Dunántúli Napló, 1976. augusztus (33. évfolyam, 211-240. szám)
1976-08-11 / 221. szám
1976. augusztus 11., szerda Dünantmt Tlaplö 3 Nemeskére nem jutott orvos Várjuk, doktor úr! Nem kell a pénz, ha falun van? És akik vállalnak? A POTE új kezdeményezése |^| emeskére nem jutott orvos. Egyetlen frissen végzett medikust sem érdekelt ennek a falunak az orvost Hívó pályázata. De nem jelentkezett senki a megüresedett beremendi körzetbe sem. Gyéren kívánkoztak Mozsgóra, Új-Mohácsra is. De hatan jelentkeztek az üres pécsi üzemi orvosi helyre, négyen a gyermek- sebészetre, kilencen gyermekklinikára ... Ezek a számok kegyetlenek — a falunak. Kegyetlenek, mert megdöntötték a régi hiedelmet, azt, hogy a faluban pénz van. hanem a — várost is. A fényeket, a minden este színházat, presszót, a „naprakész" divat szerint öltöző lányokat, a mindent egy helyben megtalálás gyönyörét. Vajon egy szociálpszichológiai felmérés hogyan csoportosítaná a tényezőket, amelyektől még a pénz sem ikell, ha falun adják? Ezt a felmérést is meg lehetne próbálni. Megérné. S addig? Addig dolgozni kell. Viszonylag kevesebb közpénzzel, és talán az eddiginél is nagyobb szigorral: orvosokat a falunak is képezünk. Ezt már az egyetem kapujában tudatosítani kell. Nagyobb szigorral. Mert a falusi beteg nem várhatja azt, hogy különböző pénzügyi ágazatokat hogyan csoportosítunk, hogyan fejlesztünk. És annyi fiatal menne orvosegyetemre, ha felvennék, előre vállalva a falut is! Földessy Dénes Elkészült a móri napok programja Elkészült a hagyományos móri napok idei rendezvény- sorozatának programja. Az első rendezvényre szeptember 25-én kerül sor, amikor „mű- szüretet" tartanak a móri szőlőhegyen. A szüreti népszokásokat és a régi szőlőművelő eszközöket, munkafogásokat bemutató rendezvényt filmre veszik és majd levetítik az amerikai kontinens magyarlakta településein. A „móri na- pök” október 1—3 között a szlovák és német nemzetiségű kultúra jegyében zajlanak, fellépnek a nemzetiségi zenekarok és néptáncegyüttesek, számos néprajzi, képzőművészeti és fotókiállítás nyílik és sor kerül a hagyományos szüreti felvonulásra és szüreti bálra is. Megindult tehát a közéleti harc: fiatal orvosokat faluba. S ebbe a harcba most tiszteletre méltó kezdeményezéssel állt be a Pécsi Orvostudományi Egyetem Szervezéstudományi Tanszéke. Az egyetem egész sugárzási területén falusi körzeti orvosok mellé is kiküldték növendékeiket, gyakorlatra. Csak aki önként jelentkezett. Most, hogy végétért a gyakorlat, az egészségügy szervezői lapozgatják a jellemzéseket. ,Jómodorú a betegekkel." „In- jekciózásra, sebkötözésre megfelelő kézügyességgel rendelkezik." „Bevontam a vizsgálatokba." ,,Szakismerete végzettségi fokához képest igen jó" — írták a körzeti orvosok a jó véleményeket, s ezek a vélemények az egyetem dicséretére válnak. A jellemzések lapozgatása közben azonban mindenütt felmerült a kérdés: vajon ezek a gyerekek egy-két év múlva, amikor megkapják a diplomát, ugyanígy elmennek-e majd falura, önként. Hiszen nem egy falusi származású fiatalember, vagy lány nem akar már vidékre menni avatása után. Az egyetem kezdeményezése tehát, hogy egyetemista korukban kiküldi a növendékeket falura is, — jó. De az aggodalom tovább él. S mi az oka? — Nem kell a pénz! Ezt így szinte jólesik leírni. Úgy tűnik, az orvostársadalmat egy lépéssel megint közelebb hozza a hipokrateszi eskü szelleméhez. Csakhogy a pénz helyett más érdekek bújnak meg a falutól való tartózkodás mögött. Nincs szabad idő. Messze a helyettes. Állandóan ugrásra készen ikell élni. Szakvizsgára sokkal kevesebb a lehetőség. Ezek az érdekek pedig érthetőek, nem szabad miattuk vádolni senki fiát se. A megoldás? — Pénz. — Mert ma már közvélemény, zeti orvos fizetése között na- hogy a városi és falusi kör- gyobb különbségnek kellene lenni, a falusi javára. Nagyobbnak, mint a meglévő néhány száz forint. Az viszont nincs még benne az orvosi közvéleményben, de hadd említsük meg, hogy — külföldi példák alapján — sokat segítene az URH-készülék. Hiszen akkor az orvos horgászni, vadászni, vagy bárhová a környékre nyugodtan elmöhetne, nem kellene bejelentenie a járásnak, a szomszéd falu körzeti orvosával alkudozni, s ha valamit nem sikerül megnyugtatóan megbeszélni, hát a bűntudat nyomásával élvezni azt a kis szabadságot, amit más emberfia minden áldott estén élvezhet a faluban. De az sem volna rossz, ha a körzetben laboratórium volna, kísérletezgetni, a munkát gyorsabban, színvonalasabban ellátni. Soroljuk tovább? Mindehhez pénz kellene, s megint belebukkanunk az ismerős kérdésbe: a közcélú pénzforrásokat nem lehetne-e újra fontossági sorrendbe állítani? De a pénzt sem szabad oltárra emelni. Hiszen emberihangulati tényezők is dolgoznak a fiatal medikusokban. A hat év alatt nemcsak az orvostudományt tanulják meg, Baranya horvát és szerb népcsoportjainak kiállítása Török használati tárgyak * Fotó: Erb János Délszláv bázismúzeum Mohácson A délszlávok néprajzának kutatásáról írta Sarosácz György, a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum igazgatója: „Szellemi kultúrájuk az igen hézagos feldolgozás miatt sok meglepetést takar. A különböző megyei és országos rendezvényeiken dalaik és táncaik a széles közönség előtt nagy sikert arattak. A népszokások közül kiemelkedik a farsang megünneplése, a pün- kösdölés, az esőkérés, a különböző szertartáshoz kapcsolódó népdalok, de igen gazdag a hiedelemviláguk is." E „hézagos feldolgozás" pótlása érdekében augusztusban Mohácson megnyílik Baranya megye legújabb múzeuma, a délszláv bázismúzeum. Gyűjtési területei közé tartoznak mindazok a magyarországi helyiségek, ahol horvát, szerb és szlovén népcsoportok élnek. Ezzel az új létesítménnyel megoldódik a hazánkban élő délszláv nemzetiségiek történetének, néprajzának, használati és egyéb tárgyainak kiállítási problémája. A most megnyíló délszláv bázismúzeum bemutatója Baranya horvát és szerb népcsoportjainak kiállítása címmel kerül az érdeklődők elé a Kossuth Filmszínház emeleti helyiségeiben. Hat kiállítóterem és egy 26 méter hosszúságú falfelület áll a bemutató rendelkezésére. Megismerkedhetünk a délszláv nemzetiségi népcsoportok hovatartozásával, területi elhelyezkedésével és szemléletes anyag illusztrálja a történeti, néprajzi és nyelvészeti kiadványok gazdag sorát. A kiállító* termek egy részében a horvá- tok és szerbek gazdálkodását, földművelését, állattenyésztését és szántóföldi kertészetének tárgyi anyagát láthatjuk majd korabeli dokumentumok, anyanyelvi céhlevelek kíséretében. Bizonyára nagy érdeklődésre tarthatnak számot a hűen berendezett korsósműhely, a különböző céhjelképek és pecsétek. Az igazi kuriózumnak azonban a nyitottkéményes so- kac füstöskonyha ígérkezik majd. Etnikai csoportok szerint bemutatják a gazdag népművészeti és népviseleti anyag legjavát is. Az eredetinek megfelelően berendeznek egy mohácsi sokac és egy Pécs környéki bosnyák szobát. Az utolsó kiállítási teremben kapnak majd helyet délszláv folklór legjellegzetesebb darabjai. Három felöltöztetett bábu pünkösdölő lányt, esőkérő dodolát és egy büsót jelképez. Itt láthatjuk a hagyományos busókellékeket, népi hangszereket, sírkereszteket, lakodalmas zászlókat és magnófelvételről hallhatók majd a különböző népi szertartások, énekek. A Baranya horvát és szerb népcsoportjainak állandó kiállítását Sarosácz György rendezi, az írásos anyagok nagy része pedig a Baranya megyei Levéltárból származik. * Itt készül a csata emlékmúzeumának tárgyi anyaga is, amelyből néhány részlet látható képriportunkban. Török nyereg A csatatéren feltárt magyar fegyverek Pécsi zenélő udvarok A Reneszánsz együttes újabb koncertje Meghonosult, m£ évek óta üde nyáresti színfoltot jelent városunk zenei életében a pécsi zenélő udvarok sorozat. Több kísérletezés után úgy tűnik, a Hotel Minaret egykori, ódon klastromudvaráé lett a pálma, vagyis akusztikailag és a környezet varázsával s a százados falak nyújtotta zártság föltételeivel ez bizonyult a legméltóbbnak a sajátos hangvételű nyári koncertek befogadására, a közös zenei élményszerzés intim hatásaira. S ha enyhén szólva „jókedvű" turistacsoport sincs a láthatáron, ha a szállóvendégek is tiszteletben tartják a muzsikát és a koncert vendégeit, akkor zavartalan műélvezet részesei lehetünk. Mint legutóbb is, hétfőn este, amikor a pécsi Reneszánsz Együttes új műsorával lépett a közönség elé. A pécsi Reneszánsz Együttest most egy éve mutattuk be első pécsi föllépésük alkalmából. Tagjai: Kircsi László és Szkla- dányi Péter (blockflőték); Eidős Orsolya (gordonka); Lorenz Dávid (gitár) és Ágoston Edit (ének). Művészeti vezetőjük, Borsay Pál megfogalmazása szerint — aki betegsége miatt ezúttal nem lehetett köztük — elsősorban szinte eddig ismeretlen reneszánsz, illétve azt megelőzően született és későbbi, már a barokkba áthajló műveket szeretnének megszólaltatni. Vagyis koncertjeiken zenei különlegességeket hallhatunk, részben publikált, részben saját gyűjtésű, külföldi levéltárakban, könyvtárakban föllelt korabeli dallamok saját hangszerelésű és egyéni hangvételű előadásában. Ennek az ígéretnek egy részét váltották be mostani koncertjükön, amikor a reneszánsz előtti trubadúrköltészet zenei anyagából adtak érdekes, hangulatos ízelítőt. A műsor első része a nyugat-európai kelta mondavilág, az Arthus-mondakör legismertebb alakjait; Artúr királynak és a kerekasztal lovagjainak világát és a mondakör terjedésével, változásával formálódó zenei világ hangulatát és szellemét idézte fel. A műsor^. blokk irodalmi anyagát Szerb Antal korai esszé-noveilája, A választott lovag szolgáltatta, amit ifj. Kőmlves Sándor ízes, szép szavú fölolvasásában hallhattunk. A mű az Arthus- mondakömek és Parzival legendájának újraköltése. Szereplői a kerekasztal lovagjai; cselekménye párviadalok, átkok és varázslatok közt vánszorog, kétségtelenül a középkor levegőjének megejtő fényeivel, de mint egyik méltatója is megjegyzi, mindez a kezdő író buzgalma. Túldekorált világ, amelyben az atmoszférateremtés szándékával szinte már tudományos részletezés az író alapvető eszköze. Aligha szánta előadásra ezt a művét Szerb Antal, mégis kitűnő ötlet volt keretnek választani a 12-13, századi zenei anyag megszólaltatásához. Azonban a jelzett ökok miatt kár, hogy a szerkesztő teljességre törekedett. Szerencsésebb lett volna bevezető után egy vagy több részlet bemutatása a keret funkciójával, így viszont az arányok eltolódtak. A sokkal érdekesebb, izgalmasabb zenei világ átkötő, cselekményszine- ző, illusztratív, azaz másodrendű szerephez jutott. Jóllehet ez a ritkán hallható muzsika, ezek a valóban korabeli „kelta dalok” és breton népzenei dallamok a középpontba kívánkoznak. A jó egyórás novella ter- jengősségét azonban jócskán feledtette a föl-fölcsendülő muzsika különleges bája, amit el-- sősorban az imponálóan stílusos hangszerelés meg az előadás illúzióteremtő míves szépsége tárt elénk. * A második királyok francia kapcsolatai révén hazánkban járt trubadúrok dalaiból hallottunk összeállítást Ágoston Edit és a Reneszánsz Együttes előadásában. Egyértelműen kimagasló színvonalú és különleges élményben részesítettek bennünket. Zenei értékeit az együttes már jelzett hangvétele és stílusossága s az énekes művész hozzájuk simuló, visszafogott, technikailag is tökéletesen megoldott közös produkciói adták. Különlegességét pedig az Ó-magyar Mária siralom előadása, eredeti francia dallammal (Geoffrio de Bretuil: Planctus sequenza) és a gyönyörű magyar szöveggel, s a többi trubadúrdal megszólaltatása jelentette. Vagyis a III. Béla esztergomi udvarában működött kiváló provance-i énekmondók dalai (Peire Vidal: Imre királynak szánt ének; Bem pác; valamint Gaucelm Faidit: Anc nőm parti és az Oroszlánszívű Richardról szóló Richard Rei); s a „minden trubadúrok eszményképe", Oroszlánszívű Richard egyik dala. Ahogyan dr. Falvy Zoltán zenetörténész megállapítja, a trubadúr líra dalai nem váltak a magyar zenei élet szerves részévé, de abban a korban sok hasonló mű született hazai udvarokban is. Hogy stílusukat, hatásukat a mai közönség számára sikerült ilyen magas színvonalon fölidézni, ez a Reneszánsz Együttes és Ágoston Edit kivételes érdeme. Wallinger Endre
