Dunántúli Napló, 1976. szeptember (33. évfolyam, 241-270. szám)
1976-09-14 / 254. szám
1976. szeptember 14., kedd Dunantmt napló 3 Eötvös Loránd műszereit gyártották Száz esztendős a Magyar Optikai Művek A szakemberképzés a termeléssel egyenértékű feladat Ötévenként megkétszerezik termékeik mennyiségét 8 vagon húskészítmény naponta A Zala megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat zalaegerszegi üzemében befejeződött a korszerűsítés. Az épület felújítása mellett a technológiát is korszerűsítették, 12 új hazai, illetve szovjet gyártmányú gépet helyeztek üzembe. Az első munkahely jelentősége Hat fiatal szakmunkás a nem könnyű kezdésről Legfontosabb a kollektíva fogadtatása, a beilleszkedés Bizonyára jelképnek szánták: az évszázados jubileumát ünneplő MOM a jubileumi eseménysorozat keretében az elmúlt héten korszerű tanműhelyt helyezett üzembe Komlón. Kétszeresen is jelkép: száz esztendeje az alapító Süss Nándor tulajdonképpen tanulókat foglalkoztatott precíziós finommechanikai műhelyében, s mint Suga János, a MOM termelési igazgatója mondja az elmúlt évszázad alatt mindig is arra törekedtek, hogy technikai fejlődésüket embernevelő, szakmunkásképző bázisukra alapozzák. Komlón például öt esztendeje ismerkedtek meg a finommechainkai ipar alapjaival, s ma már évente 200 ezer feint erieket állítanak elő az itt dolgozó munkások. Jelkép a tanműhely azért is, mert az itt képzendő szakemberek olyan új termékeket állítanak elő, amely a MOM-ban is új. Évszázada arra törekszenek, hogy korszerű, új termékekkel vigyék szét a világba a magyar ipar jó hírét, a negyedik ötéves terv során például 80, a piaci igényekkel lépést tartó termék gyártását kezdték el. Torziós inga Száz esztendeje nevezték ki Süss Nándort a kolozsvári tudományegyetemhez mechanikusnak. A német anyanyelvű, kitűnően képzett szakember feladata volt az egyetemi oktatáshoz szükséges tanszerek javítása és elkészítése. Órák hosszat jáikált kis fekete sapkájában a műhelyekben, s tanította segédeit, tanulóit. Tanműhely volt, vagy gyár? A hibás magyarsággal beszélő Süss 1890-ben például nem engedte a május 1-i felvonulásra fiatal munkásait: ........ b ogy akartok ti felvonulni, hiszen ti nem munkások vagytok, hanem tanulók." Néhány héttel később a tanulók nyári szünetet kértek, mire Süss Nándor így válaszolt: — Hogy akartok ti nyári vakációt, hiszen ti nem tanulók vagytok, hanem munkások. A kettősség azonban mit sem változtatott azon a tényen, hogy Süss Nándor precíziós mechanikai intézete meghonosította a magyar precíziós finommechanikát, a műszeripari tanulók képzését, s közben az egyedi gyártmányok egész sorával hívta fel magára a figyelmet. A tanműhelyben készült például a híres Eötvös- féle torziós inga. A nagy magyar tudós így írt Süss Nándorról : „Több mint húsz éve Süss Nándor és műhelye segítségével dolgozom, bátran állíthatom, hogy úgy mint én, igénybevették a segítségét tudóstársaim közül mindazok, akik nem elégedve meg a kísérleteknek sablonszerű ismétlésével, újabb vizsgálati módszerek megállapítására törekedtek . . . Süss mindig egész munkaerejével, s mondhatnám áldozatkészségével volt segítségünkre. Eötvös Lorándnak nagy szerepe volt abban, hogy később Süss Nándort országos mechanikussá nevezték ki, s állami segítséggel tanműhelyt állítottak fel Süss vezetésével. Oktatás és termelés. Bármi volt is az idők folyamán a Süss Nándor-féle tanműhely-gyár neve mindig is e kettős célt szolgálta. Az 50—100 főt foglalkoztató műhelyben (Komlón 200 tanuló képzésére alkalmas az átadott műhely) távcsővel ellátott műszereket: theo- dolitokat, szintezőket gyártottak. Másik fő termékfajta az úgynevezett távcső nélküli műszerek családja volt: felrakókészülékek, szintező mércék, pantográfok. A csacsifogaton szállított műszerek, hol nagyobb, hol kisebb mennyiségben kerültek ki a gyárból, a megrendelések ugyanis nagyon bizonytalanok voltak. Süss Nándor gyakorta állt anyagi gondok előtt, melyeket még súlyosbított a gyakori költözködés: a finom műszerek gyártását ugyanis a növekvő utcai forgalom zavarta, nyugodt műhelyeket kellett találni. A krónikák szerint a mester halálát is a gondok okozták: a honvédelmi minisztériumból igyekezett villamoson a gyárába, gondolataiban bizonyára a sikertelen tárgyalásokkal foglalkozott. Leszállás közben a kerekek alá került, s a kórházban meghalt. Süss Nándor halála után, a két világháború között, a gyár fokozottan német érdekeltségbe került. Az optikaüveg csiszolás bevezetésével a gyár neva Süss Nándor Precíziós Mechanikai és Optikai Intézet RT lett. Vízórát, olajszivattyút, sőt rádiót is gyártottak. A húszas évek második felében hazánk 84 ezer rádiókészülékéből 55 ezer Süss-féle volt. A részvénytársaság vezetői már a második világháború előtt a haditermelésre specializálták a vállalatot, 1944-ben az akkor hatezres intézményt nyugatra akarták telepíteni. A felszabadulás után a rom- badőlt épületekben, rossz gépekkel a munkások rövidesen megindították a termelést. A gyár melletti dombon krumplit ültettek, a lábhajtással, kézierővel működtetett gépeken cipősarokvasat készítettek. Ebben az időben ugyanis még sem gáz, sem áramszolgáltatás nem volt Budán. 1945-ben órákat, szemüvegeket, kevés optikai testet, moz- donyurrr.atúrát és játékokat gyártott a vállalat. A szemüvegkészítéshez 5—6 milliméteres törött ablaküvegeket használtak, ezt kemencében meghajlították, így csiszolták rá a megfelelő rádiuszt, illetve dioptriát. Érdemes egy számot feljegyezni: a háború előtt évente félmillió darab szemüveglencsét gyártottak (ez persze 1944—45-ben töredékére csökkent) ma tízmilliót, s 'mindinkább törhetetlen, köny- nyű plasztiklencse készül. A MOM termékeinek mintegy fele 5 esztendősnél fiatalabb, a termelési érték pedig 1950. és 1975. között hatszorosára emelkedett. Az idén a MOM termékeinek 85 százaléka külföldi felhasználókhoz kerül, s ebben nagy szerepet játszik a MOM tíz esztendeje létrehozott vidéki gyárhálózata. Suga János termelési igazgatóval beszélgetve úgy érzem a következő öt esztendőben a MOM megduplázza mindazt, amit az elődök száz esztendő alatt létrehoztak. A termelési értéke ugyanis 1976-ban 1,6 milliárd forint lesz,' 1980-ban 9 ezer munkása mintegy 2,8 milliárd forint értékű terméket állít elő. A MOM jelenleg világszínvonalú geodéziai, a tudományos laboratóriumi műszereket, számítástechnikai eszközöket, finomoptikai termékeket, szemüveglencséket, vízmérőket, időmérő eszközöket, kalibereket gyárt, illetve az új típusok kifejlesztésével foglalkozik. A Csörsz utcai központi gyár mellett az említett tevékenységekből mind nagyobb szerep jut a vidéki gyáraknak: Dunaújvárosban