Dunántúli Napló, 1976. október (33. évfolyam, 271-301. szám)
1976-10-14 / 284. szám
1976. október 14., csütörtök Dünantmt napló 3 A lakásépítésben elsők között vagyunk Európában A magyar építőipar képes kiszolgálni hazánkat Konzultáció Bondor József építési és városfejlesztési miniszterrel Kézben maradt kilincsekről, rosszul bekötött villany-vezetékekről, beázó lakásokról, az építkezéseknél ácsorgó munkásokról, elégtelen építőipari kapacitásokról, elcsúfított városképekről szóló több száz írás jelent meg a vidéki napilapokban, hangzott el a rádiókban. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban rendezett konzultáción Bondor József miniszter válaszolt a sajtópanaszokra, emellett átfogó információt adott a magyar építőipar munkájáról is. A kívülállás helyett Magyarországon ezer lakosra számítva 9,4 lakás épül jelenleg — ez a szám Európában a legmagasabbak között van, a szocialista országok között pedig az első helyet foglaljuk el. A következő 15 esztendőben a tervek szerint tovább emelkedik ez a mutatószám. Az utca embere természetesen hajlamos arra, — s ebben az újságírókban jó partnerre talál —, hogy a lakótelepekben csak az egyhangúságot lássa, az új lakások minőségét, kicsiségét kifogásolja. Baranyai, somogyi, tolnai szemmel például az országban nem a legjobb a házgyárak területi elhelyezése, Dél-Dunántúl kiesett a házgyári programból, emiatt az ötödik 5 éves terv célkitűzései csak nagy nehézségek árán valósíthatók meg. Pécs fejlődése sem egyértelmű, a város lakói aggódással figyelnek a Mecsek aljára; a hegyoldal beépítése Bondor József miniszter szerint is hasonlóan elhibázott, mint a budai hegyoldal. Tulajdonképpen hálás és talán népszerű feladat lenne most a miniszterrel folytatott fél napos párbeszéd azon részleteit elemezni, amelyek során „amúgy istenigazából odamondogattunk". Hasznosabbnak látszik azonban a magyar építőipar feladatairól, gondjairól, s nem utolsó sorban eredményeiről írni, hiszen Mcgyarországon utazva úgy érezheti az ember, hogy az egész ország épül. S hát azért a pécsi tv-toronyból letekintve sem mindennapi látvány bontakozik ki szemünk előtt. Bondor József tájékoztatójából meggyőző erővel érzékelhettük, hogy célszerűbb azonosulni az építőipar gondjaival és törekvéseivel, mint kívülállóként kritizálni. — Hazánkban a lakásépítés áll az ötödik 5 éves terv során is az építőipar munkájának középpontjában. Sokat vitatkozunk itthon a lakásokról, Euró- pa-szerte viszont mennyiségi és minőségi szempontból is elismeréssel adóznak lakásépítési programunknak. Nálunk az aszály befolyásolhatja a termést, felemelhetjük a húsárakéi'; hiány lehet zöldségből, a lakásépítést azonban csökkenteni nem lehet, életszínvonal-politikánk sarkalatos pontja ez — mondotta bevezetőjében a miniszter. Lakásméret és városkép — Tőlem már sokszor megkérdezték, hogy miért nem építünk nagyobb lakásokat, város- képileg szebb házakat? Azért, mert a mennyiséghez kötöttük a technológiát, kiépítettük a házgyárakat, csak ezzel vagyunk képesek az elkövetkezendő öt esztendőben 420— 430 000 lakást felépíteni. Kicsik és drágák a lakások? Átlagosan 53 négyzetméter lesz a következő öt esztendőben a lakásméret. A célcsoportos lakásoké. De nagyon helytelen, ha a magánerőből épülő lakásokat nem számítjuk, hiszen jelentős állami támogatás van azokban is. Hitel, a födémek, a tégla, a cement,-az acélszer- kezetek ára, a hétvégeken magánházakat építő munkásaink. S ha ezeket a lakásokat is számítjuk, 64 négyzetméter az átlagos lakásméret, az egyszobás lakások aránya pedig 12 százalék