Dunántúli Napló, 1976. szeptember (33. évfolyam, 241-270. szám)
1976-09-15 / 255. szám
1976. szeptember 15., szerda Dunántúlt napló 3 Ha agy falusi gimnázium megszűnik... Hol tanulhatnak a sellyei fiatalok? Világ és nyelv — az eszperantisták új folyóirata Világ és nyelv — ez a címe az Eszperantó Magazin folyóirat utódjának. A most megjelent első szám már dr. Balázs János és dr. Demen László, a két ismert nyelvészprofesszor # Távlatokban kellene fölmérni az igényeket • A jövő: a mezőgazdasági szakemberképzésé E gy évvel ezelőtt — 15 év után először nem köszöntöttek első osztályosokat a sellyei gimnáziumban. Az idei tanévben pedig már csak két osztály maradt a szép modern épület falai között, a szigetvári gimnázium tagozataként. Egy korábbi megyei tanácsi rendelkezés alapján —, amihez az oktatási miniszter is hozzájárult —, a sellyei általános tantervű gimnáziumot fokozatosan megszüntetik. Mi tette szükségessé ezt az Intézkedést; hogyan fogadta a közvélemény a faluban, és mi lesz azokkal a fiatalokkal Sellyén és a körzetében, akik középfokon szeretnének továbbtanulni? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a helyszínen és a Megyei Tanács művelődésügyi osztályán. Betöltötte a küldetését Dr. Bárdi László oktatási csoportvezető elmondotta, hogy az iskola a hatvanas évek elején alakult ki, azzal a fontos küldetéssel, hogy a demográfiai hullám időszakában adja meg a gimnáziumi érettségi és a továbbtanulásra való felkészülés lehetőségét megyénknek egy kulturális intézményekkel hiányosan, kedvezőtlenül ellátott vidékén. Ezt a küldetését az iskola — bár az utóbbi időben egyre nehezebben — betöltötte. Az ide jelentkező tanulók száma mind kevesebb lett; párhuzamos osztályokat már nem lehetett indítani, az iskola személyi feltételei sem megfelelőek: nevelőinek 60 százaléka nem rendelkezik a középiskolai képesítéssel, s az okokat tovább is sorolhatnánk. — Amennyire szükséges volt az iskola megindítása a maga idejében, most annyira indokolttá vált a megszűntetése is — mondotta dr. Bárdi László. - Egy ilyen lépés persze valakinek' mindenképp rossz. Anyagilag is, erkölcsileg is... — És mi lesz helyette? Mi közül választhatnak a sellyei fiatalok? — A nappali középfokú oktatásban megmarad helyben a hároméves mezőgazdasági (növénytermesztő gépész) szakmunkásképző intézet lehetősége, illetve levelező tagozaton az ugyancsak hároméves szakmunkások szakközépiskolája, — Mindez azonban csak fiúknak... — Vannak további lehetőségek is. Megmarad a gimnáziumi felnőttoktatás valamilyen formája, illetve nappali tagozaton Szigetváron, Barcson, Siklóson ipari szakmunkásképzőbe; szakközépiskolába vagy gimnáziumba járhatnak be vagy kisebb számban kaphatnak kollégiumi elhelyezést is. Igen, mindez lehetőség, ha nem is helyben. Viszont fölvetődik: a területen mezőgazda- sági termelést folytatnak elsősorban. Egyfelől az idősebbek kiállnak a sorból. Helyükön a modernebb gépek, az újabb technológia jólképzett szakmunkásokat kíván. Másfelől a népesedés mutatói örvendetes fejlődést jeleznek. Néhány év múlva azok a fiatalok is tovább szeretnének tanulni ... Milyen lehetőségekről gondoskodunk számukra? A környező középiskolák, szakmunkásképzők, kollégiumok befogadóképessége korlátozott, érthetően. Vajon nem kellene-e gondolkodnunk, már most a mező- gazdasági szakmunkásképzés valamilyen formájának a fejlesztésén — a körzet, a megye, a népgazdaság éppen az elkövetkezendő időszakban jelentkező konkrét igényei szerint — esetleg éppen Sellyén? A megyei művelődésügyi osztály csoportvezetője egyetértett ezzel a gondolattal. Hozzátéve, hogy a továbbtanulás kérdései Sellyén ma egyedi gondok, de a nyolcvanas évek elején, ha a népesedési hullám eléri a középfokú oktatást is, tömegméretűvé válnak. És a megnyugtató megoldást elsősorban az igények szerinti szakmunkásképzés formáiban kell majd keresnünk. Hasonló gondolatot vetett föl Czupy György, a sellyei szakmunkásképző intézet igazgatója is. Új tagozat indulhatna- A szülőket, a közvéleményt — bár régóta beszéltek róla — kissé váratlanul érte a gimnázium megszüntetésének a ténye. Nem is annyira a gimnáziumot sajnálják, hanem a taníttatási lehetőséget, ami helyben volt... Az idősebbek egy része az intézményt fájlalja, bizonyos érzelmi okok miatt. Ez érthető is. Az ő nemzedékük sürgette a gimnáziumot, az első ormánsági középiskolát, amely segítette az itteni gyerekek „oskoláztatá- sót” ... A fiatalabb tsz-tag szülők viszont megértik, hogy a gimnázium itt szükséges volt, de már betöltötte a szerepét. Ez a kétféle tendencia jelentkezik a közvéleményben. A továbbiakra? A szülők egy része számít az új siklósi kollégiumra, de úgy érzi: nincs garancia rá, hogy fölveszik a gyereket Másfelől a tavaly megindított szakmunkások szakközépiskolája (levelező) is egyfajta megoldás, özönével jelentkeztek rá a végzett fiatalok. A mostani két második és egy első osztályban már közel százan tanulnak, és szereznek három éven belül érettségi bizonyítványt, a szakmunkásoklevél mellé. A szülők is egyre inkább érzik, hogy a szakmunkásképzés nem zsákutca, hanem nyitott lehetőség egy jó szakma és, ha vállalja, a szakközépiskolai továbbtanulás felé. S a tanulás, a továbbjutás lehetősége az érettségivel sem zárul le ... ön milyen lehetőségét látná Sellyén a mezőgazdasági szakmai képzés fejlesztésének? — Föl kellene mérni az igényeket és a lehetőségeket, távlataikban is. Egy biztos: jó felkészültségű oktatógárdánk és harminc mérnök-tanárunk van, Tangép-parkunk, tanműhelyeink is rendelkezésre állanak, és jövőre elkészülő 220 férőhelyes diákotthoni rekonstrukciónk is lehetővé tenné, hogy ha van rá igény, itt növénytermesztő gépész szakközépiskolai tagozat induljon ... Vizsgálni a lehetőségeket v Molnár László, a sellyei gimnázium volt igazgatója: — A gimnázium tantermeit a jövőben a sellyei általános iskola kapja meg. Ezzel megszűnnek az égető tanteremhiány gondjai. A kollégium kevés átalakítással kisegítő iskolaként működik majd... A szakmunkás- képzés fejlesztése itt Sellyén újabb anyagi problémákat föltételez. Annál is inkább, mivel a volt gimnáziumi épületre az általános iskolának szüksége lesz; a további körzetesítések miatt ez indokolt is lenne,.. Többféle véleményt hallottunk, egyet szűrhetünk le belőlük. Bárhogyan is alakuljon a jövő, a mit? és a hogyan? kérdésében a sellyei továbbtanulás föltételeit, lehetőségeit illetően most kellene gondolkodnunk. Jó előre, távlatokban ... A VII. dél-dunántúli népművészeti hét alkalmából Baranya székhelyén rendezi meg évi vándorgyűlését a Magyar Néprajzi Társaság. A néprajz tudományának e szervezete 1889-ben alakult meg, s létrehozói között volt Hermann Ottó, Hunfalvy Pál, Kuhn Géza és Szalay lipnre is. A magyar néprajzkutatás nem tekinthet visz- sza különösen nagy múltra, de ilelkes előfutárainak tekinthetjük többek között Erdélyi Jánost, Kriza Jánost és Reguly Antalt. A magyar néprajz megalapítója és tudományos első összefoglalója a már előbb említett Hunfalvy Pál volt, akinek Magyarorszóg-ethonog- raphiája című munkája 1875- ban látott napvilágot. Az első különálló néprajzi osztály a Magyar Nemzeti Múzeumon belül 1887-ben alakult meg, majd hat évvel később szétvált és Magyar Néprajzi Múzeum néven működött tovább. Önálló folyóirat A Magyar Néprajzi Társa- sáq 1889-es létrejötte után öt. évvel mór önálló folyóirata is megjelent, az Ethnographic, ami a Nemzeti Múzeum Értesítőjével együtt a folklór és a leíró néprajztudomány összességét felöleli. A magyarországi néprajztudomány már megindulásakor közreműködésével készült. A lap törekvése: témái gazdagabban és változatosabban tárják fel a világ soknyelvűségéből eredő problémákat, a nemzetközi kapcsolatok nyelvi nehézségeit; s nem utolsósorban az idegennyelvek oktatásának és tanulásának — a tanárok és tanítványaik számára egyaránt érdekes — elvi, gyakorlati kérdéseit. A Világ és nyelv bemutató számában hat országgyűlési képviselő is megszólal, köztük Benjámin László költő és dr. Bognár Rezső akadémikus. célúi tűzte ki a nemzetiségek kutatását is. Ennek eredményeként 1896-ban az első hazai szabadtéri falumúzeumban 12 magyar és 12 nemzetiségi ház állott egymás mellett. A felszabadulást követően a nemzetiségek anyanyelvének megőrzése és továbbfejlesztése mellett a népi hagyományaiknak ápolása is a nemzetiségi politikánk szerves része lett. A Magyar Néprajzi Társaság megalakította Nemzetiségi Szakosztályát és elhatározta, hogy a különböző nemzetiségi szövetségekkel közösen rendszeresen tudományos kiadvány- sorozatot jelentet meg. A nemzetiségi múzeumi gyűjtés mindemellett a legjobban fejlődő része hazai rrlúzeológiánknak. Mohácson délszláv, Tatán német, Békéscsabán román és szlovák bázismúzeum létesült, s mind több nemzetiségi tájház, helytörténeti- és falumúzeum születik. Kirándulások Baranyában A szeptember 23—26-ig tartó pécsi vándorgyűlés előadásai népművészetünk múltját és jelenét taglalják majd, s több kirándulás keretében megismerkednek Baranya folklórjával, népi műemlékeivel és a népi díszítőművészetével. Füzes János Wallinger Endre ÓRIÁS MÉLYNYOMÖ. Kőbányán a Jászberényi úton befejezés előtt áll az Athenaeum Nyomda új üzemének építkezése. A csaknem egymilliárd forintos beruházással Európa egyik legnagyobb és legmodernebb mélynyomó üzeme készül el. Az építészetileg is érdekes főépületben jelenleg a gépek „élesztése”, próbajáratása folyik. Képünkön: az olasz Cerutti-cég eddigi legnagyobb nyomógépét helyezi üzembe. Itfé|imiivé8«eli he* Pécsett rendezik a Néprajzi Társaság vándorgyűlését Szocialista városaink művelődéséről A héten fejeződött be Komlón szocialista városaink művelődési vezetőinek háromnapos tanácskozása. A hír hallatán bizonyára volt, akinek fölszaladt a szemöldöke: szocialista városok? Miért pont ők? A kérdés elképzelhető, jóllehet eléggé a 'köztudatban él, hogy Ajka, Dunaújváros, Kazincbarcika, Komló, Leninvá- ros, Oroszlány, Ózd, Százhalombatta és Várpalota helységeinket már régóta ezzel a megkülönböztető jelzővel emlegetjük, Miért? Mint a tanácskozás zárszavában Rácz Sándor, Komló város művelődésügyi osztályvezetője is hangsúlyozta, természetes, hogy másutt is a szocialista építés, a kulturális élet hasonló gondjai, feladatai foglalkoztatják az embereket. Szocialista városaink a fel- szabadulás után létesültek, szocialista társadalmunk hozta létre őket. Nincsenek hagyományaik, ezeket most alapozzák. Néhány szempontból azonban valóban különböznek a többi magyar várostól. Csaknem teljes egészében munkások élnek itt, ami föltételezi, hogy ebben a társadalmi közegben könnyebb és gyorsabb ütemű a szocialista eszmeiségű közösségek szerveződése. Következésül valóban lehetnek e városok kulturális irányításában is olyan sajátos vonások, speciális ténvezők, amelyek indokolhatják rendszeres találkozóikat és gondolatcseréjüket. Ezúttal második alkalommal tanácskoztak időszerű oktatáspolitikai és közművelődési kérdésekről. Részben azzal a céllal, hogy tájékozódjanak egymás qondjairól és eredményeiről: részben pedig, hogy első kézből nyerjenek fontos információkat országos vezetőktől. Mint beszámoltunk róla, a háromnapos program keretében előadás hangzott el pártunk közoktatási politikájáról és a közoktatási gyakorlat aktuális dolgairól; a közművelődés helyzetéről és a közoktatás irányításának fontos módszerbeli kérdéseiről is. A Központi Bizottság, illetve a két minisztérium vezető beosztású előadói közvetlen eszmecsere és konzultációs kérdések alapján sok gyakorlati problémára is választ adtok. Számos korreferátum is elhangzott. Ózd képviselői a közoktatás és a közművelődés kapcsolatáról; a komlóiak a város közművelődési lehetőségeiről és a komlói iskolákban folyó oktatási kísérletekről számoltak be. Hasonló témákról: iskolai kísérletekről szóltak Ajka, Ózd és Százhalombatta oktatási vezetői is. Nem kevésbé gyakran szóba kerültek — a közművelődés témaköreiben — a szétaprózottság, a „sokszektorú- ság” és ennek ballasztjaival az irányítás konkrét, egy-egy városban sajátos gondokkal fölmerülő problémái, Különös tekintettel a közművelődési intézmények közös fenntartásának a szükségszerűségére. Ebben a kérdésben is a fejlett szocializmus építése és ennek eszközeként a műveltségi színvonal emelése jelöli ki a célt mindenütt. Mi szükséges ehhez? Ahogyan a közművelődésről szóló pórtdokumentum, a Központi Bizottság határozata is leszögezi: az anyagi és szellemi erők összefogása. Vagyis a közművelődési intézmények több szerv által való közös fenntartása mindenképp szükséges, fontos és sürgető feladat. Az intézmény látogatóját viszont egyáltalán nem érdekli a kérdésnek ez a szervezeti része. Arra kíváncsi, mit kap és milyen színvonalon. Mit kínál és milyen élményt nyújt neki a művelődési ház. Következésül nincs helye semmiféle kicsinyes vitának a fenntartó szervek között. Ez a kérdés nem lehet a „ki a dudás a csárdában?" kérdése - jegyezte meg találóan a dunaújvárosi művelődési központ igazgató- helyettese, aki egyébként igen széleskörű, sokszínű képet adott az egykori Duna- pentele helyén fölépült, ma már közel ötvenezer lakosú munkásváros művelődési helyzetéről. Beszámolójából sokféle művelődési forma (például a kulturális intézmények szerződése szocialista brigádokkal; az intézmények ajánlásai a kulturális vállalásokhoz stb.) nyilván jól ismert másutt is. De jó néhány dunaújvárosi ötletet, elképzelést bizonyára érdemes lenne másutt is hasznosítani. Például. A Bartók Művelődési Központnak három fotószakköre és egy amatőrfilrrv- szakköre működik. Az amatőr filmesek havonta egyszer híradószerű „adásnapot” tartanak a város életéből. Nagy a látogatottsága, az emberek szívesen fölkeresik ilyenkor is a művelődési házat, különösen ha ezeket az alkalmakat összekötik a város egy- egy vezetőjével való találkozásokkal, interjúkkal. S egy másik példát is hadd említsek. A városban mintegy 1100 kismama tartózkodik otthon „gyes”-en. Ha ellátogatnak a művelődési házba, a kisgyerekeket is magukkal vihetik, Amíg az anyuka szakkörben, klubban foglalatoskodik, a kisgyereket (egyéves kortól) a külön „foglalkoztató” helyiségben „leadhatják", ahol óvónők és más hasonló foglalkozású kisze- sek gondoskodnak róla. A példákat hosszan sorolhatnánk a munkásművelődés különböző formáiról, egyet azért kiemelnénk. „Töltsön egy estét a művelődési központban!" címmel küldtek meghívást az üzemekbe. Néhány hónap alatt 120 szocialista brigád szánta rá a délutánját, illetve estéjét, hogy ismerkedjen vagy megismerkedjen a művelődési központtal. Utána sok ismerős arccal találkoztak, később is. Mindezt természetesen magas költségvetéssel, a pécsi vagy komlói költségvetések többszörösével tudják elérni ... S ok hasznos tapasztalat birtokába juthattak a résztvevő nyolc város művelődési vezetői a három nap alatt. Kívánjuk, hogy ezekből mindaz, ami hasznosítható, váljék valóban szellemi energiává szocialista városaink művelődésében. W. E. Pátzay Pál alkotásai a Magyar Nemzeti Galériában Pátzay Pál ülő Munkácsy szobra fogadja majd az idős mester, mai képzőművészetünk egyik legkiemelkedőbb alkotója pénteken 80. születésnapján — a Magyar Nemzeti Galériában megnyíló kiállításának látogatóit. A gyűjteményes tárlat a kétszeres Kossuth-díjas kiváló művész nagyméretű köztéri szobrait, kisplasztikáit és érmeit — összesen csaknem másfél száz munkát szemléltet majd. A három teremben már helyükön vannak a szobrok, úgyszólván minden készen áll a megnyitóra.
