Dunántúli Napló, 1976. szeptember (33. évfolyam, 241-270. szám)

1976-09-06 / 246. szám

850 emberrel Munkáséletmód-kutatás Pécsett A Magyar Tudományos Aka­démia és a Dunántúli Tudo­mányos Intézet közötti koope­rációs megállapodás alapján három évvel ezelőtt nagysza­bású szociológiai felméréseket végeztek a dél-dunántúli régió­ban. A felmérések elméleti elő­készítésében 828 településről kértek adatokat, melyek a ter­melési profilról, a munkaerő helyzetről, az ipari, mezőgaz­dasági fejlesztés lehetőségei­ről, a közművesítésről adtak hú képet. Tulajdonképpen ez a régiós, valamint a pécsi agglo­merációs felmérés előzte meg azt a kutatást, melyet Hantó Ziuzsa, a DTI szociológusa és Kárpáty Zoltán, az MTA szo­ciológusa vezetésével. 30 kér- dezóbiztos bevonásával végez­nek jelenleg. Kutatásuk tár­gya a munkás életmód Pécsett és Pécs vonzáskörében. — Milyen előzetes munka alapján dolgozták ki kérdőívei­ket? — Igyekeztünk teljes képet nyerni majdani munkaterüle­tünkről, összeállítani egy prob­lémalistát — cigánykérdés, templomépités stb. Nagyon lé­nyeges, hogy a kérdező ismer­je a helyi problémákat Olyan összefoglalókat írtak munka­társaink, melyek oktatásügyi, egészségügyi, családtörténeti, néprajzi, helytörténeti, jogi­közigazgatási szempontok sze­rint vizsgálta a helységeket. — Eddig 850 interjú készült el. Megfelelnek-e eddigi ta­pasztalataik előzetes elképze­léseiknek? — Tulajdonképpen úgy kez­dődött a munkánk, hogy ki­dolgoztunk 10 munkástípust. Kérdőíveinkkel tízszer száz, te­hát ezer családot keresünk fel. A 3—5 órás interjúkat olyan nagyüzemi vagy bányász csa­ládoknál készítjük, ahöl leg­alább egy gyerek van. A típu­sok attól függően változnak, hogy városban vagy falun él. első, második vagy harmadik generációs munkás, ipari vagy mezőgazdasági dolgozó az il­lető családfő. Kérdéseinket úgy dolgoztuk ki, hogy érdekelve legyenek a kérdezettek a vá­laszadásban. Ezért a férjnek a munkájával és lakóhelyi prob­A cél: nyomon követni az életforma-változásokat lémákkal kapcsolatos kérdése­ket teszünk fel, a feleséget pe­dig a családi, fogyasztási prob­lémákról kérdezzük. A gyerek véleményét kortól függően vagy rajzokkal, vagy fogalmazások íratásával tudjuk meg. — Hogyan oszlik meg mun­kájuk a megye területén? — Pécsett, Meszesen, mint hagyományos bányász körzet­ben. Lvov-Kertvárosbon, ahol oz új lakótelepi környezet vál­toztató szerepe érdekel ben­nünket, a régi Kertvárosban és Kovácstelepen a családi házas életmód formáló hatását vizsgáljuk, valamint a faluról az utóbbi húsz évben beköltö­zött munkások életmód-válto­zásait vizsgáljuk. Sokat várunk a Zsolnay gyári körzetben és végül a Pécs belvárosában vég­zett munkánktól is. Tulajdon­képpen ez az öt városi altípus van, melyeket falusiakkal együtt dolgozunk ki. Választá­sunk Kozármislenyre esett, ahol 100 olyan családhoz láto­gatunk el, akik helyben váltak ipari munkásokká és 100 olyan családhoz, akik betelepültek a községbe. Hosszúhetény már 100—120 éve az ingázó bányá­szok falva is. Orfű—Abaliget körzetben az egészen apró falvakba megyünk el, és végül Pécsváradra, ahol számunkra is igen érdekesen alakult a he­lyi munkásság és az ipar sor­sa. Jelentős iparában főleg a társközségekből érkező