Dunántúli Napló, 1976. szeptember (33. évfolyam, 241-270. szám)
1976-09-01 / 241. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXIII. évfolyam, 241. szám 1976. szeptember 1., szerda Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Újítok, feltalálok megbecsülése Ü gyes embernek mester a neve — így tartották elődeink, s nincs rá okunk, hogy kétségbe vonjuk igazukat. Történetünk szereplője, a technikumot végzett szakmunkás azonban, kezdetben sok minden más volt, csak éppen mester inem. Vette magának a bátorságot ugyanis, hogy a néhány hete munkába állított, méregdrágán vásárolt olasz sajtológépekre azt mondta: tudnának ezek többet is. Szavdit tett követte, rajzokkal rukkolt elő, hat olyan változtatással, melyek mindegyike tökéletesített valamit a berendezéseken. Először azt mondták •neki, hagyja az egészet, mit érdekli őt, hogy mekkora a gépek műveleti sebessége, hiszen nem abban a műhelyben dolgozik, ne ártsa ilyesmibe magát. Ment a fejlesztési főmérnökhöz, a technológiai osztályra, végül — így remélve választ — megoldásait újítási javaslatként nyújtotta be. Teltek a hetek, mígnem az olasz cég emberei, szerződésben vállalt kötelezettségüknek megfelelően, betoppantok a gyárba, a garanciális átvizsgálás lebonyolítására... Csak! a végeredményt írjuk le: a törvényes formaságok betartásával a gyártó cég megvásárolta történetünk hősének javaslatait, már e változtatásokkal készíti az új gépeket. A gyárban azonban, ahol az ötlet megszületett, eredeti formájukban dolgoznak a sajtolok, az újítási javaslatra még nincs válasz! Vérmérsékletünktől függ, az esetet hogyan minősítjük. Mivet azonban nem ritkaság az ilyesmi, keserűen töprenghetünk azon, miért ennyire mostoha a sorsa, csekély a becsülete a műszaki fejlesztés önkénteseinek? Az újítóknak, a feltalálóknak, mindazoknak, akik legtöbbször nem hivatalból, nem kötelező feladatként próbálkoznak a jobbal, az ésszerűbbel, a célravezetőbbel? Negyedszázada, 1951-ben 640 millió forint népgazdasági eredményt hozott az újítók buzgalma, 107 ezer javaslatukat hasznosították. Napjainkban az újításokból származó vállalati eredmény az előbbi összeg hatszorosa, megközelíti a négy- milíiárd forintot, ám nemcsak az összeg, a számbavétel módja — népgazdasági, illetve vállalati eredmény — változott, hanem sok más is. S nem mindenben előnyére! Ismeretesek a termelői közösségek előtt azok az ellentmondások, amelyeket a hatvanas években érvényes — 1965- ben kiadott — újítási rendelet hordott magában. A többszöri módosítás sem segített eredendően hibás alapállásán, s ezért új rendelet megalkotására volt szükség, ami megtörtént, ám most sem úgy, hogy minden tekintetben azt mondhatnánk: végre, egyenesbe ke- 'rült az újítások, találmányok sorsa, S mivel a törvényi, jogi kötelezettségek, a pénzügyi szabályozások — nyilváb szándékuk ellenére — visszavetették az önkéntesek buzgalmát, nem volt nehéz teret nyernie a helyi elfogultságnak, kényelmességnek, vaskalaposságnak. Némely vállalatnál már-már úgy néztek a nyughatatlan emberekre, mint puszta haszonlesőkre, akik „pénzt akarnak zsebrevágni". Feledték a köz gyarapodását, s azt a tudati hatást, melyet az újítómozgalom gyakorol, s melynek jelentőségére Lenin már akkor rámutatott, amikor a szovjet gazdaság első, tétova lépéseit tette meg. A szubjektivizmus, a lassúság, a bürokratizmus, az érdektelenség oda vezetett, hogy manapság tízszer is meggondolja magát az újító, kezdje-e megint friss javaslatával a tortúrát, vagy hagyja az egészet, esetleq — mert ez sem ritkasáq ám! — „feketén” valósítsa meg, munkatársai, brigádja, művezetője szemhunyó jóváhagyásával. Feltalálók, újítók sora vív ismétlődően harcot azért, hogy tér nyíljék javaslata előtt, s aligha csupán attól vezettetve, mert javadalmazásért nyújthatja majd a kezét. Hiszen sűrű azoknak a változtatásoknak, módosításoknak is kanyargós, időt rabló az útja, amelyekért nem jár fizetség, amelyek „csak” a munkásvédelmet, az egészség- ügyi károsodás megelőzését szolgálják, vagy amelyek úgynevezett munkaköri