Dunántúli Napló, 1976. szeptember (33. évfolyam, 241-270. szám)

1976-09-09 / 249. szám

1976. szeptember 9., csütörtök Dtinantuli napló 3 LEHEL—Cserkút együttműködés Cserkút on megkezdődött a sorozatgyártás Nyolc év alatt ezer darab alumínium borszállító és táro­lótartályt gyártott le a cserkú­ti MEZŐGÉP Vállalat a szőlő­termelő üzemeknek és a boi- iparnak. A soproni borászati napokon a felhasználók elis­meréssel szóltak az 50 ezer és 100 ezer literes cserkúti óriás-alu­mínium tartályokról, ezek fekvő és álló változatairól. A Helvéciái Állami Gazdaságban valósá­gos toronyerdőt láthatunk a cserkúti tartályokból, Balaton- bogláron az Állami Gazdaság­ban hossztengelyükkel a földön fekszenek ezek az alumínium tartályok. Az üzemek olcsón oldják meg velük a téli bortá­rolást, megtakarítva a borhű­téshez szükséges kompresszo­rok beállítását. Mióta Cserkút tárolótartályaival telítette a hazai piacot, a rekord borter­més esetén sem jönnek zavar­ba a termelőüzemek. Megoldotta a piacgondot A piac telítődése azonban már-már kezdett gondot okoz­ni a gyártó vállalatnak. Az alumínium tartályt nem kell évente cserélni, hisz évtizedet is kibír egy ilyen tárolóedény. A megrendelés visszaesett, ma csak ötven százaléka amnaik, mint a fellendülés időszaká­ban a gyártás fénykorában volt. Ekkor jött a jászberényi LEHEL Hűtőgépgyár ajánlata, ami újabb 5—10 évre megol­dotta a cserkúti MEZŐGÉP Vál­lalat piacgondját. Az alumí­nium tartály gyártás lecsökken, de nem szűnik meg, a cserkú- tiak ma is büszkék erre a pro­filúkra, mert végülis ezzel ér­demelték ki a világhírű — évi 2 milliárd forintos termelést folytató — LEHEL gyár bizal­mát. Rozsdamentes acélból Az új termék, amelynek so­rozatgyártását — ez év máso­dik felében a napokban kezd­ték meg, igen korszerű lesz. Az alapanyag mór nem alumínium, hanem rozsdamentes acél. Eze­ket a dupla falú tejhűtő és tá­roló tartályokat mégy méretben — 300, 600, 1000 és 2500 li­teres változatban — Cserkúton gyártják majd, az ezekhez szükséges kompresszorokat pe- diq Jászberényben. S mivel ez a kevésbé szállításigényes, on­nan Pécsre szállítják, s itt sze­relik majd össze. Az első 20 kompletten felszerelt tartályt október közepén indítjá'k útnak a vevőkhöz Cserkútról. Az idén összesen 67 darabol szállíta­nak le, jövőre már négyszázat s 1980-ig tehát az ötéves terv végéig összesen 2375 tejhűtő tartályt gyártanak a 200 millió forintos LEHEL—Cserkút közös program keretében. A most induló nagyarányú tejhűtőgép program gazdája a LEHEL Hűtőgépgyár. A gyár áll kapcsolatban a MEZŰGÉP- TRÖSZT-tel, illetve a vevőkkel, a tejiparral és az AGRO- TRÖSZT-tel. A rozsdamentes acél speciális tejhűtő tartályo­kat — amelyek ma hiánycikk­nek számítanak — is Jászbe­rényben fejlesztették ki, de a prototípust Cserkút gyártotta. Tavaly a Pécsi Ipari Vásáron mutatták be először, majd az őszi AGROMASEXPO-n. Az új terméket időközben a Mező- gazdasági Gépkísérleti Intézet levizsgálta, s a legkisebb a 300 literes tartálynál előírt mó­dosítás után, a sorozatgyártá­sát engedélyezte. A program országos jelentő­ségű, hisz a tejhűtés és tárolás ma nincs megnyugtatóan meg­oldva sem a tejipari átvevő- helveken, sem a tejtermelő nagyüzemekben. Még gyakran ott sem, ahol 30—40 millió fo­rint értékű szakosított tehené­szeti telepet építettek. Az el­avult csörgedeztető tejhűtés és a modern, de vaiutaigényes ALFA LAVAL között szinte alig van típusválaszték. A LEHEL— Cserkút, tejhűtő-család tároló a mai korszerű követelmények­nek megfelelő színvonalon old­ja meg a falusi tejcsarnokök és a mezőgazdasági tejterme­lő nagyüzemek problémáját. A család kisebb tagjait a tej­ipar vásárolja majd meg, ezek a községi átvevőhelyekre ke­rülnek. A nagyobb kapacitású tejhűtő tárolókat az AGRO- TRÖSZT forgalmazza majd az AGROKER Vállalaton kcresztú' a termelőszövetkezetek és álla­mi gazdaságok részére. Ezek a hűtőtartályok o kifejt 35—36 Celsius fok testmeleg tejet rö­vid idő alatt plusz 5—6 fokra hűtik le és ugyanúgy, mint a háztartási hűtőgépek, automa­tikusan akár napokig ezen a hőfokon tartják. így a tej a nyári melegben sem romlik meg s a belőle gyártott termé­kek minősége is lényegesen jobb lesz. Országos jelentőségű Az árakra vonatkozóan né­mi támpontot ad a cserkútiak kalkulációja, a legkisebb tartá­lyért 54 000 forintot, a legna­gyobbért 141 000 forintot fizet majd nekik a gyár, ehhez még hozzájön a 'kompresszor ára. Egy biztos, dcvizakiváltó prog­ram indul most el s a gyártás felfuttatásával párhuzamosan oldódnak meg a hazai tejhű­tési gondok. Frei Péter, a cser­kúti 1. számú Gyáregység igaz­gatója kijelentette: a tervet akkor is teljesítik, ha az alumí­nium tartály gyártás egy ré­szét vagy egészét le kell ad­niuk más gyáregységnek. Szük­ség esetén Pécsvárad veszi át ezt a profilt. Még azt is hozzá­tette, a hűtőgép-program tel­jesítését nagymértékben elő­segítené, ha a Baranya megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat az 50 milliós beru­házással indított 2400 négyzet- méter alapterületű kéthajós — kétdarus — csarnok építését mielőbb megkezdené. A csar­nok átadási határideje 1978. január 1. lett volna, de a kez­dés késik, féléves csúszással máris számolniak kell. — Rné — Speciális ipari takarmányok A MÉM az elmúlt hetek­ben nagyszámú ipari ta­karmány-féle gyártására adott engedélyt. E: zel to­vább bővült a választék, amely egyre inkább spe­ciális igényeket is kielégít. A Gabona Tröszt üzemei 200 féle keveréket és tápot állítanak már elő. Az újabb készítmények közül hiányt pótló a Gabo­na Tröszt malactápja, amely lehetővé teszi, hogy az állatokat 3 hetes koruk­ban elválasszák, miután alkalmazásával meggyor­síthatják az állatok fejlő­dését. A termék különösen nagy mennyiségben tartal­maz nyers fehérjét és ás­ványi anyagokat, amelyek­re a fiatal állatoknak nagy szükségük van. Hatvan évi termeléshez elegendő a nyersanyag Évenként SO millió cserep Bátaszékről A pala a sláger, értékesítési gondokkal küzd a gyár Római amphiteátrumra em­lékeztet a bátaszéki bánya, van is ebben valami római. Az új kazetta nyitásakor két épen maradt római égetőke­mence került elő. Tehát nem mi fedeztük fel elsőként a jó­minőségű bátaszéki agyagot. A bátaszéki cserép- és váz­kerámia gyár bányájának nyi­tását megelőző fúrások és fnérések szerint körülbelül hat­van évi termeléshez van ele­gendő agyag. A most megnyi­tott kazettából mintegy 400 000 köbméter hasznos anyagot kap­nak. A 75 fokos dőlésű bányapart­ról sínpályán mozgó kotrógép szállítószalagra teszi az anya­got. A hatalmas betonteknőből 12 napos pihenő után őrlőbe, keverőbe, majd présbe kerül az alapanyag, onnan pedig a daraboló kés aló. Három hid­raulikus présen adnak végleges formát a masszának. Ezután a nyers cserepet válogatják, a sérülteket újra feldolgozzák, a hibátlanokat szárítóban „kemé­nyítik”. Ezt követi az égetés. Az 1050 fokos hőmérsékletet is el­érő égetőkemencébe 84 000 cserép fér. A melegítés, az ége­tés és a hűtés összesen 52 órát vesz igénybe. A gyártásközi és végtermé­kek minőségét szigorúan ellen­őrzi a gyár laboratóriuma. A hazai szabvány