Dunántúli Napló, 1976. augusztus (33. évfolyam, 211-240. szám)

1976-08-28 / 237. szám

1976. augusztus 28., szombat Dunántúli napló 3 Kiemeli elsőfokú kiiztil II SíSÍ:! A város „elcsábítja” a mágocsiakat Iparosodik a község, újabb munkaalkalmakról gondoskodnak Az új szökőkút a művelődési ház előtt Ha az ember Bikái felől jö­vet átszalad Mágocson, kisebb falunak hinné. Mint ahogyan azt sokan is hiszik. A dombóvári utat nemcsak az idegenek használják. Az innen 14 kilométerre lévő fia­tal város, Dombóvár rohamo­san fejlődik, új gyárakat, üze­meket kap: a munkaerőt pedig a környékről vonja el, Má- gocsról is. o Mágocs kiemelt alsófokú köz­pont, 3129 lakóval. Ha az igaz­gatási területéhez tartozó Al- sómocsolád, Mekényes és Nagyhajmás lakóit is hozzáad­juk, akkor a helyi tanácsnak 4840 főről kell gondoskodnia. Gazdag vidék, elég csak a házakat jobban szemügyre venni. Évente 35—40 lakodal­mat ülnek, jiyolcvan-kilencven mágocsi gyerek lát napvilágot. A Belkereskedelmi Miniszté­rium most közzétett gyorsjelen­tése szerint a kiskereskedelem az év első hét hónapjában 131 milliárd forintos áruforgalmat bonyolított le, folyóáron szá­mítva 7,2, változatlan áron pe­dig körülbelül 2,7—3 százalék­kal nagyobbat, mint a múlt év azonos időszakában. A forga­lom összetétele folyóáron szá­mítva megváltozott, mégpedig az élelmiszerek javára, ame­lyeknek aránya 44,5-rőt 45,4 százalékra növekedett. Élelmi­szerekből többet, iparcikkekből viszont kevesebbet adtak el, mint amivel a terv számolt. Kü­A két iskolában — az egyik új, négytantermes, a másik felett pedig eléggé elszállt az idő — közel hatszáz gyerek tanul. A rettentően zsúfolt óvodába százhúsz gyereket vesznek fel az őszön, de ha kétszer ennyi hely volna, akkor sem lennének elégedettek. Kétszáz személy­gépkocsitulajdonos van a köz­ségben, s majdnem minden hetedik-nyolcadik családnak van hétvégi háza, üdülője a Balatonon, Harkányban, Igái­ban, s nemrégóia a dombóvá­riak népszerű pihenőhelyén, a Gunarasban. o Mágocs nyolcszáz lakóház. Munkaalkalom akad hely­ben is. Itt a MEZŐGÉP Válla­lat üzeme, nemrég óta a kom­lói Carbon nyitotta meg fiók­üzemét, a termelőszövet­kezet sem lebecsülendő — immáron hetedszer lettek ki­válók -, s ott a téglagyár is. A Carbon üzemének, ahol 160 asszony készít exportra munka­ruhát és szabadidő-ruhát, a tsz-ben annakidején nemigen örültek; mondván, elviszi a munkaerőt. S ha a tsz-ben nem is örültek - némi igazságuk volt a dologban — a község számára jelentősnek ‘bizonyult a komlói kézfogás. Ma igen korszerű üzemcsarnokban évi 1 millió dollár értékű termék ke­rül ki Mágocsról, s a megren­delő, a holland KLM cég elé­gedett. S ha igaz a Carbon ígérete: tovább bővítve az üzemet, az iskolapadból kike­rült lányokat felveszik a sza­lagok melfé. Kétezer 'felett lehet keresni a Carbon üzemében, s ami még jobb: helyben. A község jövőjét illetően ez sem utolsó dolog. Hiszen attól félhetünk, hogy Baranya ezt a községet, lönösen a ruházati cikkek for­galma volt kisebb a számított­nál. Tejből 19, túrófélékből 25 százalékkal adlak el többet. A tojás iránti mintegy 15—20 szá­zalékkal meg növekedett keres­letet is ki tudták elégíteni. Húskonzervekből továbbra is választékos volt a kínálat, a forgalom azonban júliusban — az elővásárlások miatt a ta­valyinak csupán 30—40 száza­lékát érte el. Élénk volt vi­szont a kereslet a zöldség- és gyümölcskonzervek iránt, amit azonban a kereskedelem a választékot tekintve csak hiá­nyosan tudott kielégíteni. falvaival egyetemben, lassan elveszíti. Hogyan? Számolgat­tak a községi tanácson: ma 903 férfi és 611 nő dolgozik; 1981-re 851 férfival és 565 nő­vel számolnak. (Hogy mennyi­re jó ez a prognózis, majd öt év múlva eldől.) Ma naponta 193 férfi jár el reggelente más­hova - főleg Dombóvárra - dolgozni, s 47 nő. S hogy 1981-ben hány ingázó lesz, ma nem lehet pontosan megjósol­ni. Ha a község munkát és otthont tud adni, a számuk csökkenni fog. Ha nem? A fogorvosi rendelő Alsómocsoládról, Mekényes- ről, Nagyhajmásról ha költöz­ködnek a fiatalok, Dombóvárt választják. Mágocsról szintén megindult a városba vándor­lás, innen is Dombóvár felé. S bár gyarapodik a község, sok új épülete van, nagy önki- szolgáló ABC-je — ahol ki tudja mi okból nem lehet tej­terméket kapni (!) — kultúrhá- za, szolgáltatóháza, s most várják a gyermekorvost a kö­zel 2 millióból felépült közpon­ti rendelőbe, ahol fogorvosi szakrendelés is lesz. De vajon elég-e ez? Meg lehet-e akadályozni, hogy Mágocs Dombóvár amo­lyan „városkörnyéki” községévé váljék? Érdemes-e erre a 14 kilométernyi útra valahol aka­dályokat állítani? — Nehéz el­dönteni. o Némi nosztalgiával mondják a helybeliek: Mágocs ma já­rási székhely lehetne Sásd he­lyett, ha annakidején a köz­ség öregei nem ragaszkodnak foggal-körömmel a szántóik­hoz, legelőikhez, s adnak egy nadrágszíjnyit a vasútnak. Mert ha nincs helyben vasútállomás, hiába a sok ügyes ember, az iparos - nehéz a fejlődéshez szükséges üzemet, vagy netán gyárat megszervezni. A Carbon, a Mezőgép — ez utóbbi 256 főt foglalkoztat — csak a szintentartáshoz elegendő. Meddig? Míg bérben, szociális juttatásokban versenyezni tud­nak a dombóvári üzemekkel. Több helybelivel beszélget­tem az ABC melletti vendéglő galériáján. (A pincérgyerek azért ilyen ólommadár-sebes­ségű — mondták —, mert aki ide beül, az ráér. így aztán minek sietni.) Arról folyt a dis­kurzus, hogy jó-e Mágocson lakni? Mindegyikük igenlően bólogatott, hozzátéve: nem baj az, ha egy-két család elköltö­zik. Ha nem találják meg a számításukat, ha nem tudnak beilleszkedni, csak menjenek. Ök nem mennének innen egy tapodtat sem. Mágocson szü­lettek, itt is akarnak meghalni. (Szép a községszeretet, de köz- bevetőleg: a községért társa­dalmi munkára nehéz mozgó­sítani. Az Egy napot Mágo- csért akciót inkább készpénz­ben váltották meg.) Az embe­rek lázas aktivitását a hétköz­napok „amidozofenjei" lever­ték, s mint ahogyan mindenütt a megyénkben — s az ország más vidékén is - szeretnek a ház körül dolgozgatni, s este beülni a tv mellé. A kapun kí­vülre legfeljebb a pletyka jut. Szép község Mágocs. Szép a lakójának, s az át­utazónak is, ha veszi a fárad­ságot és bekanyarodik jobbra a főtérre. Leteszi a . gépkocsit a tanács háta mögé, az ár­nyékba, s csak úgy, minden cél nélkül sétál egyet. . . Kozma Ferenc Nőtt a forgalom a boltokban Négy beruházás öt év alatt Szolgáltatások a peremkerületekben Gyakran előfordul, hogy fel­háborodunk, mert nincs ez vagy az. Aztán megkapjuk, és kiderül, hogy nem is kell. Gyanakszom, hogy néha ez a helyzet Pécs peremkerületeinek szolgáltatásfejlesztésével is. Az elmúlt tervidőszakban volt például egy szép szolgál­tatóház a Surányi úton. Javít­hatták ott a betérő ügyfelek háztartási gépeiket, cipőiket, miegymást. Most már cukrászda van a helyén. Kiderült, hogy nincs igény a szolgáltatóház­ra. Méltatlankodnak az ürö- giek is: nincs semmijük a szol­gáltatás terén. Ha azonban jobban belegondolunk, az ott lakó száz családnak pár lépés­re van Újmecsekalja, ahol min­dent elintézhetnek. S a szolgál­tató vállalatokat is meg lehet érteni, hogy száz embernek nem építenek ürögre autószer­vizt vagy kozmetikai szalont. Ha az eddigiekből derűs kép alakult ki az olvasóban, ki kell ábrándítanom. A másik oldal sincs egészen rendben; Pécs megyei város tanácsának fejlesztési keretéből 31,1 millió jut szolgáltatásfejlesztésre, eb­ből a város peremkerületei 1,1 milliót kopnak. Ez mindössze egy beruházásra jut, a meszesi mosószalonra. A tanács ipari osztályán el­mondották, hogy az ötéves tervben mindössze egy-két dol­got kapnak a peremkerületek. 1976 után Meszesen, a Kom- ját Aladár utcában lesz egy 35 négyzetméteres Fényszöv mű­terem, a Fényszöv vállalattal már megállapodtak. Meszesen már jelenleg is működik egy Patyolat felvevőhely, ennek he­lyén építik .ki a száz négyzet- méteres szalont majd 1979— 80-ban. Mecsek-Nyugaton, a Jurisics úttól északra villamos- gép-javító, fodrászat, mé­retes ruhaszalon, Patyolat és órás lesz egy blokkban. Üjme- csekalján a jelenlegi felvevő­helyen cipő gyorsjavító szalon épül. Tehát összen négy beru­házás öt év alatt. Ök is tudják, hogy a Kali- nyin úton nagyon hiányzik a Patyolat, eléggé ellátatlan Szabolcs, Vasas II. De hogy ki hova épít, végső soron maga dönti el. Igaz, a tanácsnak megvannak a befolyásolási le­hetőségei, de nem korlátlanok, és mivel vállalatokról van szó, ezek a nyereségüket is nézik. Ha például megszűnik a má- lomi fodrászat, ahova heti két. napban járt ki Szolgáltató Vál­lalat fodrásza — megszűnik, mert kongott a bolt az üresség- tői.. Ez jó érv a vállalatoknak, hogy ne építsenek Mólomban. Peremkerületi gond: felépül egy lakónegyed, lakótömb, be­költöznek az új bérlők. A ci­pész, a Patyolat és a többi egység kilométerekre van. Ezen sem lehet segíteni mostaná­ban. A tervidőszakban nagyob­bak ugyan a fejlesztési lehető­ségek, de ezen belül a lakás­építésre, és az ezt kiszolgáló, feltáró közműrendszerre megy a pénz. A szolgáltató létesít­mények négy évvel később ke­rülnek kihelyezésre, mivel ha­gyományos építési technológiát igényelnek, s erre nincs kapa­citás — mondják az építő vál­lalatok. Mecsek-Nyugaton pél­dául a lakások 1977-re elké­szülnek, s a tanács jóformán kénytelen büszkélkedni azzal, hogy 1979-re „már” ott lesznek az egységek. Kénytelen büsz­kélkedni, mert az átlagos csú­szás négy év szokott lenni. S itt is csak azért sikerül így, mert az összes egység egy összevont objektumban lesz. Szántó Péter B. m. Állami Építőipari Vállalat felvételre keres: — FESTŐKET, — FESTŐK MELLÉ SEGÍTŐKET, — HEGESZTŐKET — ÍV ÉS LÁNG —, — PANELSZERELÖKET, — KŐMŰVESEKET, — MULTIKÁROSOKAT, — TETŐFEDŐT (VÍZSZIGETELŐKET), — VASBETONSZERELŐKET, — SEGÉDMUNKÁSOKAT, — ÉJJELIŐRÖKET (lehet nyugdíjas is) Jelentkezés: BARANYA MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT, PÉCS, SZÁNTÓ KOVÁCS JANOS UTCA 1. SZÁM (ÉM. Szálló). Munkaerőgazdálkodás. Segít az SZMT Társadalombiztosítási Bizottsága Kényes ügyek, orvosolt panaszok Az asztalon cola, Márka, hozzák a kávét is. Három­órás megszakítás nélküli ülés; ennyi idő alatt az SZMT Társa­dalombiztosítási Bizottsága tíz olyan ügyet oldott meg, me­lyek közül nem egyre hónapo­kig tartó aktatologatás után vetettek keresztet az illetéke­sek. A társadalmi bizottság tag­jai a szakmai szakszervezetek képviselői, az érdekképviseleti szervek megbízottai — havon­ta üléseznek, s csak „kínos" ügyekben döntenek. Előveszik az első ügyet: fia­tal, súlyosan beteg férfiról van szó, nemrég büntették disszidc- lási kísérletért. Rokkantsági igényét augusztus 4-én nyújtot­ta be, szeptemberig pénzt nem kap. Gondozó orvosnője kért számára ideiglenes támogatást. A döntés: kiutalják a segélyt, de az orvosnő kezéhez, ő adja oda a betegnek. A következő ügy: autósze­relő kisiparos műhelyéből a la­kásba menet eltörte a lábát, segélyt kér úti baleset címén. Tulajdonképpen nem is lehetne vita; megkaphatja. De a bizott- sáq egyik tagja fölveti, nem minősithető-e üzemi baleset­nek. — Az állami szektor dolgo­zóinál üzemi balesetnek a „ munka közben és azzal ösz- szefüggésben" történt sérülés számit. Jön a megfellebbezhe­tetlen jogászi szakvélemény — maszekoknál viszont csak a ,.munka közben". Az egyik bizottsági tag az aktákat böngészi: — Itt az áll, hogy két meg­rendelőiével beszélgetett menet közben, s ők segítették aztán be a házba... — Hát ez az! Az üzleti te­vékenység nem tartozik a mun­kájához? Ez bizony üzemi baleset. A helyszíni vizsgálat szerint rossz körülmények között élő, beteg öregember többet kap, mint amennyit kért. Súlyosan bűnhődött annak­idején a bakter, mert saját zsebre kasszírozott négyszáz fo­rintot a jegypénztárból. Elbo­csátották, és a rendelkezések szerint szolgálati ideje — ha akár húsz évet dolgozott is előtte — nem számít a nyug­díjba. A bizottság viszont men­tesítheti. Meg is teszi — o pá- Ivaör azóta hosszú éveket dol­gozott becsülettel, tisztesség­ben. A következő ügy is hasonló: tekintélyes, köztiszteletben álló személyiség — tevékeny életé­vel vezekelt az egykori botlá­sért — valamikor „régen” hét évet közszolgálatban állt, s melléktevékenységként vezér­cikkeket Írogatott. Idézet a cí­mekből: Magyar kitartás és magyar önbizalom; A tél hő­sei; Új japán honfoglalás; A román árulás; Kard és kereszt. A népbírósóg másfél évre ítélte, a másodfok mind az új­ságot, mind pedig az ollózott cikkeket neevtségesnek találta, s a büntetést az addig letöl­tött időben maximálta. Régi történet ez, de a hét év nem számit az umúgyis negyvenegy éves munkaviszonyba, A bizott­ság elfogadta a hét évet mun­kaviszonynak. • A cifra ügyek folytatódnak: közalkalmazottat 1949-ben há­rom évi börtönre ítéltek, ki- szabadulása után meghall. Fe­leségét az ügyészség félrein­formálta, azt mondták neki, kaphat özvegyi nyugdíjat, mert férjét közkegyelemmel büntet­lennek minősítették. Az asszony azóta kilincsel, hiába. — A néni hetvenhét éves, jövedelme nincs — olvassa a helyszíni szemléző a jelentést — lánya tartja el, de ő is nem sokkal a nyugdíj előtt áll. A tagok arcán őszinte a részvét, s a döntés: kivételes támogatásra terjesztik fel az idős asszonyt. Nem is sorolom a többi vi­tás ügyet, az ember nem is hi­szi, mik fordulnak elő, pedig a jelenlévők véleménye szerint nyugodt ülés volt a mai, bo­nyolultabb ügyek nélkül. A bi­zottság havonta ülésezik, nyug­díjakkal, rokkantsági nyugdi­jakkal, ezek különleges fajai­val, segélyezéssel foglalkozik, s amint látható, kávé és cola mellett is lehet hasznos, ezen az ülésen például tíz család számára életfontosságú mun­kát végezni. Szántó Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom