Dunántúli Napló, 1976. szeptember (33. évfolyam, 241-270. szám)

1976-09-11 / 251. szám

1976. szeptember 11., szombat Dunántúli napló 3 Őszintén és segítőkészsé szólták a javaslatok megvalósításán a sor Beszélgetés Tiborcz Istvánnal, a Baranya megyei Építőipari Vállalat pártbizottságának titkárával Munkájuk 80—85 százalékát Pécsett végzik a Baranya me­gyei Építőipari Vállalat dolgo­zói. Alapvető tevékenységük a lakásépítkezés, de egy sor egyéb jellegű feladatuk is van: Pécsett építik a baromfifeldol­gozót, a Konzum Áruházat, a Megyei Tanács új székházát, aztán az Ércbányászati Vállalat V-ös aknáját, bőrgyár, porce­lángyár, vágóhíd bővítés, re­konstrukció ... A hosszú felso­rolás helyett egy adat: közel száznegyven, úgynevezett „élő" munkahelyük van. A mintegy ötezer dolgozót foglalkoztató vállalatnál 19 pártalapszervezet irányítója a pártbizottság — titkára Tiborcz István. Munkájukról s ezen be­lül is elsősorban a párttagok­ról,, alapszervezetekről, a tag- könyvcserével kapcsolatos be­szélgetések tapasztalatairól, a vélemények, javaslatok értéke­léséről ejtünk szót. A pártszervek, párttagok tu­datában vannak annak, hogy a vállalatnak erre az évre meghatározott 1 milliárd 300 millió forint — az elmúlt évi­hez képest 15 százalékos növe­kedést jelent — termelési ter­vének teljesítése minden eddi­ginél nagyobb feladat. — Kommunista fórum, bri­gádvezetők tanácskozása és még számos fórum nyújt lehe­tőséget a munka végzésének megbeszélésére, a hiányossá­gok kiküszöbölésére — mondja a párttitkár. — Lényegében ez volt a tagkönyvcserével kap­csolatos beszélgetések témája is. A beszélgetések alkalmával első tapasztalatunk volt, hogy a párttagok alaposan felké­szültek mondanivalójukkal. Fel­készülésük pedig azt eredmé­nyezte: legjobb tudásuk sze­rint, őszintén és segítőkészség­gel szóltak mind az eredmé­nyekről. mind a gondokról. A párttitkár szobájának abla­kából az épülő Konzum Áruhá­zát látni. — Bármerre is járunk Pé­csett, a mi vállalatunk dolgo­zóinak kezenyomát lehet látni —1 mondja. — Sok munkát kel­lett elvégezni, sok problémát megoldani, de végül is készen állnak az épületek. Az akkori gondokat már elfelejtettük — az élet adta újabbakkal ál­lunk szemben. Az építőket hol dicsérik, hol szidják, de állan­dó beszédtéma, összetett ipái ez — a munka eredménye sok különböző vállalat együttműkö­désének függvénye. Kell hozzá megfelelően előkészített terület, jó terv, körültekintő beruházó, kivitelező. Ha ezek a feltételek jól kapcsolódnak egymáshoz és adottak, akkor a végeredmény is jó. Ha bármelyiknél becsú­szik a hiba, akkor a határidő is csúszik .. . „Mindenki elsősorban a sa­ját háza előtt söpörjön, még akkor is, ha sokszor a szom­széd kertjében lévő fa átnyúló ágáról hullik a levél a portá­ra" — lehetne mottója a to­vábbi beszélgetés egy részének. A „fa átnyúló ága" pedig: ho például nem kapni a piacon a tervező előírta tűzhelyet, ho nincs a terveknek megfelelő padlószőnyeg, ha nem kapható az előírt burkolóanyag ... So­rolhatnám. Ezért aztán számos esetben módosítani kell a ha­táridőt, és mit mondanak? Azt hogy az építők megint csak ígértek . .. — És amikor a saját fáról hullik a levél? .. . — Nos, elsősorban ennek el­takarítása a legfőbb felada­tunk. Ehhez nyújtanak segítsé­get a párttagok. A beszélgetéseken elhang­zottak közül részletesebben két főtémát említ: — a gazdaság- politikához tartozó véleménye­ket, valamint a párt belső éle­tével foglalkozó kérdéscsopor­tokat. „De bármelyik témáról beszélünk, a dolgok szorosan kapcsolódnak egymáshoz és végső soron valamennyi a ter­meléssel függ össze". — A vélemények, javaslatok döntő többsége a munkafegye­lem, a