Dunántúli Napló, 1976. augusztus (33. évfolyam, 211-240. szám)
1976-08-31 / 240. szám
Hétfőn megkezdődött a Magyar Ortopédiai Társ aság IV. vándorgyűlése Pécsett. {Tudósítás a 2. oldalon.) Kívül a kerítésen Nyár vége közeledik, mérleg- készítések ideje. Sokan nyaraltak az idén, s nyaralnak még ezekben a hetekben is, népesek az üdülőhelyek a Balatonon, a Duna-kanyarban. Jó időért fohászkodnak a nyaralni készülök, s « barátok is napsütést, felhőtlen egen kívánnak nekik. De mennyi minden kell még ahhoz, hogy a nyaraló jól érezze magát. Hány céltalanul kóborló unatkozóval találkoztam a Duna és a Balaton partján. Jártam Siófokon, a magyar tenger „metropolis”-ában. Megnéztem az egyik céllövöldét a kettő közül, ahol az idejüket agyonütni kívánók emelgették a puskát, bementem a játékterembe, ahol tizenkilenc játék- automata közül tizenhármon ott volt a felirat: rossz. Kerestem helyeket, ahol futballozni, pingpongozni lehetne, klubhelyiséget, ahová olvasni térhet be a nyaraló. Klubhelyiség?! — képedtek el 0 bennszülöttek —, még újságot se lehet kapni, csak ha időben odaáll a sorba az ember, A szakszervezeti beutaltak előnyösebb helyzetben vannak. Az üdülök legnagyobb részében gondoskodnak a viszonylag kulturált szórakozásról. A társalgókban televízió, a kertben pingpong-asztal, kisebb focipálya, társasjátékok, biliárd, csónakok, könyvek állnak a nyaralók rendelkezésére. De mi történjék azokkal, akiknek nem jutott beutaló, akik a szabadságidőt sátorban, magánháznál, vagy saját nyaralóban töltik. Mi legyen akkor, ha nem elégednek meg o balatoni vagy Duna-parti kisközösségek poharazóival, eszpresszónak álcázott kocsmáival? Jobban kellene gondoskodni azokról, akik a kerítéseken kívül ácsorogva nézik, hogyan rúgják odabenn a labdát. Azokról, akiknek — egyébként érthető módon — ott a tiltó tábla az üdülők kapuján: idegeneknek belépni tilos! Ki vállalja magára a terheket, az intézkedést? Kinek a költségkeretéből futja, ki engedheti meg magának, hogy pingpong-asztalt vásároljon, sporttelepet létesítsen, kultúr- helyiséget hozzon létie? Ami persze, ha jól szervezik meg, visszatérülhet anyagilag is. De a gond akkor is gond. A községi tanácsok vezetőinek így is fö a fejük a problémáktól. Ott van igaz, a községfejlesztési alap, de mi mindenre kell az az alap, hányféle lyukat kell azzal betömni, hány hiányosságot pótolni. Nem, cseppet sem irigyelni való a községi tanácsok helyzete. Mégis, az ő törődésüktől — és másokétól is — függ, hogy az üdülőhelyek vonzerejét ne csak a víz, a hegy, a természeti környezet adja, hanem mindaz, ami a kulturált időtöltéshez szükséges. Luxushotelek és rosszul felszerelt strandok, első osztályú éttermek és rozzan; talponállók — ezek a végletek. Változtatni ezen a helyzeten kettős célt szolgál. Nyáron a vendégek, télen az elcsendesedő község lakosai űzhetnék el unalmukat a szórakozást, játékot és művelődést szolgáló helyiségekben. Megteremtésük megér időt, fáradtságot, pénzt és sokaknak társadalmi munkát is. Csak kezdeményezni, cselekedni kellene. Bende Ibolya Épül a második vasúti alagút Olcsóbban készül Korszerűbb gépesítés Emlékülés a 450. évfordulón Bükkösd és Hetvehely között A pécsi kapuzat, erről az oldalról indulva kezdtek hozzá az alagút teljes lemélyítéséhez. Fotó: Maletics Akik gyakorta utaznak a Mecsek expresszel, szemtanúi lehettek — és lesznek is még jó ideig — azoknak a pályaáthelyezési munkálatoknak, melyek évek“ óta folynak a Pécs—Budapest vasútvonal Mecseket átszelő szakaszán, E munka történetének legemlékezetesebb epizódja volt a Go- disa és Abaliget közötti elaggott völgyhidak kiiktatása és új vasúti alagút építése. Most Bükkösd és Hetvehely között még egy vasúti alagút épül, újabb szép és izgalmas feladatot adva az ilyen munkát egyébként ritkán végző, immár azonban veterán alogútépítőknek számító pécsi aknamélyítőknek. A 425 méter hosszú alagút itt egy félkörös kanyart fog kiegyenesíteni. Tetején vezetik keresztül majd a közutat, így tehát az út és a vasút nem keresztezik egymást. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat mecseki körzetének dolgozói két éve a felvonulással kezdték a munkát, amely most látványos szakaszához érkezett. Menjünk sorjában: az alagutat felülről lefelé kezdték építeni, először tehát kihajtottak egy 2,6 méter magas vágatot az alagút hosszában, ennek elkészítették a falazatát, vasbetongerendákkal kellően megerősítve, majd — s ez a látványosabbik rész — a pécsi kapuzatnál (ezt ábrázolja fotónk is) hozzákezdtek az alagút teljes lemélyítéséhez, azaz robbantásokkal egyre beljebb és beljebb haladva az alagút teljes szelvényét kiképzik. Magassága a sínektől számítva 6,7 méter lesz. Nagy István üzemvezetővel és Vándor Béla részlegvezetővel járjuk végig a vágatot, közben magyarázzák, ezt a felülről lefelé való alagútépí- tést belga módszernek nevezik. Ezzel a módszerrel építették meg a másik alagutat is, emellett azonban sok újítással rukkoltak elő, s ez köszönhető a tervezőknek is, akik ezúttal jobban figyelembe vették az aknamélyítők szempontjait is. Csúszózsaluzással dolgoznak, ez gyorsabb, biztonságosabb, s olcsóbb is, ami nem utolsó szempont a mai, felfelé csú- szó-kúszó építőipari árak mellett. (Az előző alagút folyómétere 140 ezer forint volt, ezé csak 100 ezer lesz, az alagút 90 millió forintba kerül.) Újdonság az is, hogy ennél az alagútnál szivattyúk nyomják a betont a sablonok mögé, a meddőt nem csillével, hanem gépkocsikkal szállítják el, a rakodógépeket sem köti a sín, kerekeken mozoghatnak — köztük megcsodálhattunk .egy ügyes kis rakodógépet is, svéd gyártmány, ha veszélyes helyen kell dolgozni, távvezérléssel működtetik. A kemény dolomitban Ika- tics József szocialista brigádja dolgozik, ezúttal — mint említettem — kényelmesebben (ezt úgy is értve, hogy itt sokkal sokkal otthonosabb a szociális épületük is), biztonságosabban. A víz most nem csorog a nyakukba. Három műszakban kilencvenen dolgoznak itt, de ebben a számban benne vannak azok is, akik az alagúttól nem messze, a Bükkösd pataknál hidat építenek. Az aknamélyítők az alagutat a tervek szerint a jövő év végén adják át a vasútnak Ugyanakkor a közelben akad még újabb munka is, csak még — amint arról a pécsi vasút- igazgatóságon tájékoztattak — nem döntötték el, lefa,aaiák-e a hegyet, tehát bevágás készüljön, avagy egy újabb 105 méter hosszú alagút. Ha az alagút mellett döntenek, az aknamélyítőknek méq egy fél évig lesz kenyerük, akarom mondani — dolomitjuk. (■—mz—) Átadták a történelmi emlékhelyet A városi tanács ünnepi ülésén Horváth Lajos, a Baranya megyei Tanács elnöke Szocialista Kultúráért kitüntetéseket adott át. Ebben a kitüntetésben részesült: Barcsay László, az Országos Természetvédelmi Hivatal főmérnöke, Dómján Róbert, a Pécs-baranyai Beruházási Vállalat műszaki ellenőre, Fischer János, Mohács város Tanácsának elnöke, Gábor Péter, a Mohács városi Tanács művelődési osztályának vezetője, Kovács Gergelyné, az Országos Természetvédelmi Hivatal etnográfusa, Molnár JuJakács Gyula, a Baranya megyei Tanács elnökhelyettese, a VOLÁN 12. sz. Vállalat Gagarin szocialista brigádja, a Gabonafelvásárló Vállalat Egyetértés szocialista brigádja, az öntödei Vállalat Kanizsai Dorottya szocialista brigádja, Kovács Gergelyné, az Országos Természetvédelmi Hivatal munkatársa, Barcsay László, az Országos Természetvédelmi Hivatal munkatársa, Dómján Róbert, a Pécs-baranyai Beruházási Vállalat műszaki ellenőre, dr. Adóm Antal, a HNF Baranya megyei Bizottságának elnöke, a Magyar Néphadsereg 7203 alakulatának parancsnoksága, Pácser Bálint százados, Pálkuti Keresztély nyugalmazott tanácselnök, Bischof Fe renc, az ÉPSZOV megbízott elnöke, Borsos lános, az MSZMP Mohács városi Bizottsága első titkára, Kisjakab Lajos, a Bólyi AG igazgatója, Nemeskürty István író. Bejelentették továbbá, hogy Aczél György, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnök- helyettese két héttel ezelőtt vette át az emlékplakettet. Már a kora délelőtti órákban gépkocsik hosszú sora igyekezett a Mohács és Udvar közötti országúton a sátorhelyi elágazástól egy kilométerre levő történelmi emlékhely felé. (Folytatás a 2. oldalon) a mohácsi csatatéren A mohácsi csata 450. évfordulójára rendezett ünnepség- sorozat vasárnap Mohács város Tanácsának emlékülésével folytatódott. A megjelenteket és a díszelnökségben helyet foglaltakat, köztük dr. Ortutay Gyulát, az Elnöki Tanács tagját, az HNF Országos Tanácsának alelnökét, dr. Nagy Józsefet, az MSZMP KB tagját, a Baranya megyei Pártbizottság első titkárát, Mándi Árpád vezérőrnagyot, a Magyar Néphadsereg politikai főcsoportfőnökének első helyettesét, Horváth Lajost, a Baranya megyei Tanács elnökét, valamint a megye és a város párt-, állami és tömegszervezeteinek számos képviselőjét Czimmermann Ferenc Mohács város Tanácsának elnökhelyettese köszöntötte. Ezt követően egy perces néma felállással adóztak a mohácsi csata áldozatainak emlékére, majd Fischer János, a városi tanács elnöke mondott ünnepi beszédet. Szólt a város múltjáról, s megemlékezett mindazokról, akik a csatakutatás tevékeny résztvevői voltak, majd megemlékezését így fejezte be: „Üj szépségekkel is gyarapodtunk. Ezeket becsüljük, ápoljuk az ünnepek utáni hétköznapokon is. A megemlékezés akkor válik igazán teljessé, ha a most kialakult ösz- szefogást, a cselekvő várossze- retetet életünk természetes részévé tesszük. így Mohács eddigi jelkép-szerepe is módosulni kényszerül majd: nem marad a „nagy temető", a rettenetes pusztulás, a búskomorság jelképe, hanem éppen a fel- emelkedés lehetőségének, a közéleti aktivitásnak lesz példája." dit, a Baranya megyei Tanács művelődési osztályának főelőadója, Vadász György, a budapesti Városépítési és Tervező Vállalat építésze. Müller Géza, a Mohácsi városi Tanács közművelődési felügyelője pedig miniszteri dicséretet kapott. Az évfordulós ünnepség és az emlékpark létrehozásában aktívan részt vevők számára Borsos János, az MSZMP Mohács városi Bizottsága első titkára emlékplaketteket adott. Emlékplakettben részesült: dr. Ortutay Gyula, a HNF Országos .Tanácsának alelnöke, dr. Nagy József, az MSZMP KB tagja, a Baranya megyei Pártbizottság első titkára, Horváth Lajos, a Baranya megyei Tanács elnöke, az ÉPSZOV II. Rákóczi Ferenc szocialista brigád, Rakonczay Zoltán, az Országos Természetvédelmi Hivatal elnöke, Vadász György Ybl-díjas tervező, Isgum Ádám, az ÉP- SZÖV főmérnöke, Mándi Árpád vezérőrnagy, a Magyar Néphadsereg politikai főcsoportfőnökének első helyettese, Csendes László alezredes, a Hadtörténeti Intézet munkatársa, Bocz József, az MSZMP Baranya megyei Bizottsága titkára, Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának íapja Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli n ci nlo XXXIII. évfolyam, 240. szám 1976. augusztus 31., kedd Ára: 80 fillér