ébresztőórát, Mátészalkán vízórákat, Komlón pedig olajfékeket gyártanak. A komlói tanműhelyben tanuló iparitanulók bizonyára aktív részesei lesznek annak a programnak, amely szerint Komlón új terméktípusok kifejlesztésére, gyártására is sor kerül. Meghatározó élmény, ahogyan fogadnak életünk első munkahelyén. Pécsett a három szakmunkásképzőben több mint ezer tanuló végzett ifjú szakmunkásként nyár elején nappalin; egy-két hete munkába is álltak. Sikerül-e megtalálni helyüket emberileg és Szakmailag is? o A VOLÁN 12. sz, Vállalatnál egyfajta brigádvállalás a kezdők patronálása, Idősek mellé kerülnek 20—30 napos próbaidőre. Már a vizsga előtt felkeresik a végzősöket, hová akarnak menni. Belépésükkor tájékoztatást kapnak, még a vezetővé-válás lehetőségeiről iS. A Sopiana Gépgyárban fél évig tart a „bemelegítés” mesterek mellett és ezalatt a teljesítményben az elvárás 50— 60 százalékos. A Baranya megyei Tanácsi Magas és Mélyépítő Vállalatnál önként választhatnak brigádot és fél évig többet is felkereshetnek, melyik is tetszik. Hetente elbeszélgetnek egy oktatóval, aki gyűjti észrevételeiket. A DDGÁZ-nál bemutatják az üzemeket. Egy évet várnak, hogy kiforrjanak szakmailag. Először három hónap után fogadják a kezdőket, gondjaikra is kíváncsiak. Három hónapon belül kétezer forintos segélyt kérhetnek és nem fizetik vissza, ha két évig az üzemben maradnak. o Hat, friss okleveles szakmunkással beszélgettem: kőművesek, műkövesek, csőhálózat-szerelők. Mindnyájan az építőiparban dolgoznak: Szi- gecsán Tibor, Szkrajcsics László felsőszentmártoni, Kovács Tibor bagotai, Kosztica László hidasi, Fábos József siklósi, Fá- bos Rudolf beremendi. Az apai mesterséget egyik sem folytatta, vagyis nem lettek tűzoltók, kovácsok, kazángépészek, rakodómunkások, tsz-tagok, szivattyúkezelők. Kettőjük vágyott csak másra, így autószerelőnek és szobafestőnek. A többiek Számára öröm, beteljesülés az elért szakma. Szigecsán Tibor: — Falumba szerettem volna menni, de nincs hely. A mostani helyemet, a társaimat megszoktam a tanulóévek gyakorlati foglalkozásain. Szerencsére a brigádbelieket jobban ismerem, mert a szomszéd faluba valók. Eléggé kedvemet szegi, hogy gyakran mások után javítok, hogy csak a csövek mögött fejthetem a vakolatot. Ez nehéz, unalmas munka. Persze emiatt még nem megyek el maszeknak. A hat fiatal munkás első fizetése így alakult: 1250, 1700, 1800, 2100, 2200, 2300 forint. o A beilleszkedésről megoszlanak a vélemények, de sok dologban ugyanazt vallják. Nehezményezik, hogy unalmas, kedvet szegő segédmunkával kezdenek, mintha ez várna rájuk örökké, örülnek annak, ha egy falubeli ismerős felfedezi őket valamelyik emelet még csupasz falán. Csak minél magasabbról integethessenek és büszkék, mert otthon beszélnek róluk. Az idősek a nagy haj, a huligános beszéd miatt néha „kitörnek" és bizony a festékes, téglaporos „melós-szerelés” nem mindig „imponál” a lányoknak. Számít, ki milyen szakmába került, ugyanis az autószerelés „magasabb szakma”, öröknek tűnő ellentéteket emlegetnek persze csak derűs, rivalizáló jópofasággal, — vizesek és hegesztők, kőművesek és ácsok, építők és vasasak között. Egyikőjük sem ismeri jogait, nem tudják, mikortól jár a szabadság, dukál-e év végi prémium. S végül ízelítő az ellentétes véleményekből. Szkrajcsics László: — Nehezen szokom meg az ismeretleneket, egy év is elmúlhat így. Bár az őszinte fajta néhány pillanat alatt kitárulkozik. A művezetőtől függ, hogy lazíthatok-e, persze becsületesnek kellene lenni felügyelet nélkül. Kovács Tibor: — Mit „dob fel” az ember a brigádba-lé- péskor, ettől függ a jövője. Az idősek gyakran unalomból, vagy heccből kioktatva froc- liznok és bántó az okoskodó rivalizálás. Ha figyelmetlen vagyok, bizony leverik utánam a burkolást, a mosott betont, hogy el ne bizzam magam. Kosztica László: — A vállalat jobban fizet; 12—13—14 forintos órabért is elérhetek rövidesen, míg a falun, a tsz- ben csak 10-11-et, Hiányzik a tanulóévek szabadsága, amikor játékra is futotta az időből, mert kellett az izgalmas esemény. Némelyik csoport és brigádvezető bolhából is elefántot kreál és jobb bevágódni emiatt náluk. Egy régi vezető nagy tékintély, hozzá szívesen fordulunk, ha baj van. Fábos József: - Jó melózni, de mértékkel, különösen hétfőn. De a szép eredménytől kedvet kapok. Cigiszívás miatt miért vonnak le, még nem értem. Fábos Rudolf: - Hárman építőipari szakközépiskolába járunk estin. Kitörni, többre vinni, még van rá kedvünk. Egy főnök miért nem mondja szembe a bajt, miért büntet rögtön, figyelmeztetés nélkül? Körültekintő lehetne. Csodálkoznak, hogy nem vagyunk bizalommal és nincs emberileg jobb kapcsolat, o Kissé keserű szájízzel megfogalmazott tapasztalatokezek, •néhány héttel a munkábalépés után. Nem mindegy, hogy a negatív előjelű észrevételek, benyomások sokasodnak-e vagy épp csökkennek. Fontos, hogy a kritikus, jószándékú szemléletmód megőrződjön épp a helyes üzemi demokrácia biztosítása miatt Mindenesetre az összes gond Achilles-sarkiai a vezető és beosztott viszonya. Ezen dől el a további munkahelyi élet, a munka eredményessége, sikere. Csuti János Lombosi Jenő Úgy tervezik — és ezt meg is írtuk —, hogy a Széchenyi teret a Sétatéren és a Landler Jenő utca felett építendő vársétányon át a Kórház térig hangulatos sétány — prome- nád — köti majd össze. A promenód felső-sétatéri részén most dolgoznak. Az arra járók a kioszk körül idegesen kapják fel a fejüket egy idő óta, beleszagolnak a levegőbe, aztán fejcsóválva sietnek tovább. Miért? Új teraszt építenek a kioszk köré, s kőfallal jelzik a hajdan itt állott keleti sarokbástya — a Barbakán párja helyét. A munkák során a kioszk teraszára vezető lépcső két oldalán két kicsinyke bástya gyanánt építményt emeltek. AÍzóta lengi be az egész sétateret a savanyú borszag. Ennek a szagnak szól a járókelők fintorgása, s ebből a tömör szagból rántanak magukkal az arra elhaladó autóbuszok is annyit, amennyi a következő megállóig kitart. A két kis bástyán át szellőzik a pincegazdaság tér alatti pincéje. Nem tudni, milyen ötlet volt a szagot éppen a kioszk felé terelni. De hogy az oda kiülők a majdani promenádon sétálókkal együtt nem örülnek ennek, az biztos. Mondják, hogy a kellemetlen szagfelhő a légköri viszonyok miatt van. Lehet, hogy a környéken kizárólag olyan légköri viszonyok vannak, amelyek a pincék savanyú levegőjének kihúzására és szétterítésére alkalmasak? Még mielőtt befejeződik a tér felújítási munkája, találhatnának a mostani, aligha szerencsés szellőztetési módszer helyett egy jobb megoldást, amivel valahol másutt lehet elteríteni a borospincék e nem éppen üdítő „illatát”. H. I.
