Dunántúli Napló, 1976. szeptember (33. évfolyam, 241-270. szám)

1976-09-04 / 244. szám

© Dunántúlt Tlgplö 1976. szeptember 4., szombat Gyűjtőmunkám gyakran szólít Szekcsőre még akkor is, ha a gyűjtési útmutató szerinti feladatnak már ele­get tettem. Nagyon igaz Or- tutay-szavak, hogy egy nép­rajzos nem elégedhet meg szűkebb környezetének ala­pos megismerésével, mert ha az idegen népcsoportok éle­téből semmit sem tud, vajon mi érdekli a néprajz nem­zetközi világából? Mert a más megyéknek néprajzilag sok azonosságot mutató, pe­dig csak hasonló életű et­nikai csoportjainak képvise­lői — lévén, hogy Magyar- országon élnek — mára ro­konaink, így a magyarság­nak szerves része lettek. A Szegedről induló kutatónak igen érdekes benyomásai le­hetnek, bármelyik nagyváros felé venné is útját. A bajai út vezet legújabb kutatópon­tom felé Szekcsőnek, ahol előttem már nevesebb kuta­tók is jártak. Talán ennek késői, de sokat pótló ered­ménye a nemrégiben meg­jelent monográfia, amely Be- zerédi Győző tollából látott ugyan napvilágot, de jeles tudósok lektorálhatták, mint And rásfalvi Bertalan, kinek egyetemista csoportja a túl­oldalon levő Szigeten gyűj­tött érdemesen. A monográ­fiát olvasva igen sok hason­lóságot látok a Sziget, mai nevén Dunafalva és a Sze­ged környéki falvak kialaku­lásában. Azonban míg a Szi­get elsősorban nagyarányú külterjes állattartásának kö­szönhette faluvá fejlődését, addig a Szegedről kirajzott homoki tanyákból éppen a gyümölcskultúra felvirágzása teremtett igen erős, gazdag falvakat. Közülük Domaszék, Zákányszék, Szatymaz és Bordány mára önálló telepü­lés, mélyek mindegyike Mó- rahalommal együtt 1945 előtt még külterületi kapi­tányságok voltak. Valameny- nyi egykori alsó- vagy felső kapitánysághoz a tanyák egész sora tartozott mint szórvány- vagy sorostelepü­lés. Viszont a Tápairét na­gyon sok hasonlóságot mu­tat amely a múlt század de­rekán még legelő, s csak az 1870-es években kezdődött meg a rétfeltörés. Kezdet­ben istállók, majd szállások, tanyák épülnek itt, s az 1950-es évek végére annyi tanya állott, hogy pl. a le­gendáshírű Lebőn és a Ma­rosszélen falvak voltak kiala­kulóban. Ma a Tápairéten összesen hat tanyában lak­nak, mind elvitte a többit a tsz-vilóg, lakóik falusi, váro­si emberek lettek. Ezzel szemben Szeged környékén a tanyák száma nem csökkent, hiszen a nagy tételű gyü­mölcstermesztésük, piaci fel­hozataluk hiánya komoly népgazdasági gondot jelen­tene. Baja felé haladva az­tán egyre ritkulnak a tanyák, sőt átlépve a mi megyeha­tárunkat, egyszer csak eltűn­nek. A Dunántúlon igen rit­kán fehérük tanya az útról nézve, azok is inkább máig megmaradt birtokos kúriákból átmentett cselédszállások le­hettek a tsz-viilágig. Bara­nyába érve szaporodnak is­mét a kis présházak, de az igazi értelemben vett tanya már erről a tájról is hiány­zik. Pedig a szegedihez ha­sonlóan itt is megvannak a gyümölcstermesztéshez való jobb adottságok, a jövedel­mező gyümölcs- és szőlőtáb­lák, ám az erre lakók nem ehhez építették régebben se a tanyáikat. Annál inkább használták a jószágtartásra és a földművelés idejére. Ami a tápai gazdák tanya­építési hagyományaival azo­nos mégis, hogy az itt élők is a falutól távolabb eső földjükre építették kisebb- nagyobb tanyaegyüttesüket, melyekben a család fiata- labbjai — rendesen az új­házasok — télen-nyáron kint laktak, ott indultak neki az. életnek. Az is közös vonás a két vidék tanyahasznáila- tában, hogy a tehetősebbek tanyásbérest tartottak, aki a hozzátartozó földet család­jával együtt művelte. A gaz­da a tanyába csak pallér- kodni járt ki, olykor konven­ciósokat is küldött, ha a munka sürgetett. Minden székeséi tanyához tartozott egy belterületi lakóház is, sőt fordítva is majdnem úgy igaz, miszerint valamennyi gazdának, akinek távolabb vollt a tanyától a háza, oda olyan tanyát épített, ahova olykor hetekre is kiköltözhe­tett az egész család. Szék­esén kizárólag istállót nem építettek, s ami ennél is ér­dekesebb, errefelé a tanya­építést is kalákában, rokoni segítséggel is építették. A tanyákat a régi szekcsőiek nem kerítették, ami a Szeged környékieken elképzelhetet­len. A homoki tanyák egyné- melyikén 3—4 hold semlyék, melléje zőccségös, másik felől karám is kerítve van ma is. A tanyai életre Hermann Jó­zsef bácsi találóan jegyez­te meg, hogy épp olyan élet volt ott mint itthon, csak a bolt­ba kellett hosszúbbat nyar­galni. Ök disznótartásra ren­dezkedtek be akkoriban, ab­ból „pézőltünk”. A tanya körül kevés szőlőt termeltek a szekcsőiek, de annál töb­bet a Várhegyen és más, a faluhoz közelebb eső alkal­mas földön, ahol ma is cso­dálatos szőlőtáblák incsel­kednek a hegymászáshoz nem szokott alföldi magam­fajtával. A mai Szekcső ha­tárában mindössze egy ta­nya van, azt is a halastóőr lakja. A tanyai életnek erre­felé is olkonyodik. Helyükön Szeged határában az olaj­kutak magasodnak, Szék­esén meg búza terem. Más­felé meg hétvégi házakat alakítanak ki belőlük, ahol nyárson sül a szalonna, melyre még ősi módon jól­esik az ásottkút jóitalú vize. Ifj. Lele József Kulcsmizéria „Ügy jön el, mint a tolvaj éjjel” Tanulatlany hiszékeny embereket hálóznak be Feleségem elhagyta a kulcs­csomóját. Meghökkentő! Nem az, hogy a családunkban egy kulcscsomó elveszett, mert ez gyakorta megtörténik. Mit el nem hagyok én! A következőket bárki, bármi­lyen emlékünnepélyemkor ajándékozhatja nekem: kesz­tyű, esernyő, töltőtoll. Az asszony még soha sem­mit nem hagyott el. Sőt. Ö se­gít megtalálni, vagy legalábbis rekonstruálni az eseményeket. Az így bonyolódik le: — Nem látom az esernyő­det?! Hideg rémület fut át raj­tam, mert én sem látom, sőt az a meggyőződés ver gyöke­ret bennem, hogy soha ebben az életben nem fogom látni már. Ez egyébként rá van ír­va az arcomra. — Nézzük meg, hol voltál?! Rájött, hogy az arcomon tük­röződő fenséges bárgyúság egybeesik az esernyő elveszté­se fölötti fájdalommal. Ezután lépésről-lépésre ellenőrizzük azt a 10—15 helyet, amit ha­zafelémenő utamon végigjár­tam és így napvilágra kerül az a két hely, amikor még megvolt és amikor már nem. Legutóbb is véletlenül felfe­deztem, hogy hol lehetett az esernyőm és amikor visszaro­hantam, a következőket jelen­tették ki: — Volt itt eg/ pacák, aki a hóna alá vágott egy esernyőt. Nem az övé volt? Töprengeni sem kell rajta, az esernyő, amit a hóna alá vágott, az félórával előbb még közeli hozzátartozóm volt. Szóval elvesztek a feleségem kulcsai. Végre, életemben elő­ször megérhettem, hogy én kérdezhettem: — Hol voltál? — Gondold végig! Nagy csomó volt, temérdek kulccsal, wertheim, szekrény, postaláda, otthoni és irodai kulcsok, kapu, lakás stb. kulcs. Képzeljenek el egy embert, akinek ahol dolga van, min­denütt van egy kulcsa. Mindez elveszett! Most kezdődött a vad roha­nás. Hivatal, virágüzlet, rövid­árubolt, mit soroljak, kb. 15 hely. Mindezt becsületesen végig­jártam, őszinte részvétet kelt­ve, bár ebből kulcs még nem származott. Ebédelek a Fegyveres Erők Klubjában vagy egy hét múlva. Egy aranyos pincérfiú odajön és azt mondja: — Nem ön vesztett el egy kulcscsomót? — Én! — mondom és eszem­be se jut, hogy életemben elő­ször nem én vagyok a bűnös. A kis legényke arca földe­rült, elrohant és hoz egy te­kintélyes méretű kulcscsomót. Mi ez, ha nem csoda? Egy hete jártunk ott, napon­ta megfordul kétszáz ember és akkor a kis legény tőlem kér­di, hogy nem az enyém-e az elveszett kulcscsomó. Magamra vállaltam, zsebre- tettem és akkor átfutott rajtam a rémület! Valóban a mi kul­csunk-e? Tetszett már látni, hogy min­den kulcscsomó egyforma? Egész hazáig kínlódtam. Szerencsére a kislegény jó megfigyelő volt. — A világ vége helyett mi jöttünk el, nénikém. Megle­pődött, hogy most meglátogat­tuk? Ha jól emlékszem, 1969- ben beszélgettünk utoljára, ak­kor mondta: meglátja, rövide­sen eljön a világ vége, vagy ahogy maguk nevezik, az Ar- magedon. Még azt is mondta, hogy 1975-ben lesz ez a nap. Emlékezzen rá, abban marad­tunk, hogy ha mégsem lesz vi­lágvége, akkor meglátogatom... Egy mohácsi kis családi ház verandáján beszélgetünk hár­masban. Kísérőm szavaira a házigazda idős asszony arca elvörösödik, aztán tiltakozni kezd: — Mondták, mondtuk igen, hogy 1975-re várható a világ vége, de pontosan azért nin­csen meghatározva az eljöve­tel éve... — Vagy rossz volt a számí­tás — szól közbe kísérőm. — Tehát most is állítja, hogy kö­zeleg az utolsó nap? — Állítjuk és biztosan tud­juk. Benne van Jehova tanítá­saiban az pedig szentírás... Az idős asszony a Jehova ta­núi inevű tiltott szekta tagjai közé tartozik. Hosszas fejtege­tésbe kezd a tan igazát bi­zonygatva, bár mint mondja: „Tisztában vagyok azzal, hogy nem tudom magukat meggyőz­ni, de maguk sem ingatnak meg engem Jehova követésé­ben." — Megtartják a gyűléseket rendszeresen? — igen, összejövünk. — A környéken is? — Azt nem tudom, mert azok nem tartoznak hozzánk, önálló kerületek. Egyedülálló, idős asszony, mit hisz, mit nem — kinek mi köze hozzá —, lehetne így is vélekedni az egész ügyről. Ami­kor számos valláshoz, feleke- zethez tartozó hivő szabadon gyakorolhatja és gyakorolja is vallását az országban, akkor miért illegális és tiltott szekta a Jehova tanúi? e A rendőrségen feljelentést tesznek elém. „Családi életem az utóbbi időben megromlott, pedig nincs káros szenvedélyem, nem iszom, a fizetésem hazaadom . . . Nem tudtam mire vélni feleségem nemtörődöm viselkedését, a ve­lem szembeni, mondhatnám ellenséges magatartását. Két fiatalkorú gyermekünk van, ne­velésük nyugodt családi kör­nyezetet feltételezne, de sajnos erről szó sincs. Már válófélben vagyunk . . Személyes találkozást kértem a feljelentőtől. Néhány géppel írt brosúrát is hozott magával. „Napiszövegek, — 1976. már­cius" — olvasom az első la­pon. Fölötte az évi jelmondat: „Mivel ezeket várjátok, tegye­tek meg minden tőletek telhe­tőt, hogy végül szeplőtelennek és hibátlannak találjon benne­teket békességben." Aztán a brosúra — a hónap minden napjára megjelölve — közli az elimádkozandó szöveget, körül­belül 30—30 sorokat. — Otthon találtam ezeket — mondja a férfi —, elhoztam bizonyságul, hogy feleségemet beszervezték ebbe a szektába. Megtörtént, hogy hazamenve szektatagokat találtam a la­kásban. Hoztak bibliát, még magnót is, arról hallgatták Je­hova tanait. Elmondja, hogy próbálkoztak az ő beszervezésével is. — Ha otthon bármit mon­dok, az én szavam semmis fe­leségem előtt. Csak amit a hittestvérek mondanak, az a minden. Egyszerű, tanulatlan asszony az én feleségem, de jól megvoltunk. Most, hogy be­szervezték, elhódították, már csak a szektának él. Megy az összejövetelre vasárnap, de sok­szor hétköznap is. Ott fűtik egymás agyát és olvassák eze­ket a házilag sokszorosított fü­zeteket .. . Dőlnek belőle az elkesere­dett mondatok a családját fél­tő ember szomorúságával. — Lát valami kiutat ebből a helyzetből? — kérdem. — Feleségem megmondta, hogy ő kitart a szekta mellett és nem érdekli a családja sem ... Mi már itt tartunk. Azért tettem a feljelentést, hogy mások okuljanak belőle, ne engedjék a Jehova tanúi szekta tagjait lakásukba. Mert járnak házról házra, agitálnak. Aztán ha bárkinél hajlandósá­got látnak, igyekeznek maguk­hoz kötni és nem engedik ki a szorításukból. Nincsenek te­kintettel se az egyénre, se a családra ... Csak az ő tanítá­saik az egyedül fontosak. o „Nincsenek tekintettel se egyénre, se családra ... Csak az ő tanításaik az egyedül fon­tosak" — mondta a feljelen­tést tett férfi. Nos, nézzünk egyet azokból a tanításokból. Előttem géppel írt és sokszo­rosított füzetecske. Címe: „Le­vél olyan emberektől, akik ag­gódnak érted.” Egyik fejezete a békéről szól. A békéről, amelynek fenntartásáért az em­beriség jobbik fele küzd, és megállapodásokban fejti ki a tennivalókat hivő és nem hivő egyaránt. Jehova tanúi saját­ságoson értelmezik az emberi­ségnek ezeket az erőfeszítéseit. Idézek a brosúrából: „Ne en­gedd magad azonban félreve­zetni attól a gondolattól, hogy az embereknek azok a törek­vései, hogy bizonyos mértékben megvalósítsák a békét és biz­tonságot annak a jele, hogy nekik sikerülni fog a világhely­zet megszilárdítása . .. Mert Je­hova azt mondja: »Ti maga­tok egészen jól tudjátok, hogy Jehova napja pontosan úgy jön el, mint a tolvaj éjjel. Mert amikor ezt mondják, hogy Bé­ke és Biztonság! — akkor lepi meg őket a hirtelen pusztu­lás .. Mi ez, ha nem az emberek legszentebb vágyának, küzdel­mének, a béke megszilárdítá­sáért folyó harcának lebecsü­lése — hirtelen pusztulással ijesztgetve azokat, akik számá­ra legnagyobb érték a béke és biztonság. A tanítás lényege röviden; ne harcolj a békéért, úgyis meglep a hirtelen pusz­tulás. Tanulatlan, hiszékeny embereket hálóznak be az iz­gatás bűntettét is kimerítő ta­naikkal. o Fellebbezés folytán került T. József tartalékos honvéd bűn­ügye a Legfelsőbb Bírósághoz. A vádlott 1975. július 8-án egy­hónapos tartalékos katonai szolgálat teljesítésére behívó- parancsot kapott. Megjelent, de közölte, hogy ő, mint a Jehova tanúi szekta tagja, nem haj­landó katonai szolgálatot tel­jesíteni. Az ítélet: egyévi sza­badságvesztés és egy évre a közügyektől eltiltás. Az elsőfo­kú bíróság döntését a Legfel­sőbb Bíróság jóváhagyta. T. Józsefre és jehovistókra tehát nem számíthatunk hazánk vé­delmében, mert a szekta a tör­vényben előírt kötelesség meg­szegésére kötelezi tagjait! A családi kötelék megbon­tása, békéért folyó erőfeszíté­sek lebecsülése, félelemkeltés és buzdítás a törvénymegsze­gésre — íme a Jehova tanúinak az ájtatosság és a hit leple mögül kivilágiló arculata. Számos embert behálóznak, megtévesztenek. És vannak, akik már csak későn döbbennek rá, hogy hova is szervezték be az imára kulcsolt kézzel lakásukba csak „néhány szóra" bebocsá­tást kérő agitátorok. Garay Ferenc Több milliós támogatás A pályakezdő ifjúfliankások művelődésére Az Állami Ifjúsági Bizottság az 1976/77-es kulturális évad­ban ismét több millió forintot fordít a keresettel nem rendel­kező fiatalok és a pályakezdő ifjúmunkások művelődésének segítésére. Az anyagi támoga­tás nagy részét — a korábbi évekhez hasonlóan — a hang­verseny-, a színház- és a TIT szabadegyetemi bérletek meg­váltásához biztosítják. 3500 baranyai fiatal válthat bérletet 60 forintos kedvez­ménnyel a Pécsi Nemzeti Szín­ház előadásaira és az Orszá­gos Filharmónia pécsi hang­versenyeire. 500 — egyenként 5—5 darab 10 forint értékű, ez év december 31-ig beváltható pénzhelyettesítő utalványt tar­talmazó tömböt kaphatnak azok a fiatalok, akik bérletet nem vásárolnak, hanem csak néhány előadást néznének meg a színházban. Januártól újabb hasonló utalványokat bocsáta­nak ki. E tömbök borítólapja ifjúsági könyvsorsjegy, amely ifjúsági könyvsorsjátékon vesz részt. A TIT szabadegyetemi bérle­teinek kedvezményes megváltá­sához 200 utalványt biztosít ba­ranyai fiataloknak az Állami Ifjúsági Bizottság. Az utalvá­nyok 50 forint megtakarítást je­lentenek tulajdonosaiknak. Ta­valy az effajta kedvezményt csak a siklósi fiatalok igényel­ték filmesztétikai előadássoro­zatukhoz. Remélhetőleg, növek­szik ez évben a TIT-utalványok népszerűsége is. Először ad ki az Állami If­júsági Bizottság ifjúsági könyv- utalványt ez év őszére, elsősor­ban a pályakezdő ifjúmunkás fiatalok részére a könyvesbol­tokban, valamint az üzemi könyvterjesztőknél, a Fiatalok Könyvtára sorozatban megjele­nő könyvek vásárlásához. Az utalványtömbök egyenként 5— 5 tízforintos utalványt tartal­maznak. E tömbökből 500 da­rab jut Baranya megyébe. Bo­rítólapjuk szintén ifjúsági könyvsorsjegyként szolgál. Az első sorsolásra 1976 decembe­rének végén kerül sor. A Fia­talok Könyvtárában 1976-ban többek között Gorkij Anyája, Balzac Goriot apója, Zola Germinálja és Darvas József A törökverő c. műve jelenik meg. A kedvezményeket az ifjúsági klubokon és a KlSZ-szerveze- teken keresztül osztják szét a Baranya megyei Tanács és a KISZ Baranya megyei Bizott­sága munkatársai. —ghj— Szöllősy Kálmán Kistermelők, FIGYELEM! A GABONAIPAR mérsékelt áron új SERTÉSTÁPSORT hoz forgalomba, a háztáji és kisegítő gazdaságok takarmány­ellátásának javítására. Javasolt felhasználás: HÁZTÁJI KOCATÁP: vemhes és szoptatós kocák részére. Kiskereskedelmi ár: 431,— Ft/q HÁZTÁJI MALACTÁP: szopós kortól 25 kg-os súlyhatárig. Kiskereskedelmi ár: 516,— Ft/q HÁZTÁJI SULDÖTÁP: 25—50 kg súlyú sertések részére. Kiskereskedelmi ár: 419,— Ft/q HÁZTÁJI HiZÓTÁP: 50 kg súlytól a hizlalás végéig. Kiskereskedelmi ár: 389,— Ft/q BESZEREZHETŐK: A VÁLLALATI ÉS SZÖVETKEZETI TAKAR- MÁNYÉRTÉKESITŐ HELYEKEN.

Next

/
Oldalképek
Tartalom