Dunántúli Napló, 1976. október (33. évfolyam, 271-301. szám)
1976-10-16 / 286. szám
1976. október 16., szombat Dunantmt napló 3 Minikönyvek készülnek Nagy teherbírású, zörejmentes felvonó Dr. Kisvári András „A hatékonyság növelése, a helyi gondok megoldása érdekében kell dolgoznunk Hír: dr. Kisvári Andrást, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóját választották a Magyar Közgazdasági Társaság megyei elnökévé. * Ha valaki azt kérdezné, napjainkban milyen magas hullámokat ver a közgazdasági köz- gondolkodás, fő szerepet visznek-e, fő hangadók-e a közgazdászok, akkor kénytelenek vagyunk visszatekinteni, az elmúlt mozgalmas évtized ívét megrajzolni, amely ebből a szempontból hullámvonalat mutat. Lehet, hogy mindez egyéni átélés és megítélés, de hadd merjek beszélni róla. A hatvanas évek végén fel- senkent a közgazdasági köz- gondolkodás, az utca is a köz- gazdasági szabályzókról beszélt, hogy például miféle értékrend akar az lenni, amely l-es, ll-es, lll-as kategóriákba sorolva osztja a nyereségrészesedést. A Közgazdasági Társaság rendezvényein egymásnak adták a pódiumot és magyarázták a mechanizmust az országos szaktekintélyek, s mindiq nagy — tegyük hozzá kérdező, kifogásoló, javasló, vitázó — hallgatóság verődött össze, élvezet volt ezekről az eseményekről tudósítani. A vállalatoknál megnőtt a közgazdászok presztízse. Mellesleg erre az időszakra esik Pécsett a közgazdászképzés megindítása is. És azóta? Napjainkban? Valamiféle befelé fordulás. Csendesebb a közgazdász társadalom. Hogy ez a munkába be- lemerülés, avagy a központi irányítás elemeinek erősödésével van összefüggésben, ne firtassuk. Tény, a társasági élet, amely egyfajta tükre a közgazdászok kedvének és ténykedésének, nem pezseg úgy, mint régen, az együttes kiállások, a hangos tűnődések, bátor és alkotó viták, a mindenütt hang- és véleményhalla- tások éveiben. — Kétségtelen — mondja dr. Kisvári András — a munkának annak idején megvolt az az érdekessége, hogy a mechanizmus lábraállításának ügye rengeteg embert érdekelt, a közgazdasági propagandának igen nagy jelentősége volt. De a ma is bír ilyen időszerűséggel, csakhogy ez más természetű. A fő gazdasági feladatok világosan megfogalmazódtak. Ma az általános hatékonyság növelése, a helyi gondok megoldása érdekében kell dolgoznunk és fel- világosító munkát végeznünk. Eddig csak siránkoztunk, a megye ilyen vagy olyan szempontból lemaradt. Kétségtelen, vannak speciális baranyai gondjaink, mint az építőipari kapacitáshiány, az elavult üzemek, az aprófalvak, vagy hogy a megye a markáns népgazdasági célokból nem a megfelelő módon részesül. Most ezekre kellene összpontosítanunk, hogyan tudná a megye gondjait megoldani. Ehhez pe- diq az szükséges, hogy közgazdászaink ne begombolkozva, de q jó üzemi tapasztalatokat kibontakoztatva és közkinccsé téve együtt munkálkodjanak, a társaságba tömörülve segítsék a megyei vezetést. — Ez felér egy programbeszéddel is. — Társaságunk, amint azt a legutóbbi közgyűlésen a megyei pártbizottság első titkára is megállapította, jól dolgozik. Mindez nem jelenti azt, hogy öntevékenységünk ne lehetne többszínű. A mozgásformák jóval szélesebbek, mint ami idáig kialakult. Rendezhetnénk például rendszeresen kerékasztal beszélgetéseket a rádióban, felhívva a figyelmet a megye időszerű gondjaira, feladataira. Sok a bizonytalanság, fejlődik-e a megye gazdasága, avagy egyhelyben topog. Készíthetnénk erről szakszerűbb elemzéseket, ezzel is segítve a kibontakozást. Szeretnénk leülni jogi tagjainkkal is, egy-egy gondjukat közelebbről megismerni, erről véleményt cserélni, megoldásukra esetleg közös pályázatot kiírni. Felvettük a kapcsolatot a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai munkabizottságával, az ő munkájukba is besegíthetünk, együttműködünk a KISZ megyei bizottságával is. Aztán itt van az egyetem. A társasáq egyik alelnökét is ők adják, oktatóik közül többen a munkabizottságok vezetői. Szeretnénk valami módon befolyásolni az egyetemen folyó kutatómunkát olyan irányba, hogy az több konkrét hasznot hozzon a megye gazdaságának. Külkapcsolatainkban is szeretnénk tovább lépni, elsősorban a horvátországi társasággal, de hasznos kitekintésre és véleménycserére adna lehetőséget a szliveni, a Ivovi és a finn közgazdászokkal való kapcsolatfelvétel is. Szeretnénk házigazdája lenni egy későbbi közgazdász vándorgyűlésnek is. —• Egyszóval a társaság, amelynek immár csaknem négyszáz bejegyzett tagja van, többet akar felmutatni. — Nem akarok új seprű len. ni, hiszen egyik alapító tagja vagyok a társaságnak, régi tagja a vezetőségnek — mondja dr. Kisvári András, aki tanácstag, tagja a megyei tanács végrehajtó bizottságának, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai bizottságának, mindemellett bankigazgató.— Mégis többet szeretnék. Erre a lehetőség meg is van. A ve- zetőséq fiatalokkal egészült ki, a lelkesedés adva van, most már csak dolgozni kell. Miklósvári Zoltán a Pécsi Szikra Nyomdában A Szépirodalmi Könyvkiadó megrendezésében a Szikra Nyomda készíti Babits Mihály költői munkásságának két jelentős művét — minikönyv formában. Az antifasiszta líra gyöngyszemeként számontartott Jónás Könyve 45x53 mm-es nagyságban, 7 ezer példányban kerül az olvasókhoz. Az „Erato” — erotikus szerelmi műfordítások a világirodalomban, hasonló méretben, 12 ezer példányban készül, Reich Károly művészi illusztrációjával. E két mű már egyszer megjelent idén, de napok alatt elfogyott. Az élénk érdeklődésre való tekintettel a második kiadás várhatóan decemberben kerül a boltokba. Megháromszorozódik az EPGEP termelése Új, központi telep épül Gépjavításra fekteti a fő hangsúlyt az ÉPGÉP pécsi gyára az elkövetkező években, szalagrendszerben javít majd egy-egy gépcsaládot. Emellett típusgépek gyártásával is foglalkozik. Évekkel ezelőtt c hidraulikus szerelőállvány, konténerek, a GF 251 típusú gyorsgőzfejlesztő gép jelentette az új gyártmányt. Az idén viszont az FO 200-as és az FO 603-as építőipari felvon.ó. Ezek nem új termékek, koNigy új épülettel bővítik a balatonfüredi szívkórházat. Három, egyenként 100 ágyas pavilont és egy központi kiszolgáló tömböt építenek. A pavilonok minden emeletén 24 kétágyas, fürdőszobás kórterem lesz. A kórtermek ablakai a Balatonra néznek. A beruházás 190 millió forintba kerül, s 1978-ra készül el. A Péter fa-pusztai húsgyár Péterfa-puszta. E név az idegennek nem mond túl sokat, ám a szigetváriaknak és a környéken lakóknak annál többet jelent. Itt épült fel a Szigetvári Állami Gazdaság szakosított sertéstelepe, a hozzá kapcsolódó takarmánykeverő üzem, s kibontakozóban van a húsgyár közelében az agrokémiai központ, a hozzátartozó iparvágánnyal, raktárakkal. A százmilliós sertéstelepi beruházás négy éve készült el, s a jövő esztendőre már teljes kapacitással dolgozik: évente 2150 tonna sertéshúst bocsát majd a vágóhidak rendelkezésére. Kulcsár Géza, a telep vezetője csakúgy mint az itt dolgozók többsége, maga is fiatalember, — Három évvel ezelőtt fejeztük be a tenyészsüldők felvásárlását: 2150-et vettünk, KA-HYB fajtát. Elég hosszú ideig szaporodás-biológiai gondokkal küszködtünk. Végül is kiderült, hogy a nem megfelelő vemhesülés a takarmányozási problémákra vezethető vissza. Az elmúlt évben 1300 tonna hízósertés hagyta el a telepet, idén elérjük az 1800 tonnás mennyiséget, jövőre pedig már „beáll” a húsgyárunk, pontosabban eléri a tervezett kapacitást. Mióta felemeltük a kocáknak szánt takarmány fejadagot, módosítottuk az etetési rendszert, az eredményeink is biztatóbbak. Az egy kilogramm hús előállításához felhasznált abrak mennyisége nem haladja meg a 3,5 kilogrammot, a súlygyarapodás eléri a havi 14,5 kilogrammot, ami országos átlag feletti. Ennyit tehát röviden a húsgyár anyakönyvéről, amit illő kiegészíteni a következőkkel: a telepen 25 AGROKOMPLEX rendszerű állattartó épületet emeltek, amely a koca- és kanszállásokat, a vemhesítőt, a fiaztatót, a malac utónevelőket és a véghizlaldákat foglalja magába. Az ugyancsak itt működő vágóhíd évente ötezer sertés feldolgozására képes; a füstölt és töltelékárut a gazdaság szigetvárj mintaboltjában értékesíti, illetve a városi ABC áruháznak is szállít, ezzel segítve az ellátást, A telepen dolgozók többsége — egyébként alig több mint ötvenen végzik a gondozással összefüggő feladatokat — Szigetvárról, Csobokáról, Kárászról és Szentegátról jár Péterfa- pusztára, a gazdaság autóbuszán. Nyirádi János rózsafai; negyedik éve került ide, egyenesen az iskolapadból. — Kovácsnak készültem. Föl is vettek, de anyám kérésére dolgozni kezdtem . .. Tiszta teljesítménybéresek vagyunk: nekem száz forint