alatt marad. — A városképek kialakításában ugyancsak előre kívánunk lépni. De kérdem én, az egyhangú, elidegenedést okozó lakótelepekről egyetlen olyan embertől kaptak-e levelet, aki évek óta vár lakásra? — A városközpontok építése más. Azt nem szabad elsietni, a városközpont kecskeméti, zalaegerszegi, pécsi kell hogy legyen. A városközpont építési terveit meg kell érlelni, lassan, egyedien megépíteni, még ha 15—20 esztendeig tart is. Aztán azonnal ki kell alakítani a zöld területeket, a tervezés során a meglevő növényzetet bűn figyelmen kívül hagyni. Dunaújváros építése során sok bakit elkövettünk, ' ma már azonban a fák, a virágok segítségével sikerült széppé, lakhatóvá tenni. Nemcsak év végén — Önök azt kérdezték tőlem, hogy az ÉVM nem tudná-e jobban kiterjeszteni felügyeletét a magyar építőipar másik felére is? (A minisztérium az építőipar 52 százaléka felett rendelkezik közvetlen irányító szereppel.) De igen! Terület- rendezési, városfejlesztési szakembereink a jövőben valószínűleg mélyebben beleavatkozhatnak a fejlesztési elképzelésekbe, azonban a tanácsok is alaposabban meggondolhatnák döntéseiket. A tanácsokkal egyébként legalább két esztendőre meg kell állapodnunk: mit építsünk mikorra, menynyiért? Az építkezések megkezdése előtt egy évvel, ha rendelkezésre áll a terület, az út, a fűtés és víz, akkor a lakásátadások nem késhetnek. Sokszor panaszkodunk, hogy nem elég a szakiparos az építőiparban. Elég. Fél esztendő alatt azonban nem képesek egész évi tervüket teljesíteni. Sokkal jobban szét kell húzni a lakásátadások idejét, nem lehet mindent az év végére hagyni. A szakiparosok ilyenkor egymás munkáját akadályozzák, tönkreteszik. Egész esztendőben folyamatosan kell a lakásokat átadni. — Ezzel függ össze a minőség is. Persze a minőséq kérdését nem szabad leszűkíteni a rossz kilincsekre, rosszul bekötött villany-vezetékekre, ösz- szepiszkolt szőnyegpadlóra. Tény, hogy a befejező munkáknál sok a hiba, éppen az előbb említett hajrák miatt is. A minőség azonban más! A lakás fekvése, a benapozás, a fűtés, a felszereltség, a bútorzat... Ha nem építenénk szekrényeket a lakásokba, hat négyzetméterrel nagyobb alapterület kellene, hogy hasonló mozgási lehetőség legyen, mint így. Magyarországon nem épülhet úgy lakás, hogy február 1- én legalább két órán át a nap be ne süssön. — A minőségről még el kell mondani, hogy ma az építőipar által felhasznált anyagok 60 százalékát más gyártja. Nagyon sok ezzel a gondunk. Ha gazdaságtalannak ítélnek egy anyagot, nem azzal törődnek, hogy gazdaságossá tegyék, hanem egyszerűen abbahagyják a gyártást. Jó előkészítés szükséges — Az építőipar képes megoldani feladatát: jó tervek kellenek, terület, megfelelő anyagok . . . Ezután már miénk a felelősség. Ha ezek biztosítottak, ránk vár a feladat, hogy úgy szervezzük munkánkat: időben, jó minőségben kerüljenek átadásra a lakások, gyárak, iskolák . .. Fejér megyében nincs építőipari kapacitáshiány, a lakosok (természetesen így a tanács is) elégedettek az építőiparral — írtuk lapunk október 3-i számában. Öt esztendőre kijelölt, s időben átadott területek, pontos (és nem változó) tervek, reális határidők alapján kötöttek kapacitás szerződést Székesfehérvár ötödik 5 éves tervében szereplő létesítmények felépítésére. Az építőipari vállalat erre szervezte munkáját, percnyi pontossággal ezt valósítja meg. Bondor József elvtárs is említést tett a székesfehérvári példáról. Pécsett még nincs kész a BÉV új telephelye, amely nagyot lendít majd a megye építőiparán. Megállapodás született viszont a kecskeméti házgyárral: 300 lakást kapunk mondotta a miniszter. Nem valószínű, hogy ez önmagában megoldja a megye gondjait, szükséges a célok pontos megfogalmazása és az építkezés előfeltételeinek megteremtése. Lombosi Jenő Korszerűsítik a kecskeméti fíirdökádgyárat Tíz év után ismét felújítják a Lamport Zománcipari Művek kecskeméti kádgyárát. A mostani termelésfelújítás egyben kapacitásbővítést is jelent. A hitel jóváhagyásakor a Nemzeti Bank figyelmébe vette a kecskeméti kádak export- lehetőségeit és az itthoni keresletet. A beruházást, amelyre közel háromszázmillió forintot költenek, két és fél év alatt kell megvalósítani folyamatos termelés mellett. A kapacitásbővítéssel, a jelenlegi munkáslétszámmal, 1980-ban már évi 25 ezer fürdőkáddal többet, összesen 230 ezret gyártanak Kecskeméten. Ez idő alatt továbbfejlesztik a formát, s áttérnek a színes fürdőkád nagyobb mérvű gyártására is. Szegedi TC 255-ös kukorica 80,7 mázsás rekordtermés Lippón Lippón, a Béke Őre Tsz- ben, ahol az egész megyében a legkoraibb kukoricafajtákat termelik, a legrövidebb tenyészidejű fajta, a Szegedi TC 255-ös szemeshibrid aratását szeptember 23-án befejezte a szövetkezet, — kimagasló eredménynyel. 117 hektár átlagában 80,7 mázsás termést adott ez az igen korai fajta,, amit a szegedi nemesítők potenciálisan 70—75 mázsás termésre tartottak mindeddig képesnek. A kutatók ezúttal alábecsülték fajtájuk termőképességét, mert ez az 1975-ben előzetesen elismert hibrid Lippón, az üzemi kísérleti parcellákon az idén még ennél is több, hektáronként 90,35 mázsás termést adott. A lippói szakemberek véleménye szerint, ha a jövőben a megfelelő tősűrítés — hektáronként 80 000 tövet vetnek — mellett a meddő töveket ki tudják küszöbölni, akkor ezzel a fajtával elérik a 100 mázsás hektáronkénti hozamot is. Potenciális termőképesség prognosztizálásban tehát 25—30 mázsát tévedtek a szegedi nemesítők, akik kiváló hibridet állítottak elő, amiből 1977-ben már 600 tonna vetőmag áll rendelkezésre. Ebből — mint azt a GKI-ben tervezik — 500 tonna majd exportra megy. Lippón most folyik a Keszthelyi SC 3600-as, két- vonalas, ugyancsak korai hibridkukorica betakarítása. Ez „csak” 76 mázsával fizet hektáronként. A szövetkezet az idén 75 mázsás üzemi átlagra számít, s ezt áz átlagot a Jegkéseibb”, a Kollektív SC 440-es fajta — a három kukoricatermelő rendszer, az IKR, a KSZE és a BKR fajtája — fogja beállítani, ugyanis ettől várják a legalacsonyabb termést. A gyakorlatban megdőlni látszik az az alapelv, hogy a kései fajták feltétlenül bőtermőbbek. Lippón állítják, hogy o korai fajtát mór termékenyülés után érte az aszály, ezért a többinél kevésbé sújtotta. — Rné — Hárman az önjáró fejtésbiztosító és jövesztőberendezés kezelői közűi: Bachmayer Károly, Oláh Mihály és László Imre. Sikeres premier Bétabányán Az ASCS ismét munkába áll Sokan irigyelték őket, de olyanok is akadtak, akik nem bíztak az ASCS sikerében. Pesszimizmusukat arra alapozták, ha eddig nem tudták megoldani a mecseki szénmedencében c meredek dőlésszögű telepek lefejtésének komplex gépesítését, miért éppen most sikerülne . . . Tisztában voltak ezzel Kiss Márton, Hegedűs László vájárok, Rád- ler László lakatos, Bischof János és Bachmayer Károly villanyszerelők is. Talán éppen ez adta azt a többlet energiát, ami végülis a nagy jelentőségű kísérletsorozat első fázisának sikerét hozta Bétabányán. o Hafner Henrik főmérnök is nyugodtabb, mint hetekkel ezelőtt. — Szerintem a gépi jövesz- tésű fejtéseké a jövő. Az ASCS jó propagandistája lehet a gépesített