hajlítószilárd­ságra, vízáteresztőképességre, fagyállóságra, valamint a mész kipattogzására fordít különös figyelmet. Szabványunk szigo­rúságára egyetlen összehason­lító adat: Magyarországon 30 vizsgált cserépből huszonötnek kell első osztályúnak lennie, míg az olaszoknál 3 vizsgált cserépből csupán eqynek. Ezért van az, ha valamelyik állam importálni akar cserepet, meg­adja saját szabványát. A Bátaszéki Cserép- és Váz­kerámia Gyárban felszerelt olasz Morandó gépsoron éven­ként 50 millió cserepet tudná­nak előállítani. Az elmúlt év­ben a próbaüzemelés idején 14 millió készüt. Az idén — ápri­listól teljes kapacitással dol­goznak — valószínűleg 16 mil­lió kúp- és sajtolt cserepet gyártanak. (Magyarországon évenként 180 millió hornyolt, két-füles, kúp-, sajtolt és hód­farkú cserép készül. Ahány faj­ta, annyi méret. (Egyre keve­sebben keresik azonban, érté­kesítési nehézségei vannak a gyárnak. Pontosabban az or­szág majd valamennyi gyárá­nak, mert a pala a „sláger". A bátaszéki üzem nagy előnye, hogy a cserép-gépsorokon tud vázkerómiát is készíteni, ami vi­szont igen keresett termék. Horváth Teréz Egy széj? mesterség fináléja Ismét divat a cserépkályha „Ezen betsületes ifjú fazekas mester legény nálunk munká­ban volt három hétig, az idő alatt magát tisztességesen vi­selte." Csákvár, 1835. Szálkás, dőlt betűkkel írta a „vándor­könyvbe" egy hajdani mester ezeket a dicsérő sorokat Vigan Józsefről, aki a kor szokása sze­rint világot látni, szakmát ta­nulni járt néhány évig a segéd­levél megszerzése után. Azután Pécsett megalapította — jelen­leg az országban is egyik leg­régibb — fazekas-kályhás mű­helyét. A dédunokák közül a legfia- labb is 63 éves. A kis Márton utcai házon nem hivalkodik cégtábla, alig lehet észrevenni az udvar felé eső falon a fel­iratot: Vigan Károly kályhás­mester. Alapítva: 1832-ben. An­nál szebb az utcai homlokzaton négy remekmívű kis cserépkály­ha makett: pontosan 146 éve­sek — a dédapa mestermun­kája volt az, ami ma talán csa­ládi címer is lehetne, hiszen az­óta a negyedik generáció foly­tatja ezt a mesterséget. Többször megcsodáltam már a falon ezeket a kis mázas cse­rép-csipkéket, s most bent a házban, a műhelyben, másfél évszázad hangulata árad az ősi szerszámokból. A sarokban egy hatalmas, henger alakú, hal­ványkék kályha, leheletfinom díszítésekkel, még a dédapa csinálta. A kemence, amely az apa halálával hült ki végleg, ma már ipartörténeti nevezetes­ség. A három fiú közül a leg­idősebb Vigan József, 72 éves. de úgy beszél a szeretett szak­máról, hogy szinte érzem a ke­mence perzselését, látom csil­logni a mélyfényű mázt a kály­hacserepeken. — összesen hárman vagyunk itt Pécsett kályhások — mondja a legfiatalabb testvér, Vigan Károly, aki maga is túl van már a nyugdíjkorhatáron, de még dolgozik. Nekem itt a műhe­lyem, aztán a gyárvárosi Vigan Ferenc, ő a bátyám, aki a fiá­val folytatja azt a mesterséget. Mi már nem égetünk csempét. Csak kályhát rakunk. De micso­da munka ez is. Nézze csak! Mutatja a kezét, szinte alig van körme. — A kályhások nem vágnak körmöt. Leszedi azt az agyag. Mi mindent kézzel csinálunk. Józsi bácsi nem tudja kinyúj­tani jobb kezének gyűrűs- és kisujját. fnsorvadás. Ez, és az ízületi bántalmak — szakmai ártalom. — Van munka? — Rengeteg lenne. Divat lett a cserépkályha, de sajnos mi már nem győzzük. Megöreged­tünk. A fiatalok pedig nem szí­vesen csinálják. Nagyon nehéz ez. Kihal ez a szakma? Valószí­nű. Pedig kár. Nagyon szép, és szükség volna rá. K. Gy. Kétszáz­milliós tejhMgép­program

Next

/
Oldalképek
Tartalom