munkaszervezés tenni­valóival, gondjaival foglalko­zott. — A legteljesebb mértékben egyetértek azzal, hoqy a mun­kafegyelem a munkaszervezés függvénye — mondja a párt­titkár. — Érvényes ez ránk is, másokra is. A becsületes munkás azért megy be a munkahelyé­re,, hogy dolgozzon és keressen. Munkahelyet kell biztosítani számára, szerszámot, anyagot és még számos feltétele van a fo­lyamatos munkának. Ha bár­melyik is hiányzik, akadozik a termelés. Hogy a magunk por­táján mit tudunk tenni a jobb munkaszervezés érdekében? El­mondok egy példát. Nálunk a pártalapszervezetek külön-kü- lön megbeszélik a maguk prob­lémáját, aztán nem egyszer adódik, hogy a munka akado- záza miatt a másik termelő­egységet hibáztatják, amelyik­kel kooperáló viszonyban van­nak. Jelentik a megbeszélés eredményét, kérik az intézke­dést, várják az eredményét. De mire az intézkedés megjárja a különböző fórumokat, jócskán telik az idő. Elhangzott a ja­vaslat; a kooperáló egységek üljenek le közvetlenül egymás­sal, és egymás szemébe, nyíl­tan tárják fel a kéréseiket. Vi­tassák meg egy az egyben — minden „külső” fórum kiiktatá­sával — a problémáikat. A ja­vaslat megvalósításának már vannak eredményei. Biztos va­gyok abban, hogy ez a mód­szer beválik és gyorsítja a mun­kát, növeli a hatékonyságot. — M unkaszervezés, haté­konyság ... Beszélgetésünk so­rán ebből a gondolatsorból adódóan említem az erők kon­centrálásának témáját. — Ezt akarjuk mi is! — mondja erősebb hangsúllyal. — Sorra venni: ezek és ezek a velünk szemben támasztott igé­nyek — ezekből ezeket és eze­ket tudjuk vállalni, mert ennyi a kapacitásunk. Hogy még ezt és ezt is vállaljuk el? De mi­nek a rovására? A jelek azt mutatják, hogy rendeződnek a dolgok ebben a témában is. Tudjuk, hogy nagyok a felada­tok, megoldásuk személy sze­rint mindenkitől tudása legja­vát igényli. A beszélgetések so­rán is tapasztaltuk: párttagja­ink világosan látják ezt, vállal­ják a tennivalók képességük szerinti legjobb elvégzését. A pártszervezetek belső éle­tével kapcsolatban a vélemé­nyek összegezéséből kitűnt: legfőbb feladat az alapszerve­zetek munkájának további javí­tása,, erősítése. Ezen belül is a határozatok végrehajtásának ellenőrzése. — Hiába a jó határozat, ha a végrehajtásnak nincs meg a kellő lendülete — mondja a párttitkár. — A rendszeres és következetes ellenőrzésre hívták fel a párttagok a figyelmet. Ennek megvalósítása, segítése alapvető feladatunkat képezi. Kötelességünk, hogy a vélemé­nyek, javaslatok összegezése után — ez már megtörtént — a megvalósítás folyamatos munkáját végezzük. Garay Ferenc Őszi mezőgazdasági ügyeleti szolgálat Pénteken megkezdődött a mezőgazdasági őszi gépfor­galmazó, javító, kereskedelmi és felvásárlási ügyeleti szol­gálat, amely valamennyi me­gyére kiterjed és hozzájárul az 1,4 millió hektáros szemes kukoricatermés gyors betaka­rításához, valamint 1,6 millió hektáron a jövő évi gabona- termés előkészítéséhez. A MEZŐGÉP Tröszt 240 szerelő kocsija, valamint a vállalat erre a célra beren­dezett műhelyei folyamatosan tartják majd karban a mező- gazdasági nagyüzemek gé­peit. Szükség esetén helyszí­ni gyorsjavításra kerül sor. Ami a mezőgazdasági ter­melők számára igen fontos: a tröszt műszaki szakemberei átalakítást végeznek az SZK— 6-os szovjet kombájnon, anélkül, hogy ez a módosítás érintené a gyártóknak a vá­sárlók számára biztosított ga­ranciáját Ezt a gépet a szál­lító vállalat nem ajánlotta a kukorica betakarítására, és ezért eredetileg nem volt le­hetőség arra, hogy az SZK- 6-os a legnagyobb területen termesztett növényi kultúrá­ban dolgozzon az őszi sze­zonban. A MEZŐGÉP -Tröszt és a szovjet szállító vállalat azonban időközben megálla­podásra jutott a gép átala­kítását illetően, és így a bú­za betakarításánál igen jó szolgálatot tett SZK-6-osokat a mezőgazdászok nemsokára a kukoricatáblákra irányíthat­ják. „Főpróba” utón a Kaposvári Cukorgyárban Prémium a kései szedésért Nagydobszán, Kétujfalúban és még néhány Szigetvár kör­nyéki nagyüzemben a hét ele­jén megkezdték a cukorrépa szedését, A start jelzést Kapos­váron adták le azzal, hogy be­jelentették, szeptember 14-én indul a gyártás. A cukorgyár azonban nem készült el, s szeptember 9-én már minden érdeklődőnek kénytelenek vol­tak azt válaszolni, hogy ne szedjék a répát, várjanak, Ötmillió forint környezetvédelemre Környezetvédelemre idén és a jövő évben több mint ötmil­lió forintot fordít a Baranya megyei Volán 12. sz. Vállalat. Már épül az ország első csa­padékvíz-tisztító berendezése a komplex központi forgalmi te­lep délkeleti sarkában. Itt ta­lálható a közel húszezer négy­zetméteres fedett garázs, ahol éjszakánként 200—250 autóbusz parkírozik. Ennyi jármű kicsö­pögő olaja - elsősorban eső­zéskor — a szennyvízcsatornán keresztül a Fekete-vízbe sodró­dik, veszélyeztetve a biológiai életet. Két és fél millió forintért alakítják ki a 150 köbméteres földalatti medencét, ahol tíz perc alatt ülepítik az olaj­szennyezte esővizet. A felszínre kerülő olajat perlittel kezelik és „lefölözik". Az ú| létesít­mény átadását a jövő év ele­jén tervezik. A másik újdonság: az olajos szennyvizet tisztító és vissza­forgató berendezés építési tervei most készültek el. Az idén in­duló kivitelezés közel három­millió forintba kerül, de kérték a Központi Környezetvédelmi Alap támogatósát is, A telep északnyugati részében már né­Szennyvízből ipari víz a Volánnál Pécsett hány éve működik két ülepítő akna. Naponta 200—300 köb­méter olajos és sáros öblítő­vizet fogad, ami szintén a Fekete-vízbe jut. Ugyanis na­ponta legalább 200 járművet tisztítanak. Hatásfoka nem száz százalékos, különösen nagy eső alkalmával. Ekkor a buszok több sarat és egyéb piszkot hordanak be. A pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola és a Budapesti Műszaki Egyetemi vízgazdálkodási és vízépítési intézetének szakemberei kiszá­mították, hogy száraz időben egy liter beérkező szennyvíz 465 milligramm olajat tartal­maz. ölepítés után ez 46-ra csökken. A megengedett és még nem büntetett érték 60 milligramm, ami nedves, csa­padékos időszakban ugyancsak megemelkedik. Emiatt néhány­szor már büntetést róttak ki a vállalatra. A Volán Tröszt, a Műszaki Egyetem és a Vízgépészeti Vál­lalat műszaki elképzelései alapján most tovább fejlesztik a két olaj- és iszapfogót. Szi­vattyúkat, szűrőszerkezeteket, gyűjtőtartályokat szerelnek fel és mechanikailag kezelik az ülepített szennyvizet úgy, hogy ipari vizet nyerjenek egy részé­ből, Szegeden már folynak hasonló kísérletek, de üzemi méretben Pécsett próbálják ki először. Többszörös mechanikai szű­rőrendszert létesítenek, ami oly tökéletes és gyors lesz a szá­mítások szerint, hogy huzamo­sabb vegyi kezelést csak néha alkalmaznának. A modern gé­pek, berendezések a lajos­mizsei VÍZGÉP Vállalattól ér­keznek és jövőre adják át a szennyvíztisztító és visszaforga­tó komplexumot. Eredménye­ként kevesebb Duna-vizet hasz­nálnak fel, tehermentesítik a városi csatornarendszert, nem szennyezik a Fekete-vizet és a naponkénti .200-300 köb­méter szennyvíz kétharmadát nyerik vissza, mint újból hasz­nosítható, ipari vizet. Itt hetente, míg a csapadék­víz-tisztítóban kéthavonta gyűj­tik össze a lefejtett olajat. Je­lenleg még gond, hogy hol tá­rolják, Távoli helyek, így a Dráva-mellék, vagy a fűzfői égető kemence jöttek számí­tásba. A szállítás nagyon rá­fizetéses, emiatt a vállalat kö­zeli tároló és égetőhely után kutat. — Csuti J. — mert szeptember 18-20-a előtt nem tudnak indulni. Ideges, feszült légkör ural­kodott az öreg, de erőteljesen fiatalodásnak indult gyárban csütörtökön, mikor ott jártunk. A szokásos főpróbát megtar­tották, vagyis a karbantartás­sal időben elkészültek. Egyet­len berendezésen múlik a gyártás beindulása, az új len­gyel diffúzión, dehát épp ez a gyár lelke. A régi, 70 éves lényerő berendezést már „ki­dobták", az újat azonban nem sikerült időre üzembe állíta- niok. Dr. Tiszavári Ottó, a cu­korgyár főmérnöke a kivitele­zőt, a Gyár- és Gépszerelő Vállalatot hibáztatja. Bosszú­sak a lengyel partnerek is, azt mondják, ilyen csapnivaló mun­kát még nem láttak. A cukor­ipari rekonstrukció sajnos, nem kiemelt beruházás és ez rá is nyomja a bélyegét. A most fo­lyó rekonstrukció során a 70 éves Kaposvári Cukorgyár is nagyot fejlődik, 1981-re 400 vagonra növeli, vagyis meg­duplázza napi feldolgozó ka­pacitását, Ehhez be kell épí­teni még egy lengyel diffúziót, ki kell cserélni majdnem min­den öreg berendezést, meg kell építeni itt a gyárban 7 ezer vagon tárolóteret. Azonos mennyiségű répából több cukrot gyártani, ez a gyár célja, s ehhez nemcsak a kor­szerűbb berendezés, de a cu­kortartalom is kedvezőbb lehe­tőségeket kínál az idén. Rőhlig Imre termeltetési osztályvezető tájékoztatása szerint a kilátások biztatóak, hisz a répa cukor­tartalma a gyári körzetben már szeptember első napjaiban el­érte a 13,5 százalékot, ami 2-3 százalékkal magasabb a tavalyinál, A cukorgyár körze­tében 10 260 hektár termő ré­paterület vár betakarításra, ebből 6000 hektár Baranyában. A gyári körzet átlagtermése várhatóan 307 mázsa lesz hek­táronként — a baranyai körzet­ben 325 mázsát várnak —, ami a tavalyi szintnek felel meg, de a minőség jobbnak ígérke­zik a tavalyinál. A gyár első ízben fizet minőségi felárat, úgynevezett cukorprémiumot a szabványos, 14 százalékos cu­kortartalom felett. Minden ötö­dik vagon répából cukormintót vesznek s ez alapján fizetik a prémiumot, ami 14,5 száza­lékos cukortartalomnál mázsán­ként plusz 1,60 forint, 15 szá­zaléknál 2 forint 40 fillér, A cukorrépa alapára is emelkedett, a tavalyi 60 forint , helyett most 70 forint mázsán­ként, ezt a megnövekedett ter­melési költségek tették szüksé­gessé. Az a termelő azonban, aki öt évre lekötötte a termé­sét, plusz 5 forint nagyüzemi felárat is kap. Az idén a ko­rai szedésért nem, de a kései szedésért külön prémiumot fizet a gyár. Október 6-10 között mázsánként plusz 3 forintot, október 11-20 között plusz 6 forintot, október 21—november 10. között pedig mázsánként 8 fori ntot. Baranya a Kaposvári Cukor­gyár legnagyobb partnere, hisz a felvásárlásra kerülő 31 ezer vagon cukorrépából 20 ezer vagonnal a mi megyénk része­sedik, Ennek ellenére néhány termelőszövetkezet kivételével Baranyát érinti a legkevésbé a gyár késedelmes beindulása. Ugyanis a Baranyában termett cukorrépa 90 százaléka export­ra kerül. A jugoszláv partner­rel megkötött 5 éves szerződés keretében ebben a szezonban 20 ezer vagon cukorrépát ex­portálunk déli szomszédunk három közeli gyárába, az eszéki, a pélmonostori és a zsuppnjai cukorgyárakba. A jugoszlávok 15 százalékos cu­kortartalmat véve alapul, az idén 25 dollárt fizetnek a ré­páért, A tavalyi átlagbér 17 dollár volt, az idén a maga­sabb cukortartalom miatt en­nél lényegesen jobb árat érhe­tünk el. Az első irányvonat szeptember 19-én, vasárnap in­dul Szigetvárról Eszékre, az utolsó magyar répaszállítmányt december 15-én fogadják a jugoszláv cukorgyárak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom