Dunántúli Napló, 1976. augusztus (33. évfolyam, 211-240. szám)

1976-08-07 / 217. szám

1976. augusztus 7., szombat Dunantmt napló 3 Szociológia Mobilitás J elentése társadalmi helyzetváltoztatás, amikor különböző társa­dalmi csoportok vagy egyének társadalomban elfoglalt helyzete megvál­tozik. Különböző fajtái vannak, a foglalkozás-vál­tást foglalkozási, a kultu­rális szint megváltozását kulturális mobilitásnak ne­vezzük. Hasonlóképpen beszélhetünk jövedelmi, la­kóhelyi mobilitásról. (A te­lepülések közötti mobili­tást — tehát például, ha valaki a faluról a városba költözik — migrációnak is nevezzük.) Társadalmi mobilitásról általában akkor beszélünk, amikor a helyzetváltozta­tás nemcsak egy bizonyos szempontból következik be, hanem az egyén, illetve a társadalmi csoport, a tár­sadalom osztály- és réteg- szerkezetében elfoglalt helyét változtatja meg. Amennyiben például egy munkásból az egyetemet elvégezve mérnök lesz, annyiban nemcsak iskolai végzettsége, foglalkozása, esetleg jövedelme, munka­helye, hanem általánosab­ban a társadalmi struktú­rában elfoglalt helyzete változik meg. A társadalmi helyzet­változtatás — mint a fenti példa esetében is — be­következhet egy ember életén belül is. Ezt nevez­zük nemzedéken belüli vagy intragenerációs mo­bilitásnak. Amikor a társa­dalmi helyzetválto/tatós két nemzedék között zajlik le, például a munkás apa gyermekéből lesz értelmi­ségi, akkor nemzedékek közötti, vagy intergenerá- ciós mobilitásról beszé­lünk. A hazánkban lezajlott mobilitási folyamatoknak két fő iránya volt és van jelenleg is. Az egyik a fi­zikai munkából a szellemi munkába, a másik a me­zőgazdaságból a nem me­zőgazdasági ágazatok fe­lé vezet. A foglalkoztatot­tak 1973-as társadalmi helyzetét apjuk 1936-os társadalmi helyzetével ösz- szehasonlítva pl. azt ta­pasztaljuk, hogy a jelen­leg szellemi dolgozók 73 százalékának az apja fizi­kai munkás volt és a je­lenlegi nem mezőgazdasá­gi fizikai dolgozók közül minden másodiknak az apja még a mezőgazda­ságban végzett fizikai munkát, paraszt volt. A társadalmi mobilitás­nak csak egyik formája, amikor az egyének — ha minta fenti adatok mutat­ják mégoly tömegesen is — kerülnek át az egyik tár­sadalmi csoportból a má­sikba. A társadalmi mobi­litás másik formájgj. ami­kor egész társadalmi cso­portoknak a társadalmi struktúrában elfoglalt hely­zete változik meg. Ilyen, úgynevezett csoportmobi­litásra is találunk példá­kat az elmúlt 30 év ma­gyar történelmében. A volt uralkodó osztályok meg­szüntetése, a kisárutermelő parasztságnak a szocialis­ta termelési viszonyok kö­zé kerülése nagy társa­dalmi osztályok társadalmi helyzetét változtatta meg alapvetően. A csoportmo- bilitás sajátos formájaként fogható fel a társadalmi osztályok és rétegek nap­jainkban megfigyelhető kö­zeledési folyamata. A felszabpdulást köve­tően Magyarországon ki­bontakozó tömeges egyéni és jelentős csoportmobili­tást is a társadalom szer­kezetében bekövetkezett alapvető változások ma­gyarázzák. Kolosi Tamás A még eredményesebb munkáért A felsőruha-készítő részleg. „Hasznosítjuk a javaslatokat..." A párttagokkal folytatott beszélgetések összegezése a komlói Május 1 Ruhagyárbao „A tagkönyvcsere alkal­mából a párttagokkal foly­tatott személyes beszélge­tések befejeződtek... A KB kötelezi a pártszerve­ket, hogy e tapasztalato­kat a munkában haszno­sítsák” (Idézet az MSZMP KB 1976. júl. 21 -i ülésé­ről kiadott közleményből.) A Május 1. Ruhagyár komlói gyáregysége kitűnően rajtolt: 1976 első félévi tervét 103,5 százalékra teljesítette. A szá­zalékok „mögött” több mint százezer felsőruha elkészítése van. — Kétségtelen, hogy jó tel­jesítéséről adhatunk számot — mondja Peti Józset, a gyáregy­ség pártalapszervezetének tit­kára. — Ha ehhez még hoz­zászámítjuk, hogy a gyár mint­egy hétszázötven összdolgozó- jából közel kétszázan szülési, gyermekgondozási szabadságon vannak, akkor ez csak növeli ennek a teljesítésnek értékét. Őszintén, tárgyilagosan A gyáregységben is befeje­ződtek a párttagokkal foly­tatott beszélgetések. A párt­titkár — műszaki csoportvezető — most készíti a beszélgetések tapasztalatainak írásos össze­foglalóját. — A beszélgetéseken nem­csak azok a párttagok nyilvá­nítottak véleményt, akik koráb­ban sem rejtették véka alá véleményeiket, hanem azok is, akik az elmúlt időkben kevésbé hallatták hangjukat — mondja. — Őszintén, felelősségteljesen beszéltek az eredményekről, a megoldásra váró feladatokról. Általában alaphang volt: meg­felelően dolgozunk, de még jobban mehetne a munka, ha ... Peti József — maga is még 30 éven aluli — a gyár üzem­behelyezésétől dolgozik itt. Itt vették fel a párt tagjai sorába, tavaly választották a pártveze­tőségbe, majd párttitkárnak, tagja a Városi Pártbizottságnak is. — Nálunk is az a döntő, ho­gyan tud a pártszervezet a leg­több segítséget nyújtani a ter­melési és egyéb feladatok meg­oldásához. Ügy értékeltük: mindjobban megtaláljuk a kö­zös nyelvet a gazdaságvezetés­sel, Ez érződik alapszervezetünk munkájában is. — Mit tettek szóvá a kom­munisták? — A témák közül számos az anyavállalattal kapcsolatos, számos pedig helyi jellegű. A negyedik ötéves tervben nagy- vállalati szinten közel kétszáz­milliót fordítottak gépi beruhá­zásra, új technika bevezetésé­re, ebből a mi gyáregységünk jelentős összeggel részesült. Mi is kaptunk korszerű gépe­ket, A lehetőségeket figyelem­be véve, — mint a párttagok elmondották — a jövőben is szükséges újabb gépek beszer­zése. A másik: a nagyvállala­tunk 'leszállítja nekünk a kész­termék előállításához szüksé­ges anyagokat, kellékeket, de néha megtörténik: valamelyik kellék hiányzik. így aztán meg­akad a munka a szalagon. Az ilyen hiányosságot lehető­leg ki kell küszöbölni. Aztán pedig ami a mi házunk táját illeti: még jobb összhangot kell teremteni a felső- és a középszintű gazdaságvezetés között. De nemcsak gazdasági té­mákról volt szó. A pártmeg- bizatásakkal kapcsolatban kér­ték: gyakrabban számoltassuk be az elvtársakat a pártmeg- bizatásuk teljesítéséről. Ezzel összefüggően hadd említsek egy figyelemreméltó tapaszta­latot: jónéhány párttagunk kért az eddiginél jelentősebb pártmegbizatást, mondva: bír­ja erővel. Természetesen mind­ezeket figyelembe vesszük és a pórtmegbizatásökat az ed­digieknél jobban igazítjuk az adott párttag képességéhez, képzettségéhez. Nagyszerű közhangulat A gyáregységben 98 száza­lékban nők dolgoznak, — kö­zel ezt az arányt tükrözi a párttagság is. Nem vitás, hogy hallatják és hallatszik is sza­vuk. Legutóbb például a befe­jező részleg kérte: szereljenek be légkondicionálót. Megvizs­gálták ennek lehetőségét és remélik teljesíthetik majd a ké­rést. — A félévhez hasonlóan jól szeretnénk zárni egész évünket is — mondja a párttitkár. — Ehhez a munkához kaptunk sok hasznos javaslatot. Elsőrendű kötelességünknek tartjuk, hogy elemezzük ezeket és hatható­san intézkedjünk a javaslatok megvalósításáért. Mert ez az egyik alapja a további őszinte véleménynyilvánításnak, a jó közhangulatnak. Garay Ferenc ■Minden a forgalmazást ö 1 függ Bőven van szalma Szükséges a kívülállók ellátása Most már hosszabb ideje évente 15—20 000 vagon búza terem Baranyában, s ennek melléktermékeként kb. ugyan­ennyi vagon búzaszalma. Igen nagy mennyiség ez, s épp ezért érthetetlen, hogy a szalma mi­lyen hosszú ideig hiánycikk volt. Tavaly-tavalyelőtt a kistermelők nem jutottak szalmához. A nagyüzemek pedig azzal véde­keztek, hogy miből adjanak el, ha nekik sincs elegendő. És ez igaz is volt. Tél végén, tavasszal sok termelőszövetkezetben már A gyár legújabb divatmodell- jei. Maletics felvételei Pécs határában bálázzák a búzaszalmát. a közös állatállomány is a pusz­ta földön állt. Ennek oka, hogy a szalma ugyanarra a sorsra jutott, mint a többi melléktermék, — kuko­ricaszár, cukorrépafej stb. — nem takarították be. Annyiban mégis különbözik a többi mel­lékterméktől, hogy a szalma bálázása technikailag tökélete­sen megoldott, de költséges do­log. A termelő üzemeknek mesz- sze nincs annyi bálázógépük, amivel az egész termést gyorsan és veszteségmentesen be tudnák takarítani. A hagyo­mányos módszer, a lehúzás és kazalozás pedig igen munka- igényes. A nagy betakarítási költsé­gekhez képest a szalmának alig volt értéke. A szalmaforgalma­zás a megyében a minimálisra csökkent. Egyedüli biztos vevő a Mecseki Szénbánya volt, amely tömedékelés céljára vá­sárolt minden évben néhány száz tonna bálás szalmát. Megváltozott a helyzet A másik vevő, a Dunaújvárosi Szalmacellulóze Gyár éveken át háborúskodott a termelő üze­mekkel. Baranyában a szentlő­rinci és a mohácsi ÁFÉSZ vé­gezte a gyár részére a szalma­felvásárlást. Mikor a gyár in­dult, évente kb. 30 000 mázsa bálás szalmát szállított Duna­újvárosnak a megye. De a gyár — teljesen elszakadva a reali­tástól — nagybálás szalma át­vételére rendezkedett be, holott a magyar mezőgazdaságban ki­zárólag kisbálás gépek dolgoz­nak. A kis bálákat újra szét kellett szedni, hogy a gyár ál­tal kihelyezett stabil bálázógé­pekkel újra feibálázzák. Még így is előfordult, hogy a gyár visz- szaküldött egy-egy szállítmányt. A tsz-ek 80—90 forintot kaptak Mezőgazdasági és gépjavító üzemek, figyelem! Baranya, Somogy és Tolna megye területén levő gazdaságok és javító üzemek részére a „RÁBA—STEIGER" TÍPUSÚ TRAKTOROK PÓTALKATRÉSZEIT 1976. AUGUSZTUS 1-TÖL VÁLLALATUNK FORGALMAZZA. A pótalkatrészekre szóló megrendeléseket kérjük vállalatunkhoz eljuttatni. Tolna megyei Mezőgazdasági Ellátó Vállalat 7100 Szekszárd, Mátyás király utca 63—65. Telefonszám: 12-338. Telexszám: 14-206. mázsánként a kétszer bálázott szalmáért, de ennek nedvesség- tartalma nem lehetett több 14 százaléknál, s ha a magas mi­nőségi követelményeknek a szalma nem felelt meg, —• az átvétel nem a helyszínen, ha­nem a gyárban volt — biztosak lehettek benne, hogy a szállít­mányt visszaküldik. így a tsz-ek sorra lemorzso­lódtak. A mohácsi ÁFÉSZ már két éve egyetlen mázsa szalmát nem vásárolt fel, a szentlőrinci ÁFÉSZ az idén 8000 mázsa szalmát szállít a qyárnak, de július 31-e után Dunaújváros, mint vevő végleg kilép a me­gyéből. Mindezek a körülmények ve­zettek oda, hoqy a mezőgazda- sági üzemek költségmegtakarí­tás címen a szalma tetemes ré­szét nem takarították be, inkább a táblán eléqették. Ebben az évben megváltozott a helyzet. A szalmaégetési ti­lalom folytán minden állami gazdaság és termelőszövetke­zet köteles betakarítani a szal­mát, ami az idén igen nagy bőségben és jó minőségben termett meg. Tekintve, hogy a búzatáblák csaknem gyommen­tesek, s esőzés híján penészes, rothadt szalmát szinte sehol sem látni, jelentős készletek halmozódtak fel jóminőségű, részben bálázott, részben kaz- lazott szalmából. Betakarították az idén a bor­só, tavaszi árpa és a zab szal­máját is, ezek takarmányszal­mák, s ha jó minőségűek, ak­kor közepes minőségű széná­val egyenlő értékűek. Ha nincs is magas takarmányértéke, de a szarvasmarhák etetésére szük­ség esetén a jó minőségű búza­szalma is felhasználható. Jusson mindenkinek Alomhiánytól tehát az idén nem kell tartanunk. Jut szalma bőségesen mindenkinek, bele­értve a kistermelőket is. Kérdés, az egyéni állattartók hol sze­rezzék be a szalmát? A háztáji gazdaságokban ez nem gond, mert a termelőszövetkezetek tagjaikat kötelesek szalmával ellátni. Az a kívánatos, ha a tsz- ek a kívülállókat is ellátják — a bálázott szalma ára mázsán­ként most 90—100 forintba kerül. Helyes lenne, ha az ÁFÉSZ-ek, amelyek pillanatnyilag csak a saját szakcsoportjaik taqságát látják el szalmával, vállalnák el a bálázott szalma forgalmazá­sát a lakosság részére. így minden utánjárás nélkül azok az állattartók is szalmához jut­hatnának, akik nem tagjai sem szakcsoportnak, sem termelő- szövetkezetnek. A szalma végre nem hiány­cikk, fontos értékké lépett elő, hisz ebben az aszályos évben az egyik olyan termékünk, ami­nek bőviben vagyunk. A fontos most az, hogy minden állattartó hozzá is jusson és ez már nem termelési, hanem forgalmazási kérdés. —Rné—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom