Dunántúli Napló, 1976. szeptember (33. évfolyam, 241-270. szám)

1976-09-02 / 242. szám

1976. szeptember 2., csütörtök Dunantiiii napló 3 Újjáépült a Zalka Máté Művelődési Ház Vakítón fehérük a gesztenye fák között a meszelt falakban olajzöldre festett fagerendós szerkezet, olyan mint egy va­dászkastély. Belül az előtér és a nagyterem a legimpozánsabb. A csarnokot faborítású oszlop osztja meg, úgy érzem mintha ezen az egyetlen pilléren nyu­godna az előtér. A vendéglátó egység pavilonját farost mozaik övezi. A nagytermet frissen gyalult fa illata tölti be. A falak men­tén bordásfal, a mennyezet alatt faragott tartógerendák, inkább dísznek látszanak, mint a tetőszerkezet tartóinak. A nagyterem mögött csempézett zuhanyozók; az egykori kocs­mahelyiség, régebben kaszinó­rész helyén a szakkörök helyi­ségei, irodái. Az ,,L" alakú épület másik szárnyán a gyönyörűen felújí­tott zeneteremben a több mint félszáz esztendős Kodály Kórus kap ismét otthont, s termésre tesen ide költözik vissza az ugyancsak évtizedes hagyomá nyokkal rendelkező fúvós zene­kar, önkéntelenül is, kétszer is a múltra utaltam; a pécsbányai művelődési házról beszélni alig­ha lehetséges anélkül, hogy történetéről szót ne ejtenénk. Az épületet 1893-ben emelték, a pécsbányai műszakiak szóra­kozását szolgálta az itt műkö­dő kaszinó. A déli szárnyon, a Romhányi-féle kocsmában és a tekepályán szórakozhattak a bányászok, évtizedekig nem lép­hették át a bányatiszteknek fenntartott rész ajtaját. Baranya felszabadulása után ÉRETTSÉGIZETT FIATALOKAT ruházati szakmába bolti eladónak felveszünk Szakmai képesítés 3 hónap alatt megszerezhető. Bővebb felvilágosítás a Baranya megyei Ruházati Kereskedelmi Vállalat személyzeti osztályán. PÉCS, KOSSUTH LAJOS U. 3 I. EMELET. PÉCS Hazatér a Kodály Kórus Otthonra találnak a szocialista brigádok egy ideig szerb partizánok él­tek itt, majd 1944 decemberé ben, a következő év elején po­litikai fórummá vált. A kom­munista párt, az üzemi bizott­ság viharos üléseire csakúgy emlékeznek Pécsbányán, mint Nógrádi Sándor, a későbbi hon­védelmi miniszter agitatív erejű gyűlésére. Ebből a házból in­dultak a falujárók, itt gyako­roltak a néptáncosok. A tár­sastáncokra először Révész Ala­jos, majd a már elhunyt Her­man Ferenc oktatta a bányász­fiatalokat. Pataki Tibor, az el­ső igazgató, Horváth Lajos, Kerti Henrik, Miszlai István, Nyéki László és utoljára Kar­dos Ferenc neve összeforrott a bányatelep kultúréletével. Ma már nem lehet irónia nélkül visszagondolni a moz­gékony Kardos Ferenc szerve­zőmunkájára, aki végigrohant a telepen, egy pillanatra min­denkivel leállt beszélni; „Sze­vasz! Kulturális forradalom van nálunk, viharok bolygója, fan­tasztikus, tudományos szovjet filmet játszanak ma, szomba­ton ibolyabál! Szevasz!" A következő másodpercben már mást állított meg. A nagy­teremben volt olyan nap, hogy két előadást is rendeztek, hét­végén zsúfolásig megtelt a ház a bál vendégeivel. A bányásznapokon kétszáz méteres kötélpályát építettek két szelidgesztenyefa között, vitlával vontatott hajóhintán utazhattak a bányászok a kul- túrház felett . , . Színjátszó cso­port, ökölvívó szakosztály, or­szágos hírű tornacsapat, kerék­párosok otthona, tekézők biro­dalma volt a Zalka Máté. Az 1000 éves gesztenyefa mögött ütött-kopott öltözőben a focis­ták otthona volt, a kultúrház- zal szinte összenőtt a mellette fekvő sportpálya, az idelátoga­tók többsége a Zalkába is be tért, hol is lehetett volna job­ban megvitatni az arany-, vagy éppen falábú gyerekek játé­kát, A hetvenes években szomorú napok következtek: amikor megszűnt a bányában a terme­lés, gazda nélkül maradt a kul- túrház, roggyant állapotában már-már halálraítélték. Bezár­ták az ajtót, a bányász csa­pat már rég nem játszott az itteni pályán, csak a kocsma maradt. Az öregek a haladó telep csendes végnapjairól be­szélgettek. A hétszáz fős isko­la létszáma néhány év alatt felére zsugorodott, aki csak tehette a városba költözött, vagy fiát Íratta más iskolába, hiszen Pécsbányán még torna­terem sem volt . . . Messze kanyarodtam a Zal­kától, érdemesebb a máról be­szélni. A közművelődési hatá­rozat megszületése, a külszí­ni bányaüzem létrehozása után aligha lehetett arról beszélni, hogy lebontják a kultúrházat. Sokkal inkább a felújításának lehetőségeit kellett kutatni; a Nehézipari Minisztérium. Pécs város Tanácsa, a Mecseki Szénbányák végül is megte­remtette az anyagi alapot, a MSZB építési üzeme felépítet­te eredeti formájában a kultúr­házat. Lebontották a toldalék­épületeket: tornatermet, öltöző­ket. A felújított épületben cél­szerűbben alakították ki ezeket a létesítményeket. A Zalkában — akár minden nap — délelőtt gyerekek tor­názhatnak, délutánra újból művelődési célokat szolgálhat a nagyterem. Két külön helyiséget kap o Mecseki Szénbányák művészeti és képzőművészeti köre, a Ko­dály Zoltán munkáskórus és fúvószenekar is visszatérhet Pécsbányáia. A nyugdíjasok szakszervezete, a KlSZ-szerve- zet, a szocialista brigádok és a nők klubja működésükhöz jobb feltételeket aligha talál­nának másutt Itt nyer elhelyezést a Mecse­ki Szénbányák több mint öt­venezer kötetet számláló köz­ponti könyvtára, innen juttatják majd el az üzemekhez az ol­vasnivalót. A Zalka csak tegnap nyitotta ki kapuit, de máris elkészült a művelődési intézmény ez évi programtervezete: gyermekek, felnőttek jól szórakozhatnak, s középszintű pártoktatás tanulá­si lehetőséget is biztosít. Az utolsó ecsetvonásokat húzták a festők, a büfé be rendezésén méu vitatkoztak, a kertbon a virágokat rendez­ték amikor kint jártam. A pécsbányaiok többen elsétál­tak arra, igaz c, hogy ismét élet lesz a telepen? Az 1000 éves gesztenyefa düledezö kerítését kicserélték: úgy éreztem, a fa is megújho- dott. Friss borostyánhajtások boritják. L. J. Kényszerűségből két műszakban dolgoznak Hirden Kiszerelik a hídgerendákat a sablonokból a hirdi betonüzemben. Fotó: Maletics Aggasztó létszámhiány Huszonkét ember távozása megkérdőjelezte a hárommű­szakos termelést. Nem vállal­ták az utazgatást, az éjszaká­zást. A Beton- és Vasbetonipa­ri Művek dunaújvárosi gyárá­nak pécsi gyárrészlegében két hónapon ót egymást érték a vezetői megbeszélések. A köz­ponti téma az volt, hogyan ke­rülhetnék el az éjszakai műszak leállítását. Végül kényszerűség­ből e hét elejétől átmenetileg csak este tíz óráig dolgoznak Hirden. A BVM volt pécsi gyárának gondjai nem újkeletűek. Az itt dolgozókat tulajdonképpen há­rom és fél évvel ezelőtt érte az első meglepetés, mikor az üzemet a dunaújvárosi gyárhoz csatolták; az pedig, hogy el kell hagyni a Bolgár Néphad­sereg úti központi gyártelepet és Hirdre költözik az üzem, ér­zékenyen érintette a gyár kol­lektíváját. Mert egészen más vidékről a megyeszékhely va­lamelyik üzemébe járni, mint Pécsről ingázni. Ezért kérte ki tehát a munkakönyvét huszon­két ember. Július elején az utolsó har­minc munkás is Hirdre került, akik korábban . pécsi üzemben dolgoztak. Szállításukról a Vo­lántól bérelt autóbusz gondos­kodik. A haromszazhúsz fő többsége egyébként a környe­ző községekből jár műszakra: az üzem vezetői a munkásokat is kérték, hogy segítsenek a toborzásban. A próbálkozások eddig nem jártak sikerrel. Ezért ki tudja meddig, az egyik gyár­tósor termelése szinte teljes egészében kiesik, érzékenyen érintve az üzemet, a megren­delőket. A Hirden gyártott „E" gerenda és födémpanel igen keresett, nem is szólva az üzem szabadtéri gyártóvonalán előál­lított hídgerendákról. így az embereit egy része átmenetileg vázszerelést végez szeptember elejétől, s az így elkészített acélháló közé már Dunaújvá­rosban „öntik bele" a betont. Az UNIVÁZ falpanel előállí­tását a gyárrészleg komlói üze­me örökölte a megszűnt pécsi központtól. Az eddig keresett termék iránt idén csökkent az érdeklődés, harmincezer négy­zetméterrel kérnek kevesebbet a megrendelők, mint ahogy szá­mították. Egyébként a komlói telep rekonstrukciója az UNI VÁZ falpanel gyártásával van kapcsolatban. A hatvanezer négyzetméter homlokzati panel előállítására képes technológiai vonalat házilag készítették; ed­dig a tervezett beruházás fele valósult meg. A rekonstrukció befejezése után évi 120 ezer négyzetméter falpanelt gyárt­hatnak majd Komlón. A panelgyártás egyelőre a szabadban folyik mindaddig, míg a Tolna megyei Állami Épí­tőipari Vállalat el nem végzi a vissza lévő kivitelezési mun­kákat: az év végéig el kellene készülni a második gyártósor­nak is, és a rossz idő beállta előtt szeretnék, ha tető kerülne az emberek feje fölé. Az év vé­gi határidőt aligha tudja tar­tani a Tolna megyei ÁÉV. Ha már szót ejtettünk a Kom­lón folyó rekonstrukcióról, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Hirdre tervezettel sem. A vég­leges döntést nagyban befo­lyásolja a szorongató iétszám- hiány. így függ össze a most még égető gond a gyárrészleg perspektívájával, ami legalább százmilliós beruházást ígér a hirdi üzemnek: gépesíteni kí­vánják az anyagfogadást, a szállítást, bővíteni kellene a szabadtéri tárolóteret, a meg­lévő csarnokokat es a tmk-mü- lielyt is. S. Gy. Akadályok a korszerű termékek előtt Porcelánszigetelő-újító rögös úton Tizenegy éven ót hadokozott igazáért. Végül huszonegyezer forintot kapott a szabadal­máért, de az összeg alig pó­tolta az ügyvédre, a perekre fordított pénzt. Tulajdonképpen akkor abbahagyhatta volna az egészet, ám Bártfai Pált, a Zsolnay Porcelángyár MEO ve­zetőjét keményebb fából fa­ragták. Azóta is egymást érik az általa kidolgozott új műsza­ki megoldások, kisebb-nagyobb ésszerűsítések. — A nyugtalan, azt is mond­hatnám az izgága emberek kö­zé tartozom. Ha valamilyen műszaki probléma merül föl, addig nem nyugszom míg a végére nem járok. A porcelán- szigetelők szerelmese vagyok, az köti le minden időmet. Az pedig bőven