bányászkodásnak. Nekünk most arra van szükségünk, hogy perspektívát mutathassunk az idősebb vájároknak is, akik ugyan még nem rokkantak, de erejük fogytán van. Vallom, ha ezeket az embereket az új gépek mellé állíthatjuk, megszűnik — vagy legalábbis jelentősen csökken — az a gondunk, hogy tartalékba, omlasztásba irányítsunk vájárokat, vagy szükségmegoldásként a napszinten foglalkoztassuk őket. Az ASCS, amely tulajdonképpen július 30-án indult, szeptember közepéig termelt. Hatvan fokos dőlésben harminc métert haladt lefelé és huszonöt méter szélességben fejtette ki a szenet. Az első dekádban 5,8 métert haladt lefelé, ám a töredezett fedőréteg miatt az omladékot átfogó háló összegyűrődött, a pajzsok mozgása — leeresztése — nehézkessé vált. A bélésfák alkalmazása megszüntette a nehézséget. A második dekádban hét métert, a harmadikban már több mint tíz és fél métert csúszott a hatodik szint felé az ASCS. A napi előrehaladás két ciklusnak felelt meg, akkor már 5,8 tonna volt az egy főre jutó teljesítmény műszakonként: ami tíz százalékkal haladta meg az üzemi átlagot. A rekordot szeptember másodikba érték el, amikor csapatonként 10,9 tonna szenet küldött a felszínre a brigád. Ez a mennyiséq már több mint a kétszerese az üzemi átlagnak, s azt bizonyítja, hogy a berendezés „tudja" azt, amit a szakemberek várnak tőle. Az ASCS tehát megtanult „járni” és a telepvastagságtól függően hozhatja a kézijövesztés mennyiségének két-háromszorosát. e — Az sem elhanyagolható szempont, hogy sokkol biztonságosabb, mint a hagyományos fejtés, továbbá kevesebb fizikai erőt igényel a megszokottnál — mondja Kiss Márton vájár. — Ezért is izgultunk a kísérlet sikeréért. Aliq vártuk, hogy a napi eligazítás után mielőbb a munkahelyen legyünk. A fiam még most is megkérdezi minden műszak után, mi van az ASCS- csal. Még néhány pajzs kiszerelése és felszínre szállítása van hátra, mert ebben a telepben befejeztük a munkát. Rendbe- tesszük a szállító gurítót, a külszínen átvizsgálják a biztosító és jövesztőberendezést, majd ismét megkezdjük a fejtést egy másik munkahelyen. — Jó lenne ketté választani az ASCS-ot s egyszerre két fejtésben dolgozni, mert ezzel kétszeresére emelhetnénk a teljesítményeket — szól közbe Hegedűs László vájár. — Ezt annál is inkább célszerűnek tartom, mert bebizonyosodott, hogy úgy is győznénk a munkát. Persze, a nyugati bányamezőben lassan elfogynak a meredek dőlésű telepek. Ha Kossuth-bánya keleti mezőjét összevonnák Bétával, koncentrálhatnánk a meredek telepek fejtési technológiáját: ebben nekünk nagyobb a gyakorlatunk, mélyebbek az ismereteink. Ha két-három esztendővel előbb ismerhettük volna meg az ASCS-ot sokszorta könnyebben fejthettük volna le a nyugati bányamezőben a 80—90 fokos telepeket. Vájár társaimmal együtt most már egyedül is el mernénk vállalni a berendezést, mondhatom, hogy megismertük egymást. o Rádler László lakatos már a kuznyecki medencében is látta a gépsort, így nagy segítséget nyújthatott az ASCS minél zavartalanabb működéséhez. — Prokopjevszkben kedvezőbb körülmények között dolgoznak az ASCS-csal, keményebb a szenük, kedvezőbb a telepek dőlése és kevésbé zavartak mint a mecseki medencében lévők. Ettől függetlenül én is csak azt mondhatom, hogy a megoldást az ASCS jelenthetné ... A huszonnégy pajzsból álló gépsort most az üzem tmk-sai vették birtokukba. Ezzel egy- időben folynak azok a kutatások is, amelyek eredményétől függően meghatározzák, hogy az ASCS melyik bányatérségben kezdje meg ismét a termelést. Salamon Gyula :: A kézij&vesztés kétszeresét adta |