Dunántúli Napló, 1976. október (33. évfolyam, 271-301. szám)

1976-10-21 / 291. szám

1976. október 21., csütörtök Dunantmt napló Pécsi parkok, ligetek? Eszmecsere egy tanácskozás ürügyén 1945 — 119; 1966 — 892; 1976 — 1404... és majd 1980- ban — 2006. Az ezer négyzet- méterben értendő számok Pécs zöldterületének növekedését mutatják. Ma tehát csaknem 10 négyzetméternyi zöldterület jut a város minden lakosára. Sok­nak tűnik és mégsem az. így érzik a pécsiek és így érzik a szakemberek is. — Horváth Jó­zsef igazgató, Bleyer Albert fő­mérnök és Kalla Gábor osztály- vezető —, akikkel a város zöld­terület-gazdálkodási gondjairól beszélgettünk a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalatnál. A Mecsek — más Igen tanulságos beszélgeté­sünk elején azt kellett tisztázni, hogy a Mecsek erdő borította vonulatai ugyan jelentős zöld­területtel gazdagítják a várost, de ez a lakosság többségének csak esetenként jelent felüdü­lést. A szervezet regenerálását szolgáló zöldterületnek a lakó­hely közelében kell lennie. Ha így nézzük, igazat kell adnunk a pécsieknek, amiért kevesellik a város zöldterületét. Tovább változik a kép, ha az országos normák alapján vizsgálódunk. A területek három kategóriába soroltattak. Az első a lakóépületek kör­nyéke, s itt 8—10 négyzetméter­ben határozzák meg az egy fő­re jutó kívánatos zöldterületet. Pécsett ez kb. 6 négyzetméter. Ennek kapcsán a régi lakóterü­letekről ne beszéljünk, az újab­bakról azonban igen. íme Új- mecsekalja, a kétarcú városrész, melynek nyugati (tehát „öre­gebb") fele dús, szinte buja növényzetével kiáltó ellentéte a keleti rész házrengetegének. És a szigeti városrész? Lvov-Kert­város? Igen, tudjuk . . . Drága a közmű, ezért jobb, ha minél közelebb vannak a házak. De ennyire!? Nincs ligetünk A városi parkok vannak a következő kategóriában 6 négy­zetméter optimális területtel. Ha ilyesmiről van szó, büszkén említődik a tettyei park, az Ist­ván tér... Nem, nincs tovább! Pécsett nincs park; abban az értelemben nincs, mint a buda­pesti Margitsziget, a Városli­get, a Népliget. . . Erre szokták mondani a Mecseket. Csakhogy az nem városi közpark, mint ahogy a budai hegyvidék sem az. Egyébként az e kategóriá­ba sorolható zöldterületekből Pécsett egy főre mintegy egy négyzetméternyi jut. Új városrészeink építésénél valahogy mindig elsikkadt a li­get, a közpark gondolata. Most a siklósi városrész tervezésénél figyeltek oda erre először. A 24 hektárosra tervezett „város­liget" a város jelenlegi teljes zöldterületének egyhatodát te­szi ki. Amikor erről a hatalmas, arborétum-jellegűnek tervezett ligetről esett szó, keserűséggel jegyezték meg: szép garázs­sorok épülhetnek majd e park szegélyein. Persze, ha már kel­lően megvastagodtak a fák, hogy érdemes legyen kivágni őket. így volt ez az újmecsek- aljai kiserdővel is... Egyébként A város egyik kedvelt parkja, az István tér. Spekuláció kizárva Beépítetlen házhelyek Kozármislenyben Jól jönne a segítség az építtetőknek Még tavasszal jártam a ko- zármislenyi Újtelepen, s akkor szóvá tettem, hogy még mindig vannak olyan — hat éve vásá­rolt — házhelyek, amelyeken csak gyom és gizgaz honol. A tanácselnökkel való beszélge­tésemkor kiderült, hogy jó né­hány tulajdonost levélben fel­szólítottak, de válasz nem jön, sőt, két-három küldeményt a posta „ismeretlen” jelzéssel hoz vissza. Eltűntek volna ezek az em­berek? Június 15-ét jelölték meg határidőnek. Nézzük hát meg, a siklósi