Dunántúli Napló, 1976. szeptember (33. évfolyam, 241-270. szám)

1976-09-09 / 249. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli Qaplö XXXIII. évfolyam, 249. szám 1976. szeptember 9., csütörtök Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja n nélkülözhetetlen könyv Szeptember összehívták a népíron/kongresszust Szerdán a Parlament va­dásztermében Kállai Gyula elnökletével ülést tartott a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa. Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának taq- ja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának fő­titkára beszámolt a nép­front VI. kongresszusának előkészítő munkálatairól, majd ismertette az orszá­gos tanács szóbeli kong­resszusi beszámolójának tervezetét. Az országos tanács jóvá­hagyta a kongresszus napi­rendjére, valamint munka- programjára vonatkozó ja­vaslatokat, és a féleszten­dős országos vitában el­hangzott észrevételek, ja­vaslatok alapján átdolgo­zott, a kongresszus elé ter­jesztendő dokumentumo­kat. Az országos tanács úgy határozott, hogy a Haza­fias Népfront VI. kongresz- szusát szeptember 18-ára és 19-ére, szombatra és va­sárnapra hívja össze. Dinamikus fejlődés H fogyasztási szövetkezetek megyei küldött' közgyűlése Koszorúzás a bolgár hősök harkányi emlékművénél. Erb János felvétele Bulgária nemzeti ünnepe alkalmából koszorúzás Harkányban liHSBmaaaaaBsaasssaanaanBS A bolgár nagykövet látogatása Baranyában A mindig új és új cso­dákkal meglepő vi­lágban van egy ma­kacs és igénytelen mindenna­pi csodárvk: a könyv, önzetlen, ajándékozó csoda. Úgy csoda, hogy már nem is érezzük an­nak. Könyv nélkül elképzelhetet­len lenne az élet. Ez igazán csak akkor derülne ki,' ha egyik napról a másikra vala­mennyi könyv eltűnne a világ­ból. Valahogy úgy vagyunk ve­le, mint a levegővel. A ma embere erkölcsi és szellemi képzését egyetlen is­kolatípus, még a legmagasabb fokú sem képes befejezni. A személyiség folytonos és min­den irányú fejlesztése föltéte­le az értékes életnek. Az is­meretek állandó felújítása és gyarapítása nélkül lehetetlen eligazodni a világban, képte­lenség tudatos tagja lenni egy szocializmust építő társadalom­nak, jól végezni munkánkat. Nyilván furcsán hangzik, de igaz (és főként a szépiroda­lomra), hogy minden elolvasott kön/v után mások leszünk. Még akkor is, ha a változás nem mérhető. Valamiképpen átren­deződünk, újabb élmények, gondolatok, érzések kerülnek belénk, a régiek rendjét meg­bontják, friss kapcsolatokat te­remtenek közöttünk, más fény vetül rájuk. A rádió és a televízió meg­születésekor sokan aggódtaka könyv jövőjéért. A „Gutenberg- galaxis” azonban — miként valaki a könyvnyomtatás utáni időt elnevezte — diadalmasan tovább él. S egyre szilárdabb, egyre világosabb az a meggyő­ződés, amit az V. nevelésügyi kongresszus téziseihez készült beszámoló így fogalmazott meg: „Nem lehet vitás, hogy a felszabadító, önálló gondol­kodásra, ismeretszerzésre, mű­velődésre nevelésnek legfőbb, szinte egyetlen eszköze és le­hetősége az olvasás." A könyvet közelebb kell vin­ni a dolgozókhoz, s mindin­kább általánossá tenni a fel­ismerést: a könyv munkaesz­köz, sőt, életeszköz. Alapkérdéseket itt nincs mód felvetni. Beszélni az irodalom különféle ágazatairól: a szak- irodalomról, az ismeretterjesz­tő irodalomról, a szépiroda­lom különféle műfajairól s ar­ról, hogy melyik milyen oldal­ról gazdagítja az embert, ala­kítja személyiségét. Okvetlenül beszélni keli azon­ban valami másról. Egy könyv hatásának foka, az eredmény kettőn áll. Van az irodalom­elméletnek egy olyan felfogá­sa, hogy a mű (itt elsősorban szintén szépirodalomról van szó) tulajdonképpen az olva­sóban születik meg, ott válik valósággá. Ez a felfogás egyáltalában nem fokozza le az alkotót, nem kisebbíti ér­demeit, de igenis rendkívüli mértékben megnöveli az olva­só szerepét, jelentőségét és ez­zel felelősségét. Hiszen mint­egy társalkotóvá teszi az író­olvasó kettősségében. Mindebből világosan követ5- kezik, hogy az olvasót alkal­massá kell tenni ennek a ko­moly, nagy szerepnek a válla­lására. Hogyan? Tanítással és ta­nulással. A tanulás nem vonatkozik ok­vetlenül a magasabb irodalom­elméleti rejtelmek meghódítá­sára, de igenis az alapvető műfaji, esetleg irodalomtechni­kai tudás elsajátítására. A Ludas Matyi kötelező olvas­mány az általános iskolában, de nem kötelező anyag annak a versmértéknek (a hexameter­nek) megismerése,' amiben a Lúdas Matyi készült. S akik később nem mennek középis­kolába, azoknak — tudomá­som szerint — iskolai keretben soha nem is lesz kötelező. Az olvasóvá nevelés nem kezdődhet elég -korán. Né­hány esztendővel ezelőtt meg­lepte a világot, hogy egészen kicsi gyermekeket, szinte cse­csemőket, úszni tanítottak. Méghozzá sikerrel. Bátrabban kellene az irodalom mélyvízébe is beleengedni a gyerekeket, s mennél jobb irodalmat ad­ni nekik, s a lehető legkoráb­ban. Természetes, hogy az olvasó­vá nevelés elsődleges terüle­te az iskola. De semmiképpen sem szabad a feladatot erre korlátozni. Minden nevelő, aki bármilyen kapcsolatba kerül a gyermekkel vagy az ifjúval, egyaránt köteles erre. örvendetesen gyarapszik a könyvvásárlók száma, szaporod­nak a magánkönyvtárak. De elképzelhetetlen, hogy valaha is pótolhatják a közkönyvtára­kat. A könyvtárak azonban, minden fejlődésük ellenére, ma sem foglalják el társadalmunk­ban azt a szerepet, ami fon­tosságuk alapján megilletné őket. Ezt személyi és tárgyi ellátottságuk bizonyítja is. Mél­tó helyük kivívása persze nem­csak a könyvtárosok, a könyv­tárak feladata, hanem az egész társadalomé. Az olvasóvá nevelés egyik fontos eszköze az í-ró-olvasó ta­lálkozó. Felesleges magyaráz­ni különleges jelentőségét. Az íróval való személyes találko­zás, véleményeinek, az iroda­lomról és a saját műveiről val­lott felfogásának meghallgatá­sa gyakran elhatározó erejű élmény egy-egy résztvevő olva­sóvá válásában. Két dolgot mégis szeretnék megjegyezni; az egyik az, hogy ezek a találkozók mennél ke^ vésbé formálisak, mennél inti- mebbek, közvetlenebbek s men­nél alkalmasabb a levegőjük arra, hogy a résztvevők gátlá­sait feloldja: annál sikereseb­bek. Nem vagyok híve a „nagy­termes", cifra műsorral körített találkozóknak. Ezek gyakran rosszízű, személyes propagan­dává torzulnak. A másik, amit szeretnék megemlíteni, hogy a szokásos író-olvasó találkozó formát lehetne egy kissé tágí­tani is. Szervezhetnének talál­kozókat kiválóbb irodalomtaná­rok ('középiskolai és főiskolai tanárok) részvételével is. Az írókhoz intézett kérdések egy része amúgyis többnyire iroda­lomelméleti, irodalomtörténeti jellegű, s ezekre éppen olyan jó és hiteles válaszokat kap­hatnának a hallgatók. Persze tisztában vagyok vele, hogy az író személyes jelenlétének hiá­nya sokat elvenne az ilyesfaj­ta találokzók vonzóerejéből. De figyelembe kell venni azt is, hogy az olykor kampányszerű igény az író megjelenésére az írót elvonja munkájától. H ogyan hagyjam abba, amit úgysem lehet befejezni? Okos em­berek már sok szépet mondtak a könyvről és az olvasásról. Rájuk utalok végezetül, s a címbéli szavakat ismétlem meg fordított sorrendben, így: a könvv nélkülözhetetlen. Csorba Győző A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsinak határo­zata értelmében ez év novem­berében tartják a fogyasztási szövetkezetek Vili. kongresszu­sát, melyen minden megye képviselteti magát. Tegnap, szeptember 8-án rendkívüli küldöttközgyűlést tartottak a Baranya megyei fogyasztási szövetkezetek. Pé­csett, a Ságvári Endre Műve­lődési Házban összehívott kül­döttválasztó közgyűlésen töb­bek 'között megjelent dr. Mol­nár Frigyes, az MSZMP KB tag­ja, a SZÖVOSZ elnöke, Czé- gény József, az MSZMP Bara­nya megyei Bizottságának tit­kára, dr. Földvári János, a Me­gyei Tanács általános elnök- helyettese és Jávor Antalné, a KPVDSZ Baranya megyei tit­kára. A küldöttközgyűlés beszámo­lóját Nagy Sándor, a MÉSZÖV elnöke tartotta, aki szólt azok­ról az időszerű feladatokról, melyek a fogyasztási szövet­kezetekre várnak az ötödik öt­éves terv időszakában, de be­számolt az eddig elért eredmé­nyekről is. Baranya megye fogyasztási szövetkezetei az elmúlt évek­ben komoly fejlődést értek el. Különösen dinamikus volt a gazdasági fejlődés a negye­dik ötéves terv időszakában. Az ÁFÉSZ-ek megyénkben mintegy 200 ezer lakos alapellátásáról gondoskodnak. 1975-ben kere­ken 2 milliárd forint forgalmat bonyolítottak le a bolti keres­kedelemben, a vendéglátásban 403 millió forintos forgalmat értek el. Jelentősen nőtt az ételforgalmazás — 5 év alatt 43,4 százalékkal — ezen belül erőteljesebb volt az előfizeté­ses ételek értékesítése. Meg­nőtt az ÁFÉSZ-ek szerepe a városokban, a munkások és alkalmazottak ellátásában. Amíg a megye állami bolti ke­reskedelmi forgalma a megye négy városában 52,4 százalék­kal, addiq a fogyasztási szövet­kezeteknél 76,9 százalékkal nőtt. Az AFÉSZ-ek 1975 végén 112 ezer négyzetméternyi kis­kereskedelmi és vendéglátóipa­ri üzlettel rendelkeztek. Az üz­letek szintentartására, korsze­rűsítésére 5 év alatt több mint 100 millió forintot fordítottak. Emellett 115 millió forintot for­dítottak a fejlesztési alapjuk­ból beruházásra, melynek túl­nyomó hányadán üzlethálóza­tot létesítettek. Sokat tettek az ÁFÉSZ-ek a háztáji, a kisegítő és egyéb kisgazdaságok fejlesztése érde­kében. Az elért fejlődés meg­felel a 4 évvel ezelőtt megtar­tott VII. kongresszuson meg­jelölt céloknak. Nagy jelentő­ségű az a felismerés, hogy a kistermelés fejlődésének alap-, vető és leghatékonyabb útja a szakcsoportok létrehozása. Ma Baranyában 139 szakcsoportról gondoskodnak a fogyasztási (Folytatás a 2. oldalon) Vladimír Videnov, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete és Fodor Dacsev vezérőrnagy, katonai attasé teg­nap Baranyába látogatott. Pé­csett a Megyei Pártbizottság épületében Bocz József, az MSZMP Baranya megyei Bizott­ságának titkára és Takács Gyu­la, a Megyei Tanács elnökhe­lyettese fogadta a vendégeket. Az elvtársi, baráti találkozón a két ország, valamint Baranya és Szliven testvérmegyék kap­csolatáról folytattak eszmecse­rét. Ezt követően a bolgár nagy­követ és a katonai attasé Har­kányba látogatott. Bocz József megyei titkár, Takács Gyula el­nökhelyettes, dr. Vida Sándor járási első titkár és dr. Sárosi Mátyás nagyközségi tanácsel­nök megmutatta az átadás előtt álló új bolgár múzeum épületét. Majd megtekintették a gyógyfürdőt és a parkban lévő bolgár emlékművet. A látogatást követően Bulgá­ria nemzeti ünnepe, az ország felszabadulásának 32. évfordu­lója alkalmából Vladimir Vide­nov nagykövet és Todor Dacsev katonai attasé koszorút helye­zett el Harkányban a bolgár hősök emlékművénél. A tiszte­letadásnál ott volt Bocz József, Takács Gyula és dr. Vida Sán­dor. Elhelyezték a kegyelet virá­gait a Szófiából érkezett ke­rékpáros turisták is. — ni — Magyar — nyugatnémet szakszervezeti tárgyalások Gáspár Sándornak, a SZOT főtitkárának vezetésével a Né­met Szakszervezeti Szövetség (DGB) meghívására szerda reg­gel magyar szakszervezeti kül­döttség utazott a Német Szö­vetségi Köztársaságba. A de­legációt a Ferihegyi repülőté­ren Földvári Aladár, a SZOT elnöke búcsúztatta. Szerdán délelőtt Düsseldorf­ba érkezett a Szakszervezetek Országos Tanácsának küldött­sége, Gáspár Sándornak, az MSZMP KB PB tagjának, a SZOT főtitkárának vezetésével. A düsseldorfi repülőtéren a ma­gyar küldöttséget Gerd Muhr, a Német Szakszervezeti Szövet­ség (DGB) alelnöke és az el­nökség több tagja fogadta. A fogadásnál jelen volt Hambur­ger László bonni magyar nagy­követ is. A két szakszervezeti delegá­ció hivatalos tárgyalásaira pén­teken kerijj sor. Ezeken — a rendszeres magyar—nyugatné­met szakszervezeti találkozók keretében — a kétoldalú és a nemzetközi kapcsolatok tovább­fejlesztésének lehetőségeiről lesz szó. ..IE A !«• \ I jJ SítlÁ »InL a1 ik>«1uAua! <■ Unp«#i m nini Unllnn(tnlr i'.- ‘j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom