Dunántúli Napló, 1976. augusztus (33. évfolyam, 211-240. szám)
1976-08-02 / 212. szám
Kilencezer kilométerre Magyarországtól 300 fiatal utazik Szibériába Indulás augusztus 9-én Kilencezer kilométerre utazik 300 magyar fiatal augusztus 9- én. Ök azok a kiválasztottak, akik a Szibériában található Uszty-llimszkben KGST beruházásban épülő fa- és cellulóz kombinátot fogják építeni, a többi szocialista országból érkező munkásokkal együtt. A KISZ Központi Bizottsága felhívására ezerötszázan jelentkeztek a helyi KISZ szervezeteknél. Nem volt könnyű feladat kiválasztani közülük azt a háromT százat, akiknek a napokban ért véget az egyhetes előkészítő táboruk Dunaújvárosban. A KISZ Központi Bizottsága jóvoltából alkalmunk volt a főleg építőipari szakmunkásokból álló — hazánk minden megyéjéből érkezett — csoport tagjaival beszélgetni. jelentkeztek? Természetes, hogy az egy teremben ülő somogyi, vasi és baranyai fiatalok közül a baranyaiakat kerestem meg. Barna, spriccelt, sportos szabású öltönyben, drapp zakóban, vagy sárga ingben vannak már mindannyian, ez lesz két éven keresztül Uszty-llimszkben, a jelenleg 53 ezer lakost számláló, rohamos tempóban épülő szibériai városban az egyenruhájuk. — Hogyan szánták rá magukat erre a nagy útra? — Én már 33 éves vagyok, a legöregebb — mondja Cso- szics István, a Pécsi Bőrgyár kőművese —, mégis úgy döntöttem, hogy elmegyek. A Magyar Ifjúságban olvastam a felhívást és úgy érzem, eddig nem volt olyan problémám az életemben, amit ne tudtam volna megoldani. Ez meg olyan szépnek tűnik és olyan nagy feTadatnak, hogy örülök neki és megyek. — Nem volt könnyű döntenem — kapcsolódik a beszélgetésbe Eszik István, a kovácshi- dai termelőszövetkezet kőművese —, mert én a helyi KISZ bizottság titkára voltam, attól félek, hogy azt hiszik otthon, hűtlenül elhagyom őket két évre. Azért jelentkeztem, mert politikai, mozgalmi tapasztalatokat szeretnék szerezni. Tudom, hogy nagyon szervezetten láthatjuk majd, hogy kell a kulturális, a sport programokat szervezni, hogyan kell az ideológiai munkát csinálni, hiszen itt öt szocialista ország 1500 fiatalja és 3500 szovjet komszomolista fog együtt dolgozni. Illlill! szeretnek — Művezetői végzettségem van — mondja Papp Pálfi István, a Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat kőművese. Úgy gondolom, hogy ez egy hosszabb tanulmányút lesz számunkra. Mindenekelőtt szakmai tapasztalatokat szeretnék gyűjteni, meg az élmények sem elhanyagolhatóak, amelyekben gondolom bőven lesz részünk. — Többen családos emberek. Hogyan tudták megbeszélni otthon ezt a szándékukat? Fél évvel a határidő előtt Év végére elkészül a BAH-felüljáró Húszezer négyzetméter út Háromszázharmincmillió forint Igaz, hogy általában úgy emlegetik a Budaörsi—Alkotás— Hegyalja út kereszteződésében készülő felüljárót, mint a balatoni és bécsi forgalom „megváltóját", azért nekünk, pécsieknek is bizony jól jön: a 6-os főközlekedési útra is ezen hajthatunk rá — ha minden jól — Először azt hitte a feleségem, hogy viccelek — fűzi az előzőekhez Papp Pálfi István. Aztán nagyon komolyan megbeszéltük, örültünk is, de most mór jobb lenne kint lenni, mert kicsit szorongó szívvel gondolok a búcsúra. Az a jó, hogy egyhónapos szabadságot kapunk, akkor haza is jöhetünk, vagy kint a szovjet elvtársak is megszervezték a kinti családos üdülési lehetőségeket. Ezen az egyhetes dunaújvárosi találkozón sok neves vendég kereste fel a fiatalokat, akik tájékoztatást adtak arról, milyen körülmények között dolgoznak, laknak és szórakoznak majd. Kilencemeletes munkásszállásokon, két- és háromszemélyes lakásokban helyezik el majd őket, minden szinten klubhelyiséggel. Harminc féle sajtóterméket, három magyar szakácsot és rengeteg sporteszközt biztosítanak nekik. Azt mondják, Szibériában ha nagy a csend télen, behallatszik a lakásokba, hogyan repednek a fák a fagytól. Szép kereset Biztosan nem lesz könnyű megszokni majd az éghajlati különbségeket, azt hogy a várostól egy kilométerre már a tajga van és sok minden mást. De aki vállalta ezt a nemes feladatot, az tudja, hogy érdemes. Érdekes, hogy a KISZ KB képviselői említették, jóformán senki sem kérdezte, mennyit fog keresni, pedig a havi 300 rubel már szép pénz. Az előkészítő táborban kitűnő a hangulat, mondják a vezetők, ez úgy érzem, annak is köszönhető, amit Csoszics István így fogalmazott meg: — Ilyen emberek közé, mint ez a háromszáz, nem könnyű bejutni. Nagyon boldogok vagyunk, hogy együtt lehetünk, összebarátkoztunk, büszkék vagyunk egymásra. Hárságyi Margit „Magyarországon mindent lehet kapni, de nem mindenkinek” — hallottam egy anyagbeszerzőtől. Számtalanszor elhangzik különböző ügyekben a kérés, hogy „légy oly szíves, szólj már az illetékesnek, neked csak egy szavadba kerül..No és a csúszópénz, finoman nevezve a megvesztegetést, vagy a kölcsönös előnyök soha alá nem írt szerződése: ha te megteszed nekem ezt, én is elintézem neked amazt?! Ha zárva a hivatalos nagykapu, százféle lelernénynyel keresünk kulcsot a kiskapuhoz. MeBkornyékezők és megkörnyékezettek Ki kinek az ismerőse? Mindent lehet kapni, de nem mindenkinek? A nincsből nem lehet adni. Unalomig ismételt, szinte könyörgően hangzó elutasítás a Pécsi Postaigazgatóságon. A telefon közszükségleti cikké, hovatovább divattá vált. Jelenleg Pécsett 4400-an várakoznak telefonra. Sokan azzal is megelégednének, ha ikerállomást kapnának. Látszólag egyszerű, hiszen ott a közelben a kábel. Ez igaz. De bent a központban nincs szabad szám. Megérteni még csak lehet, de elfogadni — azt már nem. A kitartó telefonkérők törzsvendégek lesznek a postán. Az illetékes osztályvezető, mint egy automata ismételgeti, hogy „sajnos pillanatnyilaq nincs egyetlen szabad állomásunk sem. Mihelyt lesz, teljesítjük a kérését”. Erre a mihelyt-re minimum négy évet kell várni, mert 1980 előtt egyetlen hívószámmal sem bővül a pécsi távbeszélő központ kapacitása. A „jólértesültek” azonban csak mosolyognak. — Tudom, amit tudok. A szomszédom is kapott ötezer csúszóért. Az illető ezt az információját mór nem volt hajlandó jegyzőkönyvbe diktálni. Egy néni telefonját ikresítet- ték. Levelet írt az illetékesnek, hogy „ahányszor emiatt nem tudom hívni az orvost, annyiszor sújtson magára az átkom." Vannak konkrétabb fenyegetőzések is. „Hát jó, majd szólok X. elvtársnak. Majd meglátja, hogy mégis lesz telefonom." Nem lett. A tanácsok építési osztályain sem szűnik a forgalom. Ahány ember, annyiféle ízlés, egyéni kívánság és nem utolsó sorban anyagi lehetőség. A másik oldalon ott vannak a szabványok, építésügyi rendelkezések — ember legyen a talpán, aki a kettőt összhangba tudja hozni. Elsőfokon — községi, tanácsi szinten még csak hagyján. Ott lehet fellebbezni, a másodfokra, a megyei tanácshoz. A folyamodóknak itt is megtalálhatók a különböző típusai. Vannak, akik még az anyagok beszerzése, az építkezések előtt keresik fel a hatóságot. Ök a legjobb ügyfelek. Sokan azonban arra számítanak — esetleg már jóelőre —, hogy csak nem bontatják le a már elkészült épületet. Ha mégsem „irgalmas szamaritánusokat” találnak az építési osztályon, akkor kanyarodnak egyet, és a befolyásos rokonok, barátok, ismerősök felemelik a telefonkagylót. . . Egy Duna-parti kisközségben leomlott a folyómenti löszfal, összedőlt egy ház. Az újat a Motorosok figyelmébe! AUGUSZTUS 31 -IG MZ 250 cm3 NDK MOTORKERÉKPÁRT és az IZS P. 350 cm3 SZOVJET MOTORKERÉKPÁRT 2500- Ft-tal olcsóbban szerezheti be! Most vásároljon! KAPHATÓ áruházakban, műszaki és jármű szaküzletekben. KERESKEDELMI VÁLLALAT régi helyére akarta építeni a család. Az építési osztály vezetőjét a lakásán kereste fel a tulajdonos egy pór csirkével, és negyven tojással, hogy hátha mégis . . oda szeretnének építeni. A vége az lett, hogy a finom falatok alapanyagai hazatértek a régi gazdával együtt. Nem épülhetett ház a régi helyén. Az eset csattanója: a következő évben, egy másik földcsuszamlás során a szomszéd ház is összedőlt. (Ki dühöngött volna, ha a korábbi kérés teljesül?) Építési ügyekben ritka a megvesztegetési kísérlet. A Baranya megyei Tanácsnál néhány évvel ezelőtt fordult elő egyetlen eset, amikor az ügyfél kérése előadásakor félreérthetetlenül nyúlt a zsebe felé. Percekkel később az épület előtt tűnődött a pénz hatalmának korlátáiról . . . Akik a kiskapukat keresik, nem biztos, hogy görbe úton járnak. Ott vannak például az anyagbeszerzők. Az a munkájuk, hogy egy üzem folyamatos ellátásához, egy-egy gyártmány folyamatos elkészítéséhez biztosítsák az anyagot és a szerszámokat. Ehhez pedig — sajnos! — nem elég, ha lejárják a lábukat. Egy húszévi anyagellátási gyakorlattal rendelkező szakember mondta, hogy személyes kapcsolat nélkül ma már semmit sem tud elintézni az ember. Könnyen kapható cikkeket íróasztal mellől is be lehet szerezni, ez nem művészet. De hiánycikket! „Egy tábla csokoládé az előadónőnek, vagy egy demi- zson bor az ügyintézőnek — kisebb személyi kapcsolatokhoz ezjs elég” — mondta egy sokat tapasztalt ember biztonságával. „A nagyon ritka, és keresett cikkek beszerzéséhez — mondjuk a bútoriparnak a tölgy, vagy bükkfa, az építőiparban a kisméretű tégla, speciális csaptelepek, fémszerkezeti anyagok — ez már kevés." Azt még megértem (bár elfogadni nem tudom), hogy egy-eqy ember, saját kis egyéni célja érdekében megmozdítja a megmozgatható köveket, akár a törvényen túl is. De azt, hogy mindannyiunk érdekében, a gazdaságosabb termeléshez a személyes kapcsolat nyisson utat — erre nem lehet rábólintani! Kurucz Gyula megy, már a jövő esztendő elején. És minden jól is megy, legalábbis így tájékoztatott Gyulai György építésvezető, akit a generálkivitelező, a Hídépítő Vállalat 072-es építésvezetőségén kerestem fel. — Tavaly tavasszal vonultunk fel az építkezéshez — mondta — s ezzel párhuzamosan megkezdtük az alapozást a Hegyalja úton. A terveket a FÖM- TERV készítette, ezek alapján készült el év végére munkánk egynegyede. Az idén év végére pedig a hátralevő háromnegyed részt építjük meg. A hídszerkezet az év folyamán készült, már szépen látható, a középső szakaszt kivéve teljesen készen van. — A környék lakói nekünk drukkoltak — nevet az építés- vezető —, sokszor jobban tudták a készültségi fokot, mint magunk... Nyugdíjasok, ráértek tájékozódni a munkásoktól. A híd négyszer három nyílásból álló szakaszból áll. Egy nyílás háromszor huszonhét méter hosszúságú, kivétel a középső nyílás, amelyik két harminckét méteres, és egy huszonhét méteres szakaszból tevődik majd össze. Ezt szeptember közepéig megépítik. Egy szakaszba hétszáznegyven köbméter betont tömörítettek, a szerkezetbe pedig ezerkétszáz mázsa vasat építettek be. Érdekes műszaki megoldás volt az állványozás, Hünnebeck- féle rendszerű állványokat használtak a monolit beton készítéséhez. Ez olyanféle állítható részekből. áll, mint a Mőrklin-já- ték. A betont központi betongyárból hozták a mixerkocsik, szivattyúval továbbították a helyszínre. — Huszonnégy vállalattal kell együttműködnünk — sóhajt Gyulai György — és ez sokszor bizony nehéz. De a munkának menni kell, és nagyon nem panaszkodhatok az alvállalkozóinkra, megértik a gondokat, sikerül egyeztetnünk mindent. Talán két olyan gondunk van, amin nem tudunk segíteni. Egyik a szakmunkáshiány, ha kétannyi szakmunkásunk lenne, akkor is hiányunk volna. A másik az a panaszunk, hogy mi mindig csak egyedi hidakat építünk, nullszériákat állítunk elő. Magyarországon nem is építünk sorozatban hidakat . . . Egyszer szeretnénk sorozat-hidat építeni. Nem vitás, hogy az előregyártott elemekből, vaqy egy begyakorlott technológiával könnyebb és szaporább építkezni. De nekünk, úqy látszik, kevés hídra van szükségünk, s az is mind más . .. — Hirtelen csak annyit a még hátralevő egyéb munkákról, hogy húszezer négyzetméternyi utat kell megépíteni még, a vil- lamosváqányokat korszerűsíteni, a közvilágítást biztosítani, a közműveket kiváltani és helyretenni, a forgalmi lámpákat felállítani, hogy a közlekedés zavartalanul bonyolódhasson. Ez nem sorrend, csak felsorolás. A beruházó, a Fővárosi Tanács, erre a hatalmas építkezésre háromszózharminc millió forintot költ. A híd kétirányú forgalma januártól megszünteti a „dugókat” ebben a térségben, megoldja a balatoni, bécsi és pécsi főközlekedési utak torkolatánál kialakuló zsúfoltságot. S ha a végén is említem meg, egyáltalán nem utolsósorban: a szerződésben foglaltak szerint a felüljárót 1977. május harmincadikán kellene átad- niok. De úqy tervezik, hogy év végére meglesz, fél évvel a határidő előtt. Talán már karácsonyra ... Kampis Péter tiétföi □ t