városrészihez hasonló méretű — 20 hektáros — liget­nek ígérkezett a Kovácstelep nyugati szegélyére tervezett emlékpark. De itt, még mielőtt telepítettek volna, hozzáláttak az irtáshoz. Ma már csak 6 hektár körülinek tudjuk. A harmadik kategóriában az egy óra járáson belül található véderdő van, amiből 30 négy­zetmétert kell egy városi lakos­ra számítani. Nos, ez bőven megvan. De — ismételjük el új­ra! — ez nem városi, lakóterü­leti zöldterület. Csak statisztikai adat Szó volt a zöldterületek óvá­sáról, gondozásáról. A kétarcú Újmecsekaljára hivatkozhatunk ismét. Ahol lazább a beépítés és egy főre nagyobb zöldterü­let jut, ott kisebb a rongálódás lehetősége, mint a zsúfoltabb beépítésű területen. Más rész­ről a fenntartási keretösszeg emelkedése is jótékony hatást gyakorol, hiszen a gondozot- tabb, ápoltabb, rendben tartott területek a védelemre, a meg­becsülésre ösztönöznek. Erre pedig nagy szükség van! A városi zöldterület — társa­dalmi tulajdon. Erről azonban könnyen megfeledkezünk. Éven­te mintegy félmillió forint érték megy veszendőbe a rongálások miatt. De jó volna ezt a pénzt hasznosabban elkölteni! De ki vonja felelősségre a rongálót? A kérdésnek nincs jelentősége, hiszen mindmáig nincs érvényes jogszabály arra sem, hogy a városi zöldterületek valamely szerv, pl. a városi tanácsok va­gyonában szerepeljenek. Fonák dolog, de így van: a pécsi (és más városi) parkokban lévő pa­dok, játszóterek stb. nyilván­tartásban szerepelnek vagyon­tárgyként, de amit szolgálnak: a fa, a bokor, a fű, a virág — egy szóval a zöldterület — az legföljebb csak statisztikai adat. A számok nyelvére for­dítva: nyilvántartják a pécsi parkokban lévő eszközöket, amelyek értékét esetleg néhány százezres nagyságrendben mérhetjük, de a mintegy 300 millió forint értékű zöldterület senki vagyon-nyilvántartásában nem szerepel. Ez bizony rende­zésre vár. Vár? Rendezést kö­vetel! Ha ez a vagyon nyilván­tartásba kerül, talán gazda is lesz hozzá! Mondjuk egy fele­lős városi főkertész — hatósági jogkörrel. Folytathatnánk még, hiszen e témáról nem lehet eleget be­szélni. Mégsem tesszük, mert al­kalmasabb fórum lesz erre a III. Zöldfelületgazdálkodási Szakmai Tanácskozás, amelyet ma és holnap tartanak meg Pécsett az ország minden ré­széből érkezett szakemberek részvételével. Jó tanácskozást! Hársfai István Lehetne jobban is? Mit esznek a pécsi óvodások? Megnőtt a tészta­fogyasztás, kevés a gyümölcs és a zöldfőzelék Jó tapasztalatok az üzemi óvodákban Uzsonna az Aradi vértanúk utcai óvodában Seres Éva felvétele ban egyeztetni az igényeket a raktárban lévő árukészlettel még a rendelés előtt. Pécsett, a különböző oktatási intézményekben csaknem 15 ezer gyermek és diák részesül szervezett étkeztetésben. A vá­ros 52 óvodájában 5100 gyer­meket gondoznak. A tanácsi óvodák gyermekeinek élelmezé­se kétféle rendszerben törté­nik. Akadozó szállítás A saját konyhával rendelkező óvodák nyersanyagellátásáról az Óvodai Gondnokság kereté­ben működő gyermekélelmezési csoport gondoskodik. Vezetője Szabó Dezsőné. Beszélgeté­sünkkor elsőként a FŰSZÉRT-re panaszkodott: nagyon sokszor csak a megrendelt áruk felét kapja, a tíznaponként érkező túra szállítással. A zsír, cukor több alkalommal nem számuk­ra megfelelő nagy, hanem a drágább kis tételekben érke­zik. A magyarázat: az van raktáron. A zöldségfélét a barcsi Vö­rös Csillaa Termelőszövetkezet­től vásárolják évek óta. Véle­ményük szerint a termelőszö­vetkezet