Dunántúli Napló, 1976. augusztus (33. évfolyam, 211-240. szám)

1976-08-10 / 220. szám

Sok kicsi sokra megy K özmondásaink azért igazak, mert tipikus magatartást, vagy ál­talános — átlagos — helyzetet fejeznek ki. Mindennapi böl­csességek hordozói tehát, mint a címként választott szólás is. Amit most az üzem- és munka- szervezésre értünk, mivel ta­pasztalataink arra figyelmeztet­nek: a lehetségesnél, szüksé­gesnél kisebb az apró tettek szerepe, súlya sok helyen. Ne vitassuk azok érvelésének jo­gosságát, akik az üzem, a vál­lalat egészére terjesztik ki a szervezés feladatát, mondván, csak a teljes összehangoltság hozhat nagy eredményeket. így van. Ehhez azonban feltételek serege kell, s vajon mi a cél­ravezetőbb: várni, míg ezek maradéktalanul létrejönnek, vagy addig is megtenni az ugyanahhoz a célhoz vezető kis lépéseket? Ma mindkettőre lelhetünk bi­zonyítókokat a vállalati mun­kában. Van példa arra, hogy a szervezési intézet készítette tanulmánytervet gyorsan átül­tették a gyakorlatba — főként a mintaszervezésre kijelölt cé­geknél találkozunk ezzel —, de tapasztalhatjuk azt is, hogy e terv az íróasztal fiókjában pihen, a végrehajtás feltételei­nek kialakítására várva. Akad azután termelőhely, ahol eddig beérték a fogadkozással, a szóbeli nekigyűrkőzéssel, s olyan is, ahol csendben tucatnyi apró lépést tettek meg, azt tart­va, sok kicsi sokra megy. Ezt igazolja több mással egyetemben, hogy megnőtt a kisgépek — főként a szerelés eszközei — iránti kereslet, s fokozódik az érdeklődés a pót­lólagos automatizálás lehető­ségeivel kapcsolatban. Ne tu­lajdonítsunk túlzott jelentősé­get az ilyen, vagy hasonló té­nyeknek, ám elsiklani fölöttük szintén hiba lenne. Meggyőző­désünk szerint a szemléletmód változásáról tanúskodnak, an­nak a felfogásnak a térhódítá­sáról, amely nem a lépések nagyságának, hanem folyama­tosságának fontosságát sugall­ja. Ez a folyamatosság sokféle formában ölthet testet. Előfor­dult, hogy csupán a présgépek kezelőinek székét cserélték ki — ergonómiai vizsgálatok után, amelyek bebizonyították, hogy a korábbi ülőalkalmatosságok zavaróan hatnak a ritmikus mozgásra —, s egyszeriben ti­zenkét százalékkal nőtt a ter­melékenység. Más példa. A készáru-raktár és a csomagoló üzem örökös fennakadások for­rása volt. Az üzemszervezőik elemezték a zavarok keletkezé­sét, majd javaslatukra a két egységet összevonták, változtat­tak a csomagolóanyagok készí­tésének műveleti rendjén stb. Az eredmény nemcsak a lég­kört rontó konfliktusok meg­szűnése, hanem az előző idő­szakénál egyenletesebb áruki­szállítás, a kötbérek csökkené­se, a balesetveszélyes raktári zsúfoltság fölszámolása. Kevés? Nem állítjuk, hogy az ilyen cselekedetek alapvetően módo­sítják a vállalati belső szerve­zettséget, de hasznosak, szük­ségesek, részei annak a lépés- sorozatnak, mely végül is a tel­jes működési mechanizmus fe­lülvizsgálatához vezet. Ott a baj, hogy a termelő­helyek irányítóinak egy — le nem becsülhető, korántsem je­lentéktelen — része vagy-vagy alapon szemléli, ítéli meg a teendőket. Vagy mindent vagy semmit — nyersen kimondva így fest a magatartásukból származó helyzet. S mivel a „mindenre” még nem nyílik mód, a papíron tetszetős mo­dellek gyakorlati kipróbálása „feltételek híján” késik, marad a várakozás, a tétlenség, az apróbb, de hasznos, s rövid úton megvalósítható cselekede­tek mellőzése. Tényekből leszűrt, azaz indo­kolt feltételezés: nem azért tör­ténik ez így, mert rest, felelőt­len, nemtörődöm emberek ül­nek az ilyenfajta cselekvésre kijelölt helyeken, hanem azért, mert feladataiknak csupán egy részét ismerik fel, értik meg. Belátják a szervezés fontossá­gát, de úgy vélik, ha majd va­lamennyi szükséges forrás a rendelkezésükre áll, akkor kez­denek munkához. Addig nem érdemes csip-csup ügyekkel bíbelődni, majd ha az egész ruhát átszabhatják, az lesz az igazi. Igenám, de a szűk nad­rág, a ráncokat vető zakó, a hónaljban felfeslő varrás okoz­ta kényelmetlenségeken, kelle­metlenségeken addig is változ­tatni lehetne! Erről azonban el­feledkeznek, vagy azt tartják, ha ez a ruha megtette eddig, kibírja még egy ideig. M egszerezhető jelen­tős értékek, külön- külön kisebb, de egészükben tetemes haszonnal járó megoldások mennek így veszendőbe. Aki cselekedeteit csak szélsőséges korlátok kö­zött tudja elképzelni, aki úgy hiszi, hogy mindig nagy dolgo­kat kell tennie, az valójában akadálya, s nem lendítője a munkának, legyen bármennyire képzett. Az ismeretek szintjét gyakorlatbeli érvényesítésük haszna minősíti, a tudás akkor igazán nagy érték, ha össz­hangot teremt feladatok és adottságok, célok és eszközök között. Megalkuvás? A realitá­sok tisztelete, annak fölisme­rése, hogy kis lépésekkel is előbbre juthat az ember, s még inkább távolabb attól, aki helyben állva vár. S mivel köz­mondással kezdtük, fejezzük be szintén azzal. Valahogy így: aki nem érti meg, hogy sok kicsi sokra megy, az úgy jár, mint a rossz lovas, szeget kímél s patkót veszít. Mészáros Ottó Elkeseredett harcok Libanonban A TASZSZ bejrúti jelentése 'szerint Libanonban valamennyi fronton elkeseredett harcok dúlnak. A leghevesebb össze­csapások Bejrut keleti és dél­keleti körzeteiben zajlottak le. Vasárnap este a jobboldali ke­resztény erők aknavetőkkel lőt­ték a főváros déli részének la­kónegyedeit A támadásnak nagyszámú áldozata van a bé­kés polgári lakossáq körében. Bejrut egyik elővárosában mintegy száz páncélozott kato­nai járművet vontak össze a jobboldali erők, lapjelentések szerint azért, hogy újabb, át­ütő erejű támadást készítsenek elő a csaknem két hónapja ostromlott Teli Záatar tábor el­len. A jobboldal meghiúsít min­den, a békés rendezésre irá­nyuló kísérletet, és gyors ütem­ben fegyverkezik. Elsősorban Nyugat-Európából kap fegyver­es hadianyagszállítmányokat. Újabb földrengés Kínában Csütörtökön érkeznek a magyar fiatalok Uszty-llimszkbe Alkatrészhiánnyal küzd a pécsi Villamosipari és Gépjavító Szövetkezet hűtőgépjavító részlege. Az aggregátorhiány miatt sokszor hetekig, hónapokig kell megrendelőiknek várakozniuk, pedig évente 4—5000 gépet kell megjavítaniuk. Megoldást a RAMOVILL Szövetkezettől várnak, addig is min­dent megtesznek a javítások folyamatosságának biztosításáért Fotó: Maletics Hétfőn reggel újabb föld­rengést élt át a kínai fővá­ros. A több mint 10 másod­percig tartó földmozgás a Richter-skála szerinti ötös erős­séget érte el. A hétfői pekingi földrengés volt a legerősebb a július 28-i, tangsani pusztító földrengést követően. Hétfőn délután a Magyar Néphadsereg klubjának nyári helyiségében bensőséges ün­nepségen vette fel Kun Béla nevét az a 300 tagú önkéntes ifjúsági építőbrigád, amely a magyar fiatalok képviseletében részt vesz Uszty-llimszkben a KGST-országok hozzájárulásá­val épülő fa- és cellulózipari kombinát kivitelezési munkála­taiban. A Kommunista Ifjúsági Szö­vetség Központi Bizottságának felhívására jelentkezett több mint másfélezer vállalkozó kö­zül kiválasztott, csaknem 25 féle szakmunkán dolgozó fiatal egyenruhában érkezett az ün­nepségre, ahol jelen volt dr. Maróihy László, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára, Jakab Sándor, az MSZMP KB osztály- vezetője, Bondar József építés­ügyi és városfejlesztési minisz­ter, a Központi Bizottság tagjai, Borbély Gábor, az Elnöki Ta nács tagja, a KISZ KB titkára, továbbá F. R. Bogdanov, a Szovjetunió budapesti nagykö­vetségének tanácsosa. Pásztor Gabriella, a KISZ KB titkára köszöntötte az ünnepség résztvevőit, majd Hanyecz Ist­ván, a magyar építőbrigád ve­zetője jelentette, hogy a fiata­lok készen állnak feladatuk tel­jesítésére, átvették megbízóle­velüket. Ezután engedélyt kért, hogy a brigád Kun Béla nevét vegye fel. Dr. Maróthy László, a KISZ KB első titkára köszöntötte a fiatalok elhatározását, és beje­lentette, hogy a KISZ KB zászlót adományoz részükre, amely el­kíséri őket 9 ezer kilométeres útjukra is. A „Kun Béla magyar ifjúsági építőbrigád", „Hűség a néphez, hűség a párthoz” fel­iratú selyem zászló átadását a fiatalok lelkes tapsa köszön­tötte. A fővárosi fiatalok százai, munkatársak, családtagok bú­csúztatták a Keleti pályaudva­ron az Uszty-llimszikbe utazó ifjúsági építőbrigádot. Hétfőn délután a KISZ Központi Mű­vészegyüttese ajándékműsorral köszöntötte őket a pályaudva­ron. Pontban este 8 órakor in­dult el velük a vonat a távoli Angara partján fekvő 40 ezer lakosú város felé. Az ifjúmun­kások — betonozok, falazok, vakolok, burkolok, asztalosok, üvegesek, parkettázók, festők, bádogosok és más szakmákban képzett fiatalok — különvona- ton utaznak Moszkváig. A szov­(Folytatás az 5. oldalon.) Megkezdődtek a mongol —magyar tárgyalások A Mongol Népköztársa­ság fővárosában hétfőn megkezdődött a mongol­magyar kormányközi gaz­dasági és tudományos-mű­szaki együttműködési bi­zottság ülésszaka, amely megvitatja a népgazdaság különböző területein kifej­tendő kétoldalú együttmű­ködés további kiszélesíté­sének és fejlesztésének kér­déseit. Az ülésszakon részt vevő magyar kormányküldött­séget - mint mát jelentet­tük — Borbándi János, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, a magyar—mongol gazdasági és műszaki-tu­dományos együttműködési bizottság magyar tagozatá­nak elnöke vezeti. a nagy szibériai KGST-építkezésen Régen a mesterlegény fog­ta a kalapot, tarisznyát, s el­indult, hogy oztán évek múlva valahol Nürnbergben vagy Rotterdamban üsse bele a maga szögét a város határá­ban álló céh-tuskóba, jelezve, hogy ő is ott járt. Manapság gyaloglás és „szekérstop” nél­kül bárki három óra alatt Nürnbergben lehet — talán ezért lettünk otthonülőbbek, s ezért csapták össze csodálko- zóan a kezüket, mikor meg­hallották, hogy néhány mai mesterlegény úgy határozott, hogy két évet Uszty-llimszkben tölt. Pedig csak egy régi-régi hagyományt elevenítenek föl. A Baranyából útnak induló tizet tegrtap reggel búcsúztat­tuk a pécsi pályaudvaron. Az ünnepségen megjelent Rózsa­hegyi István, az MSZMP me­gyei Bizottságának osztályveze­tője, Betlehem István, az Szak- szervezetek Megyei Tanácsa if­júsági felelőse, Szőke Attiláné, és Piti Zoltán, a KISZ Baranya megyei bizottságának titkárai, A várótermi búcsúztató a DlVSZ-indulóval kezdődött, s a tíz formaruhás fiatal halkan, elcsukló hangon próbálkozott az énekléssel, lassan szoktat­ták magukat a gondolathoz, hogy a KISZ-t, megyénket kép­viselik külföldön. — Kiutazó fiataljaink be­csülettel készültek a munkára — mondotta búcsúztatójában Piti Zoltán — így bízunk ben­ne, hogy becsülettel helyt áll­nak az eddig nem tapasztalt időjárási viszonyok között, a nemzetközi gárdában. A kiutazók nevében Papp Pálfi István válaszolt: — Két év múlva reméljük büszkén jö­vünk vissza, végre tudtuk haj­tani a feladatot Elődeink már megalapozták ezt, a nemzet­közi munkamegosztásban vég­rehajtandó feladatokat, mi már kitaposott úton járhatunk. Fiatal lányok adták át az otthon utolsó üzenetét, egy szál piros virágot, s a kis cso­magot, benne egy kongresszu­si trikóval és baranyai pros­pektusokkal. A tíz megyei KISZ-fiatal elő­ször Budapestre utazik, ott csatlakoznak a többi kétszáz- nyolcvankilenchez, hogy együtt induljanak hosszú útjukra, amelyről bizonyára tapasztala­tokkal, szép emlékekkel meg­rakodva térnek haza — s mi tagadás, tán anyagilag is bő­vebben. Mint a régi világjáró céh-legényeg. Szántó Péter Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli noplö XXXIII. évfolyam, 220. szám 1976. augusztus 10., kedd Ára: 80 fillér A Távol-Keletre utazók a pécsi főpályaudvar kultúrvárójában rendezett búcsúztatón az indulás előtt. Erb János felvétele Baranyából tízen vesznek részt Kun Béla nevét vette fel az önkéntes ifjúsági építnbrigád

Next

/
Oldalképek
Tartalom