Dunántúli Napló, 1976. szeptember (33. évfolyam, 241-270. szám)

1976-09-25 / 265. szám

Hogyan élünk? C saknem három évtizedes gyakorlatunk van már a gazdasági terve­zésben — üzemi méretektől az országosig. Talán ellentmon­dásnak látszik, de tény, hogy kevesebb gyakorlatunk van a gazdasági fejlesztéssel szerve­sen összefüggő, ám bizonyos értelemben önálló érvényű közvetlen társadalmi tervezés­ben. Ez abból is következik, hogy az anyagi termelés nagy­mértékben tervezhető, viszont az emberi-társadalmi létkörül­ményeket számos olyan tényező befolyásolja, amelyeket nem lehet, vagy csak részben le­het előre látni. Megtörténik, hogy felépíte­nek egy gyárat, létrehoznak egy új ipartelepet, amelynek összes berendezését, technoló. giáját, termékszerkezetét, anyagellátását, sőt piacait is előre megszervezik, de az csak utólag derül ki, hogy a majdan benne dolgozó em­berek milyen életviszonyok kö­zött fognak élni. Például az, hogy milyen összetételű csa­ládokról van szó? Hány iskolai osztály, óvodai és bölcsődei fé­rőhely, lakás, üzlet, milyen tömegű közlekedési eszköz szükséges számukra? Később jelentkeznek konkrétan a kul­turális szükségletek is, a pi­henés, a szabad idő eltölté­sének igényei, a kormegoszlás­ból eredő különleges problé­mák. Sőt, nemcsak a gyáron, az ipartelepen kívüli társadal­mi-emberi viszonyok és a be­lőlük fakadó szükségletek mu­tatkoznak meg nyilvánvalób­ban, hanem a gyáron belüliek is. Például az, hogy milyen szakképzettségű a munkaerő, milyen utánképzés, vagy tovább­képzés szükséges számukra; az emberi várakozások miként egyeztethetők össze a tény­leges üzemi igényekkel és le­hetőségekkel; vagy például a későbbiekben a gyár melyik rétegéből, honnan reméli mun­kaerő-utánpótlását. Üj gyár, ipartelep létesítése esetén viszonylag könnyebben tervezhető a társadalmi-emberi viszonyok fejlesztése, hiszen a régi településeken — jól vagy rosszul —, 'de mindenesetre már kialakultak és megrögződ­tek ezek a viszonyok. Befolyá­solásuk tehát nehezebb. Rá­adásul a konkrét emberi-társa­dalmi viszonyok számos olyan összefüggést 'hordoznak, ame­lyek részint függetlenek a mun­kahelytől és hozzáférhetetle­nek, részint a lakóhelytől füg­getlenek és az üzemből néz­ve áttekinthetetlenek. Hiszen például százezrével vannak az országban „bejáró" munkások, akik sokszor, meglehetősen nagy távolságból „ingáznak” a munkahely és a lakóhely kö­zött, s az egyik környezet alig képes befolyásolni a másikat. Mindezekből az következik, hogy amíg az anyagi terme­lés folyamatai egységesen és átfogóan tervezhetők és jól követhetők, addiq a társadal­mi — és életviszonyok céltu­datos fejlesztése az összefüg­gések szélesebb körének is­meretét és elemzését követeli meg. Am ha jelenleg még nem is lehetséges a társadalmi-em­beri viszonyok olyan konkrét­ságé tervezése, mint a gazda­sági-termelési feladatoké, az utóbbi években egyre nagyobb figyelem fordul irányukba és egyre több tapasztalat gyűlik össze ezen a téren is. Amikor például egy gyár tervet ké­szít arra, hogy miként és mi­lyen ütemben szünteti meg a nehéz fizikai munkát és gépe­síti, vagy amikor a termelési folyamat ésszerűbb szervezésé­vel iktatja ki a monoton, a munkás számára érdektelen, ál­landóan ismétlődő fázisokat, akkor már ugyanazon dolgot, tehát a termelést, az emberi viszonyok irányából közelítette meg. Amikor egy termelőszö­vetkezet gondosan tanulmá­nyozza a korösszetételből ere­dő demográfiai folyamatokat, vagyis átgondolja, hogy tag­jai milyen ütemben érik el a nyugdíjkorhatárt, s mi törté­nik azután velük, a fiatalok pediq milyen ütemben lépnek munkába és hogyan illeszthe­tők be az üzemi szerkezetbe a majdani szükségleteknek és képzettségüknek megfelelően, akkor voltaképpen társadalmi tervezéssel foglalkozik — még akkor is, ha a termelés felől közelíti is meg a kérdést. Ami­kor egy intézet azt vizsgálja,, hogy pályakezdő fiatal szak­emberei miként tudnak beil­leszkedni és milyen szerepek­hez jutnak, akkor voltaképpen az egész intézet fejlődésére ki­ható emberi tényezőket vizs­gál és tervez meg jobban. Ugyanúgy, ahogyan egy tele­pülés közigazgatási vezetői például kulturális és szabad idő-létesítmények tervezésével az adott helység lakosságának művelődését, szellemi fejlődé­sét is elősegíthetik. A társadalmi tervezésnek ezek az elemei természetesen nem új dolgok. Ami új, in­kább a megkülönböztetett fi­gyelem, amelyet különösen a XI. kongresszus határozatai szentelnek a szocialista társa­dalmi-emberi viszonyok jövőbe­li fejlesztésének. Ami pedig gyakorlati és módszertani ol­dalról új, az a követelmény, hogy egy üzem, vállalat, ter­melőszövetkezet vagy egy la­kóterület irányítói az emberi viszonyok alakulásának szenv szögéből nézve, tehát vala­mennyi fontos összefüggést fel­ismerve legyenek képesek ter­vezni e viszonyok fejlesztését. M inthogy tervezési gyakorlatunk az ed­digiekben főként az anyagi-technikai feltételek megteremtésével foglalkozott, a szélesebb értelmezésű tár­sadalmi tervezés készségei, módszerei nem alakultak ki egységesen mindenütt. Hiszen a korábbi fejlődési szakaszban a „miből élünk” kérdései még szükségképpen gyakran háttér­ben hagyták a „hogyan élünk?" problémáit. Most pe­dig a „hogyan élünk” úgy ke­rült előtérbe, hogy gazdaság- fejlesztésünk szocialista céljai társadalmi követelmények for­májában is konkrétabban meg­fogalmazódtak. Szemlélet — módszerváltozás ez —- akár­hogy is nézzük. Lecke, amely­nek megtanulása és megoldá­sa mindnyájunk feladata. R. L. Magyar—laoszi megállapodás Barátsági nagygyűlés a Chinoin Gyárban A bemutató résztvevői a különböző szőlőfajtákkal ismerkednek Seres Éva felvétele Szőlőtermelési bemutató a Pécsi Kutató Intézetben Jól vizsgáztak az új hazai szó'ló'fajták Az Országház kupolacsarno­kában pénteken aláírták a Ma­gyar Népköztársaság kormánya és a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság kormánya közötti gazdasági segítségnyújtási megállapodást. A megállapodást Borbándi Já­nos, a Minisztertanács elnök- helyettese és Sanan Southichak, a Laoszi Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának tagja, közlekedés-, közmunka- és szál­lításügyi miniszter írta alá. Az aláírásnál jelen vöt Lázár György, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Miniszter- tanács elnöke, Szépvölgyi Zol­tán, a Fővárosi Tanács elnöke, Rácz Pál külügyminisztériumi ál­lamtitkár, Varga István, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője, Bényei Béla, a Magyar Népköztársaság lao­szi nagykövete, s a Külügy­minisztérium több vezető mun­katársa. Jelen voltak az alá­írásnál Kaysone Phornvihane, a Laoszi Forradalmi Néppárt főtit­kára, a Laoszi Népi Demokra­tikus Köztársaság miniszter- elnöke vezetésével a laoszi párt- és kormányküldöttség tag­jai. A laoszi párt és kormánykül­döttség, élén Kaysone Phomvi- haneval, a Laoszi Forradalmi Néppárt főtitkárával, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnökével pénteken Bu­dapest nevezetességeivel ismer­kedett. A laoszi vendégek tár­saságában volt Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, Szépvölgyi Zoltán, a Fő­városi Tanács elnöke és dr. Há­zi Vencel külügyminiszter-he­lyettes. A Magyar Nemzeti Galériá­ban szobrászati és festészeti ki­állításokat néztek meg, a Ha­lászbástyáról és a gellérthegyi Citadelláról a főváros panorá­májában gyönyörködtek a ven­dégek, majd megtekintették a kelenföldi lakótelepet. A laoszi párt- és kormánykül­döttség — élén Kaysone Phom- vihane-vaI, a Laoszi Forradalmi Néppárt főtitkárával, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnökével — pénteken látogatást tett a Chinoin Gyár­ban. A programban részt vett Lázár György, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Borbán­di János, a Minisztertanács el­nökhelyettese, dr. Simon Pál ne­hézipari miniszter, Katona Imre, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, Rácz Pál külügyi államtitkár, Varga István, az MSZMP KB külügyi o. helyettes vezetője, Bényei Bé­la, a Magyar Népköztársaság laoszi nagykövete, Somogyi Im­re, a IV. kerületi pártbizottság titkára, Kovács Ferenc, a IV. kerületi Tanács mb. elnöke. (Folytatás az 5. oldalon.) Ülést tartott az Elnöki Tanács A Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa pénte­ken ülést tartott. Az Elnöki Tanács módosította az ügy­védi hivatás gyakorlásáról és az ügyvédek szervezetei­ről szóló 1958. évi 12. sz. törvényerejű rendeletet. A módosító rendelkezés sze­rint az ügyvédi kamarák választott szerveit (tisztség- viselőit) a jövőben három év helyett öt évre választ­ják. Az Elnöki Tanács bírákat mentett fel és választott meg, végül egyéb ügyeket tárgyalt. Baranyában az ötéves terv­ben 950 hektáron kell új szőlőt telepíteni és felújítani. Csak ha ez a rekonstrukció megvalósul tudjuk évi 1 millió hektoliteres szovjet és fél millió tőkés bor exportkötelezettségünket teljesí­teni, s mellette a hazai igénye­ket kielégíteni. Erre a termőtájra, a Dél-Du- nántúlra méltán számít a nép­gazdaság, hisz az idei fagyká­ros és aszályos évben amikor az Alföld bortermése a felére csök­kent, az országnak ezen a ré­szén termelték a legtöbb szőlőt, mutatott rá bevezetőjében dr. Diófási Lajos, a Kutató Állomás igazgatója. A márciusi fagyok, amelyek az alföldi szőlőkben súlyos ká­rokat okoztak, Baranyát alig érintették. Számottevő jégkár az idén egyetlen termőhelyen sem volt, s ez feltehetően összefüg­gésben van a jégelhárítás be­indulásával. A június közepétől július végéig tartó aszály sem okozott mennyiségi kiesést a hegyvidéki szőlőkben, hisz az eddig leszüretelt fajtáknál jó vagy egészen kiváló termésho­zamok vannak. A növényvédelmi helyzetet ér­tékelve dr. Diófási Lajos rá­mutatott: az idén peronoszpóra kártétel nem volt, annál töme­gesebben támadott a szőlőatka, ami ellen az intézetben tízszer kellett permetezni. Ahol a sző­lőmoly ellen jól védekeztek, ott most kevésbé rothad a termés. A Botritis elleni zárópermetezést szeptember 6-án végezte el Taxinnal a Kutató Intézet. Az eddig leszüretelt Rizling­szilváni és Oportó fajta 150— 200 mázsás termést adott hek­táronként a többi fajta szüretje most folyik, ezektől is átlag 80—90 mázsás termés várható. Hacsak tömeges rothadás nem lép fel, Baranya megye kiváló szőlőterméssel rukkol ki az idén, ugyanez nem mondható el a minőségre. Hűvös volt az augusztus és szeptember, a must cukorfoka átlag 14—17 körül mozog. A Kutató Intézet­ben a Chardonetnél 17,5 a Riz­lingszilváninál 17, a Tramininál 17,2 a Cirfandlinál 15,5, a Hárslevelűnél 14, az Olaszriz- lingnél 13,5 és a Furmintnál 13 mustfokot mértek 120—150 mázsás termés mellett. A kísérleti kertben szereplő új fajták ennél jóval nagyobb cu­korfokot mutatnak, a Zenit 21,4, a Zala Gyöngye 20,3, a Laki­hegyi Mézes 18, a Meded pe­dig 18,6 cukorfokú. Ezek; a faj­taváltás során perspektivikus fajták hisz a jó minőséget több éves kísérletek alapján hozzák. A tegnapi fajtabemutató sztárjai az új rezisztens fajták voltak; a Zalagyöngye, a Laki­hegyi mézes, a Medea, az Egri Csillagok a Göcsei Zamatos és a Borenemissza Gergely 2. Eze­ket peronoszpóra ellen egyál­talán nem kell permetezni, ami nagyon megkönnyíti termeszté­süket. Főként kistermelőknek ajánlják a kutatók. Az új korai borszőlő fajták közül a tegnapi bemutató részt­vevői megismerhették Kurucz András nemesítő kitűnő új faj­táit: a Jubileum 75-öt, az Ezer­fürtöt, a Kurucvért és a Kármint és dr. Király Ferenc egykori pé­csi nemesítő fajtáját a Zenitet. A csemege fajták közül nagy si­kert aratott Kocsis Pál Attila fajtája, dr. Király Ferenc két pécsi csemegeszőlője, az F 24/1 és a B 17/5 valamint Szegedi Sándor Téli muskotálya, s végül egy Kaliforniából behozott, s a mi klímánkon igen jó ered­ménnyel kecsegtető piros cse­mege szőlő a Flame Tokay — magyarul Tokaj lángja, amely­nek átlagos fürtmérete eléri az 1—1,5 kilogrammot. — Rné — Felállították a cölöpverő gépet és megkezdték az épülő új lakóházak alapozási munkálatait Pécsett a Kis Rókus utca és az Alkotmány utca deltájában. Erb János felvétele Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli Rgplo XXXIII. évfolyam, 265. szám 1976. szeptember 25., szombat Ára; 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja

Next

/
Oldalképek
Tartalom