friss, és a kívánt meny- nyiségű árut hozza. A MÉK-től is próbáltak vásárolni, de mint elmondták, nem volt kielégítő a kapcsolat, mivel a vállalat nem tudta figyelembe venni a sok­szor kidekázott rendeléseket, mivel zsákban, ládában szállít. Pedig napi kilenc forint 20 fil­lérből kell megoldani egy gyer­mek \iapi ellátását. Az sem mindegy, hogy a kért konzerv helyett másfélét, vagy semmilyet sem ad a FÜSZÉRT. A nagykereskedelmi vállalatnál Brüll Józseftől kaptuk a tájé­koztatást, miszerint a tavalyi zöldséghelyzet most a konzerv- ellótásban érezteti hatását, épp ezért lenne jó dolog alaposab­Üzemiek, tanácsiak A 11 saját konyhával nem rendelkező óvoda számára a Mecsekvidéki Vendéglátó Vál­lalat szállítja naponta az ételt. A Ságvári Étterem gyermekélel­mezési vezetője Schleier Hen- rikné, aki számokat diktált: 1,40 forint a tízórai, 5,80 forint az ebéd és 1,19 forint az uzsonna. Egy gyerek napi élelmezéséhez tehát 8,39 forintot használhat fel anyagbeszerzésre. A 9,20, vagyis a napi norma és a 8,39 forint különbözetéhez „nem nyúlhat”, ez kell a kenyérre, kiflire, zsemlére. így aztán köny- nyen előfordul, hogy egy egész alma sem jut egy-egy gyerek­nek; el kell felezni, negyedelni, mert ez is ki van dekázva, a forint függvényében. A saját konyhával rendelkező óvodák —, melyek a gyermek- élelmezéstől kapják a nyers­anyagot — szinte kivétel nélkül magasabb adagszámot főznek, mint a konyha engedélyezett kapacitása. A KÖJÁL városi élelmezésügyi csoportja veze­tőjének, dr. Balogh Júliának véleménye szerint ez olyan örökség, melyet máról holnap­ra nem tudunk felszámolni, ám az újonnan épülő óvodák ki­szolgáló helyiségeinél: konyha, raktárak, szigorúan be kell tartani a létszámtól függő alap- területi követelményeket. Az üzemi óvodáknál jobbak az adottságok, így könnyebb fi­gyelembe venni a KÖJÁL elő­írásait is. Az üzemi és a tanácsi óvo­dákat azonban nemcsak a he­lyiségek alapterülete szerint ér­demes összehasonlítani. A taná­csi óvodáknál mindenütt keve­sellték a gyümölcsöt, sokallták a tésztaféléket és hiányolták a főzelékek gyakoriságát. Az Épí­tők úti óvoda étlapján az ok­tóber 9-ig tartó héten mind­össze egyszer szerepelt gyü­mölcs, kétszer tészta. Lehet, hogy ez a kivétel, de az óvónők tájékoztatása szerint ritka pél­da, hogy egy héten két alka­lomnál többször kapjanak a gyerekek gyümölcsöt. Ugyan­azon a héten a kesztyűgyári óvodában háromszor, a bőr­gyáriban minden nap volt gyü­mölcs. A félreértés elkerülé­séért: az üzemi óvodák ugyan­csak napi 9,20 forintból étkez­tetik a gyerekeket. Igaz, ők a MÉK-től, nagykereskedelmi vál­lalattól, üzletekből szerzik be az árut. Norma és lehetőség Pár hónappal ezelőtt már szóvá tettük a lap hasábjain, hogy alacsony az óvodások napi nyersanyagnormája. Az­óta — a húsárak emelkedé­sével egyidőben — napi 1,20- szal felemelték, de ez nem elegendő az ugyancsak meg­emelt áron kapható cukorra, s a dráguló zöldség-gyümölcs félékre. Az üzemi és tanácsi gyermekintézmények óvónői­nek, gazdasági vezetőinek vé­leménye szerint valóban nem könnyű a napi kilenc forint húsz fillérből megoldani egy- egy gyermek étkeztetését. De: az üzemi óvodák kivételével mindenütt panaszkodtak a ke­vés gyümölcs, a több tészta­féle, és az ugyancsak kevés zöldfőzelék miatt. A normák pedig azonosak, csak a be­szerzés helye, ideje, a kellő nyersanyag mennyisége, tárolá­sa és a feldolgozás módja kö­zött van különbség. Mindezek figyelembevételével