az alapom, a malacszületés után járó pénzzel a fizetésem eléri q háromezer forintot. Állandóan nappal járunk. Hat órától fél négyig dolgozunk, s minden második vasárnap kell ügyeletet adnunk. Először furcsa volt ez a munka, de most már megszoktam, megszerettem a kocáimat. Zsuzsit közülük különösen szeretem, talán azért, mert a legszelídebb. Sokszor cukrot hozok neki. De az lesz az 5 sorsa is ami elő van írva: Kaposvárra, vagy a pápai feldolgozóba kerül... — Hetente 250—300 vagon sertés hagyja el a telepet. Az átvétel minősítés alapján történik: a 98 kilogramm a felső súlyhatár, a 75 kilogrammos súly alattinak számít — mondja Magyar János. — Korábban növénytermesztő voltam, ugyancsak Péterfán. Azóta szereztem meg a szakmunkásbizonyítványt, hogy ide kerültem a serMagyar János, Ginder István és Nyirádi János állatgondozók. téstelepre. Az abrakállítás, a takarítás, etetés, takarmány előkészítés a feladatom. Délután pedig a süldőket és a kanokat járatjuk. Persze segítünk egymásnak. — Rettentő jószágbolond vagyok. Azt hiszem, én is levizsgázok, megszerzem a második szakmám — szól közbe Ginder István, aki szintén állatgondozó. — Júniusban hagytam ott a szigetvári pékséget. Itt nem kell éjszakázni, kevesebb időt töltök távol a családtól, s nem is keresek kevesebbet mint a sütödében. A kereset is fontos, de a munkakörülmények sem elhanyagolhatók. Az itt dolgozóknak biztosított az üzemi étkeztetés s mint bármelyik gyárban a fürdő és öltöző. S. Gy. rábban egy budapesti vállalat gyártotta. Novembertől Pécsett, a Nagyárpádi úti telepen készülnek. Az építőipar felvonóigénye nagy: csaknem 23 miilió forintért szállítanak 180 felvonót 1977-ben. Az első széria az első negyedévben hagyja el a pécsi gyárat. Nagy teherbírású, zörejmentes felvonókat szeretnének gyártani. Ebben a hónapban szerelőbrigád utazik az Emelőgépgyárba tanulmányozni a gyártási folyamatokat. Az ÉPGÉP pécsi gyára termelési értéke tavaly elérte a 60 milliót, idén várhatóan 10 millióval több lesz, míg 1977- ben — a számítások szerint — megközelíti a 79 milliót. 1978 végére mintegy 80 millió forintos beruházásban létesül a Nagyárpádi úti központi telep. Húszezer négyzetméteres területet vettek a Baranya megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalattól. Ott készülnek már a gőzfejlesztők, a szerkezetek és novembertől a felvonók. A 80 milliós beruházás a gyár valamennyi dolgozójának elfogadható körülményeket teremt. A következő két évben gyórtó- csarnók, kiszolgáló épületek, szociális létesítmények, utak épülnek. És csaknem 30 millió forintért gépeket vásárolnak. Az ÉPGÉP pécsi gyára 280 embert foglalkoztat. Termelésük 1985-ig megháromszorozódik, ehhez mindössze 60 új munkást kívánnak felvenni. H. T. Környezetvédelmi ilés Balatonalmádiban A Balatonnál ötmillió ember mentesült az idén a szúnyogok okozta kellemetlenségektől, a tó biológiai egyensúlya érdekében azonban menetközben szabályozni kellett a repülőgépes irtás programját — hangoztatja a BIB szakértői bizottságának jelentése. Az előterjesztést, a repülőgépes szúnyogirtás tapasztalatait pénteken Balatonalmádiban vitatták meg, a Balatoni Intéző Bizottság környezetvédelmi szakbizottságának és a Veszprémi Akadémiai Bizottság környezet- védelmi és tájhasznosítási koordinációs tanácsának együttes ülésén. Az ENSZ egészségügyi szervezete által is ajánlott, emberre ártalmatlan Malathion nevű szerrel az idén öt alkalommal permezték végig a partvidék mintegy 18 000 hektárnyi területét repülőgépről és helikopterről. Ennek eredményeként több mint 90 százalékban sikerült kiirtani a szúnyogokat a tó partvidékéről. A nyáron folyamatosan dolgozó szakértői bizottság megállapította azonban, hogy a vidék teljes rovarfaunájában is mintegy 90 százalékos volt a pusztulás. Az elpusztult rovarok jelentékeny hányada árvaszúnyog és rákplankton volt. Mindkettő érzékeny veszteségnek számít a balatoni halak táplálék-készletében. A halivadékok- fejlődésüknek bizonyos időszakában csaknem kizárólag rákplanktonokkal táplálkoznak. A szakbizottság javaslatára már a nyáron megszüntették a nyíltvizek és a parti nádasok felett a vegyszeres permetezést. Javasolták, hogy a jövőben csak szigorú biológiai kontroll mellett — és jobbára csak az idegenforgalmi központok környékén — folytassák a repülőgépes szúnyogirtást.
