Dunántúli Napló, 1976. augusztus (33. évfolyam, 211-240. szám)
1976-08-04 / 214. szám
e Dunántúli napló 1976. augusztus 4., szerda Csonka Károly: Paraszti élet (részletek a sorozatból). ff arc a járványok ellen Nyugat-európai hagyományok ke r esztsz e m es hímzéseinkben Készülő keresztszemes kiállításaink (aug. 16—29.: BÁRÁNYAKER, Rákóczi út 11. szept. 18—okt. 17.: JPM néprajzi osztály. Rákóczi út 15.: okt 22—nov. 7.: Palóc Múzeum. Balassagyarmat) legérdekesebb da- rabjoi a mintakendők: 1861 és 1911 között készült tárgyakat őriznek gyűjteményeink — számtalan esetben használták ezeket tulajdonosaik, készítőik, meg azok, akik kölcsönkérték e mintakendőket. A könyvnyomtatás kezdetei után (már 1524-ben I) jelent meg a be- tűmintakönyv, s hamarosan a szálszámolásra épülő keresztszemes hímzéseken is kezdtek szövegekét, monogramokat, dátumokat hímezni — aki nem próbálta, el- sem tudja képzelni, milyen nehéz egységes karakterű jeleket kialakítani keresztöltésekkel I Németalföldi és német területeken már a XVII. században (1611, 1661, 1670. stb.) készültek keresztszemes mintakendők: nemcsak betűk és számok, hanem szegély- és főmotivumok sémáit is szokták hímezni ezeken a darabokon, melyek a XVIII. században egészen általánossá váltak Nyugat-Eurápában. Kiállításainkon jelentős helyet kapnak a mintakendők baranyai példányai, s mellettük kiállításra kerülnek olyan tárgyak is, melyek nyilvánvalóan ezek alapján készültek — akár nyilakkal jelezhetnénk, hogy melyik minta melyik minta- kendőre vezethető vissza ... A spontán keletkezett kendők mellett a többség az iskolai kézimunkaoktatás eredménye, azonban ezeket sem hagyhatjuk figyelmen kívül: a népi kultúrában kitermelt alkotásokra ezek is hatottak, s e hatások ismerete nélkül nem alkothatunk helyes képet megyénk (magyar, német és délszláv) keresztszemes hímzéseiről sémi Képünk (Tavaszi Tibomé másolatában) a JPM ^helytörténeti (új és legújabbkori) osztályának egy tárgyát (Ht. 76.180) mutatja be. Mándoki László múzeumi osztályvezető Az utóbbi évtizedben gyakran emlegetjük o környezetvédelmet, az általános egészségvédelem részeként, amellyel megvédhetjük az életünket a fertőzésektől, betegségektől. Nos, Fodor József orvos a múlt század hetvenes éveitől egészen a fiatalon bekövetkezett haláláig, ennek az ember- és környezet- védelemnek volt az úttörője. Elindított egy olyan egészség- védelmi mozgalmat, amely az akkori idők pusztító járványainak rémeivel vette fel a harcot. A bakteriológia még gyerekcipőben járt, nem léteztek nagyhatású antibiotikumok. A józan ész, az elméleti tudás és szinte a két kéz jelentette jóformán a fegyvert a járványok ellen. Fodor munkájának kezdetekor Pesten még szamarak hátára helyezett puttonyokban hordozták és árusították városszerte a Duna-vizet, amelyet bizony még ivásro is használtak. A tisztának látszó vízre nem gyanakodtak, hogy az halálos járványok okozója lehet. Az első vízmű csak 1872-ben létesült az egyesült Buda-Pesten. Ma mór természetesnek találjuk, hogy baktériummentes tiszta víz folyik a vízvezetékünkből. Azt is magától értetődőnek találjuk, hogy élelmiszereinket tiszta csomagolóanyagba burkolják, vendéglátó helyeinket, szállodáinkat, szórakoztató üzemeinket, tömegbefogadó helyiségeinket és közlekedési eszközeinket tisztán tartják és azok higiéniai előírásait ellenőrzik. Ha valahol fertőző megbetegedés jelentkezik, orvosaink, egészségügyi hatóságaink illetékes helyekre azonnal jelentik és megteszik a megelőző és védekező intézkedéseket. Mindezeknek az alapelveknek megalkotója, majd gyakorlati kivitelezője dr. Fodor József orvos volt, a magyar és a környező országok higiéniájának lelkes apostola. 1843. július 16-án a Somogy megyei Lakácsa községben született. Előbb Bécsben, majd Pesten tanult az orvosi egyetemen, s 1865-ben avatták orvossá. Már medikus korában és kezdő orvosként különösképpen a higiénia foglalkoztatta. Orvosi munkáját a Rókus kórházban kezdte, közben a nép- egészségügy védelmére végzett kutatásokat. 1869-ben a „Tiszti orvosi eljárás” tárgykörben végzett kutatásai elismeréseképpen a pesti orvosi egyetem magántanárává habilitálták. 1870-ben állami ösztöndíjjal nyugat-európai tanulmányútra indult, melynek keretében a müncheni egyetemen az akkori idők híres bakteriológusának, Pettenkofer professzornak higiéniai előadásait hallgatta. Ebben az időben itt működött a világ egyetlen közegészségtani egyetemi tanszéke. Hosszabb időt töltött Angliában, az ottani közegészséqügyi viszonyok tanulmányozásával és amikor hazatért, „Közegészségügy Angolországban, iekintettel a haza! viszonyokra" címmel könyvben számolt be tapasztalatairól. A könyv adatai alapján kitűnt Magyarország közegészségügyi elmaradottsága. A könyvet a Magyar Tudományos Akadémia 200 arany jutalomban részesítette felvilágosító hatásáért. Fodor József Magyarországon az első volt, aki a bakteriológiával önállóan és behatóan foglalkozott, s nem csak mint kutató, hanem mint gyakorlati higiénikus tevékenykedett a népegészségügy érdekében. Elsősorban a járványos betegségek, mint a hagymáz (tífusz), pocsolyakor (malária) és a bujakor (nemi betegségek) érdekelték, mert ezek szedték a legtöbb áldozatot. Kutatásai alapján hirdette, hogy a fertőző betegségeket mikroorganizmusok okozzák. Higiéniai vizsgálatait elsősorban a talajra, vízre és a levegőre terjesztette ki. Fontosnak tartotta az ürülék, a háziszemét biztonságos elszigetelését az embertől. Látta, hogy időnként járványok söpörnek végig az országon, ezért a védekezés lehetőségét és az immunitás okait kutatta. Véleménye szerint az immunitás okai a vérben találhatók', s annak baktériumölő tulajdonságai léteznek. Kutatásai eredményeképpen 1872-ben — 29 éves korában — a kolozsvári egyetemre, az „Államorvostan" nyilvános rendes tanárává nevezték ki. Itt Fodor az egyetem tanrendjébe iktatta az „Orvos rendészet, közegészségtan" oktatását. Eközben a budapesti orvostudományi egyetemen „Közegészségtani tanszék”-et létesítettek és annak katedrájára dr. Fodor Józsefet nevezték ki. Az újonnan felállított tanszék különleges magyar dicsősége volt, hogy a világ összes egyetemei között a második helyet foglalta el. Az első Münchenben működött Pettenkofer vezetése alatt. Fodor törekvéseit, kutatásait az akkori idők két jelentős személyisége, dr. Markusovszky Lajos orvos, egyetemi tanár, a magyar korszerű orvosképzés és kórházügy megteremtője és Tre- fort Ágoston kultuszminiszter támogatta. Fodor javaslatára 1885-ben bevezették az iskolaorvosig intézményt, a középiskolákban pedig az egészségtan oktatását. Ezzel az intézkedéssel Magyarország akkor az egész világot megelőzte! Fodor fáradhatatlan munkásságára, propagandájára az ország érdeklődni kezdett a közegészségügy iránt. Az országgyűlés megalkotta 1876- ban a közegészségügyi törvényt, amelynek kidolgozásában Fodor vállalta a munka oroszlán- részét. Ez a törvény óriási lépést jelentett az ország közegészségének biztosítása felé. A városok vízvezetékeket, csatornákat építettek, az egészségtelen ivóvízű vidékeken artézi kutakat fúrtak, mocsarakat lecsapoltak. Az építkezéseknél is hatásos egészségügyi előírásokat követeltek meg. Az élelmiszeriparban, kereskedelembenr a vágóhidakon ugyancsak szigorú higiéniai intézkedéseket tettek. Javult az általános egészségügy s ennek különösen a fővárosban mutatkoztak az eredményei. A korábbi budapesti halálozási arányszám 44- ről 19-re csökkent a 80-as években. Hogy az egész ország közegészségügyi viszonyait megfigyelhessék, a járványok okát, terjedési módját kikutassák, országos egészségügyi szolgála*9' Dr. Fodor József orvos, a magyar higiénia megteremtője. tot javasolt létrehozni, élén az úgynevezett „Központi észle]^ dé"-vel. Az országos egészség- ügyi hálózat ebbe a központba jelenti a fertőző megbetegedéseket, ahol az adatokat feldolgozzák, és megteszik a védekezéshez az intézkedéseket. 1882—83-ban kolerajárvány lépett fel, amely különösen Fiu- mében és az ország északi részén tombolt. A küzdelmet a járvány ellen Fodor vezette, s hamarosan győzelmet arattak felette. Bizonyos, hogy dr. Fodor munkássága nélkül a fertőző betegségek elleni küzdelem Magyarországon és a mai környező államokban még sokáig váratott volna magára. A mai jól szervezett állapot az ő munkájának az eredménye. A sokirányú és célú közegészségi feladatokat egyedül természetesen nem valósíthatta volna meg. Szükség volt a közegészségtan népszerűsítésére, s erre a célra Markusovszky segítségével 1886-ban megalapították az Országos Közegészségügyi Egyesületet, a mai Országos Közegészségügyi Intézet szellemi elődjét. A Magyar Tudományos Akadémia 1885-ben választotta rendes tagjai sorába. Nemzetközi viszonylatban 1891-ben óriási elismerésben részesült Fodor, amikor a cambridge-i egyetem az egész emberiséget érintő közeqészségügyi munkásságáért díszdoktorává avatta és bíborpalástjával ékesítette. Érszűkület miatt elvégzett lábamputálás után halt meg 1901. március 20-án 58 éves korában. A NATURE című angol természettudományi folyóirat halálakor többek között így emlékezett meg róla: „... Fodor budapesti professzor halálával Európa keleti része elvesztette az egészségtudománynak nagy tanítóját, a világ pedig a köz- egészségügynek egyik legszorgalmasabb búvárát...” fgy részesült először magyar orvos a nemzetközi tudományos világ elismerésében — halála után. Kelenváry János Szliven Áruházban CIPŐK, SZÖVETEK, SELYMEK, MINTÁS JERSEYK ÉS FARMER ANYAGOK 20-40 százalék engedménnyel AMÍG A KÉSZLET TART!