a normák emelésének kérése előtt talán azt is meq kellene vizsgálni, hogy mi az, amit helyben, úgy­mond magunk között a tapasz­talatok kicserélésével és rugal­mas alkalmazásával meg tu­dunk oldani a gyermekélelme­zés jobbá tételéért. Török Éva mi a helyzet szeptember vé­gén. — Azóta megszületett a vég­rehajtó bizottságnak a határo­zata, amely szerint azokat a házhelyeket, amelyeknek beépí­tési kötelezettsége lejárt, s a tulajdonos érvényes építési en­gedéllyel nem rendelkezik, a végrehajtó bizottság visszavá­sárolja — mondja Szántó Tibor tanácselnök. — De azóta felment a telek ára... — Ezt az üzletet az ármoz­gás nem érinti. A visszavásár­lás az eredeti, harminc forin­tos négyszögölenkénff áron tör­ténik, de ebből levonunk éven­ként és négyszögölenként egy forint használati díjat. Eszerint a spekuláció kizárt, a telket tulajdonosa kizárólag a tanács és az OTP hozzájáru­lásával tudja eladni a magyar államnak. — Volt-e példa már június óta visszavásárlásra? — Hogyne. Akadnak a tulaj­donosok között olyanok, akik valóban .valamilyen elfogadha­tó ok miatt nem építkeznek. Ezek jóhiszeműségét nem von­hatjuk kétségbe, hiszen közlik megváltozott helyzetüket, s fel is ajánlják telküket a tanács­nak. Négy házhelyet vásároltak eddig vissza. Hat éppen a na­pokban van folyamatban. — De van legalább tizenöt ilyen telkünk. Kaptunk mi olyan levelet, amiben a tulajdonos értesít, hoqy a felszólításunk nem érdekli, különben is a tel­ket naár eladta valakinek. En­nek az illetőnek bonyodalmai lesznek, hiszen a telek nem ír­ható át új tulajdonosára. Meg­látjuk, mikor jelentkezik. Az­tán az ismeretlenek. Szabó Gyula lothárdi lakos hat éve vette a házhelyet, telkén az égvilágon semmi sincs, nem találjuk sehol, még levelezni sem tudunk vele. Van egy pé­csi ismeretlenünk is, Németh Lászlónak hívják, a Magyar- ürögi úton lakott valamikor..., A másik ismeretlenünk pedig a komlói Pintér Jenő. Az ő telküket egész egyszerűen visz- szavásároljuk, és újból értéke­sítjük, persze olyannak, aki komolyan veszi a kétéves be­építési kötelezettséget. Ez az utolsó mondat tűnő­désre késztet. 1970-ben minden vevő komolyan vette a kétéves beépítési kötelez*ettséget. Nyi­latkoztak, úgy kapták meg a telket. Tudták, hogy építeni kell rá. Azóta is van olyan, ahol megvan az alap, esetleg a lábazat, kétévenként pedig meghosszabbítják az építési engedélyt, kitolják a beépítési kötelezettség határidejét... Van olyan, hogy elfogy az anyagi erő, csökken a lendü­let, megfárad az építő. De ha­táridő-módosítások helyett nem kéne inkább a segítség külön­böző módozatain tűnődni? Az anyagi erőt lehet pótolni. A megfáradt lendületet eqy kis friss erővel meq lehet újítani. Akár a munkahelyi szocialista brigádok, akár a szomszédok, akár a barátok, ismerősök se­gítségével. Hadd épüljenek meg azok a házak! Kampis Péter A jó ivóvízért! Vízzel dúsított kút Dunaúj­városban. A városban elsősor­ban az év végi Duna-apadás okoz nagymértékű; napi 3000— 4000 köbméter vízhiányt Ilyen­kor a Szalki-szigeti Vízmű kút— jai majnem kiapadnak. Ennek orvoslására kezdték el a szi­geten a talajvíz dúsítását. Az előkezelt Duna-vizet 120 méter hosszú, 5 méter széles dúsító árokba vezetik. Az árok alján lévő homokréteq megszűri a vizet és >qy már iható állapot­ban folyik a kutakba. A tervek szerint december 31-én adják át a talajvízdúsítót, amely na­ponta 3600 köbméter vizet ál­lít elő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom