Dunántúli Napló, 1976. augusztus (33. évfolyam, 211-240. szám)
1976-08-29 / 238. szám
Kis Jankó Bon és tanítványt GALAMBOSILÁSZLÓ versei: KERENGÉS Fejfák fölött a Hold-sámán üget. Kavarják lent a láncos üstöket. Virág-toronyból kar indáz elő. Lüktet a rózsa-szív, jázmin-tüdő. Két fej körül az árnyék megpihen. Márvány-mellek közt ring a végtelen. Sugár-háló mélybe leng. Tüzes ágyék érce zeng. Nyílik játszó viola. Hullámozhat tünde kéj. Tetőt emelt már az éj. Száll a hűség hímpora! Bársony párna táltos nyergén. Bársony párnán aranyszekrény. Búcsúztat mennyei vár. Sárkánybőrtől nyirkos útra, sárkányvérrel teli kútra nem borulhat ifjú pár. Lebegj a hajnal legelőire. Hajadból szórj a rét-dajkálta tűzre. Táncoltasd ezüst szárnyú párodat A liliom-kakas fejét ne üsd le. Vigadj a rozmaring-sövény mögött, a Tenger-Isten ölén muzsikálva. Ölelj, amíg a sziklakecske-nyáj szikla-gyapját a habokban csodálja. A földre bölcsen feszül az idő. Lüktet a rózsa-szív, jázmin-tüdő. A magasodok közt árnyék pihen. Bölcsőt és sírt virraszt a végtelen. CSONKÁN Kerüld a morgás hercegét, a majom-császár unokáját Rogynak a derű házai. Döntik a csönd kéklombú fáját Bölcsesség, óvd országodat! Ezüstös nyergek fölhasadnak. Verembe hullt az irgalom. Fölötte szörny-paták suhannak. Félelmek falánk nyűvei tapadnak fölsebzett időre. A világvégi fagy előtt munkáló lánggal írj a kőre. Crain András grafikája Egy Csontvéry-kép Csontváry Öz című festménye Losoncról Budára került Rend a lelke mindennek — Képzelj el magadnak egy gyönyörű zöld rétet. Tó partján. Mesterséges tó is lehet — Duzzasz-tó. — Ja. A rétet felosztjuk egyforma négyzetekre, sátraknak, — Nem jó. Vonnak kisebb és nagyobb sátrak. — De mi csupa egyforma sátort viszünk oda. Mondjuk, négyszázat. — Bolond vagy. Az emberek nem találnak haza a sátrukba, ha mind egyforma. — Egyforma, de nem ugyanolyan! Az egyik például fekete, mint egy varázsló köpönyege, telehintve csillagokkal, nappali, holdsarlóval, körzővel, lombikkal, mittudomén-mivel. Mellette állna, tegyük fel, egy sima narancsszínű. Azután egy piros alapon fehér pöttyös. Amellett egy simo kék. Egy csíkos (lila-zöld-sárga), aztán egy hófehér. Egy skót kockás ... — Fehér, az nem jó. Az mindjárt elpiszkolódik. — Mit píszkálódsz? Nem bánom, legyen szürke. Elegáns galambszürke. Aztán egy labda-mintás. Lenne rajta egy kék NIVEA-labda, mint a nyugatnémeteknél látni a Balatonon, odébb egy térképes föld- gömb-labda, mint a keletnémeteknél. Érted mór? Mindegyik sátornak száma van, a sátrakat érkezési sorrendben kisorsoljuk. Még az utolsó előtti is választhat az utolsó kettő közül. Felvennénk egy kedves kis kulturos lányt, az tartaná a kalapot a számokkal. Irtó vidám megérkezés lenne. — A tusolókról, vécékről megfeledkeztél. Főzési lehetőség is kell. Vízmelegítésre legalább. — Fenét feledkeztem. Várd ki. A sátortábort szolgáltató barakkok vennék körül. Harminc emberre (felnőttre) száCsontváry Kosztka Tivadart, úgy hiszem, ma már nem kell senkinek bemutatni, de Öz című képét valószínűleg igen. Ezen a képen egy különös, rózsaszínes-barna, merev pózban álló állat látható, túlságosan nagy füle van, lapított orra és parázsló, fájdalmas tekintetű szeme. Egy ugyancsak különös formájú, kúp alakú kis hegy előtt áll, jobbra mögötte ágbogas fatörzs van, amely egy halott állat agancsára éppúgy emlékeztet, mint a Cédrus megszaggatott csonkjára, balra előtte egy ág néhány tarka levéllel, még ypiros is van köztük, s valamix kivehetetlen sötét folt, talán elhullott párjának maradványai. A háttér nagyvonalúan,' majdnem felületesen elmázolt, az ég igen világos kék. Németh Lajos, a Csontváry- monográfia szerzője így ír a képről: „Az őz megfestésekor is célja a hű természetmásolás, de itt a verista élethűség és a kitömött test élettelenségé- nek az ellentéte már sajátos csontvárys atmoszférát teremt... Mint a panoptikumfigurák életnél életesebb verizmusa, úgy hat ez a holtában az élőnél előbb állat, s emiatt kap oly szürrealisztikus sugalmat a kép, mint amilyent majd Csontváry késői, érett műveinél figyelhemítva egyet-egyet. Posta is keli. Trafóház, hogy villany legyen. Vízvezeték. És vizesárok, az esővíz elvezetésére. Az árok fölött pallók. Minden sátortömbre egy villámhárító. A kemping közepén külön pancsoló medence, a kisgyerekeknek. Elvégre nem mehetnek be o tóba. Igazi gyermekparadicsom. A tábor négy sarkán, magas oszlopokon, megafono- kat helyeznék el. Én magam ülnék a mikrofon előtt a parancsnoki szobában. Vagy a főgondnokságon, ha úgy jobban tetszik neked. És éj jel- nappal beszélnék hozzájuk. — Éjjel-nappali? Mit mondanál? — Mikrofonpróba: egy, kettő, három. Mikrofonpróba: egy, kettő, három. Mikrofonpróba: egy, kettő, három. Mikrof... Ember Mária tünk meg ... A holtnak hitt fa tönkjéből kihajló és levélbe bomló ág — a mindenütt sarjadó, legyőzhetetlen élet közismert és kedvelt szimbóluma: az őz mögött látszó rönk pedig sudaras, pocakos törzsecskéjé- vel, üvöltő szájhoz hasonlító sebével, karként ágazó ágaival, az égre rajzolódó, görcsösen repdeső, újjanként marko- lászó ággacsaival már Hieronymus Bosch-i vízió, a magányos cédrus úszkáló, repdeső ágszimfóniájának az előfutára." Most, hogy láttam az Özet színesben, eredetiben, nemcsak a róla még 1931-ben készült szürke reprodukciót, az az érzésem támadt, hogy színeiben is közvetlen előfutára a későbbi nagy műveknek. Az Öz ugyan nem „olyan nagyon színes” kép, de az a különös rózsaszínes derengés, az a mázolt kék ég, az az odapöttyin- tett piros levél ugyanazt a túl - világi csontvárys világot jelzi, mint a jólismert nagy képek. Tulajdonosának, dr. Szepes- liázy Kálmánnak pedig az a véleménye, hogy az Öz is „önarckép”, a hideg tájban magányosan és felmagasodva álló figura maga a festő. Az izzó, sötét, csontvárys szemek valóban messze túlmutatnak egy kitömött állatról készítendő tanulmányon. Szerinte egyébként is valószínűtlen, de legalábbis teljesen felesleges, hogy komolyan vegyük, hogy Csontváry odaállt egy kitömött őz elé és megfestette. Csontváry — méq Kosztka Tivadar korából — kitűnően ismerte a természetet. Igaz, hogy önéletírásában így súlypontoz: „A természetből a növényt, a rovart, a pillét, a kőzetet és a madarakat válogattam ki." De nemcsak gyerekkorában, amikor egy-egy lepke kedvéért bement az erdőbe a szénégetőkhöz, „gombát pirítani”, hanem felnőtt korában is nagy kiránduló volt. Dr. Szepesházy Kálmán geológus, márcsak foglalkozása révén is, szintén nagy kiránduló. A prágai egyetemen tanult, s épp azokon a vidékeken vizsgálta, gyűjtögette a kőzeteket — amelyeket Csontváry is „kiválogatott a természetből" —, ahol vagy két generációval elébb Kosztka Tivadar patikus járkálhatott. Losonc, Ajnócskő, a szepesi vár.. . A várromok között járkálva, egy alkalommal le is fényképezte az alulról fölfelé nézve látható, bevésett arasznyi betűket: „Kosztka Tivadar 1880". Aztán fényképezett itt bazaltkúpokat, az egyiket mutatja is — épp olyan, mint az Öz hátterében az a kúpalakú domb. Való igaz, éppen olyan. Csontváry Iglón volt patikus, majd hivatásának fölismerése után, 1884-ben — egy cimbalom értékesítéséből származó pénzen — Gácson nyitott patikát. Itt töltötte el azt a tíz szorgalmas esztendőt, amelynek végén végre együtt volt a szerény fedezet a müncheni tanulmányok megkezdésére. Az Őz-et az adatok szerint ezalatt az idő alatt,. 1893- ban festette. Ez a kép valahogyan végülis dr. Oppenheimer Rezső losonci orvos tulajdonába került, a Tó hegyekkel, az Olasz táj társaságában, s állítólag itt őrződött meg a Fohászkodó öregasszony is, amely Prazsenkánét, a gácsi kifőzde tulajdonosát ábrázolja, s ma a Szlovák Nemzeti Galéria tulajdonában van. A nagy Csontvóry-album má- sodik^ bővített kiadása az Őzet úgy emlegeti, mint „losonci magántulajdonban" lévőt képet. Holott a kép már az ötvenes évektől dr. Szepesházy Kálmán tulajdona. Szabályosan megvásárolta, mert tetszett neki. Ez Csontváry művészetének hazai reneszánsza előtt volt! Most hát az Öz ott lóg egy budai lakás falán. Tulajdonosa