzetben. A beosztott: „Ha ikiérződik a vihar az ajtó mögül — s miért ne ér­ződne? —, messziről elkerülöm. Miért? — Próbálj rá válaszol­ni. Ha elkerülhetetlen az ösz- szeütközés, addig nincs baj, amíg a cérna tart. Ha begu­rulok, az első adódó alkalom­mal továbbadom. Otthon ... az utcán . . .? A mérget nem jó cipelni. Az igazgató: „Próbálom titkolni, ne ve­VARATLAN ŐSZINTESÉG Meghat engem az a szokat­lan őszinteség, amit az útépí­tés vállalt. A Magyarürögi út­ról van szó. _A sarkon ott van a „HATKEBLO" csárda, —agy­szer másként hívtam, de akkor megkaptam a magamét, — az maradt a helyén. Egyelőre legalábbis. Von arra lejjebb, nem mesz- sze tőle egy kiszögellés egy diófával. Az is maradt Ez job­ban meglep, mert Pécs törté­netében ez az első fa, ami út­ban volt és mégsem bántották. Erre pedig még nem volt pél­da és azt hiszem, nem is lesz. Ami miatt baj volt, az az út. Ez vitt Orfűre, Abaligetre. gyék észre rajtam. Néha sike­rül, néha nem. Jobban fogy a cigaretta, két-három kávéval többet iszom. Tudom, hogy rosszabb, de mit csináljak? Otthon aztán egy szikra is elég: lekeverek egyet annak a büdös kölyöknek, otthagyom a vacsorát. Természetesen hal­lom a hátam mögött, amint a feleségem a helyzetet menti: Apunak ma rossz napja volt..." o Hány rossz napunk van egy esztendőben? Kardiológus barátom az em­berre ható úgynevezett „rizi­kó faktorokat” a következő­képpen csoportosítja: az élen a magas vérnyomás áll, aztán jön a kóros kövérség, a vér- elzsírosodás — cukorbetegség —, a dohányzás, s végül az. életmód. Az életmód okozta stressz — órákat, napokat vesz el az életünkből. S mitől va­gyunk idegesek? Sokan eny- nyire szélsőségesen fogalmaz­zák meg: már a másik ember puszta látása idegesítő lehet. Mintha mindnyájan valamiféle harcra készülve ébrednénk reggelente ... Van, akinek a gyomrára megy, másnak az érrendszerét kezdi ki. Kiugró pulzus, magas vérnyomás. A keringés meg­gyorsul, s a kapillárisok nem tudnak teljes kapacitással dol­gozni. Egy elgondolkoztató fel­mérés eredménye: a városban lakók 41 százalékának érrend­szeri problémája van, falun a vizsgált populáció 7,8 száza­léka „érintett”. Az ideggyógyász szerint a felfokozódott életritmus — ilyen finomon is mondhatjuk — sok-sok oka közül a követ­kezőkre figyeljünk. Első helyre a technikai fejlődés, a három műszakok okozta bonyodalma­kat tette. Jelentkezik a képes­ségek és a feladatok közötti néha nem csekély különbség. Ma — mint említette — so­kan jóval kisebb feladatokon rágódnak, mint amit képessé­geik szerint elvárnának. A fordítottja szintén megtalálha­tó. Aztán az emberek 60 szá­zaléka nem tud élni a szabad­ság adta lehetőségekkel: nem pihenésre, hanem munkára használja szabad napjait, sok­szor felaprózva. Idegroncsoló adott esetben a családi kö­zösség is: ha nincs lakás, ha gyűlik a kamrában az üres borosüveg . .. Közbevetőleg: a szeszesita­lok hatása hazánkban a fel- szabadulás előtti időkhöz ké­pest intenzíven növekszik. Negyven százalékkal több bort, hússzor több sört, kétszer- háromszor annyi töményszeszt iszunk meg. A világranglistán a borfogyasztó nemzetek so­rában a tizedikek vagyunk, a töményszesz tekintetében a második helyre jöttünk fel, s előretörtünk a sörivásban is, Évente jött egy árvíz. A víz lezúdult, az árok pedig meg­adta magát. Az özönvíz az út teljes szélességében kiáradt. Bement az udvarba, kertbe, pincébe, garázsba, közben vitt magával gyerekkocsit), Traban­tot, ágyneműt, amihez hozzáju­tott. Ezen változtatni kellett. Meg is indult az útépítés és főleg a híd kicserélése. Én magam racionális pasas vagyok és fi­gyeltem, melyik készül el előbb, az ország legnagyobb, 24 emeletes lakóháza, vagy ez a híd. Ezt nem tudtam eldönteni. A híd megépítése őszintébb volt, mert ott két-három éven át vi­rított egy tábla: európai ötödikként. Az alko­holizmus súlyosabb szövődmé­nyei Magyarországon 350 000 embert veszélyeztetnek ... Kell az ilyetén nyugtató fe­szültségünk villámhárítójaként? S hogy használ-e? Az öngyil­kosságban már az elsők lettünk a világranglistán... Hány rossz napunk van egy esztendőben? Q Mi a jobb: kiadni a mér­get, vagy benntartani? Dühön- geni, vagy összeszorítani a fo­gakat? Az ideges emberre nézve természetesen megköny- ínyebbülést jelent a jóidőben eleresztett káromkodás — kör­nyezete számára pont fordítva. Hiszen azzal, hogy valaki meg­emészti mérgét, megszakadhat a láncreakció .. . Egy felmérést olvastam, amelynek szerzői a szívinfark­tus előfordulási gyakoriságát kutatták, ötszáz infarktus ese­tet dolgoztak fel, előre is je­lezve, hogy az infarktus „fia­talodik", azaz a harmincéve­sek körében is gyakori már. Az ember tevékenységét ál­talában a hármas-osztottság jellemzi, azaz a munka, pi­henés és egyéb tevékenység, s e három közül térben és időben legkötöttebb a munká­ban töltött periódus. A felmé­rés szerint a legidegesítöbb munkahelyek az iparban for­dulnak elő. A betegek foglal­kozása alapján a sorrend: ma­gasan vezet az adminisztratív és műszaki alkalmazotti gárda, őket az értelmiség követi, majd a kereskedelmi, közlekedési, szolgáltatási alkalmazottak jönnek a sorban. A legritkáb­ban a segéd- és betanított munkás körében fordul elő az infarktus. A gondos, jól végzett mun­ka előfeltétele a nyugodt, le- hetőleq ingermentes környezet. Munkahely, amire rámondhat­nánk: kész szanatórium. Ugye milyen kevés van ilyen? Az ember közérzetére ható ténye­zők legtöbbször nem szemtől szembe, nagy csinnadrattával érkeznek, ihanem alattomosan, lappangva. Leesik egy aktaaz íróasztalról, nem találjuk a bélyegzőt, huzat van, orrunk alá füstölnek, s az ügyfél nem oda áll, ahova szeretnők. Szét­néz az irodista a szobában, s megállapítja: Csak én dolgo­zom itt egyedül .... A felmérés szerint, ahol többen dolgoz­nak együtt, ott nagyobb az infarktus-esély. Türelmetlenek vagyunk egymással szemben sokszor ok nélkül, feleslegesen. o Ismerősem a feleség és anyós háromszögében. Vita vitát követett — s mint me­sélte — utoljára feleségének — Vigyázat! Hídépítés! Las­san ! És ez valóban igaz is. Még életemben nem láttam valamit, ami ilyen lassan épült! Egyesek szerint ez a kiírás az autósok számára készült, de ez lehetetlen. Azok úgysem tudtak gyorsan hajtani, mert kitörték volna a nyakukat Ez a tábla egy őszinte, be­csületes önvallomás. Végre akadt egy vállalat, aki a kö­vetkezményekkel mitsem törőd­ve, őszinte volt. Bár mások is követnék! A KÖRHÁZ TÉR! W. C. Köztudomású, hogy egy na­gyobb városban, — márpedig Pécs az, ki tagadná — nem mindenki ér haza idejében. Vannak aztán olyanok, akik busszal, vonattal mennek ha­za. Ezek részére vannak cél­szerű, földbe Süllyesztett kis épületek egymás mellett, ezzel a kiírással: FÉRFIAK, NŐK. Ezek száma újabban csök­kent A Széchenyi téren pél­csak annyit mondott: „Ha mégegyszer azt mondod, hogy nem, akkor felgyújtom az autótI” A nej természetesen azonnal rávágta: Nem! „Fogtam a benzineskannát, liternyi keverék volt benne. Szépen, komótosan meglocsol­tam a kocsit, kívül-belül. Az ülésekre öntöttem a javát. De hiába próbálkoztam a gyufá­val, csak hem akart meggyul­ladni, az átkozott! Nem is tudtam, hogy a keverék ilyen nehezen gyullad be. Vissza­mentem a lakásba, fogtam vagy négy csomag gyufát, s az üléseken egymásra apró máglyákat raktam ... Ebből is láthatod, igen eltökéltem ma­gam. Végre a harmadik mág­lya lángot fogott. Alig volt időm visszakapni a fejem. Ügy égett, mint a zsír...” A forgalmi engedélyét mu­tatja: A forgalomból végleg ki­vonva. — Csak a gumikat sajná­lom. Előtte néhány nappal tet­tem fel négy rádióit. Megkérdeztem: megírhatom? Beleegyezőleg bólintott. (Ha nem társainkon, a tár­gyakon adjuk ki a mérget. Beléjük csípünk ...) e Ismered a bakterkutya törté­netét? — kérdezte ideggyó­gyász ismerősöm. — Az úgy volt, hogy valahol fent, a legfőbb osztályon hoztak egy rendeletét. Egy szinttel lejjebb került, kiadták a végrehajtási utasítást. A főosztályon mér­gesek lettek, s megtoldották. Lekerült az ügy az állomásfő­nökségre. Az állomásfőnök hajnalig rágódott rajta, majd kiadta az utasítást a forgalmis­tának. Legvégül a bakter kap­ta meg az ukázt. Az áttanul­mányozta, majd kiment az ól mögé és belerúgott a kutyájá­ba." Ez a csípésrend. Ami érvényes a baromfiud­varban, de érvényes a mi ud­varunkban is. A baromfiudvar­ban a tyúkok közül a legerő­sebb az összes többi tyúk fe­jére koppinthat a csőrével; rangsorban az alatta lévő is mindegyikére, csak az előzőé­re nem, s így tovább. A vé­gén marad a legsatnyább tyu- kocska, amelyiket mindegyik csipked. Ö a csípésrend ál­dozata. o Az osztályunkban volt egy gyerek, akinek szinte minden­nap vizes szivaccsal dörgöltük meg a fejét. Hogy miért éppen neki? ... dóul ezek helyett tulipánok díszlenek. Akinek sürgős, az felkeres különféle középülete­ket, besündörög, mintha ott dolga volna. Legyünk őszinték, van is, elég sürgős. No, egy ilyen fontos csomó­pont a kórház téri földbe sül­lyesztett műemlék is. Bár ne­hezen található meg ez is, de itt is megvan a kiírás: FÉR­FIAK, NŐK. Egy hiba azért van. Amikor az ember leér a lépcsőn, rá­jön, hogy be van zárva, csak az előtér nyitott. A magyar most háromféle helyzet előtt áll: Elmegy, de hová? Hol van a legközelebbi kapualj? Betör. Újabb megoldást keres. Többsége ez utóbbit válasz­totta, Az utolsó lépcsőfokon megállt és megcélozta' a már meglévő tócsát. Hogy a nők hogyan csinál­ták, nem tudtam kideríteni, de tócsa ott is volt. Tehetséges nép a magyar. Többé kevésbé eltérő alkal­mazkodási szokások, az alkal­mazkodási készség kisebb, na­gyobb hibái jellemzik az embe­reket, hiszen az egyéniségek különbözőek. A kisebb eseti né­zeteltérések orvosolhatóak. De már feltétlen zavarokat okoz­nak a házasságban is a jellem­hibák, és az önzés különböző válfajai. A házasság belső tartalmát sértő önzésnek egyik jellegze­tes — elsősorban a férfiak oldalán jelentkező — esete az, amikor a másik házastársat valóságos szellemi terror alá veszik, igyekeznek egyéniségét megtörni, és egyoldalú alkal­mazkodó szerepkörre kénysze­ríteni. Ha azonban ez sikerült, ak­kor könnyen felléphet a követ­kező veszély: a megtört egyé­niségű házastárs színtelenné válik s ez okból nem lesz már „érdekes.” Az alkalmazkodás problema­tikájának egyik pólusa az, ami­kor nem képesek a házastársak egymás társaságában közös szórakozásokat találni, s általá­nosítva: nem képesek egymás életvitelét, s életritmusát alakí­tani. Másik pólusa azonban az, amikor túlzott mértékben igye­keznek a másikat befolyásolni. A modern házasságnak — az életjelenségek, ez egyéni­ség is mind bonyolultabbá vál­nak — követelménye, hogy a házastársaknak bizonyos, reális határokon belül legyen függet­lensége. Alkat, jellem, tempe­ramentum, nem kis mértékben pedig a kölcsönös bizalom és őszinteség kérdése, hogy ennek mi legyen a határa. Konfliktusok forrása az, ha valamelyik házastárs túlságosan és kizárólagosan akarja birto­kolni a másikat, elszigetelné rokonaitól, barátaitól. A házasság átrendeződést okoz a baráti kapcsolatokban, a társasági kör erősen változ­hat, csökkenhet, bővülhet, mó­dosulhat. A régi rokoni vagy baráti körtől való erőszakos fél­tékeny jellegű elszakítás azon­ban káros hatású. Merő illúzió volna azt kíván­ni a másiktól, hogy