Dunántúli Napló, 1976. augusztus (33. évfolyam, 211-240. szám)
1976-08-07 / 217. szám
6 Dunántúlt napló 1976. augusztus 7., szombat IF JÚGÁRDISTÁK A kutyás ember korareggel érkezett. A század felsorakozott a várudvaron, s a német juhász mindenkit körbejárt. A kék gyakorlóöltözékben feszítő gimnazisták, ércbányászok és adminisztrátor-lányok nem értették, miért is csinálják ezt a felhajtást. Tatu értetlenül állt meg gazdája előtt, aztán egykedvűen leheveredett, ezzel is jelezve, hogy az akció kudarcba fulladt. A gazdi pedig, aki mellesleg a várbaráti kör tagja volt, egyre csak azt hajtogatta : „Nem értem, a nyomok ide vezettek.” « Már kifordult a várkapun a hívatlan látogató, mikor a két ifjúgárdista, S. J. és E. S. elmondta. — Jóval este tíz után értünk a vár bejáratához, ám a kapu zárva volt. A pántok erősebbnek bizonyultak nálunk. Mást nem tehettünk, miután meglazítottuk a vasrudakat, átpréseltük magunkat a törésen. Mindez jó néhány esztendeje történt, ám E. S. még ma is szívesen emlékszik a szigetvári ifjúgárda vezetőképző táborra. Annak ellenére, hogy a kimaradást követő büntetés sem maradt el. * E gy évtizede, hogy a Mecseki Ércbányászati Vállalat KISZ Bizottságának irányításával a megyében elsőként megalakították az Ifjú gárda századot. Ez egyáltalán nemi jelentette azt, hogy a szervezőknek nem voltak gyakorlati tapasztalatai, hiszen a KISZ 1957-es megalakulását követően a vállalatnál már életrehívták az Ifjú gárda szakaszt. — A régi gárdisták véleményére alapozva láttunk a szervezéshez, főként azokra a ki- szesekre számítottunk, akik katonaviseltek voltak vagy bevonulás előtt álltak — mondja Eckert Péter, aki 1971-ig volt a MÉV KISZ Bizottságának titkára, ma pediq a vállalat munkásellátási előadója. Az Ifjú gárda század fő feladatának a honvédelmi elő- és utóképzést tekintettük. Ám az első lépéseknek így is megvoltak a nehézségei. Nem volt működési szabályzat, kiképzési terv és a központi irányítás is akadozott. Ezért az akikor még meglévő karhatalmista egységhez fordultunk segítségért, Kis- pál Gyula, Dóra Ferenc, Dallas Tibor tisztek, valamint a vállalati munkásőrszázad vezetői támogatták munkánkat szakmai téren. A gárdába jelentkező fiataloknak a KISZ- taggyűlés adott megbízást. Abban az időben tehát csak ily módon lehetett valaki a gárda tagja. Jó módszernek tartottam, hogy az újmecsekaljai gimnazisták szakasza is a mi századunkhoz tartozott. A kiképzésen kívül megismerkedhettek bányászfiataljainkkal. Beck Gyula, Engel Sándor, Timor Zoltán, Simon János és Kozma Ferenc ugyan- már nem a teenager korosztályhoz tartoztak, valamennyien a harmincadik év felé jártak, de a fiatalos lendület belőlük sem hiányzott, kimondatlanul is segítették a középiskolások szemléletformálását, Az alaki — a fegyverkiképzés, a pirotechnikai anyagok használata, a harci túrák mind-mind a honvédelmi elő- és utóképzést szolgálták. A MÉV Ifjú gárda századának egykori szervezői, a parancsnoki kar valamikori tagjai ugyan már jóval túl vannak a harmincon, ám emlékeik még frissek, KOZMA FERENC vájár: — A megalakulást követő hónapokban még nem volt egyenruhánk, A világoskék ing, a sötétkék nadrág és a vörös nyakkendő jelentette a formális kötődést. Egészen addig, míg a vállalat jóvoltából meg nem kaptuk az ifjúgárdista öltözéket. Száztizenöt ruhát vettünk. Kilenc éve annak, hogy sötétkék orkándzsekiben, szürke nadrágban először vettünk részt demonstráción. Valami kimondhatatlan feszültség fogott el bennünket, hogy a vállalat élén haladhattunk május elsején. ENGEL SÁNDOR vájár: — Éjszaka jártam műszakra. A gárda ügyeit nap közben intéztem. Értelmét láttam a munkámnak, ezért sem sajnáltam az időt: a századból leqalább tíz gárdista lett munkásőr, heten pedig a belügyi szolgálatot választották hivatásuknak. TÍMÁR ZOLTÁN vájár: — Még ma is tiszteletbeli századparancsnok-helyettes vagyok. A család nagyon leköt: a lányom 11 hónapos volt, mikor meghalt a feleségem. Ezért kevés idő jut a gárdára. Ennek ellenére a kővágószöllősi század körletbe lépve feloldódtam társaim között. Nehéz ezt megmagyarázni: csak azt éreztem, hogy mi tulajdonképpen