munká­sok dolgoznak, a nagyközség­ből viszont tetemes számú munkás ingázik naponta Pécs­re. — Véleményük szerint mi­lyen haszonnal jár majd kuta­tómunkájuk? — Magyarországon az utób­bi 30 év alatti társadalmi vál­tozások közül a legjelentősebb volt az iparosodás, a munkások átrétegződésének folyamata. Mi tulajdonképpen ezt kísérel­jük meg nyomon követni a pé­csi vonzáskörön belül, oly mó­don, hogy az életforma variá­Hiánycikk-kínálat kiállítás A szekszárdi művelődési központban öt napig tartott i Tolno megyei ipari szövetkeze­tek legfontosabb és újabb ter­mékeinek idei kiállítása. A vasárnap zárult kiállításon a megye tizenhat ipari szövetke­zete mutatta be a bel- és kül­földre gyártott termékeit. Köz­tük a világszínvonalú bonyhá­di cipőket, szekszárdi sport- ruházati cikkeket, a dunaföld- váriak egészségügyi és mun­kavédelmi gumicikkeit, a dom­bóvári Unió szövetkezet auto­mata vezérlésű színes villany­reklámújságját, hétvégi fahá­zainak makettjét, a tamásiak zsöllyeszékét, levélszekrényeit, a simontornyai Simovill korszerű lámpatestjeit, a hőgyésziek frottírtörülközőit, a bátaszékiek húsipari védőkesztyűit láthat­tuk. A bemutató egyik célja volt, hogy felhívja a figyelmet olyan hiánycikkekre is. amelyekből ki­elégíthetnék a keresletet az ipari szövetkezetek. Szeleptűtől a csomagtartóig mindent megtalál a MERKUR pécsi autós szaküzletében! KRESZ-TARTOZÉKOK: biztonsági öv. elakadást jelző, visszapillantó tükör, izzókészlet, vontató kötél, tűzoltókészü­lék, sárvédő toldat. KÉNYELMI FELSZERELÉSEK: csomagtartó, lejtámla, gyermekülés, gumi- szőnyeg, üléshuzat, kormányvédő. ionizátor, sátorgarázs. AUTÓÁPOLÁSI CIKKEK NAGY VÁLASZTÉKA MERKUR AUTÓS SZAKÜZLET (használtautó-telep mellett) Nyitva : 8—16 óráig Szombaton : 8—13 óráig ciókat tetten érhessük. Ügy véljük, nincs külön munkás és paraszti életforma, csak oz egyes tényezők, pl. lakóhely alakítanak ki rétegéletmódo­kat. Feltétlenül várjuk mun­kánk eredményeként azt is. hogy sok olyan kérdés tisztá­zódjon, mennyire élnek munká­saink jogaikkal, milyen gátló tényezők vannak életükben. Hárságyi Margit Tolnában meg­kezdődött a szarvas­szerenád Megkezdődött o rengeteg agancsos „fejedelmeinek" ná­szát jelző szarvosbógés Tolna megye eredőségeiben. Mint minden esztendőben, ügy most is o sík vidéki Duna-ártér va­donjában hangzott fel először esténként és hajnalonként egy- egy párját kereső szarvasbiko „szerenádja”, nemcsak az er­dészek, vadászok, erdei mun­kások. hanem a környéken já­rók is hallhatták alkonyat kö­rül az erdő csendjét szinte fé­lelmetesen betöltő hangot al­kalomadtán. Egy patakról esik említés: T hét heg Pécsi kesztyűt viselt XIV. Lajos? Francia tímárok tanultak Pécsett? Ezt a nem mindennapi kér­dést teszi fel Gelencsér Mi­hály. a Pécsi Kesztyűgyár üze­mi lapjának legújabb számá­ban. éspedig annak a hímek a kapcsán. amely a francia Le Monde című lapban jelent meg. A párizsi lap egy érde­kes dokumentum előkerüléséről ad hírt a France Históriai Mú­zeum anyagából, s ennek a dokumentumnak magyar —pé­csi vonatkozásai vannak! Világhírű gyár a Bakony öléhen A herendi manufaktúra 1863-ban. Herend a porcelánimádók zarándokhelye Százötven éve kézzel formáznak és festenek A dollár-bolt állandóan zsú­folt. Itt türelmét veszti a leg­nyugodtabb angol házaspár is. s frar.ciákí olaszok, nyugatné­metek lökdösik egymást a pult előtt. Herendi váza. étkészlet, gazdag díszítésű áttört tál nél­kül senki sem akar távozni. He- rend. c Bakony ölén meghúzó­dó kis falu a porcelánt imádók zarándokhelyévé vált. Stingl Vince sem gondolta százötven évvel ezelőtt, hogy Herend ek­kora rangot vív ki magának a világ porcelángyárai között. Hi­szen a manufaktúrát alapító fazekasmester állandó pénz­zavarral küzdött, mert az áltola készített kőedények nem fedez­ték az üzembe ölt pénzt. To­vábbá az éveken át folytatott porcelán-kísérletek kudcrca, a hitelezők állandó zaklatása miatt végül is Stingl Vince kény­telen volt megválni a herendi üzemtől, amit végül is Fischer Mór vett meg tőle 1839-ben. Az első szárnypróbálgatáso­kat néhány éven belül a siker váltotta föl. s az 1842-ben ren­dezett Magyar Iparmű Kiállítá­son maga Kossuth Lajos is el­ismerően nyilatkozott a főúri asztalok igényeinek is megfele­lő herendi porcelónedényekröl. A másfél évszázaddal ezelőtti alapítás óta Herend neve fo­galommá vált a porcelán vilá­gában. Ma közel harmincöt or­szágba jutnak el a gyárból ki­kerülő étkészletek, vázák, kis­plasztikák. Horváth László mú­zeumigazgató orról tájékoztat, hogy a termékek kétharmada kerül külországokba. A legna­gyobb vevők az Egyesült Állo­mok. Kanada, o Német Szövet­ségi Köztársaság, Svájc, Olasz­ország, Ausztria és a Szovjet­unió. amely az egyedüli part­nerük a szocialista országok közül. Az ezerháromszáz főt foglal­koztató üzemben hét iparmű­vész tervezi az új formákat, az edényekre festendő mintákat. Míg a gyórolapitást kővető években csak herendiek, illetve bándiak dolgozlak ez üzem­ben. addig ma már Veszprém­ből. Ajkáról és Pópáról is ide járnak. A gyár maga gondos­kodik a szakembeir-uíámpótlős- ról. A községben működő szak­munkásképzőben • évente har­minc-negyven fiatal végez, okik porcelánfestők. korongosok, vagy gipsz formaltészilőként helyezkednek cl az üzemben. Az üzem területére lépve is érződik, hogy Herend nagy ün- neore készül- Az udvaron fel­újítják a parkol, újjáépítik a szökőkutat. Itt avatják majd föl. a közeljövőben tartandó ünnepségen. Stingl Vince és Fischer Mór mellszobrát. Han- zély Jenő herendi iparművész elkötéseit. A jubileummal egy- időben Budapesten, az Ipar- művészeti Múzeumban a gyár történetéi bemutató kiállítás nyílik. Ott lesznek azok a dip­lomák. amelyet a herendiek nyertek a londoni, a párizsi, a bécsi, a St. Louis- i világkiállítá­sokon. egyéb nemzetközi be­mutatókon. A barokk és sze­cessziós étkészletek, vázák so­kaságát állítják majd ki. ezek­nek nagy részét a gyári mú­zeum bocsátja rendelkezésre. Herenden több mint tizenöt­ezer féle és formájú edény, va­lamint dísztárgy előállítására képesek, ezekre ezer fajta min­tát vihetnek föl. Mindezt, a gyári forma- és mintatár teszi lehetővé. Azt is vállalják, ha netán egy értékes készlet va­lamelyik darabja eltörik, minta alapján ugyanazt a porcelán­tárgyat képesek ismét előállí­tani: mindehhez csak az szük­séges, hogy a vásárió ismerje a csésze, vagy tányér aljára égetett betű- és számjelzést. Lényeges ez már csak azért is. mert ma például a „Gödöllő" mintás — Erzsébet királynő rendelte annak idején gödöllői kastélyába ezt a készletet, in­nen kapta a nevét — tizenkét személyes étkészlet száznegy­venezer forintba kerül, de az 1890-ben mintázott óperzsa mintás készlet ára is eléri a százezer forintot. Magánszemé­lyek természetesen ritkán ren­delnek ilyen nagy értékű por­celán étkészleteket: azok ma már inkább a nagykövetségek ebédlőasztalaira kerülnek. A másfél évszázada alapított üzemben egyébként most is kézzel történik a formázás és a festés A megűjhodó üzem te­rületén nagy rekonstrukció fo­lyik. A tavasszal készült el az új nyersgyártó csarnok. s jövő esztendőben adják át a mun­kakörülményeket tovább javító üvegfalú festészetet, amely az itt dolgozó közel hétszáz lány­nak és festő asszonynek bizto­sít jobb munkakörülményeket. S. Gy. Az okirat szerint XIV. Lajos megbízásából a XVIII. század közepe táján három bőrös szakember — sajnos, csak ke­resztnevük ismert — Pierre. Leonard és Lionel érkezett Ma­gyarországra, hogy az itt ho­nos cserzési módot megtanul­ja. A helység neve ugyan is­meretlen. az okirat legalábbis nem említi, ám — következtet rá Gelencsér Mihály — biztos­ra vehető, hogy ez a helység Pécs volt! Egy patakról esik említés ugyanis, ahol a cserzővargák műhelyei állnak. Ez a patak: Thetheg. Nem nehéz ráismer­ni a Tettye patak nevére, mely mellett már egy évszázaddal a francia mesterek ideérkezése előtt is fejlett fehérttmárság volt Emléküket ma a Tímár ut­ca és a Felsőmalom utcá­ban álló timárház — a leen­dő legújabbkori történeti mú­zeum — őrzi. Nagyon érdekes lenne, ha tudnánk azoknak a nevét akik a francia mesterek tanítói vol­tak, de sajnos ezek neveit az okirat nem említi. Ennek elle­nére is nagy jelentőségű ez a felfedezés, mert korábbon az ipartörténészek — adatok hiá­nyában — a fehértímórsóg meghonosítását hazánkban és így Pécsett is. német és fran­cia mestereknek tulajdonítot­ták. Egy bizonyos, jegyzi meg vé­gül Gelencsér, hogy XIV. La­josnak volt pécsi bőrből —ter­mészetesen francia mesterek által készített — kesztyűje! Nem roppanhat össze! Szemmel tartják az öreg alagutat Tömedékelik az út alatti szakaszát Miközben új alogutak épül­nek a Pécs—Budapest vasút­vonal Mecseket átszelő szaka­szán. szemmel tartják a Godi- sa és Abaliget között kiiktatott régi vasúti alagutat is. amelyet most nem használnak semmire. Az alagút ugyan vastag kő­kockákkal van kibélelve. ám igencsak elöregedett, az idő vasfoga kikezdte, a folytonos forgclom. a szivárgó viz tönk­retette. faragott kövei itt-ott kipotyogtak, úgy, hogy veszé­lyes helyzet is előállhat. A Bányászati Aknamélyitő Vállalat mecseki körzete most. ott, ahol a közút átvezet az alagút felett. 40 méteres sza­kaszon tömedékeli. megerősíti az alagutat. Ez abból áll, hogy követ hordanak bele, éspedig annak a meddőnek az egy ré­szét. ami a Bükkösd és a Hét vehely között épülő új vasúti alagút lemélyítésekor kikerül. A kövek közé homokot és ke­vés cementet nyomnak, amely így, sovány habarcsként visel­kedve. megköt és erősen tart elejét véve annak, hogy az alagút a felette áthaladó for­galom következtében netán megroppanjon. Az aknamélyí­tők a munkálatokkal előrelát­hatóan egy hónap múlva vé­geznek. nettől □

Next

/
Oldalképek
Tartalom