Dunántúli Napló, 1976. szeptember (33. évfolyam, 241-270. szám)

1976-09-30 / 270. szám

6 Dunántúlt napló 1976. szeptember 30., csütörtök w Áldatlan helyzet II szerkesztőség postájából Azonnal segítettek Autóval mentem ki a határba dolgozni. Úgy kezdtem munká­hoz, hogy bezártam a kocsit. Amikor haza akartam indulni, a csomagtartóba beraktam né­hány holmit és becsuktam. Ab­ban a pillanatbcn, amikor le­csuktam a tetejét, rájöttem, hogy a kulcsaim is bennmarad­tak. Azonnal rántottam is visz- sza a tetőt, de hiába, a zár tö­kéletesen illeszkedett. Egyik kul­csomat mindig a kesztyűtar-, tóban tartom. Most is ott volt. A másik pedig hátul bezárva. Akárhogy töprengtem, csak két lehetőségem volt. Vagy a cso­magtartót feszítem fel, vagy a kis ablakot töröm be, hogy a kesztyűtartóból a kulcsot kive­gyem. Persze, semmilyen szer­számom nem volt, ezért előbb a faluba kellett volna bemen­nem. El is indultam, de ekkor már szakadt az eső. Gondol­tam, jó lenne egy kocsit leállí­tani, hátha tudnak segíteni. Ek­kor feltűnt egy rendőrségi, kék­fehér autó és én stoppoltam. Egy percig sem gondolkoztak, hogy beletartozik-e a „profil­jukba” a dolog. Már repültünk is visszafelé. A szakadó esőben hosszú ideig dolgoztak, míg végre meghallottuk azt a katta­nást, ami a munka sikerét je­lentette. Ezúton szeretnék érte köszönetét mondani. P. R. Az ottlakók többszöri panasza ellenére továbbra is áldatlan hely­zet uralkodik Pécsett, a Somogyi Béla utcában. A nagyforgalmú út szélén járhatatlanok a járdák, így a gyalogosok az úttestre szorulnak, ahol igen csak megnőtt a forgalom az új buszpálya­udvar üzembehelyezése óta. Rontja még a helyzetet, hogy itt van a távolsági buszok megállója is. „Pécsi Étterem” Szlivenben A vendégek nagy része nem ismeri városunkat Jogi tanácsadó I T. G.-né jelenleg szülési szabadságát tölti. A határo­zott időre létesített munka- viszonya a közeli napokban megszűnik. Kérdése: meg- kaphatja-e a gyermekgondo­zási segélyt? Igen! A dolgozó nőt a szü­lési szabadság lejártát köve­tően a gyermek három éves korának betöltéséig gyermek- gondozási segély illeti meg, ha: a) a szülést közvetlenül meg­előző másfél éven belül össze­sen 12 hónapig munkaviszony­ban állt és b) legalább napi 6 órai mun­kaidővel dolgozott, továbbá c) a gyermek gondozása cél­jából fizetésnélküli szabadsá­got vesz igénybe. Az a)—b) pontokban foglalt feltételek fennállása esetén az anya a gyermekgondozási se­gélyre akkor is jogosult, ha a próbaidővel, vagy határozott időre létesített munkaviszonya a szülési szabadság ideje alatt megszűnik. A most ismertetett rendelke­zés lehetővé teszi, hogy azok a nők is részesüljenek gyermek- gondozási segélyben, akiknek a munkaviszonya megszűnt, te­hát gyermekgondozás címén fi­zetésnélküli szabadságon sem lehetnek. I A. N. olvasónk kérdezi, hogy jelenleg is érvényes-e az a rendelkezés, hogy a termelőszövetkezeti tag ré­szére 1967 előtti időből csak teljes éveket lehet figyelem­be venni? Elfelejtett kultúrház? A bányásznapra való tekin­tettel az Erzsébet-telepi klub­ban is családi estet szerveztünk szeptember 5-én. E rendezvény egyébként a munkatervünkben is szerepelt, mely szerint a ze­nekart központilag fogják biz­tosítani. Ennek biztos tudatá­ban vártuk a zenekart, melyet — mintha sohasem ígérték vol­na — nem kaptuk meg az ille­tékesektől. Válaszuk annyi volt, hogy ne is várjuk, nem lesz be­lőle semmi .. . Nekünk az a véleményünk, ha ezen a kis telepen még a bányásznapon is meghiúsítják a rendezvényt, akkor miért tart­juk fenn a kultúrházat, és miért a 70 fős klubtagságot, mely ezek szerint — úgy látszik — csak arra kell, hogy a tagdíjat befizessék. Berta József vájár, a klubház-vezetője Először 1970-ben jártam Szli- ven testvérvárosunkban és most augusztusban újra. A város centrumát csak az első utam szép, tizenhatemeletes szállodájáról ismertem fel. A központból eltűntek a régi kúp­cserepes házak és a szálló kö­rül modern épületeket talál­tam. Csak a műemlék templo­mára emlékezve tudtam, hogy a centrumban járok. Itt, az új részben találjuk a modern „Pécsi Éttermet”. Az étterem belsejét faburkolat borítja, jó a világítása és kitűnő zenekar­ral rendelkezik. Ott létem alatt felvetődött bennem, hogy miért nincs az étterem városunk fény­képeivel ellátva. Az itt megfor­duló vendégek nagy része nem ismeri városunkat. Ezért jó len­ne, ha Pécsről, iparáról stb. képek tájékoztatnák a betérő­ket. Ugyanakkor a testvérváro­sunk nevezetességeiről készült fotókat pediq a pécsi Szliven áruházban helyezhetnénk el. Bízom abban, hogy az ille­tékesek megvalósítják javasla­taimat. Tegzes Béla H bátyám Haton ««itt az iskolába Életem fordulópontját jelenthetné a segítség Nem! A 17/1975. (VI. 14.) MT sz. rendelet 125. §-a ér­telmében a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetnél 1967. január 1-e előtt fennállott tagság alapján szerzett szolgálati idő­nek számít a) az első belépés teljes naptári éve, b) minden további teljes naptári év, ha a tagság egész éven át fennállott, és a tag közös munkával legalább 120, nő 80 munkaegységet teljesí­tett, c) a naptári évből annyiszor harminc nap, ahányszor a tag közös munkával tíz, nő hét munkaegységet teljesített, ha a tagság egész éven át fennál­lott, d) a tagsági időnek annyi­szor harminc napja, ahányszor a tag a közös munkával tíz, nő hét munkaegységet teljesí­tett, de legfeljebb a tagsági idő naptári tartalma, ha a tag­ság az egész naptári éven ót nem állott fenn. A fentiek alapján lehetőség van arra, hogy 1967 előtti évek­ből is figyelembe vegyenek nyugdíjnál szolgálati időként töredékidőket, az új szabályo­zás szerint hónapokat is (30— 30 napokat). Azonossá vált az idő beszámítás az 1967 utáni időre vonatkozó szabályokkal. Dr. Temesvári Tibor, az SZMT osztályvezetőjének leveléből idézünk. „A napokban egy 20 éves fiatal­ember keresett fel a hivatalomban. A neve: Füredi Zoltán hetvehelyi lakos. Az édesapja hozta fel hoz­zám a mindkét lábával béna fiút. Volt már részem hasonló félfogadás­ban, de ilyenben még soha. Külö­nös mód, nem a testi fogyatékossá­ga, hanem az ezzel szögesen el­lentmondó magabiztossága, önérze­tessége volt a megrendítöbb. Jövetele célját röviden így foglal­nám össze. Kérte, hogy segítsük hozzá egy használt „Barkas" va£jy más típusú alacsonyplatós gépkocsi vásárlásához, amelyet megfelelő át­alakítás után önállóan vezethetne. A gépkocsit Pécs, vagy a megye valamelyik vállalatától részletre sze­retné megvásárolni. E célra már 12 000 forint félretett pénze is van az OTP-nél. Külön telkemre kötötte, hogy e kérését helyzetének tárgyi­lagos felmérésére, megértésére ala­pozta. Bár nem kért meg rá, mégis úgy vélem, hogy egy róla készített riport nyomán bizonyára jelentkez­ne olyan vállalat vagy intézmény, amely segítségére sietne . . ." — Miért éppen a 'nagytestű és nehézkes „Barkas”-hoz ra­gaszkodik a fiatalember, ami­kor annyi más „rokkantjármű” is megfelelne a célnak? Első­sorban ezért kerestük fel Fü­redi Zoltánt, hogy rábeszéljük a már oly régóta bevált, s emellett könnyebben is besze­rezhető alkalmatosságra. — Sajnos, nekem nem vál­na be — mondta. — Amíg az általánosba jártam, a bátyám háton vitt el az iskolába, ahon­nan a kis osztálytársaim hoz­tak haza. Ma is jó szívvel őr­zött, kedélyes, játékos utazga­tások voltak ezek, hiszen min­denki kényeztetett, mindenki csak az én kedvemet kereste. Akkor, gyerekfejjel méq azt hittem, hogy ez mindig így lesz... E hitében az általános isko­la elvégzése után csalatkozott, amikor felvételét kérte a( pécsi Nagy Lajos Gimnáziumba. — Amilyen természetesnek tar­tottam, hogy apám csak jó hír­rel jöhet haza Pécsről, leg­alább annyira megdöbbentett, amikor a kérdéseimre kitérő válaszokat kaptam. És amire azelőtt sohase volt példa, tit­kon kihallgattam, amikor anyámmal közölte a lesújtó hírt: — Nem vettek fel! Azt Az olvasó véleménye A Volán Vállalat közleménye ürügyén Meglepetéssel olvastuk a 12. sz. Volán Vállalat közleményét a vásártéri megálló megszünte­téséről. Ez az intézkedés a szennyvíztelep, a PIK dolgozói, valamint a környék lakói szá­mára azt jelenti, hogy mintegy 20—25 perces gyaloglással tu­dunk majd eljutni az új végál­lomáshoz, vagy a Bogár utcai megállóhoz. De hátrányosan érinti a lakótelep és a régi Kertváros lakóinak jó részét is, akik szintén messze vannak mindkét megállótól. A 39/a-s járat, mely továbbra is érinti a régi végállomást, egyrészt na­gyon ritkán közlekedik, más­részt az útvonala sem felel meg mindenkinek. Ez a környék ed­dig is nagyon mostoha volt közlekedés szempontjából, de ezzel az intézkedéssel sikerült még jobban elrontani. Javasoljuk, hogy minden má­sodik járatot a vásártérről in­dítsanak, vagy a 39-es útvona­lát úgy változtassák meg, hogy érintse a régi végállomást. Ezenkívül — mivel a Megyeri út nagyon forgalmas, s mivel buszjárat nincs — sokan kény­telenek gyalog is erre járni, hogy lakásukat vagy munkahe­lyüket megközelítsék. Sajnos, járda nincs,, így a gyalogosok az úttestre szorulnak, ami ilyen forgalom mellett balesetveszé­lyes. Ezt bizonyítja az is, hogy ezen az úton már több súlyos baleset történt. Kérjük az ille­tékeseket, hogy legalább az út egyik oldalára építsenek járdát a biztonságos közlekedés vé­gett. Az itt lakó és három műszak­ban dolgozó nők biztonsága érdekében szót érdemel az is, hogy munkájukból a késő esti órákban hazatérve gyakorta volt részük kellemetlenségek­ben. Ez többek között annak is tulajdonítható, hogy nem megfelelő a Megyeri úti köz- világítás. Ebben is kérnénk az illetékesek segítségét. Petkó Gyuláné és 83 aláírás ILLETÉKES VÁLASZA „Közlekedésigondok Pécsett” Köszönjük a Napló segítsé­gét dinamikusan fejlődő váro­sunk valóban meglévő közle­kedési hibáinak feltárásában. Nyílt, demokratikus közlekedés- politikára törekszünk, a részt­vevők segítőkész bírálata gyor­síthatja egyes nem kellő súly- lyal kezel; problémák megol­dását. A cikkben szereplő hibák egy része valóságos, megoldá­sukra az intézkedéseket meg­tettük (Déryné u., Hajnóczy u„ Kodály Z. u.). Más részük nem okoz problémát (Kürt utcai ki­látás) vagy csak később old­ható meg (Rákóczi út—Bem ut­ca csomópont). A cikk végén hivatkozott mi­niszteri rendeletet Pécsett 1977. év végéiq végre kell hajtani. A feladat nem kevesebb, mint az egész város forgalmi rend­jének új elvek szerinti felülvizs­gálata, a KRESZ szellemének megfelelő új forgalmi rend megállapítása. Nem örülünk azonban a tü­zetesebb vizsgálat nélküli, el­hamarkodott véleményalkotás­nak, a „józan észre” hivatkozó kioktatásnak (ami a Mecsek Áruház melleti parkoló forgal­mi rendjével kapcsolatban tör­tént). Ügy véljük, a problémák megoldásának módja csak a jó viszonyon alapuló higgadt ítélkezés, a nehezebben érthe­tő megoldások megtárgyalása lehet. A kérdéses parkoló jár­daszigetét azért kell a kihelye­zett jelzőtáblának megfelelően balról megkerülni, mert az építészeti megoldás miatt az épülettől távolabb elhelyezett tömör falú lépcsőháztól nem látható, ha az épületből a szeméttároló felé haladnak a lakók, vany a lépcsőház mel­lől gépkocsi közeledik. A táb­la elhelyezése előtt mindenna­posak voltak a koccanások és a qyalogosok veszélyeztetései. A kihelyezés óta ezek meg­szűntek. Vokó János, a Városi Tanács vb. építési és közlekedési osztályának vezetője Szerkesztői üzenetek ,,Névtelen" jeligére üzenjük, hogy a harkányi autóbusz-járat a Bacsó Béla utcai állomásról indul (Kisál- lomás—Dohánygyár környékén lévő autóbusz állomásról). ,,Az erdész út lakói" jeligére: Ál­láspontunk az, hogy a levélíró ál­tal észlelt ,.visszásságot” a tanúk nevének birtokában, illetve az ő se­gítségükkel tudjuk csak felderíteni. H. M. Mohács: A vállalata helye­sen járt el, amikor a szabad szom­batért az adott esetben egy napot vont le az évi szabadságából. N. János Sásd: Mivel az órabére alacsonyabb lett, természetes, hogy a táppénze is csökkent. mondták, nem tudják, mit is kezdenének velem . . . Aztáin egészen váratlanul jó­ra fordult minden. Egy nappal az iskolai évnyitó előtt szemé­lyesen látogatott el hozzájuk a Nagy Lajos Gimnázium és az Asztalos János Kollégium igaz­gatója, hogy közöljék vele: nincs akadálya a felvételének. — Tulajdonképpen ujjonga- nom kellett volna a szerencsé­men, de ehelyett valami furcsa megmagyarázhatatlan szoron­gás fogott meg, cmi aztán vé­gig is kísért egészen az érett­ségimig. Noha mindenki, mind­végig jó volt hozzám, még­sem tudtam szabadulni attól a nyomasztó érzéstől, hogy ke­gyelemből vettek fel a gimná­ziumba. A középiskolát négyes ren­dű bizonyítvánnyal végezte el, s ma már másodéves hallga­tója a szombathelyi Tanárkép­ző Főiskolának. — Húsz éves vagyok — mondotta. — Elértem azt a kort, amelyet az egészséges fiatalok életük legszebb évfor­dulójának vallanak. Ezt nem panaszként mondom, mert én is sok mindent elértem. Dip­lomám lesz, ami reményt ínyújt ahhoz, hogy majdan népmű­velő pályán dolgozhassak. S ha a közeljövőben munkát is kapok, — mert megígérték —- lehetővé válik, hogy a tanulá­sommal járó anyag! gondok egy részét levegyem szüleim vál­láról. ' Persze — tette hozzá — mindez csak úgy valósítható meg, ha egyúttal megoldódik az utazási, közlekedési problé­mája is. — Ha kissé furcsán hangzik is, valóban nem tudnék mit kezdeni a méq oly praktikusan megszerkesztett rokkantkocsi­val, de méq a hasonló célok­ra készült speciális Trabant- hycomattal sem, — mondta. — Mindkettőhöz segítőtársak kel­lenének. Az előbbihez azért, hogy utazáskor — érkezéskor a kocsimmal együtt felpakolja­nak a vonatra, a másikhoz meg — ugyancsak hasonló célra — állandó kísérőre volna szüksé­gem. Ezért ragaszkodik hát az em­lített alacsonyplatós gépjármű­höz, amelyre — mint mondot­ta — könnyűszerrel felhúzhat­ná, illetve legördíthetné a ké­zikocsiját. Ezzel — úgymond — ha csak felerészben is, de önállósíthatná magát a pécsi, de különösen a szombathelyi utazásainál. — Azért csak felerészben, mert a munkahelyem és a fő­iskola emeleteihez továbbra is igénybe kell vennem az embe- rek? segítségét. — De ezzel a felerésszel az önbizalmam fe­lét nyerhetném vissza, ami for­dulópontot jelenthetne az éle­temben .. . P. Gy. Ezúton szeretnénk köszöne- tünket kifejezni — a szülők és a magam nevében —• a Haj­nóczy utcai, 5. számú bölcsőde vezetőjének és valamennyi dol­gozójának. Az ország vala­mennyi bölcsődéjében az el­múlt napokban „ballagtak” a kis ovisok, búcsút mondva egy­mástól s a játékoktól. A Haj­nóczy utcai bölcsődében har­minc valahány gyerek táncol­va, énekelve — néha meg­szeppenve — „szórakoztatta" a könnyes szemű szülőket és kö­szönt el a nevelőktől. Gyer­mekeink hónapokat, éveket töl­töttek el a kedves falak kö­zött és hogy ez második ott­honukká vált, ez nekik köszön­hető. Mi szülők nyugodtan vé­gezhettük napi munkánkat, tud­tuk, qyérmekeink jó helyen van­nak. Legyen e pár sor — ha nem is „oklevél” —, de őszinte kö­szönet e bölcsőde valamennyi dolgozójának az odaadó, nagy­szerű munkáért. Somogyi Béla „Oklevél" helyett...

Next

/
Oldalképek
Tartalom