egyek vagyunk. A gárdisták. Ott már nem voltam a gondokkal küszködő Timár Zoltán. D — A kiképzési év végét mindannyian vártuk. Vártuk az értékelést, a századgyűlést, s ha a munkánkat apró emléktárgy- gyal ismerte el a parancsnokság, boldogok voltunk. Ha időnként otthon rápillantok ezekre a tárgyakra, az akkori időszak jut eszembe . .. A század parancsnoksága az alakulást követő negyedik évben hozta létre az ifjúság- és köz- rendvédelmi szakaszt. Azokat a fiatalokat választották ki, akiknek a fellépése alkalmassá tette őket erre a munkára. A rendőrjárőrökkel közösen bebetértek a szórakozóhelyekre, és ha kellett udvariasan, ám annál határozottabban bírták kissé szolidabb magatartásra a magukról megfeledkezett fiatalokat. De tevékenységüknek ez csupán egy részét képezte, hiszen évről évre részt vettek és vesznek a csertetői bányász mártírok emlékére rendezett harci túrán, az Ifjú gárda szakaszok megyei szemléjén, öt évvel ezelőtt megnyerték az ifjúgárdisták országos szemléjét, 1972-ben és 1974-ben a megyei szemlén másodikok lettek és a néhány héttel ezelőtt, a Siklóson rendezett szemlén elnyerték a belépőt az az országos ifjúgárdista „vetélkedőre”. Számtalanszor eszembe jutott: vajon mi lehet az oka annak, hogy a fiatalok egy része, akik mellesleg húzódoznak a tényleges katonai szolgálattól, önként jelentkeznek ifjúgárdistának, ami egyébként a KISZ- megbízatások közül eléggé rendhagyó. — Szerintem az Ifjú gárda az a „testület", amely szintén képes a forradalmi romantika ápolására. Éjszakai riadó alkalmával voltunk „diverzánsok”, részt vettünk a munkásőrök gyakorlatán, következésképpen izgalmas „játék" részeseivé váltunk. Fiatalabb társainkban egy idő után tudatossá vált a térképhasználat, a fegyverkezelés ... — mondja Kablár János geológus, aki maga is alapító tagja volt a MÉV I. G. századának. A siklósi határőrlaktanya gyakorló udvarán alaki kiképzés folyik. A „kiskatonákat” egyáltalán nem zavarják a hívatlan látogatók. Baranya megye közel száz Ifjú gárda tisztségviselője az épület adta árnyékból kíséri figyelemmel az oktatást. Érsek Sándor főhadnagynak, az I. G. megyei parancsnokának két foglalkozás közötti szünetben jut ideje arra, hogy a tábor programjáról beszélgessünk. — Az egyhetes képzés célja, hogy tisztségviselőinket felkészítsük az 1976—77-es kiképzési évre. Többek között alaki foglalkozások, harci túra és elméleti kiképzés szerepel a tematikában. Emellett lehetőség nyílik arra is, hogy gárdistáink néhány határ menti őrsöt meglátogassanak. Az, hogy itt rendezhetjük a tanfolyamot, ékes bizonyíték a jó együttműködésnek. A kerület parancsnoki állománya mindenben segít bennünket. B aranyában mintegy ezerháromszáz ifjúgárdista ténykedik az üzemi és középiskolai századokban, szakaszokban. Évekkel ezelőtt főként a munkás- fiatalok a Mecseki Ércbányászati Vállalat, valamint a Mecseki Szénbányák gárdistái alkották az állomány többségét. Ma viszont az egyenruhát öltött fiúk és lányok kétharmada diák, és több mint 35 százalékuk lány. Furcsamód, az üzemekben nem fektetnek akkora hangsúlyt e KlSZ-megbí- zatásra, mint annak előtte, holott a tényleges katonai szolgálat előtt álló munkásfiataloknak is legalább olyan szükségük lenne az előképzésre, mint a diákoknak. Még ma is sokszor előfordul, hogy a fiatalok nem a taggyűlés ajánlásával kerülnek a gárdába, hanem a már ott dolgozók keltik fel az érdeklődést az I. G. iránt. — Engem is a barátaim hívtak két évvel ezelőtt. Azóta szakaszparancsnok lettem, és ami nagyon tetszik, fiúsítva vagyunk, tehát ugyanúgy végre kell hajtanunk a feladatokat, mint a fiúknak. Az idei megyei szemlén ötödikek lettünk, huszonnyolc kilométeres túrát kellett megtennünk. A helyezéssel nem vagyunk elégedettek, mert egy pillanatra elfeledkeztünk, hogy a távot időre kell végrehajtani. Erőt vett rajtunk a szomjúság, mert a Tenkes- hegy oldalában egy kútra akadtunk: összekötöztük a derékszíjakat, a kulacsokat a végükre akasztottuk és amíg a szomjúságoltó „nedűt" kortyolgattuk, ezer pontot vesztettünk — mondja Hudecz Nóra, a pécsi Nagy Lajos Gimnázium harmadikos tanulója. Aztán arról beszél, hogy több közös programot is szervezhetne a gárda megyei parancsnoksága, nem csupán az évenkénti tanfolyamokat. De ejtsünk szót az egyenruháról is. A gárdistákat az uniformis is köti, de sokuknak még mindig hiányos a ruhatára. Ugyanis, a mintegy 1300 ifjúgárdista negyven százalékának van díszegyenruhája, és a gyakorlóöltözetet is alig több mint 750-en ölthetik magukra. Holott az egyenruhához kedvezményes áron juthatnak hozzá. Holfman Ödön jókötésű fiatalember, a szederkényi tsz gépszerelője is azzal kezdi, hogy a szakaszból tizennégy fiatalnak van egyenruhája, a többiek a hagyományos KISZ- öltözékben jelennek meg a különböző rendezvényeken. — Leginkább a „rendgárda” funkcióját töltjük be, segítünk a körzeti megbízottnak, a bálokon pedig rendezőként dolgozunk. Tudom, hogy ez nem fedi teljesen az Ifjú gárda tartalmi munkáját, de eleve behatároltak a lehetőségeink. Ennek ellenére örültünk a megyei szemlén elért második helyezésnek és 'ha két társunk is végigússza a száz métert, másképpen alakulhatott volna a rangsor. I fjúgárdisták. A KISZ tevékenységén belül sajátos szerepet töltenek be. Munkájukat a Néphadsereg, a Munkásőrség és az MHSZ is segíti. Két év után speciális képzést kapnak: Baranyában több határőr és vízirendész szakasz működik. ÉRTESÍTJÜK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT, HOGY Műtrágya és Növényvédőszer Osztályunk 1976. AUGUSZTUS 16-TÓL 31-IG ÉVES vagyonmegállapító leltározást végez AZ ALÁBBI BEOSZTÁS SZERINT: SZIGETVAR MOHÁCS PÉCS A LELTÁROZÁS IDEJE ALATT AZ ARUKIADAS SZÜNETEL. 1976. AUGUSZTUS 16-TÓL 18-IG AUGUSZTUS 16-TÓL 20-IG AUGUSZTUS 16-TÓL 31-IG. Komolytalan rovat Természetimádók Szereti a természetet. Ha megjelenik egy könyv az ország növény- és állatvilágáról, az autóparkírozótól ötven méterre, azt ő írja. A természetnél jobban csak a magányt kedveli. Gyakran, átlag minden vasárnap kirándul. Ehhez a következőket viszi magával: rádió, lemezjátszó, újságok, könyvek (csak valami könnyűt kartársnő, nem bírom a nehezet) kávéfőző, kártya, demizson, farkaskutya, termosz, futball és tollaslabda. Ha kiér a természetbe, a magányba, napját nem tölti haszontalanul. Először is eszik. Ezt kétóránként megismétli. Ha nem eszik, akkor iszik. Ha ezt sem, akkor lüzet rak. Rendkívül nagy állatbarát. Kétféle madarat határozottan felismer. Ezek a veréb és a sas. Ami fél kilónál könnyebb, az a veréb, a többi sas. A rovarokról már valamivel gyengébben tájékozott. Ezekkel szemben magatartása a következő: — Jé! Nézd, mi mászik itt? — Valami bogár. — Lépj rá gyorsan! Ha legmélyebb magányát elhagyja, a következők maradnak utána: újságpapír, cigarettadoboz, zsírpapír, számtalan zacskó, dinnyehéj, kukorica- csutka, csontok. Az országot már töviről hegyire megjárta. Ehhez vastagtalpú bakancsot, jel- vényes kalapot és hátizsákot ölt. Ha odaér valahova, akkor beül a kávéházba és örömmel gondol arra,- hogy a sajátja otthon mennyivel jobb. Ha megáll egy faluban, egészen megrökönyödik azon, hogy a bennszülöttek ugyanúgy kétlóbon járnak, mint a városiak. Egynapi ott-tartozkodás alatt legalább hússzor elmondja: — Nem is tudom, hogy lehet itt élni?! Különben otthon állandóan vidékre vágyik. Valamikor ő is onnan indult el. Igazi bennszülött városi nincs is. Ha azonban véletlenül visszahelyezik falura, akkor nem megy, inkább utcát söpör. Általában elmélyedt és alapos. Olyanhoz, amihez nem ért, nem szól hozzá. Olyan viszont, amihez ért, nincs. Állandóan elfoglalt. Ha egy autóbuszt elmulaszt, az egész napja el van rontva. Viszont félórát hajlandó a levegőbe bámulni, attól való féltében, hogy elmulaszt valamit és elnézik előle. Ha egy falusi érdeklődik valamelyik utca iránt, rögtön segít neki. Részletesen megmagyarázza. Ha nem érti meg, el is kíséri. A vidéki elolvad. Viszont amikor a városi este későn megy haza, akkor azt mondja a feleségének: — Képzeld, nem tudtam időre hazajönni, mert valami hülye a Tímár utcát kereste és nem talált oda nélkülem. Ha mindezt elolvasod kedves olvasó, arra gondolsz, hogy ez egy rossz ember. Tévedsz! Rád, rám, ránk hasonlít. Egész közönséges városi. Szöllősy Kálmán Salamon Gyula
