Dunántúli Napló, 1976. szeptember (33. évfolyam, 241-270. szám)
1976-09-01 / 241. szám
6 Dunántúlt napló 1976. szeptember 1., szerda Harkány felé az utolsó vonat elment lomás forgalma többszöröse a pécs—harkányi vasúténak. Persze voltak egyéb érvek is. De beszéljen erről Németh Sándor mozdonyvezető, aki a pálya jó ismerője. — Az utóbbi időben megsokszorozódott a síntörések száma. A harminckét kilométer hosszúságú vonal negyed része ívbe hajlik és emelkedőben van. Mindezt csak tetézi, hogy egymást érik a kanyarok. Keresztespusztától Harkányig megsüllyedt a vágány, vetődik a sín. Borsózik a hátam, mikor ezen a szakaszon hatodok: még a negyven kilométeres sebesség is sok ehhez a pályához. Mindezt Csók János ócsárdi vezető állomáskezelő is elismeri, csakhogy ő jobban kötődik ehhez a vonalhoz. — Azt mondta apám: fiam, a vasútra mindig szükség lesz, ez a gerinc. Itt nőttem föl, a kavicsok között, hát csodálkoznak rajta, hogy helytelennek tartom a vonal fölszámolását? A környéken lakóknak sem tetszik. Tudja, azért még ma is vannak kiskeresetű emberek, akik nehezebben fizetik meg az autóbuszjegy árát, mint a vasútit. És az sem mellékes, hogy 1981 után nem tudjuk, hogy mi is lesz az autóbuszokra adott havi négy szabad jeggyel. Lehet, hogy utána ezt a kedvezményt is elveszítjük! Csók János negyvenkét éve szolgálja a vasutct. Most már üres a pálya. Labda gurul a sínek közé. unokája utána ered .. . Nem feddi meg. Belép a főnöki szobába és tekintete végigsiklik a sarokban heverő villanymozdonyon ... Az álom már nem válhat valóra. A vasút felajánlotta, hogy megveheti az állomást — a többi őrházban lakó vasutas is hasonló levelet kapott — kedvezményes áron. Végleg marad. Mától pedig autóbusszal jár majd a harkányi állomásra . . . Oda szól a vezénylése. Dorkó István görcsönyi váltókezelőé pedig Mecsekaljára. — Nem vándorlók én sem. Megveszem az eddigi szolgálati lakást, szoba, konyha éléskamra. Elég az nekünk. Meg ide köt a szőlő is. Hétszáz négyszögöles, egyedül művelem, csak a kötözésben segít a feleségem. Hatan szolgáltunk Görcsönyben: a többiek Pécsre és Nagyharsányba készülnek. Elsején elbúcsúztatjuk — vagy inkább temetjük — a vasutat. Halászlét főzünk meg vesevelőt. Nem várunk hivatalos búcsúztatásra. A 6738-as számú vonat tegnap este tíz óra negyvenegy perckor qördült ki a pécsi állomásról. Alig negyvenen utaztak rajta, főként a délutános műszakból hazatérő munkások, vasutasok. Beremenden kiszállt az utolsó utas is, Németh Sándor harapott egy kis hazait és Villányon ót jött vissza Pécsre az üres szerelvénnyel a háta mögött ma hajnalra. A vonal mentén lévő állomásokon ma összepakolják a bútorokat, a hivatalos papírokat, holnap végig megy a „temetővonat" a pályán, aztán munkások érkeznek, fölszedik a síneket, elterítik a töltést. Salamon Gyula Az első vonatot mozsárdurrogás fogadta rak, hogy kiváló gyógyító erejének hírét az egész országba szétvitték, hátra volt szorítva a többi gyógyfürdők mellett, rossz vasúti összeköttetése miatt. Most, hogy a pécs—mihol- jáci vasút megnyílt, Harkány fürdő fejlődésének, látogatottságának egy új szakaszához jutott." A lap munkatársa beszámol arról is, hogy a legnagyobb hozzájárulást Pécs városa adta a vasút megépítéséhez: ötszázötvenezer koronát biztosított erre a célra. A négy szalonkocsiból, háKomótosan készült. Ehhez az úthoz valahogy semmiképp nem volt kedve. Sötétszürke formaruhát öltött, a világoskék inghez fekete nyakkendőt kötött. Magához vette az elemó- zsiás táskát, s ahogy a harmadik emeletről lefelé baktatott, még mindig azon morfondírozott, hogy miért ő vezeti az utolsó vonatot. Alig múlt este kilenc óra, mikor befordult a fűtőhöz mögé. A Skodával a szokott helyen állt meg. Az órájára pillantott: öt perc múlva kell jelentkeznie szolgálatra. — No, indulj, Németh Sándor — mondta magában. Ez a „temetés” a te feladatod. A szerelvény ott állt a mozdonyfordító előtti vágányon. Felkapaszkodott a vezetőállásba, ellenőrizte a műszereket, a levegőt, elvégezte a fékpróbát, aztán bejelentkezett a vezető váltóőrnek. A Piroskával tíz óra után tíz perccel gördült az állomásépület elé. Időközben megérkezett Tóth Mihály vonatvezető és Jandrók Józesf kalauz, a személyzet két másik tagja. A jegyvizsgáló huszonkét esztendeje teljesít szolgálatot a pécs—harkányi vonalon. — Ennyi idő már elegendő ahhoz, hogy megszokják az embert. Ha névről nem is, de arcról már szinte minden rendszeresen utazót ismerek. Naponta átlagosan két-három fordulót csináltam Pécs és Be- remend között. A kanyarokról, a vonal melletti fákról is tudom már, hogy melyik állomás következik, hol szállnak le. vagy föl a bejárók, a piacosok, a diákok. A kora reggeli és késő esti szerelvények amolyan családi vonatok voltak, mint ez az utolsó is . . . A korabeli krónikás a pécs— harkányi vasút megnyitásakor már arról számolt be, hogy az helyi érdekű vasútként üzemel majd. A Dunántúl című lap 1913. július 16-i száma eképp harangozza be a másnapi nagy eseményt: „Baranya-vármegye és Pécs város gazdasági életére nagy kihatással bíró esemény folyik le július 17-én, csütörtökön. Ezen a napon adMagányosan. Csók János ócsárdi állomáskezelő az elárvult sínek mellett rom másod- és öt harmadosztályú vagonból álló szerelvény reggel negyed tíz órakor gördült ki a pécsi állomásról. A krónikás így számol be a görcsönyi, a diósviszlói és a harkányi fogadtatásról: „A beszéd után hatalmas éljenzés harsant fel, a görcsönyi állomás mögött mozsarak durrog- tak, majd előlépett egy kislány, Kroner Katica és talpraesett beszéd keretében szép csokrot nyújtott át a miniszter képviselőjének. Diósviszlón a kivonult tűzoltóság bandája rázendített egy indulóra, a mozsárágyúk durrogtak, a tűzoltózászlót meghajtották a vonat előtt, a rengeteg nagyszámú A Bujdosó testvérek virággal köszöntik özv. Hetesi Mátyásnét, született Kroner Katicát közönség pedig viharos éljenzésben tört ki. A harkányi állomásról szakadó esőben a vállalkozók által odarendelt kocsikon vonult a több száz főből álló hivatalos és meghívott közönség a fürdő nagy tánctermébe, ahol dúsan terített és díszített asztalok várták a 'közönséget.” . . . Ki gondolta volna akkor, a nagy vasútépítési láz tetőfokán — abban az időszakban négy esztendő alatt épült az összes dél-baranyai mellékvonal —, hogy hatvanhárom évvel később végleg megszűnik a vonatközlekedés Pécs és Harkány között. A vonal felszámolásáról szóló határozat már a hatvanas évek végén megszületett, az akkor kialakított közlekedéspolitikai koncepció szellemében. Ám ezt igen vegyes érzéssel fogadta az utazó közönség és a vasutasok egyaránt. Levelek özöne indult el a maga útján a főhatóságokhoz, állami és pártszervekhez, hogy megváltoztassák a korábbi álláspontot. A pécs—harkányi vasút sorsát végül is az a népgazdasági szintű elemzés döntötte el, amely fehéren-feketén bebizonyította, hogy előnyösebb, ha közútra terelik a forgalmat. A személy- forgalom az elmúlt öt esztendőben több mint harminc százalékkal csökkent, a vonalon szállított árumennyiség is elhanyagolhatóan csekély, alig haladja meq évente a negyvenkétezer tonnát. Csak példaként említjük, hogy a pécsváradi álják át a pécs—dolnjimiholjáci vasútvonalat. Az első vonat, a meghívott vendégekkel csütörtökön reggel 9 órakor indul el a pécsi állomásról. A vasútvonalat a szegedi üzletvezetőség már benépesítette s a tisztviselők és alkalmazottak, a'kik augusztus 1-ig még a szegedi üzletvezetőséghez tartoznak, már készen várják a megnyitást.” A Dunántúl másnapi száma közel kétoldalas tudósításban számol be a vonal ünnepélyes átadásáról. „Különösen nagy fontosságú az új vasútvonal Baranyavár- megye országos hírű fürdőjére, Harkányra, amely dacára onDélszláv specialitás Baranyában Ólmozott késtokok A Mohácson megnyílt délszláv kiállítás kapcsán érdemes figyelmünket nemzetiségi kultúránkra irányítani: az évszázados együttélés integráló hatása ellenére is számtalan specifikumot őriztek meg napjainkig, gazdagítják országunk és megyénk koloritját. Egy olyan népművészeti értéket kívánok bemutatni, amely hazánkban csak a délsrlávok- nál található meg (észteknél, kelet-európai szlávoknál és a kaukázusi népeknél általános, illetve általános volt): a női kés, illetve az annak tárolására. hordására szolgáló — megyénk délszlávjainál ólmozott — késtok. E tárgyról a Dráva menti horvátoknól találós kérdés is hallható: Nuz stegno visi, u prelo mis- li? — Noz. (Negda so imale zene noza u pojasu svezanog i na tim je bila karika da se brid u korice ne usklizne.) Comb mellett lóg, lukba kívánkozik? ’— Kés. (Régen az asszonyoknak volt késük az övükre kötve, s azon volt egy korika, hogy a penge ne csúsz- szék bele a tokba.) (Tótújfalu, Somogy megye — Frankovics György gyűjtése, 1968.) Nézzük meg ezek után, milyenek is az ólmozott késtokok, melyekből több példányt őriz mind a pécsi Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztálya (Rákóczi út 15.), mind a mohácsi Kanizsay Dorottyo Múzeum (Szerb u. 2. — az állandó délszláv kiállítás a mohácsi Kossuth Filmszínház emeletén található.) Egyik legrégebbi (?), Mohácson gyűjtött tárgyunk 1831-ból való (Monori Magdolna rajzát közöljük). Napjainkban is kerülnek még elő ilyen késtokok, főleg a mohácsi Margitta-szigeten. ahol oz árvizeket átvészelt tanyák sok régi tárgyat őriznek — persze a keményfábói faragott két féltokot összetartó (tehát funkcionális!) ólmozott díszítés a használat során, vagy a hosz- szú hányódás alatt legtöbbször megsérült, hiányossá vált... Szinte teljesen ólom nélküli tárgyat sikerült szereznem az idén, múzeumunk tehetséges fiatal restaurátora, Takáts Árpád azonban tökéletes munkát végzett a kiegészítésnél — újjá varázsolta e fotón közölt, szintén múlt századi tárgyat! (Egyébként ez az egyetlen, melyben — ha nyele le is tört — megvan a penge is . . .) A népi kultúra végtelen változatosságát, évszázados, és messzi tájakhoz, népekhez kötődő hagyományait őrzik az itt bemutatott, ólmozott késtokok — a mindennapok életében már nincsen szerepük, de nép- művészeti értékük miatt megőrződnek, s mint láttuk, még a folklór-kincsekben is él emlékük. Mándoki László múzeumi osztályvezető KISTERMELŐK ÁLLATTARTÁSÁNAK FEJLESZTÉSE KAPOSVÁRON Mezőgazdasági Főiskola, Lovaspályán szeptember 4—5-én 10—18 óráig Az élőállatok és felszerelések kiállításán: A BÁBOLNAI ÁLLAMI GAZDASÁG, BALATONBEREKI ÁLLAMI GAZDASÁG, HERCEGHALMI KÍSÉRLETI GAZDASÁG, IPARSZERŰ SERTÉSTARTÓ TERMELŐSZÖVETKEZETEK KÖZÖS VÁLLALKOZÁSA, PHILAXIA OLTÓANYAG ÉS TÄPSZERTERMELÖ VÁLLALAT, BARANYA, SOMOGY, TOLNA, ZALA MEGYEI MÉSZÖV IS bemutatja termékeit 5-ÉN DÉLELŐTT 10 ÓRAKOR ÁLLATAUKCIÓ. A KIÁLLÍTÁSRA A 8-AS HELYI BUSZJÁRATTAL, GÉPKOCSIVAL A 66-OS ÚTON JUTHAT EL. MINDEN ÉRDEKLŐDŐT VÁRUNK! ESúcsű egy uasütuonaltal ||