kötelességként öltöttek alakot! Itt még azzal sem lehet „érvelni”, amivel más ügyekben olyan szívesen hozakodnak elő a döntésre kötelezettek: az újítási díj megrövidíti a kollektívát... A z önkéntesek java része megdöbben e gondolatmeneten, mégsem kéri ki az obsitját, csinálja, vallja, hogy friss cselekvés, friss gondolat aranyat ér, s küzd, hogy így legyen. A cselekvésre azonban,- a friss gondolat aranyraváltására, nem ők hivatottak, s nem is képesek, Ök friss gondolatok seregével rukkolnak elő, tisztelik és gyakorolják azt a műszaki alapigazságot, hogy tökéletes megoldás nincsen, miért tőlük várják el hát sokon még azt is, hogy küszködve, keservesen kiverekedjék igazukat?! Miért nem segít minden eszközzel, úton, módon a társadalmi érdeket helyben képviselők csoportja nekik, sőt, a segítést megelőzően, miért nem biztatja, bátorítja őket? Talán azért, mert így kényelmesebb. Talán azért, mert ezt eddiq nem "kérte számon az irányítóktól senki sem. Talán azért, mert jó kibúvót, mentséget kínál egy nem túl szerencsés rendelet. Talán mindezek együttesen adnak magyarázatot. Amiből már sok van. Jóval több, mint a társadalomnak olyannyira szükséges, megtermelhető — de itt is. ott is, fejben, papíron maradó, tehát veszni hagyott — „aranyból”.’ Mészáros Ottó • • Üzletkötés az Agromasexpon Az Agromasexpo '76 nemzetközi kiállításon kedden számos hazai és külföldi szerződéskötésre került sor. A Mezőgép Tröszt 3,2 milliárd forint értékben írt alá meqállapodást az Agrotröszttel 1977. évi gép- berendezés- és alkatrészszállításra. A Mezőgép Tröszt vállalatainak export-szerződései is kedvezően alakultak. Csehszlovák megrendelésre 60 millió forint értékben szárítóberendezéseket, kultivátorokat, alkatrészeket, műtrágyaörlő berendezéseket és cukorrépabetakarító géprészegységeket gyártanak. fi cél: 1200 méter mélység Megkezdődött a MÉV új aknájának végleges mélyítése A mecseki bányaépítések történetének új fejezete kezdődött kedden. A bányahatóság — gondos ellenőrzés után — engedélyt adott a végleges aknamélyítés indítására a Mecseki Ércbánya Vállalat épülő új V. számú bányaüzeménél, amely az ötödik ötéves terv legnagyobb baranyai beruházása. Az országosan kiemelt nagy- beruházás két évvel ezelőtt kezdődött a föld alatt és a külszínen. A leendő szállítóakna helyén először 90 méter mély előaknát kellett készíteni. Most innen halad tovább a végleges aknamélyités a legkorszerűbb, nagyteljesítményű szovjet gépekkel és technológiával. A komplex aknamélyítő berendezés tartozéka egyebek között két szállítógép. Egyik már dolgozik, a másik két hét múlva. Tizenöt villamosmeghajtású villát szereltek fel különféle rendeltetéssel. A legkisebbek öt tonna súly tartására képesek, a legnagyobb negyvenöt tonnás, amely az aknában függő munkapadot tartja. A bányászok a legnagyobb biztonságban dolgozhatnak. A hatvan négyzetméter szelvényű aknával 1200 méter mélységig hatolnak. Míg a sziklarengetegen keresztül törik magukat a bányászok, mintegy 180 000 köbméter új követ kell útjukból eltávolítani. Az új aknát, szerelvényezéssel együtt, 1979 első felében kell befejezni. Szeptember elseje a béke nemzetközi napja Szeptember 1-én világszerte megemlékeznek a béke nemzetközi napjáról. A naptárban nincs is más nap, amely alkalmasabb lenne e széles körű nemzetközi akció lefolytatására. 37 évvel ezelőtt, 1939. szeptember 1-én a hitlerista Völkischer Beobachter „hivatalos közleményt” adott ki arról, hogy az előtte való napon lengyelek „támadást intéztek a Gleiwitz német város rádióállomása ellen". A führer „válaszintézkedésként” parancsot adott a Wehrmaohtnak, lépje át a lengyel határt és kezdje meg a hadműveleteket. így kezdődött a második világháború. Ez a háború komoly lecke volt az emberiség számára, és az emberiség levonta belőle a szükséges következtetéseket. A békemozgalom megindulásától kezdve aktív támogatásra talált világszerte. E mozgalomhoz jelentősen hozzájárul a szovjet nép, amely valóra váltja az SZKP békeszerető politikáját, jelentősen hozzájárulnak más szocialista országok népei, amelyek megvalósítják a béke, a biztonság és az együttműködés összehangolt külpolitikai programját. Világszerte mind nagyobb méreteket ölt az új stockholmi békefelhívás aláírása. A Szovjetunióban ezt az okmányt eddig 160 millió szovjet polgár írta alá, Bulgáriából, Magyarországról, az NDK- ból, Lengyelországból, Csehszlovákiából és más országokból jelentések érkeznek, hogy a felhívást újabb és újabb milliók írták alá. Az aláírásgyűjtés folytatódik. Lefaragják a partoldalt és kiszélesítik az úttestet a toronyi „halálkanyarban” a KPM dolgozói. Erb János felvétele Megnyílt a pécsi művelődési évad Tanórák a kultúrházakban? Családfelelős tanárok Megnyílt a pécsi művelődési évad. Tegnap délelőtt az Ifjúsági Házban a város valameny- nyi közművelődési intézményének és iskolájának vezetői, vezető munkatársai gyűltek ösz- sze, az elnökségben pedig többek között helyet foglalt Papp Imre, Pécs Város Tanácsának elnökhelyettese, Antal Gyula, az MSZMP Pécs Városi Bizottságának osztályvezetője, Lantos József, a Baranya megyei Tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője és Kajtár Istvánná, a Pedagógus Szakszervezet Pécs Városi Bizottságának titkára. Csorba Tivadar, a Városi Tanács Művelődésügyi Osztásának vezetője mondta el újszerű koncepcióval átszőtt, alaposan elemző bevezetőjét. Hangoztatta: Pécs nemcsak saját városi, hanem Baranya megyei, sőt, regionális, tehát dél-dunántúli körzeti feladatokat is ellát. Az évadnyitó előadás több igen újszerű, az említett formában valószínűleg országosan egyedülálló tervet tartalmazott, így a közművelődés és az oktatás egybefonását, már az iskolai korban.- Az iskolai lehetőségeken < túl keresni kell az iskolán kívüli adottságok sorát, sokoldalú Négyszáz személyes diákotthont építenek Pécsett, a Kodály Zoltán utcában. A tervek szerint a létesítményt 1977 nyarán adják át. Jelenleg az ép ület szerkezeti elemeit állítják össze. — Szokolai felv. — kihasználását — mondta. — Iskolák, közművelődési intézmények (tanácsiak vagy nemi tanácsiak, egyre megy) kössenek együttműködési szerződéseket a közös hasznosításra. Különösen a kettős váltásban tanító általános iskolák tudják hasznosítani a délelőtt és délután sokszor szabad művelődési házakat. Jó lenne, ha művelődési házainkban, klubjainkban délelőttönként is pezsgő élet lenne. Sajnos, még mindig nagyon sok az olyan iskolai vezetőnk, aki a közművelődési intézményeket 10—15 évvel ezelőtti mércével méri. Javaslom, hogy személyesen is győződjenek meg arról, hogy ma már másról van szó. Éppen ez közművelődésünk legkomolyabb előre lépése. Egyáltalán, azt is át kell gondolnunk, hogy mindenféle alig indokolt fejlesztések helyett fokozatosan ne állítsunk-e be főiskolát, egyetemet végzett népművelőket azokba az iskolákba, ahol erre megérik az igény. Iskoláinkban jelenleg nagyobb hiányát látom a hivatásos népművelőknek, mint ami mellett csak úgy szótlanul el lehetne menni. Minden iskolaigazgatóval tárgyalunk ebben a kérdésben, aki igényli. • A másik nágy horderejű terv, a család és az iskola kapcsolatának szervezését célozza. Ezt Csorba Tivadar így ismertette: — A család és az iskola kap‘- csolatáról sok évtizedes tapasztalataink vannak., Jók is, rosz- szak is. Az egoista, önző, a jelesekért* nyüzsgő anyukák és apukák invázióját át kellene terelni, - nagyon higgadtan, nagyon meggondoltan - a szülők közösségének bölcs együtt- munkálkodása irányába. Talán úgy, hogy az iskola gondja legyen a szülők közösségének gondja is. Meggyőződésem, hogy erre a felbecsülhetetlen jelentőségű feladatra képezni, nevelni kellene minden tan- testületbeq egy-egy pedagógust, aki koordinálójává, mozgatóiává válik az iskola és a szülők, a tantestület és a szülők tartalmas kapcsolat-rendszerének. S ha jól dolgozik ez a pedagógus, ha munkájának, mérhető eredménye van, jutalmazzuk, tüntessük ki, küldjük el üdülni, külföldre. Tudom, hogy ezek a szavak illuzórikusnak tűnnek, de kijelentem, hogy semmit nem tartok drágának azok számára, akik tartalmában (Folytatás a 2. oldalon)