mert férj­hez ment vagy megnősült, most már számolja fel a baráti körét. Lehet, hogy a baráti kör egyik másik tagja a férj vagy a fele­ség számára antipatikus, egyéni tulajdonságai következtében. Ezt meg lehet és meg kell érte­ni, ismét és ismét a megértés és a kölcsönös alkalmazkodás kérdései... Kern volna azonban helyes, ha például — a férjnek kívánsága ellenére ott kellene hagynia megszokott kártyapart­nereit. Más, ha a férj többre fogja becsülni a kártyatársasá­gát, mint a feleségét, és sza­bad idejének túl nagy részét tölti barátaival. Ezt általában nem lehet „büntetlenül” meg­tenni. Máskor az apró kis alkalmaz­kodási hibák okozhatnak vitá­kat vagy csöndes ellentéteket. A házasság belső tartalmát sértheti például az is, ha a há­zastársakból hiányzik a másik által kívánt esztétikusság. Ez természetesen ízlés, felfogás, igényesség kérdése, de számí­tanunk kell arra, hogy az igé­nyesség e téren is egyre nő és növekedni fog. Számos ember képzeli azt a házasságról, hogy miután meg­kötötték, már önmagától meg­terem benne a boldogság. Nem egyszer tapasztalható például, hogy asszonyok, akik lányko­rukban gondosan vigyáztak a megjelenésükre, miután férjhez mentek, úgy érzik, el lehet ké- nyelmeskedni, mintegy „elsüp­pednek" a boldogságban, mint valami puha párnában. Nem egy alkalommal az el­nehezedő, a magát túlzottan elhanyagoló háziasszonyt jel­lemzi az, aki nem tart a divat­tal, nem ápolja, nem szépíti önmagát, rendszerint túlzottan el is hízik. Számára a legap­róbb gond is nagynak tűnik, hajlamos az állandó zsörtölő- désre. A kényelem kedvéért kötött házasság károkozója is maga a kényelem, nem egyszer a túl­zott kényelemszeretet teszi azt tönkre. Nagyon találó az alkalmaz­kodás szükségletéről Goethe meséje: A sündisznók fáztak. Ezért közel húzódtak egymás­hoz, de akkor meg tövisekkel szúrták egymást. Ismét eltávo­lodtak, s ismét fázni kezdtek. Végül úgy helyezkedtek el, hogy közel legyenek egymáshoz, de ne annyira, hogy töviseikkel megszúrják egymást. . . A túlzott ragaszkodás adott esetekben éppúgy terhes lehet, mint ahogy bántó a nemtörő­dömség. Apróságok ezek, de hányán és hányán, naponta hagyják figyelmen kívül, s mér­gezik egymást ösztönösen. Számos esetben nem elsősor­ban a házastársak által elköve­tett kisebb hibák, figyelmetlen­ségek okozzák az elhidegülés megkezdését, hanem elsősor­ban az, hogy nincs, ami az el­követett hibákat ellensúlyozza. Nem egy hosszú időn át fenn­álló házasságot ismerek: a férj és feleség szüntelen vitával gyötrik egymást, de egymás nélkül még egy napig sem tud­nának meglenni. A „hibák ki­egyensúlyozásának" egyik for­rása a házastársakban lévő gyöngédség készsége. Másik fontos dolog az, hogy a házas­társak tudnak-e még egymással „játszani", a játékos tréfa, a játékosság és a gyöngédség általában „védőanyag” a há­zasságban. A hibák kiegyensúlyozásának másik fontos módszere, hogy mennyire képesek feloldani a konfliktusokat, mennyire képe­sek azt „kibeszélni” maguk­ból. Szükség van azonban a há­zasság ünnepnapjaira is, az együttes kirándulásokra, a kö­zös nyaralásokra, a gazdag él­ményekre. Persze semmi sem csodaszer. Olykor egy jól sike­rült külföldi üdülés sokat javít­hat a házasság harmóniáján, máskor a házasság haldoklási szakaszában már viszont eset­leg épp ott robban az ellentét. Az elhidegülés folyamatáról már a jövő heti folytatásunk­ban lesz szó. Dr. Csiky Ottó Pécsi vállalat beruházások műszaki ellenőrzésében nagy gyakorlattal rendelkező építészt keres O Jelentkezéshez eddigi munkahelye, becsztások felsorolása szükséges. # Jelentkezés: levélben: „BARANYA MEGYE” jeligére a Hunyadi úti hirdetőbe. Kozma Ferenc cKdM()/yTa/«rN cRdvAt Szöllősy Kálmán Pécsi képek

Next

/
Oldalképek
Tartalom