Dunántúli Napló, 1976. szeptember (33. évfolyam, 241-270. szám)
1976-09-21 / 261. szám
1976. szeptember 21., kedd Dúnantult napló 3 Befejezte munkáját a Hazafias Népfront VI. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) Orbán Mihály agrármérnök, Békés megyei, dr. Bartha Tibor püspök, a magyarországi egyházak ökumenikus tanácsának elnöke, a HNF OT tagja, Hajdú-Bihar megyei küldött, Lölller János technikus, GyőrSoprcn megyei küldött után Réger Antal, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének főtitkára a hazánkban élő német, délszláv, szlovák és román nemzetiségű dolgozók és szövetségeik nevében köszöntötte a kongresszust. A nemzetiségiek mindent meg- tesznek a haza felvirágoztatásáért Réger Antal hangsúlyozta, hogy nálunk ma a nemzetiségekkel való fokozottabb törődés elvi kérdés; a nemzetiségi politika pártunk politikájának szerves része. A nemzetiségek egyenrangú állampolgárokként vesznek részt az egész népet átfogó építőmunkában, az államigazgatás és a közélet fórumain szabadon használhatják anyanyelvűket, ápolhatják nemzeti kultúrájukat. — A pórt arra törekszik, hogy az itt élő németek, szlovákok, délszlávok és románok, valamint a szomszédos országok magyar nemzetiségű lakossága hidat alkossanak országaink között. A Hazafias Népfront minden rendelkezésre álló politikai, társadalmi erővel támogatja a Magyar Nép. köztársasáq kormányának erőfeszítéseit abban is, hogy a nemzetiségi lakosság kultúráját, hagyományait megőrizze és továbbfejlessze, anyanyelvét használja és kielégítse oktatási igényeit. Ennek érdekében a Népfront-bizottságok hathatós támogatást nyújtanak a nemzetiségi lakosságnak és szövetségeiknek, ugyanakkor a nemzetiségiek a magyar lakossággal együtt vesznek részt a közéletben, a közös feladatok kidolgozásában és megoldásában, a szocialista nemzeti egység elmélyítésében, a közös haza felvirágoztatásában. Túlzás nélkül állítható, hogy a nemzetiségi szövetségeknek nincs olyan jelentősebb megmozdulásuk, akciójuk, amelyben ne kapnának konkrét és hathatós segítséget a Népfront Orszáqos Tanácsától, a megyei és helyi bizottságaitól. , — A legfontosabb természetesen az a politikai és szervezeti segítség, amelyet a Népfront a nemzetiségi szövetségek tevékenységéhez nyújt. Ennek is köszönhető, hogy az utóbbi esztendőkben jelentősen megnőtt a nemzetiségi la- kossáq politikai, társadalmi és közéleti aktivitása. Megelégedéssel nyugtázható, hogy az alkotmányban is biztosított nemzetiségi jogok minden területen érvényesülnek, hogy pártunk és államunk a nemzetiségi kérdésnek, a nemzetiségekkel való törődésnek, a nemzetiségi politika végrehajtásának nagy figyelmet szentel. Bizonyos, hogy a hazánkban élő német, délszláv, szlovák és román nemzetiségű magyar állampolgárok továbbra is cselekvőén, felelősségérzettel és becsülettel szolgálják a Hazafias Népfront céljainak megvalósítását, népünk szocialista nemzeti egységének erősítését, a fejlett szocialista társadalom felépítését közös hazánkban. Ezután Fekete Ildikó szövőnő. Bács-Kiskus megyei küldött szólalt fel, majd S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára azokról a változásokról szólt, amelyek a parasztság helyzetében, életkörülményeiben be- köveúeztek. Orsós Jakab olajbányász, Zala megyei küldött azokról az eredményekről beszélt, amelyeket a cigánylakosság életkörülményeinek javításában elértek. Pohánka László, az Egyesült Izzó szakszervezeti bizottságának titkára és Tóth Béla határőr százados felszólalása után Pethő Tibor, a Magyar Nemzet főszerkesztője, a kongresszus szerkesztő bizottságának elnöke tájékoztatót adott a bizottság munkájáról. Öt dr. Hársfalvi Péter főiskolai főigazgatóhelyettes, Sza'bolcs-Szatmár megyei küldött, Hantos János, a Magyar Vöröskereszt főtitkára, Mógor Győző, Veszprém megyei Népfront titkár, Cserhalmi László művezető, Csongrád megyei küldött, Monos János vállalati igazgató, a HNF Borsod- Abaúj-Zemplén megyei bizottságának elnöke, Csernák József nyugdíjas, Bács-Kiskus megyei, Nagy Zsuzsa újságíró, Hajdú-Bihar megyei, Horváth Sándor iparművész, Nógrád megvei, Somogyi Erzsébet növénytermesztő, Hajdú-Bihar megyei, Babits József ÁFÉSZ- dolgozó, Tolna megyei küldött és Cseres Tibor, Kossuth-d/jas író követte a felszólalók sorában. Őket követően Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke elmondotta, hogy a szocialista közös gazdaságok a falu gazdasági és társadalmi életének meghatározó tényezői, a népfront-mozgalom tömegbázisai, A falvak életének teljességéhez hozzátartozik, hogy ott él a munkásosztály 40 százaléka. Sarlós István vitaösszefoglalója Ezzel lezárult a Hazafias Népfront Országos Tanácsának beszámolója fölötti vita, amelyben 51-en szólaltak fel. Az elhangzottakat Sarlós István foglalta össze. — Velem együtt sokan érezhették úgy, hogy e kétncpos vita során szinte az egész ország itt volt a kongresszusi teremben — minden gondjával, örömével, múltjával, jelenével és jövőjével — mondotta, majd így folytatta: — A vitában nagy hangsúlyt kapott, hogy fokozott megbecsülés és tisztelet illeti meg a munkát. Szocialista országunk az alkotó ember, a munka hazája. Mindenkinek adott a lehetőség arra, hogy kibontakoztassa tehetségét. Örömmel nyugtázta Sarlós István, hogy a kongresszusi vita egységet tükrözött. Munkások és egyházi vezetők, tudósok és tisztviselők, kereskedelmi alkalmazottak és pályakezdő fiatalok szavaiból egyaránt kicsendült a meggyőződés: a szocialista építés teremtette és teremti meg annak feltételeit, hogy nyugodtan éljünk és alkossunk ebben az országban. Politkai egység ez, egyetértés abban, hogy népünknek a szocializmus útján kell haladnia, s a boldogságot a ma élő nemzedéknek kell kézzelfogható közelségbe hoznunk. Mert a ma élő generációk öröme és sikere teszi kiegyensúlyozottá, boldoggá az utánunk következő nemzedék életét. A főtitkár vitaösszefoglalója után határozathozatal következett. A kongresszus elfogadta a Hazafias Népfront Országos Tanácsának jelentését a legutóbbi kongresszus óta végzett népfrontmunkáról, a főtitkári szóbeli beszámolót, a hozzászólásokban tett javaslatokat, illetőleg q vitaösszefoglaló választ. Egyhangúlag magáévá tette a beterjesztett kongresz- szusi állásfoglalást. A Hazafias Néprfont VI. kongresszusa ezt követően ,,A fegyver nélküli világért!” címmel nyilatkozatot fogadott el: százmilliók követelik valameny- nyi kontinensen a tartós békét, az emberiség létét veszélyeztető fegyverkezés megszüntetését, az általános és teljes leszerelést. A világ minden országában gyűlnek a második stockholmi felhívást támogató aláírások, határozatok. Ehhez a nemzetközi méretű mozgalomhoz csatlakozik a Hazafias Népfront VI. kongresszusa — hangzik a dokumentum. Meggyőződésünk, hogy a béke, a biztonság és a leszerelés az emberiség egyetemes érdeke és kedvez a fejlett szocialista társadalom építésének is. A politikai és a katonai enyhülés világszerte jó feltételeket biztosít a társadalmi haladás erőinek, ezért foglalunk állást a fegyverkezési hajsza megszüntetése, a leszveiés mellett. A konqresszus megelégedéssel állapítja meq, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország — köztük hazánk — következetes és kezdeményező külpolitikája döntő mértékben járult hozzá ahhoz, hogy az utóbbi években értékes eredmények születtek a fegyverkezési verseny korlátozásában. Kifejezi azt a reményét, hogy a nemzetközi leszerelési tárgyalófórumok a következő esztendőkben is pozitív döntésekkel viszik előbbre a leszerelést, a tömegpusztító fegyverek, az emberi környezet ellenséges rombolása betiltásának ügyét. A háborúktól és fegyverektől mentes világ csak napjainkban válhatott reális célkitűzéssé, amikor a szocializmus világrendszerré, így a társadalmi fejlődés döntő tényezőjévé vált. Az egyetlen olyan társadalmi rendszerré, amelyben nincsenek háborúk kirobbantásában, fegyverkezésben érdekelt, háborús nyerészkedésre spekuláló osztályok és csoportok. Az enyhülés és a leszerelés ellenfelei ugyanakkor még szá. mottevő tartalékokkal rendelkeznek, s tevékenységük nagy veszélyek forrása. Szorgalmazzák az agresszív NATO erősítését, a hadikiadások növelését, újabb fegyverkezési programok megvalósítását, egyúttal az enyhülést, sőt, a leszere. lési tárgyalásokat is katonai előnyszerzésre, a szocialista országok pozícióinak gyengítésére igyekeznek felhasználni. Mindez azonban nem bátor- talanítja el a leszerelés híveit, hiszen ezen a területen minden előrelépés eddig is nehéz harcban született. E küzdelmet folytatnunk kell nagy célunk, az általános és teljes leszerelés érdekében. A kongresszus támogatja egy olyan nemzetközi egyezmény elfogadtatását, amelyben az államok lemondanak az erőszak alkalmazásáról és vállalják, hogy a köztük támadt vitákat kizárólag békés eszközökkel, tárgyalások útján rendezik; úgy véli, meg kell gyorsítani a leszerelési világértekezlet előkészítését és összehívását; helyesli' a világon kibontakozó „leszerelési offenzí- vát" a már meglévő, valamint a tervezés és kikísérletezés alatt álló tömegpusztító fegyverek telies betiltásáért — s kijelenti, hogy a magyar népfrontmozgalom hozzájárul e nemes célok sokoldalú elősegítéséhez. 251 tagú Országos Tanács Ezután Borovszky Ambrus, a jelölőbizottság elnöke beterjesztette a Hazafias Népfront új Országos Tanácsának tagjaira vonatkozó indítványát. Az előterjesztés alapján a kongresszus egyhangúlag megválasztotta a Hazafias Népfront 251 tagú Országos Tanácsát. Szünet következett, közben a Hazafias Népfront Országos Tanácsa megtartotta első ülését, amelyen megválasztotta az országos elnökséget és a tisztségviselőket. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke: Kállai Gyula. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára: Sarlós István. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnökei: dr. Bognár József, Bugár Jánosné, Hantos János, dr. Molnár Frigyes, Nagy Józsefné, dr. Ortu- tay Gyula, Pethő Tibor, Rónai Rudolf, dr. Szabó Kálmán, Szabó László, Szemők József. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárai: dr. Molnár Béla, S. Hegedűs László, dr. Szentistványi Gyuláné. A Hazafias Népfront Országos Elnökségének további tagjai: Apró Antal, dr. Asbót Jánosné, dr, Bartha Tibor, Bencsik István, Dojcsók János, Erdei Lászlóné, Fazekas Károly, Fekete Károlyné, Földvári Aladár, Gál László, Juhász Ferenc, dr. Lékai László, Losonczi Pál, Molnár Sándor, Mezei Barna, Nánási László, dr. Nyíri Béla, dr. Papp Lajos, Pásztor Gabriella, Pióker Ignác, dr. F'olinsz- ky Károly, Sebestyén Nándor- né, dr. Straub F. Bruno, dr. Trautmann Rezső, Varga Imre. A HNF Országos Tanácsának baranyai tagjai: dr. Ádám Antal, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánja, a HNF megyei elnöke, — Deutsch Mária, a Patyolat Vállalat dolgozója, a HNF Pécs Városi Elnökségének tagja, — Fehér Istvánná, a kétújfalui termelőszövetkezet agronómusa, — Forgó József, az újpetrei termelőszövetkezet tagja, a HNF Megyei Bizottságának tagja, - Horváth Endre, a Mecseki Szénbányák vasasi üzemének bányásza, — Schuszter Ádám, a borjádi általános iskola igazgatója, a HNF községi bizottságának elnöke. A pénzügyi ellenőrző bizottság elnöke: dr. László Andor. A Hazafias Népfront VI. kongresszusa Kállai Gyula zárszavával, s a Himnusz hangjaival ért véget. Népfront-munka falun Édesanyák klubja, kismamák iskolája Dr. Bleyer Erzsébet baranyai küldött felszólalása A HNF VI. kongresszusa második munkanapján, vasárnap, baranyai küldött, dr. Bleyer Erzsébet, nagydobszai körzeti orvos, a HNF megyei elnökség tagja nyitotta meg a felszólalók sorát. — A népfrontmunka egy olyan ágával szeretnék foglalkozni, ami talán ritkábban kerül szóba, de nagyon sok munkát igénylő, szép és fontos terület - kezdte felszólalását. — Az egészségünkkel, az egészségüggyel kapcsolatos problémák a lakosság minden rétegét érintik, hiszen legfőbb kincsünkről van szó. Néhány mondatot szólnék arról, hogy egy vidéki településen hogyan szolgálhatja a Népfront az egészségnevelés ügyét, hogyan segítheti a népesedéspolitikai törvény, társadalombiztosítási törvény, környezetünk védelméért született törvény mind teljesebb megvalósulását. Hadd kezdjem mindjárt a csecsemő- és nővédelemmel. Amíg a népesedéspolitikai törvény nem jelent meg, hazánkban a szülések száma igen alacsony volt, a művi és spontán vetélések száma pedig nagyon magas. A megjelent rendelet hatása érezhető. Ez a tény már magában is örvendetes, ezt csak fokozza, hogy a gyermekek magas százaléka tervezett, úgynevezett kívánt terhességből született. A terhesek orvosi, védőnői ellenőrzése rendszeres, nagy lelkiismeretességet igénylő munka. Az egészségügyi szolgálat a reá háruló feladatokat ezen a téren maradéktalanul el is látja. Már ezen a ponton lehetőség van arra, hogy a Népfront is bekapcsolódjon a munkába. Sok kismama tölt otthon egy, kettő, vagy annál is több hónapot a terhességből. Ez az idő alkalmas arra, hogy édesanyák klubja, kismamák iskolája keretében tanfolyamokat indítsunk a leendő anyukáknak a csecsemővel való bánásmódról, qondozásról, etetésről, s egyáltalán arról, mit is jelent a qyermek a családban, hogyan fogadjuk, alakítsuk, neveljük. Az egész földgolyón egyedülálló az a lehetőség, hogy az anyukák addig gyermekeikkel maradhatnak, amíg azok a 3 éves korukat el nem érik, és ezért még „fizetést” is kapnak. A gyermekek életében talán ezek a legfogékonyabb esztendők, s az anya-gyermek viszony kialakulását egy életre meghatározó események ilyenkor történnek, ilyenkor döntőek. A gyermekgondozási szabadságon otthon levő mamáknak is sokat adhat ez a három év. Nagyon sokan ilyenkor fejezik be az általános iskolát, középfokú intézetet, Egy-egy falun belül a Népfront által szervePullai Árpád és Lázár György az elnökségben. zett szakkörök, jól irányított olvasás, esetleg film, vagy előadássorozatok, mind-mind a közművelődés jó ügyét szolgálják. Feltétlenül helyes kezdeményezésnek tartom, hogy a munkahelyi kollektíva arra törekszik, hogy a gyermekgondozási szabadságon lévő anyuka ne veszítse el a kapcsolatát volt munkahelyével, ne essen ki a már megszokott közösség, esetleges társadalmi munka végzéséből. Ha sikerül elérni, hogy az anyukák értelmesen, ügyesen használják ki a rendelkezésre álló szabad időt, a munkahely egy kulturáltabb, nagyobb tudású, esetleg magasabb végzettségű kollégát kap vissza három év elteltével és ez rajtunk is múlik. Néhány esztendővel ezelőtt munkánk egy új területtel bővült: a szülői munkaközösségek támogatása. Valamennyien azt szeretnénk, ha gyermekeink szép tiszta, egészséges iskolába, óvodába járnának, ha az iskola—család viszony jól alakulna. Nagyon sokat beszélünk mostanában családról, családi életre nevelésről, művelődéspolitikáról. Ezek a fogalmak a legtöbb falusi ember számára megfoghatatlanok, tá- voliak. Ha azonban — ahogy ez a mi községünkben is történt — egy-egy szülői értekezlet, vagy más néven szülői parlament keretében beszélgettünk a helyes nevelésről, hygiénés követelményekről, a világnézeti nevelés helyességéről, a szülők elzárkózottsága megszűnt. Szívesen vállalkoztak az új óvoda parkosítására, csinosítására. Senkit sem kellett külön kérni, hogy küldje már a fogkefét az óvodába, mert alvás előtt fogat kell mosni, még ha a gyermók csak három éves, akkor is. A szülői munkaközösségnek nagy problémát jelent, hogy az első-második osztályos gyermekek szülei aktívan részt vesznek a munkában, s ahogy a gyermekek nőnek, a munkakedv csökken. Ennek okait kutatni kell, s mielőbb változtatni rajta. Az eddig elmondottak úgy gondolom éreztetik, hogy próbálkozások, mozgolódás van, a falu lakói észrevették, hogy a Népfront él, létezik és sok segítséget nyújt falun is. Felszólalósónak befejező részében foglalkozott a szigetvári járásban a cigánylakosság helyzetének pozitív változásával, de a méq meglévő gondokkal is.
