Dunántúli Napló, 1976. október (33. évfolyam, 271-301. szám)

1976-10-21 / 291. szám

e

Dunántúlt napló

1976. október 21., csütörtök

Ivan Franko magyar kapcsolatai

Az „örök forradalmár” po. litikai képzésének alapját apja kovácsműhelyének „tanfolyamai" adták meg, irodalmi indulása a drohobicsi gimnáziumhoz, kiteljesülése pedig a

Ivovi egyetemhez kapcsolódik.

A „divide et impera” fe- rencjózsefi elv alapján kormányzott és kettős elnyomás alatt élő népét akarta politikailag és szellemileg felemelni. Jól tudta, hogy ez a cél csak más elnyomott népek egyidejű felszabadításával együtt érhető el. Tisztán látta, hogy a falusi szegénység rohamos elnincstelenedése a Kárpátok déli lejtője alatt ugyanolyan méretű, hogy az idegen hivatalnokréteg áruló módon ott is ugyanúgy kiszolgálja az osztrák abszolutizmust, hogy a munkásokat a nyereséghajhászó Goldkrö- merek ott is, mint „boa cons- trictorok" fogják körül és fojtogatják.

Éppen ezért elbeszéléseinek témaköre - az azonos történelmi és társadalmi körülmények következtében — hasonló vagy azonos a korabeli haladó magyar irodalom problémakörével, amely magyar irodalmat jól ismerte és nagyra értékelte.

Kossuth iránti rajongását még apja műhelyéből hozta magával. „Kossuth és a Kos- suth-háborúk” című cikkében a fiatal nemzedék emlékezetébe idézi a magyar szabadságharcot és Kossuth szerepét. Mély tisztelete jeléül „egy rög földet" kíván dobni a forradalom vezérének sírjára. A cikk szól az ún. „Steckbrief'-ről, az 1849-ben kiadott körözőlevélről. Az elfogatási parancs Franko szerint nagyon emelte Kossuth népszerűségét az ukrán lakosság körében. Tény, hogy sok népdal keletkezett róla a Kárpátok mindkét lejtőjén.

Publicisztikájában vádolja a magyar uralkodó osztály politikáját: „nem hiszem, hogy él a földön egy nép, amely olyan nyomorúságos helyzetben lenne, mint a magyarországi ukránok”. Kijelentése személyes tapasztalaton alapszik: népdalgyűjtő körúton járt Kárpátalján. Magyarországi utazása élményanyagából született ,,A tiszta faj” című elbeszélése.

Az irodalmár Franko szoros kapcsolatot tartott fenn a magyar irodalom és tudomány ismert képviselőivel. Baráti levelezésben állt Asbóth Oszkár (1852-1920) szlavista professzorral, akinek kérésére az egyetemes irodalomtörténet számára megírta az ukrán irodalom rövid történetét. A kijevi Frankó-archívum őrzi azt a levelet is, amelyet

Franko 1895. január 6-án írt Hermann Antalnak, a neves etnográfusnak.

A magyar irodalom iránti érdeklődése kétirányú volt. Egyrészt közös platform alakult ki az irodalomban a Habsburg és a kapitalista elnyomás ellen, melynek közös vonásai teljességgel kimutathatók, másrészt Franko fordított a magyar irodalomból, elsősorban Mikszáth és Jókai műveit.

Természetesen Ivan Franko művei is korán megjelentek magyar fordításban, még az író életében. így egy elbeszéléskötet „Verejtékes

homlokkal" címen; forradalmi költeményeinek egy részét pedig a „Pesti Hírlap” közölte, valamint az „Erdélyi Hírlap” és más újságok is. Néhány elbeszélését, így pl. a „Hr/c és az úrli" címűt is, Zsaíkovics Kálmán, Kárpátalja szülötte fordította magyarra. „Hr/c iskolai tudományé" -t 1897-ben közölte a Pesti Hírlap Zsatkovics fordításában. A tények azt bizonyítják, hogy Franko művei megnyerték az akkori olvasók széles rétegeit.

Franko műveiből művészi fordításokat közölt a korabeli sajtóban Sztripszki Hiador (1875-1946) is..

A felszabadulás után két elbeszéléskötet jelent meg magyar nyelven Franko műveiből, a fordítók az orosz nyelvű kiadásokat vették alapul. Ugyanebben az időben jelent meg a „Zahar Berkut" című történelmi regény is, amelyet azóta filmen is láthattunk. 1956-ban, születésének 100 éves évfordulóján, a nehézségek ellenére, a magyar könyvkiadás egy 11 elbeszélésből álló válogatással tisztelgett a nagy író emléke előtt. A kötetet „Emberék" címen Honti Rezső (1879— 1956) hattyúdalként készítette.

Az ellenforradalom után, a 60-as évektől kezdődően fellendült hazánkban az ukrán irodalom fordítása, amely tevékenység megszervezése az időközben felnövekedett ukránul tudó fiatalok és az addig mellőzött „öregek” bevonásával Karig Sára nevéhez fűződik, aki maga is fordít, szerkeszt és írja a kötetekhez a tanulmányokat.

Az „Ukrán elbeszélők" című kötet (1968) Frankónak négy elbeszélését tartalmazza, az „Ukrán költők" (1971) pedig tizenhét kisebb-na- gyobb költeményét.

Külön kötetben, „Király- sas" címen jelentek meg Ivan Franko válogatott művei

1970-ben 450 oldalon Karig Sára válogatásában és utószavával. A kötet a válogatott költemények és elbeszélések mellett tartalmazza az író legismertebb drámáját, az „Ellopott boldogság"-ot is. Érdekessége még a kötetnek, hogy legismertebb forradalmi versét, „A kőtörők"-et hét különböző fordításban közli, (Zempléni Árpád, Képes Géza, Sándor László, Bállá László, Radó György, Grigássy Éva, Kalász Márton), amelyek közül csak az utolsó készült nyersfordításból.

Örvendetes tény, hogy az ukrán költészet tolmácsolására olyan élvonalbeli költőket sikerült megnyerni, mint Rab Zsuzsa, Weöres Sándor, Károlyi Árny, Csanádi Imre, Nagy László, Rónay György, Devecseri Gábor, Garai Gábor, Simon István, Bede Anna stb,

Pécs város könyvtáraiban megtalálhatók más ukrán írók műveivel együtt Franko klasszikussá vált írásai. A tények azt igazolják, hogy az olvasóközönség nagy része szereti és keresi az ukrán irodalmi alkotásokat.

Medve Zoltán

Részlet a szerzőnek az Ivan Franko születése 120, évfordulójára Lvovban, Illetve Drohobicsban rendezett konferencián elhangzott előadásából.

Ha élne, akkor most 95 éves lenne Haraszthy Lajos, az elfelejtett költő és újságíró. Baranya megyében, Siklóson született 1881. október 23-án. Hivatásul az újságírói pályát választotta. Mint újságíró dolgozott Nagyváradon, Debrecenben, Kolozsvárott, Szombathelyen és Budapesten. Egy ideig a „Világ” szerkesztőségének is tagja volt, 1919-ben pedig a „Szózat” munkatársa lett. Az első világháború kitö’réséiq segédszerkesztője volt az „Országos Monográfiá”-nak.

Egymásután jelentek meg versei és elbeszélései; „Virág- fakadás", „Hárman", „Aki vagyok" és „Egyedül a titokkal" című kötetei. A legérdekesebb írása a „Hárman” című antológia, amelyben feleségének, Szederkényi Anna írónőnek és Göndör Ferencnek a prózája is szerepel. A könyv borítóját Rippl-Rónai József festőművész rajzolta és a „Nyugat" folyóirat nagy költője: Ady Endre írt hozzá bevezetőt.

Haraszthy Lajos mindössze 19

éves volt, érettségi előtt állott, amikor megismerkedett Ady Endrével közös házigazdájuk révén.

Ady Endre a „Hárman” című kötete „Prológus”-ában többek között a következőket írta: „Három ifjú hit vetette össze szárnyát. Ennyi hit, eny- nyi szárnyvetés föltalálná a repülést, ha már az öreg természet föl nem találta volna.

Engem megfiatalított ez a könyv, míg elolvastam. Vágyjanak e kis megfiatalodásra minél többen. Kinek nincs szüksége fiatalságra? Van-e nagyobb érdem a fiatalságnál?

Három ifjú hit, csak bátran! A világot meghódítani 'könnyű. Csak hit kell hozzá. Ez a hit tartósabb legyen, mint e prológus szegény írójáé volt. Tartósabb is lesz, mert erősebb.

Ady Endre"

Haraszthy Lajos 1959. március 16-án Kiskundorozsmán örökre lehunyta a szemét.

Pusztai József

^Születési helyéről, gyermekkoráról

nem találtunk adatot, deany- nyit tudunk, hogy családja svájci származású. Szülei szegények lévén, a család kőbányai ága (gazdag iparosok) segítségével szerzett orvosi diplomát, bizonyára Budapesten. Megnősült, de házasságuk sokáig gyermektelen maradt.

Serli Sándor dr. 1876-ban érkezett Mohácsra és kerek negyedszázadig munkálkodott az itt élő vegyes nemzetiségű lakosság egészségügyi és szellemi színvonalának emelésén. Ö mondta ki elsőnek és hangosan, hogy a közegészségügy fejlődésének úttörője a jó népiskola. A hygiénét Fodor Józseftől tanulta, a mikrobiológia ábécéjét pedig Koch Róbert kísérleteiből.

Mikor száz évvel ezelőtt megjelent a Duna-parti mezővárosban, olyan Belső-Afrikát talált itt, mely mintha egyenest az ő Albert Schweitzer-i tevékenységére várt volna.

Látta nap mint nap, hogyan issza a mohácsi nép a szeny- nyes, szüretien dunavizet, látta már letelepedése első évében a városra zúduló árvizet, melyben háromszáz ház omlott össze, látta a lakosságot tizedelő járványokat.

Nekigyürkőzött.

Meggyőződését a hiányosságok okainak kutatása és azok megváltoztatása irányította. Úgy élt, úgy igyekezett, hogy következetes, elszánt akarattal sikerre vigye annak elismertetését, hogy az egyén egészsége nem magánügy!

Egyetemes szándékai előre mutattak. Szemébe mert nézni az éhség, a betegség és az emberi tudatlanság fekete angyalainak. Az elavult lomokat az ő kérlelhetetlen seprője kezdte elseperni a haladás út- jából. Az egész mohácsi társadalom orvosa akart lenni.

Az is lett. Az ő 25 éve Mohácson, ennek a dokumentuma.

Fölkér József, Mohács hivatalos évkönyvvezetője, „Mohács története" című munkájában említi az óvodákról szólva, hogy 1879-ben felmerült egy Kisdedóvó Egylet eszméje. „Lelkes férfiak, élükön a kultúra és humanizmus leglelkesebb előharcosával, Serli Sándor dr. járásorvossal, fölkarolták az eszmét, mely csakhamar testté lön, mert már 1880. január elején a Mohácsi Kisdedóvó Egyesület megtarthatta alakuló közgyűlését. Serli doktort választják elnökké, ki e tisztet az egylet megszűntéig, 1888-ig, a legnagyobb lelkiismeretességgel viselte.”

1882. újév napján indul meg a „Mohács és Vidéke" című társadalmi hetilap. Felelős szerkesztő: Serli Sándor dr. Első vezércikkében éles tollal rajzolja meg izgató és igehirdető közösségi munkatervét, melyhez hű maradt mohácsi tartózkodásának utolsó pillanatáig:

„ ... mindinkább és érzékenyebben feltűnik azon hátramaradás, melyben városunk s vidékünk, dacára a természet által oly bőven megáldott előnyös fekvésének, tétlensége következtében sínylődik s melyből mint kiskorú, már kivánszorogni is alig képes.

Amely percben tudatára ébredünk annak, hogy a mi jólétünk a mi kezünkben van és elhatározzuk, hogy azt előmozdítani akarjuk is, jövőnk új és jobb szakasza nyílik meg előttünk. Az egészséges közszellem, az általános közművelődés, általános magyarosodás közintézményeink és egyleteink életében, az ipar és kereskedelem minden területén mindig egy legyen a jelszó: a közösség java.

Lapunk iránya és szelleme demokratikus leend, programja pedig a közszellem felébresztése és ébrentartása.”

Van mit ébreszteni, van mit felvirágoztatni.

Az 1845-ben alapított mohács kórház (Local-Spital) 1856- ban leég, átkerül az öreg-városház épületébe, 1876-ban áthelyezik, de beázik a tető: „Istállónak is rossz volna, mert a lovak megbetegednének benne. Dehát a ló pénzt kóstál, az ember megterem magától. Nincs hordágy, nincs jégverem, sokszor egy jóravaló rongy sem a kórházban, valakinek bekötni az újját..." kesereg Bárány Géza dr. községi orvos.

Serli dr. pedig ugyanekkor ezt írja:

„Amilyen a ruha, olyan a foltja. Amilyen a község, olyan a kórháza. De nem is közkórház, inkább ápolda, melyben azonban a beteg szakértő orvosi ápolásban részesül."

Serli dr. Mohács egészségének legnagyobb ártalmát a szülők nagy tudatlanságában és a gyermek élete iránti közönyösségben, a levegőt fertőző sok mocsárban és a mélyebben fekvő nedves lakásokban tátja.

„A gyermek, ha beteg, kuruzslóhoz fordulnak. Szülés után az anya, idő előtt felkelvén, meghűl s szakértő segély helyett ismét a kuruzslót hívják. Még ha orvost hoznak is vagy bemutatják neki a beteget, azt is inkább a látszatért teszik. És ha egy nap alatt meg nem gyógyul az, ismét a javasasszonyhoz fordulnak.

Nincsenek hullaházak. A szegény családok halottjaikat két napon át is a szűk lakásokban tartogatják. Ha majd a hullaházak fennállónak, ha a mocsarak feltöltése komolyan megindul, ha majd a népnevelés felvirágzik s a gyermek is átérzi a közegészségügy becsét, akkor lesz itt az ideje, hogy új kórházat állítsunk.

Hol az a hatóság, mely képzett és fáradhatatlan orvosokkal is valamely járvány kiterjedését meggátolhatná? Evégett először is házról házra kellene kutatni a betegeket, mert azokat a családbeliek többnyire be sem jelentik. Az orvosokat hivatalból kellene járatni az illető betegekhez, mert azok nagy része orvost nem hív. Sőt, a legtöbb helyre két rendőrt és két ápolónőt is kellene állítani, hogy azok a beteges háztól minden idegent éjjel és nappal távoltartsanak és az orvos rendelkezése szerint az ellenőrzést gyakorolják.”

1890-ben Serli dr. „a magyar nemzeti közművelődés terjesztésében bőkezű áldozat- készséggel munkálkodó járásorvosunk egy száz forintos takarékbetétkönyvet adott át városunk bírójának azzal, hogy azt a városi pénztár addig kezelje, míg Mohácson gyermek- menhely létesül, mikor is az összeg ennek céljaira fordítandó."

1890 márciusában Serli Sándor dr. „A munkáskérdés hord- ereje és tanúlságai” címmel így ír: „Nyolc órai munka,

nyolc órai szórakozás és nyolc órai alvás! Ki tagadhatná, hogy a munkások zászlóin jelzett e hármas kívánság oly nagyszerű, hogy azt az egész haladó emberiség is zászlójára írhatná?”

1892 szeptemberében Serli dr. indítványa alapján Kossuth

Lajost kilencvenedik születésnapján Mohács díszpolgárává választják és az addigi Német utcát Kossuth Lajos utcának nevezik el.

1892-től ideiglenesen berendezett nyolc ágyas elkülönítő- ház létezett a faiskola déli végében és csak 1899-ben került sor egy Járványkórház építésére a katolikus temető déli részén, a hullaház mellett. Két kórteremben 6—6 ágy, kétszer 1—1 ágyas külön szoba, egy-egy fürdő-, illetve ápoló szobával, Serli dr. vezetése mellett.

1895. május 5-én az Iparosok Olvasókörében Serli dr. a szocializmus problémáiról beszélt. Meghatározta a szocializmus fogalmát, kutatta eredetét és célját. Felolvasása egy óra hosszáig tartott. A belépődíjakból az Ifjúsági Könyvtár javára 15 forint folyt be, a hallgatók tehát kilencvenen lehettek.

1897-ben „Harmadik gyógyszertár” című cikke bírálatot gyakorol a felesleges gyógyszertári jogadományozásról és inkább olcsóbb gyógyszer-árszabást javasol. A gyógyszer- tár — úgymond — olyan fontos közegészségügyi intézmény, hogy annak biztos megélhetését, megbízhatóságát figyelmen kívül hagyni és egy új patika kedvéért feláldozni nem szabad.

1897, január elsején a hetven ágyas László Közkórház a betegfelvétel részére is megnyílt.

1899-ben megépült a ’ Járványkórház is, mely még mindig nem volt korszerű elhárító intézmény, de bizonyára jobb a semminél.

Lyukas gyermekcipő, amivel nem tudtak ugyan átlépni a maradi konokság vastag falán, de jó volt felkiáltójelnek, amit Serli Sándor írt. Jó volt sikoltásnak, mely a mohácsi doktor ajkáról szállt az akkor még talajtalan társadalom süket sivatagába.

1899-ben Serli dr. leköszönt járásorvosi tisztéről és 1901 - ben eltűnt Mohácsról.

Állítólag Amerikába ment.

Néhány évvel ezelőtt a televízióban pezsgett fel ismét a Serli név, a Bartók-jubileum műsorában. Nincsen kizárva, hogy az amerikai Serli, g zeneszerző, aki Bartók Béla egyik késői művét befejezte, fia vagy unokája a mohácsiak feledhetetlen orvosának.

95 éve született Haraszthy Lajos