szereti a képeket, számottevő grafikai gyűjteménye van, néhány Aba Novák-kép is if- iűkori barátjának, a pozsonyi festő Ernest Zmetáknak képei díszítik a falait. No és az Öz néz le a falról, — hihetetlenül szomorú, de elszánt szemei akár egy emberé. íme, egyetlen, korainak mondott Csontváry képről is lehet megtudni újat, még ma is. A hányatott sorsú festőnek a képei is hányatott sorsúak voltok. Valóságos csoda, hogy végülis mind az útjába került egy- egy olyan embernek, aki meglátta bennük a maradandósá- got. Dr. Szepesházy Kálmánt is, nem titkolja, kinevették az Őz miatt. Milyen qiccs, mondta egyszer valaki, de hát ha magának tetszik . . . ! H. E. Száz évvel szelőtt Kis Jankó Bori, az egyszerű „íróasszony", a népművészet mestere. Emlékére, művészetének további ápolására a Borsod megyei Tanács 1962-ben róla elnevezett díjat alapított. Azóta az évente megrendezésre kerülő országos hímzőpályázaton ösz- szemérik felkészültségüket, ty- dásukat mindazok, akik a népi hímzés művészi fogásait a legmagasabb fokon gyakorolják. Mezőkövesden szobrot állítottak Kis Jankó Borinak. Mivel érdemelte ki ez a törékeny parasztasszony, hogy a történelem, a tudományok, a kultúra legkimagaslóbb személyiségeit megillető megtisztetésben részesüljön? Egykori tanítványai —• ma szinte valameny- nyien a népművészet mesterei — egyértelműig vallják, hogy utolérhetetlen rajzolási, hímezési tudományával. Híres százrózsás rajzát (a rózsák mindegyike más-más színű, ' alakú, véletlenül sincs két egyforma közöttük) hazánkban és külföldi reprezentatív kiállításokon ezrek és tízezrek csodálják meg évről évre. Rózsáival kivívta az utódok maradandó megbecsülését, s nem véletlenül: a rózsa a matyó népművészet legfontosabb, legjellemzőbb eleme. A mezőkövesdi matyóhózban hosszú esztendők óta csúcsforgalom van. Több tucatnyi terméket — köztük hím2ett garnitúrákat, térítőkét, párnákat, faliképeket, szatyrokat, függönyöket, dobozokat, kézimúnkával díszített gyermekruhákat, női blúzokat — készítenek itt a népművészeti szövetkezetnek, amely Mezőkövesden és környékén sok száz bedolgozót foglalkoztat. A Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet éppen egy negyedszázada, 1951-ben alakult meg, tizenhat fővel; most mintegy két és fél ezer embernek ad biztos kenyeret. Csak Mezőkövesden csaknem másfélezer asszony kötődik valamiképpen a szövetkezethez. De a környék (Mezőszemere, Tárd, Szentist- ván. Szíjhalom, Mezőnyárád) asszonyai is hozzájárulnak a messze földön híres matyó kézimunkák sikeréhez, kelendőségéhez. A kövesdi térítők, párnák, kötények, lepedő-szélek díszítésének gazdagsága valóvan páratlan. A mezőkövesdi minta különben sűrű, élénk hímzésű; a szentistváni matyó hímzés pasztell színűbb, leve- gősebb (egyéni művészetük ápolásához külön tájházat kaptak); a tardiak pedig sötét tónusú, dekoratív mintákat készítenek. De az író-hímzőasszonyok páratlanul szorgos és eredményes hadának indulásához Kis Jankó Bori tevékenysége adta meg a lendületet. A hagytéká- nak ápolására meghirdetett pályázatra, amelynek patro- nálói között most már ott van a Népművelési Intézet, a Népi Iparművészeti Tanács és a Matyó Szövetkezet is, a legismertebb magyar népművészeti tájegységekről több száz különféle hímzés érkezik be esztendőről esztendőre: kalocsai, sárközi, palóc, növeji, túrái, recski, vásárhelyi stb. hímzőasszonyok és -lányok küldik el munkájukat a nemes vetélkedőre. Most, a Kis Jankó Bori születésének centenáriumával és a Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet negyedszáza-^ dós alapításával is egybeeső kiállításon különösen gazdag pályázati anyagot csodálhatnak meg az érdeklődők. Páratlan színpompájukkal, gazdag változatosságukkal a hímzésektől nehezen tud a látogató szabadulni. A kalocsai és a matyó, tehát élő népművészetünk mellett a már régebben feledésbe ment hímzések, mint a sárközi bíborvég vagy a pa-‘ lóc kézimunkák is a magyar népművészet megújhodását, ma is folyó gazdagodását jelzik. U. L. t * l 5 I» I»
