Dunántúli Napló, 1976. augusztus (33. évfolyam, 211-240. szám)
1976-08-23 / 232. szám
1976. augusztus 23., hétfő Dunántúli napló 5 Múlt és jelen találkozása. A török időkből fennmaradt bástyafalak „kapuin" átívelő négysávos autóút fiatal városnegyedbe vezet. A bánáti folklórkincs színpompás seregszemléjét rendezik meg Pillantás a város szivébe minden évben a Limán völgyében. Temes megye román, magyar, német, szerb népi táncosai és dalosai vonulnak fel az erdőkkel körülölelt szabadtéri színpadon. Gyuricsik Miklós felvételei Megújhodott gyárak, korszerű üzemek Gazdag város Ha Temesvárról esik szó, az emberek többsége ma sem elsősorban eseményekben bővelkedő hét évszázados történetére, nagy kiterjedésű, szép parkjaira, tudományos kutató- intézeteire és soknyelvű művészeti intézményeire gondol, hanem hazánk egyik legerőteljesebb gazdasági központját, a végtelen bánáti síkság (a megye mezőgazdasága előkelő helyet foglal el az országos rangsorban) gyorsan fejlődő, nagy ipari centrumát látja maga előtt. A ma ipara azonban már korántsem hasonlítható az ötven-hetven, de talán még a húsz évvel ezelőttihez sem. A régi gyárakból, üzemekből többnyire csak egy-egy épület, részleq maradt fenn. Felszerelésük, berendezésük szinte teljes egészében kicserélődött. A megújhodott régi gyárak mellé számos új üzem is felsorakozott. A harminc év előtt apró kis- műhelyekből alakult Electromotor ma már világszerte ismert villanymotorgyár, a Temesvári Mechanikai Vállalat híddarúi sok korszerű munka- • csarnokban megtalálhatók, a Március 6. üzem gyártottá gépek, berendezések ott vannak az ország majd minden építőtelepén. A szocialista iparosodási politika, az átgondolt és átfogó beruházási program —- különösen az utóbbi évtizedben, amely az orszáq és egyben Temesvár történetének leggyümölcsözőbb időszaka volt — alapjában megváltoztatta a város gazdasági arculatát. Az állami beruházásokat, amelyeknek ütemére jellemző, hogy a jelenlegi ötéves tervben már több mint tizenháromszorosára rúgnak az 1950— 1955. évinek —, elsősorban a nyersanyagokat és a társadalmi munkát magas szinten értékesítő korszerű ágozatok és alágazatok — elektrotechnika, finommechanika, vegyipar — fejlesztésére fordítják. Ezen elgondolások szellemében jelentek meg az utóbbi években a város gazdasági térképen az olyan vállalatok, mint a Villamossági Mérőműszergyár, az Electrotimis szerszám- és gépgyár, a memória-egység gyár, a Spumotim műszivacs-gyár, a Mosószergyár és sok más üzem. Jelenlegi ötéves tervünk időszakában Temesvár gazdasági fejlődése töretlenül felfelé ível. A műszaki-tudományos forradalom ötéves tervében az ipari össztermelés évi tizenkét százalékos ütemben növekszik, s ennek megfelelően 1980-ban Temesvár üzemei 75 százalékkal termelnek többet, mint az előző ötéves terv utolsó évében, vagyis 1975-ben. Temesvár rna valóban gazdag város. A szó igazi értelmében az. Az itt testvériségben, egyetértésben élő és dolgozó román, magyar, német, szerb és más nemzetiségű lakosok szorgos munkája tette, teszi azzá. Józsa Ödön Négyezer „gólya" kezd Egyetemi központ a Bega partján Nem sokkal a nogyvakáció előtt arról foggattam egy csoport temesvári egyetemi hallgatót, miben is látják az előnyét annak, hogy a Bega-par- ti városban tanulhatnak? A legtöbben szinte gondolkodás nélkül vágták rá: abban, hogy Temesvár egyaránt fejlett gazdasági, kulturális és felsőoktatási központ. Nagy iparvállalatai, tervező és kutatóintézetei kitűnő lehetőséget biztosítanak főként a műszaki pro- -ilú tagozatokon tanuló diákoknak szakmai ismereteik és tapasztalataik gyarapítására, a gyckcrlati-oktatói tevékenység magas fokú hasznosítására. A román, magyar, német színház, a Román Opera, a Bánátul Állami Filharmónia és egyéb művészeti-kulturális intézmények révén pedig gazdag szellemi táplálékhoz juthat a közösségi élet megany- nyi kérdése iránt fogékony diák. * Állok a Mihai Viteazul híd sarkán. Hátam mögött a Bega jobb partján nyári csendben szunnyadó park-füzér, odébb a Belváros moraja, előttem pedig, balra, amíg csak ellátok, az egyetemi város. Csupa új épület. Előtérben karcsú da-' ruk. A Traian Vuia Politechnikai Intézet (Műszaki Egyetem, az 1920-as években létesült) újabb épülettömbbel gyarapodott. Az elektrotechnikai kar költözik ide az ősztől kezdve, a gépészeti kar alig két évvel „idősebb” székhelye mellé. Fennebb a Temesvári Egyetem korszerű edificiuma. A hatvanas évek derekán épült. * Orvostudományi Egyetem és Agronómiái Intézet egészíti ki a felsőoktatási egységek sorát városunkban, ahol közel tizenötezer hallgató készül évente a szakmára, az életre... E két intézmény épülettömbjei kissé távolabb esnek a diákvárostól. Arányos fejlődésükben azonban, lépést tartanak ikertestvéreikkel. Alig negyed évszázad alatt korszerű, terjedelmes és országos, illetve nemzetközi rangú tudományos oktatási egységekké nőtték ki magukat. .. És befejezésül még egy friss adat: a nemrég véget ért felvételi vizsgák nyomán, ősztől kezdve ismét több mint négyezer gólyát fogad Temesvár. Vajda Sándor Románia nemzeti ünnepén 1944. augusztus 23-án antifasiszta nemzeti felkelés tört ki Romániában, mely — a gyorsan előrenyomuló szovjet hadsereg segítségével -—, szétzúzta a román fasizmus Antonescu-vezette diktatúráját. A felszabadulás 32. évfordulóján minden baráti ország, köztük hazánk, a Magyar Népköztársaság is szeretettel köszönti Románia népét — további alkotó sikereket kívánva. Összeállításunkat, melyet temesvári test- vérlapunk, a magyar nyelvű Szabad Szó munkatársai készítettek s bocsátottak rendelkezésünkre, a Román Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából közöljük. Nagy ihletforrás a nép művészete Molnár Zoltán: A tavasz (olaj) A buziásfürdői platánok meghitt, öreges csendjében, a múlt század hatvanas éveiben Munkácsy Mihály a következőket jegyezte fel: „Buziáson a nap legnagyobb részét a szabadban töltöttem, folyton rajzolva: e vidék gyönyörű volt, s a román lakosság viselete festői.” Valamivel később a bánáti kultúra összetettségét, bonyolult szépségét a nagy román költő, Lucian Blaga „népi barokk” kifejezéssel illette. Kétségtelen, a gyökerek mélyre nyúlnak, s az egyetemes, örök nagy ihletforrás, a nép művészete táplálta e vidéken is a múlt század közepén oly erőteljesen kibontakozó képzőművészetet. Nagy hagyományok E gazdaa múltból most csupán egyetlen nevet villantanék fel: Brocky Károly (1807—1855), a temesvári borbélymester fia, nemcsak a modern festészet egyik előfutára volt, hanem ugyanakkor a világ legnagyobb portréfestői között tartják számon nevét, aki éppen akkor tudott tehetsége révén diadalra jutni, amikor Londonban az arcképfestészet virágkorát élte. A huszadik század elején lépett a művészeti élet élvonalába az a nemzedék, amelynek néhány tagja mo is a fiataloktól elkülönülő, „hagyományosstílusban" alkot. Szuhanek Oszkár, a néhány esztendeje elhunyt művész festészetében a képi megfigyelés valami univerzális hangulatban feloldódó költészetté csapott át, míg Bott- lik Tibor (a nemrég elhunyt művész 90 esztendős korában rendezte utolsó tárlatát) expresszionista stílusát már-már meghaladó realista formanyelvben talált idős korában önmagára. Itt említjük meg azon művészek nevét is, akik iskolát teremtettek a festészetben és szobrászatban: Callas Nándor, Romul Ladea, Colul Bogdán. Gondolatok a temesvári mnvésztelepről Hatásuk tovább él és munkál művésztársaik, tanítványaik alkotó szellemében, stílusában. Közülük a hetven esztendős Gál András (júliusban rendezte egyéni tárlatát) drámai tömörségű szobor-csoportokban kutatja ma is az emberségért kiáltó békeszózat megfogalmazását, mint ahogy Orgonás András, a másik Gallas tanítvány is láza- san-gyötrődve keresi az igazi Dózsa arcot,, melyet (szoborter veinek sokasága vall erről) az anyagban érez már az alkotói kéz. Podlipny Gyula elsősorban tökéletes vonalvezetésű grafikáival marad utánozhatatlan a nagy mesterek sorában, de ugyanakkor alkotásainak harcos, társadalmi küldetése, mondanivalója által is. r Uj művész- nemzedék Az új művésznemzedék jelentkezésére a hatvanas években figyelhetünk fel. A bukaresti, ko- lozsvár-napocai és temesvári képzőművészeti intézetek, illetve főiskolák végzősei közül tömegesen telepedtek le a Bega parti városban, frissességet; újító szellemet hozva e vidék képzőművészeti életébe. Nekik köszönhető, hogy ma már országos viszonylatban is kitűnő „temesvári művésztelepről" beszélnek, s alkotásaik hazai és külföldi tárlatokon állandó részvevőként szerepelnek. Közülük sorolunk fel most néhány nevet (korántsem a teljesség igényével). Elsőként talán Gaga Victor erősen népi ihletésű, kissé darabos, de forma-kompozíciójánál fogva mégis látomásszerű jelképpé ötvöződő szobrait (Traian Vuia, Mihai Viteazul) említjük. Hasonló forrásból táplálkoznak Jecza Péter vonalvezetésükben, a felületek- váltakozásukban kissé játékos, ritmusbeli szépségeket kereső szobrai (Bartók, Körösi "Csorna Sándor, Tánc, Repülés). Mindkettőjükre jellemző, hogy a figurális és lényegi ábrázolás összeegyeztetéséhez a modern művész vizionárius, erősen egyé ni látásmódja társul, amely a konkréttól a nagy általánosig halad. Erőteljesen filozofikus beállítottságú a festészet és grafika is. Molnár Zoltán képipoémái, a zenei-kompozíciók érzékenységét kereső szín- és formaritmusokból álló freskói (Fiatalság, A Párt zászlaja alatt), Pintea Vasile ember-tér- ember viszonylatok kombinációiból születő, részleteiben is tökéletes kidolgozású kissé szférikus hatású grafikái, Kazinczy Gábor agitatív jellegű fekete-fehér tusrajzai (Építés és Dózsa sorozatok) fegyelmezett, logikus szerkezetükkel törekszenek a mélyebb, lényegi, néha a végtelenségig leegyszerűsített fogalom-ábrázolás felé. Popa Gabriel térfestményei monumentalitásukkal, Romul Nutiu kompozíciói kozmikus látomássá szélesedő, eredeti (lényegében néhány színre szűkített) színharmóniájukkal hatnak. Dói- na Almasan Popa táblaképeinek idegesen csavargó idegrendszer-hálózata, díszleteinek modellálhatósága, polivalenciás rendeltetése, Vreme Xénia békegrafikája, Vreme Leon építkezés-festészete, Diodor Dure meditativ, Eugenia Dumitrascu lírai hangvételű festményei, végül Kazinczy Magda kompozí- ciós szőnyegtervei (közülük is legkiemelkedőbb a Bartók emlékét idéző Cantata profana) — íme néhány alkotás, amely bepillantást enged a temesvári művésztelep jelenébe. Elkötelezetten Hazánk irodalmi-művészeti életére jellemző humanizmus, a pártos küzdőszellem útjelzője e vidék képzőművészetének is. Az egyre kedvezőbb anyagi feltételek között kibontakozó, új erővel feltörő szocialista művészet ugyanakkor hangsúlyozott társadalmi szereppel, tudatalakító, mozgósító feladattal bír. A politikai nevelés és szocialista kultúra első országos kongresszusán elfogadott határozat szellemében kiteljesedve továbbra is a művészi lehetőségek végtelen skálájának kihasználására törekedve, egyéni, újszerű és korszerű formanyelven megfogalmazva és láttatva az alkotás eszmei tartalmát-üzene- tét szolgálja e művészet, az embert, a népet, a hazát, a szocializmus és kommunizmus, az egész emberiség ügyét, Pongrácz P, Mária Endre Károly TEMESVÁR Kinek a lelkibe szebb ige él, Röptibe ép ide szórt le a szél, Költői szív, hogyha szürke a sík, Hangokat honnan merít? Itten a földből a szív kiszakadt, Itten a föld szomorú sivatag, Álmodó lényre itt semmise vár, Ásít a szürke határ. Múlik a nap csak... és nincs esemény, Semmi a szándék, a szín, a remény. Költőnek szivét, ha látatlant lát, Egyedül éri a vád. Máshol a rét kerek és nevető, Itten a rét keretén temető. Búsul az égen a száraz akác, Sorvadó, hervadó váz. Máshol, ó, máshol be szép a világ! Hűvösen hínak az erdei fák, Itten az erdő a magvaszakadt, Felnyög a fejsze alatt! Hol van a tenger, a lelket adó, Csüggedő szívének friss riadó! Magtalan sötétben egyedül ül, Ki, mi nincs, annak örül. Hol van a villanó bérei tető, Völgy kacagánya, a felnevető, Pörköl a nyár, mire sem hederit, Gyilkoló hévvel hevít. Pusztul az isteni park, mi marad? Régi mederben a víz kiapad, — Tikkad a fű, csenevész, sose nő, Szárad az árva fenyő. Télen a fákon a varjúcsapat Komoran károg az égbolt alatt, Ködbe mosódik a sárga folyó, Korán fúl sárba a hó. Engem a sors ide tett, kivetett, Itten is érzem az én szivemet, Nékem akár szomorít, nyomorít, Ezerszer drága e sík. Itt is az éj feketén beborul, Nézem a csillagokat botorul, Itten is fáj, ami mindenütt fáj, Hogy egyszer múlni muszáj. Csüggök e földön én bús tapadó, Szörnyű adó ez a földi adó, Búcsút a búcsúzó innen merít, S ezerszer drága e sík.