van, hiszen egye­dül élek már évek óta. Körbemutat a lakásban. A vitrinek, szekrények tetején mi­ni szigetelők sorakoznak: raj­tuk a típus és évszám jelzés. Közülük egyre igen büszke, ameflyel a gyár, illetve a Fi­nomkerámia Ipari Művek az idei BNV-n vásárdíjat nyert. Ez is Bártfai Pál tervei alap­ján készült. Az elismerés szak­mai berkekben is nagy vihart kavart, mert nem volt még ar­ra példa, hogy villamos szige­telőt díjaztak volna e rangos kiállításon. Pedig mikor az el­múlt esztendő elején fölmerült, hogy készíteni kellene egy jobb műszaki paraméterekkel rendelkező szigetelőt, többen ágáltak a Bártfai-féle megol­dás ellen, amit tulajdonképpen két hét alatt dolgozott ki. — De a kálvária csak ezek után kezdődött, mert el kellett fogadtatnom a Magyar Villa­mos Művek Tröszttel is a me­rőben más típust. A gyárban végzett ellenőrző mérések engem igazoltak, ám mindez kevés volt ahhoz, hogy az új szigetelő be­törjön a piacra, (gy a Villamos­ipari Kutató Intézetet kértem meg arra, hogy készítsék el a hivatalos szakvéleményt. Az eredmény kedvező volt, a vil­lamos terhelésnél beigazoló­dott, hogy átüthetetlen szigete­lőt alkottam. Azóta egy célgé­pen elkezdtük a gyártást: negy­venezret állítunk elő idén. — Az elmondottakból nem derül ki, hogy nehézségei len­nének. — Pedig így igaz. Az újítási javaslatot még be sem nyúj­tottam, mert amíg a korábbi újításom dolgai nem jutnak nyugvópontra, nem kezdem el az újabb hadakozást. Az ener­giám kilencven százalékát a védekezésre vagyok kénytelen fordítani: nem egy, hanem tíz „kínai fal" van előttem, Más­fél évvel ezelőtt módosítottam az egyik típust, de mind a mai napig nem kötöttek velem újí­tási szerződést, holott fehéren­feketén bebizonyosodott, hogy több millió forint megtakarítást jelent a gyárnak az új szige­telő előállítása. — Tehát elégedetlen? — Erről szó sincs, csak az örökös hadakozás kellemetlen. Ezért megy el a kedve azok­nak a műszaki alkotóknak az újításoktól, akik az első lépé­sek megtétele után nem érzik a kellő támogatást. Végül is, a „nehéz emberek” még ma is itt élnek közöttünk. Ez Bártfai Pálnak is sok ál­matlan éjszakát okoz. Talán ebből is adódik, meg az is oka lehet levertségének, hogy három esztendeje nem volt szabadságon. Minden a gyár­hoz köti. Harminchárom éve került a Zsolnayba, s hiába kérte Mattyasovszkyékat, te­gyék az üzembe... A fiatal gépésztechnikusnak a bérel­számolók asztala mögé kellett ülni. Volt műszaki rajzoló, technológus a szigetelő gyár. részlegben, három éve pedig a MEO vezetője. — Korábban negyven-ötven minőségi reklamáció fordult elő évente a szigetelőknél, ma három-négy. Mindez azzal is összefügg, hogy a törzsre már nem úgy ragasztjuk rá az er­nyőket, hanem abból faragjuk ki azokat. Megváltoztak a for­mák is: a nagyobb átmérőjű ernyők helyett többet, de ki­sebbeket faragunk. Azelőtt a MEO feladata abban merült ki, - hogy regisztrálta a hibát. Szerintem már a null szériánál be kell avatkoznunk, ha minő­ségi hiányosságokat észlelünk. Természetesen ehhez nagyobb felkészültségre, lelkiismeretes van szükség: én úgy vagyok ezzel, hogy az elméleti dobo­gón legföljebb a harmadik he- lyet ismerem el, a negyediket semmiképp. Salamon Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom