Dunántúli Napló, 1976. augusztus (33. évfolyam, 211-240. szám)
1976-08-11 / 221. szám
6 Dunántúli napló 1976. augusztus 11., szerda E N SZ-összefog ássa I a káros rovarok ellen Magyarország a mohácsi csata előtt Tallózás korabeli Egy ígéretes módszer: a sterilizálás német újságokban Ha az ember magára hagyná 'kultúrnövényeit, s ölbe tett kézzel nézné küzdelmüket ellenségeikkel, a termésveszteség már az első évben mintegy húsz százalékos, vagy még nagyobb lenne. A növényvédelem elmulasztásával tehát a növényi és rovarkártevők egy-két év alatt végérvényesen felülkerekednének. A káros rovarok ellen alkalmazott, egyre nagyobb mérvű vegyszeres védekezés azonban hátrányokkal, veszélyekkel is jár. A talajban, a vizekben felgyülemlett veayszermaradvá- nyok veszélyt rejtenek. így a korábban általánosan használt vegyszerek közül nálunk a DDT, számos más államban pedig egyéb vegyszerek alkalmazását is betiltották, vagy erősen korlátozták. Az ilyenek további nagymérvű elterjedése nem lenne egészséges, hiszen a növény közvetítésével egyes mérgek, ha parányi mennyiségben is, de eljutnak az emberi és állati szervezetbe. Ezért a valóban nélkülözhetetlen vegyszeres kezelések mellett a régi, bevált szereket is igyekeznek felhasználni, és szüntelenül kutatnak új eljárások után. A kártevők természetes ellenségei Az, hogy élő állatok felhasználásával pusztítsunk más élőlényeket, sem a természet, sem a tudomány számára nem új. Mindenki tudja, hogy a fácánfélék kedvelt csemegéje a burgonyabogár, és a róka a mezei rágcsálók tömegét pusztítja. E természetadta példákat követve, a kutatók szüntelenül vizsgálják a növényi kártevők természetes ellenségeit, azok el- szaporításának és alkalmazásának módját. A japán pajzstetű az 1920-as években az eperfa károsításával a selyemhernyó-tenyésztést fenyegette. Az ellene, valamint a vértetű ellen betelepített für- készfélékkel sikerült is visszaszorítani mindkét kártevőt. A burgonyabogár ellen betelepíteni szándékozott ragadozó poloska viszont hazánkban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A kutatók tehát a biológiai megoldásokon belül is szüntelenül új lehetőségeket keresnek. így jutottak el a gondolathoz, hogy éppen a káros rovarfaj egyedeit használják fel a védekezésre. A biológiai védekezés legújabb hajtásai közé sorolhatjuk a terméketlenné tett hímek kibocsátásának módszerét, amely egyike az utóbbi két évtized legnagyobb felfedezéseinek a kártevők elleni védekezésben. Az atommag sugárzás biológiai hatásainak felfedezésével az ember nagy lehetőségeket kapott ahhoz, hogy környezetének élővilágát átalakítsa. A sugárzásnak azt a tulajdonságát, hogy a fiatal, osztódásban levő sejteket sokkal erősebben károsítja, mint a többi sejtet, az alkalmazott rovartan új és hatásos módszerrel hasznosítja. Sugárzással sterilizált hímrovarok A sugárzásnak kitett hímrovar ugyanis elveszti termékenyítőképességét, sterillé válik, a vele párosodott nősténytől utódok nem származnak. Az eljárás lényege tehát, hogy a steril hímeket úgy és olyan mennyiségben kellene kibocsátani, hogy azok a fertőzött területen sikeresen konkurrálhassanak a normális hímekkel. A sikernek azonban számos feltétele van, a gyors eredményvárókat türelemre intik a kutató tudósak. Hiszen a módszer vizsgálata csak az utóbbi évtizedben lendült fel, ámbár azt is meg lehet állapítani, hogy a kezdeti eredmények biztatók. Amerikában egy veszélyes húslegyet nagy területekről sikerült ezzel a módszerrel kiirtani. Ugyanezzel a módszerrel jelentős kísérleti eredményeket értek el néhány trópusi gyümölcslégy ellen is. Ám buktatók még jócskán vannak. Az egyik legfőbb nehézség a magyar kutatók szerint is, hogy a steril hímekből olyan tömeget kellene kibocsátani, amely számszerűen ötször, tízszer felülmúlja a szabadban élő hímeket Sterilizálás kémiai anyagokkal Nem kellene külön pénzt kiadni a rovarhímek nagy tömeA Dunántúlon kacsa, az Alföldön réce, sőt, az Alföld egyes helyein ruca néven emlegetik ezt a kedves vadféleséget, melynek vadászata nagyszerű élmény valamennyi vadász számára. A vadászati idénye változatlanul augusztus 1-től, december 31-ig tart. Vizeinken húsz egynéhány vadkacsafaj is megfordul. Nagy gyakorlatot és szakértelmet kíván a vadászatok alkalmával az egyes fajok felismerése, mivel közülük több faj védelem alatt áll. Az egyes kacsafajok felismerése jóval könnyebb, ha tudjuk, hogy vadkacsáink három nagy csoportra: az úszó, bukó, és búvár récékre különülnek. gű tenyésztésére, ha besugárzás helyett sikerülne megoldani a sterilizálást kémiai anyagokkal. Ha a rovarokat valamilyen módon odacsalogatják ezekhez az anyagókhoz, táplálkozás, vagy a velük való érintkezés végett, aránylag kis mennyiségű kémiai anyaggal terméketlenné lehet tenni a hímeket. Ilyen csalogatásra a nőstények által kibocsátott illatanyagok látszanak alkalmasnak, ezek némelyikét már mesterségesen is kezdik előállítani. A csalogató illatanyaggal és vegyszerrel is ellátott csapda tehát már alkalmas lesz a szabadban élő rovarhímek terméketlenné tételére, Holka Vilmos Úszó récék: Tőkés réce, nyílfarkú réce, böjti réce, kendermagos réce, csörgő réce, fütyülő réce, kanalas réce. Bukó récék: Cigány réce, kerce réce, kontyos réce, hegyi réce, jeges réce, üstökös réce, kékcsőrű réce. Búvár récék: Nagybúvár réce, kisbúvár réce, középbúvár réce. (Nálunk leginkább csak mint téli vendégek észlelhetők.) A vadkacsát kereső vadászaton (víztaposás) különféleképpen hajtvö, (vonalhajtás, rá- hajtás) és húzásuk alkalmával lesen vadászhatjuk. A vadászati idény szabályai szerint Röntgennel vizsgálják a lombosfák magvait A magvak életképessége megállapításának hagyományos biokémiai módszerei a magvizsgáló állomásokon és laboratóriumokban igen munkaigényes művelet. A vizsgálatot megelőzően a mag különböző kezelésre szorul. Azonban röntgenfelvételek alapján rövid idő alatt könnyen megállapíthatók a mag szerkezetének sajátosságai, méretei és a csira fejlettségi foka, valamint a fejlődési rendellenességek. Ezt a módszert elsőként Svédországban alkalmazták, majd a Szovjet Tudományos Akadémia Karéliai Erdészeti Kutató Intézeténél végeztek ilyen kísérleteket. augusztus 1-től augusztus 31- ig csak húzáson lőhető. A vízen úszó kacsára lőni szigorúan tilos. Mindig csak arra a kacsára lőjünk, amelyik nekünk kél vagy repül. Távlövésekkel ne kísérletezzünk, mert a sebzett vízivad megtalálása a fácán megtalálásánál jóval bizonytalanabb. A lőtávolsáq helytelen megítélése igen sok töltényébe kerül a vadásznak. A taposó vadászatnál legcélszerűbb a 12- es, legfeljebb 10-es sörét használata. Hajtott vaqy húzó vadkacsára legmegfelelőbb a 10- es, esetleg 8-as sörét használata. Vízivadászatnál igen hasznos segítő társunk a vízivadászatban jártas, jól bevadászott, engedelmes vadászkutya. A vadkacsavadászat legszebb és eqyben legkedveltebb módját a húzásokon gyakorolhatjuk. Alkonyaitól a kacsák „kihúznak" a tarlókra, hajnalban pediq visszatérnek a vízre. A kacsáknak ezt a többnyire állandó útvonalon történő mozgását használjuk ki a tarlókon takarásba meghúzódva puskavégre várva az érkező vadkacsát. Hajnalban a tarlón jóllakott kacsák visszahúznak a vízre, ilyenkor a terepviszonyoknak megfelelően a víz szélén esetleg benyúló földnyelven vagy nádtakarásban rejtőzve várjuk a vízre érkező vadkacsát. A vadkacsa húsa legtöbb faj esetében jó pecsenyét biztosít. A vadászati idény értelmében a tőkés, böjti, csörgő, fütyülő és a barát récét vadásszuk. Megyénkben évente 3—4 ezer vadkacsa kerül terítékre. Farkas János megyei fővadász A mohácsi csata és annak elvesztése évszázadok óta foglalkoztatja a történészeket, és a közvéleményt egyaránt. 1526. augusztus 29-én, egy rekkenő nyári napon a Mohács melletti lapályon elvérzett a magyar feudális állam nagy üggyel- bajjal összetoborzott hadserege. Bizonyára sokakban felmerült az a kérdés, hogy a hősi halottak, az áldozatok tulajdonképpen kinek az áldozatai voltak, a töröké-e vagy a feudális zűrzavar és fejetlenség által egymásra acsarkodó fő- uraké-e? A továbbiakban a mohácsi csata rövid előzményeit, lefolyását és az utána következő állapotokat ismertetnénk a korabeli német nyelvű sajtótermékek alapján. A XVI. században még rendszeresen megjelenő, mai értelemben vett újságokról nem beszélhetünk. Egyéb nevezetes esemény kapcsán azonban igen nagy tömegben jelentek meg időszakos kiadványok: úgynevezett diáriumok, amelyek egy-egy európai politikai eseményt, csatát, koronázást, elhalálozást stb. lehetőleg színesen, érdekesen tárnak az érdeklődő, olvasni tudó nagy- közönség elé. Szép számmal maradtak ilyen diáriumok a mohácsi csatáról is. A keresztény magyar seregben harcoltak különböző nemzetiségű idegen zsoldosok. Ezek az ütközet után — miután szerencsésen megmenekültek — hazájukba visszatérve hasznot igyekeztek húzni élményeikből; kocsmákban vagy piactéri hordószónokokként, esetleg az átélt eseményeket tollba mondva tették közzé élményeiket. Ezen sajtótermékek minden mondatát természetesen nem szabad készpénznek venni, mégis a diáriumok történelmi értékét és fontosságát sem helyes lebecsülni. Különösen a harci események gyakran részletekbe menő, szakszerű leírása érdemel figyelmet. Ez érthető is, hiszen a zsoldos hivatásos katona, akinek a harc a mestersége, és amelynek minden csínját-binját ismeri. Nem szabad annak a zsoldosnak az őszinte megbotránkozásán sem csodálkozni, aki arról ír, hogy egyenetlenség a magyar főurak között még a tolnai gyülekezőtáborban is folytatódott. Különösen a két legnagyobb magyar közjogi méltóság, a magyar király és az esztergomi érsek emberei közötti viszályt emeli ki. „Midőn a magyar király és emberei az esztergomi püspök híveit meglátták a táborban, kérdőre vonták egymást, hogy a másik serege miért nincs ott még. Miután az esztergomi hangadó a király jelenlétét követelte, annak emberei rárontottak és botokkal, meg mindenféle dorongokkal halálra verték.” Nem volt jobb a helyzet a katonaság körében sem. Nemcsak az egyes főurak katonái figyelték egymást árgus szemekkel, hanem a különböző nemzetek, illetve különböző felekezetek katonái is. Német elbeszélőnk, aki azon kevés Landsknechthez (német zsoldos) tartozott, akik ép bőrrel úsz- ták meg a számukra kalandot és pénzforrást jelentő összecsapást, már az elbeszélése elején arról panaszkodik, hogy társaival együtt alig mertek aludni a magyar táborban, mert örökké attól rettegtek, hogy a magyarok rájuk gyújtják a házakat. Az idő előrehaladtával, és a török közeledtével a fejetlenség csak nőtt. A német zsoldos értetlenül áll az események előtt. Letargikuson írja, hogy „a magyar táborban nincs rend, az egyenetlenségek gyakran lövöldözéssé fajulnak, amelyeknek halálos áldozatuk is van.” Szinte megkönnyebbülten sóhajt fel: „végre fővezérekké választották Tömöri Pál ferencesbarátot és (Szapolyai) György urat.” Amint Mohács város határában lévő lapályra értek, megpillantották a törököket is. Tévednénk, ha azt hinnénk, hogy ez a látvány csillapítólag hatott a magyar táborra. Nem is csoda, hogy a különböző rémhírek terjedtek el. Beszélték, hogy néhány magyar úr az országot jó pénzért el is adta a szultánnak. Jellemző az alábbi „gonosz hír”, amit széltében- hosszában terjesztettek a magyar táborban: „A török császár pedig megparancsolta a magyarok királyának, hogy maradjon veszteg Budán, hiszen Ö a törökök császára csupán, a jogosan megvásárolt magyar földeket, mint birtokait jött szemlélni." „A török már egészen közel volt hozzánk. Útját 8—10 lángoló falu félelmetes fénye kísérte, mégsem tudtunk róluk semmit, Ők ellenben minden lépésünket kísérték." A német zsoldos hangja lassan megváltozik. Tónusa egyre megvetőbb és letargikusabb. „Ilyen ügyetlen hadvezetést el sem lehet képzelni. Nem volt csata előtt sem sorbaállítás, sem gyakoroltatás, sem hadiszemle. Ha valaki mégis megpróbálkozott volna, úgysem veszik komolyan. Általában semmit sem vettek komolyan.” Ezek a végzetes és vétkes könnyelműségek és mulasztások megkönnyítették a török gyors győzelmét, és feltartóztathatatlanul a feudális Magyarország pusztulásához vezettek. (Jövő szerdán: A csata lefolyása) Magyarországon is megoldották a vadréce félvad és zárttéri tenyésztését, hasonlóan a fácánok mesterséges szaporításához. Az elmúlt évben csak az egyik állami gazdaság 68 ezer darabot szállított exportra, és az idei tervekben már 90 ezer db szerepel. Az egy kilogramm súlyú récék szállítása augusztusban kezdődött Svájcba, az NSZK-ba és Franciaországba. Regölyi Zsolt Kosár, fonottáruk Kézikosár — szatyor — kerti bútor — válaszfal — elöszobafal — virágállvány és egyéb divatos fonottáru, széles választékát kínálja a SZLIVEN ÁRUHÁZ Megkezdődött a vadkacsa vadászata IHemcsak uadaszöröm fontos exportcikk is
