Dunántúli Napló, 1976. augusztus (33. évfolyam, 211-240. szám)
1976-08-18 / 228. szám
© punäntmt naplö 1976. augusztus 18., szerda Toliseprű Kinek mi jár? Sokszor vagyunk úgy, nem tudjuk, kinek milyen cím jár, hogyan is szólítsuk. Ennek eredménye, hogy az üzleti és hivatali kapcsolatokban is mindinkább lábra kap a személytelenség, amellyel a másik felet szólítjuk: A beteg vetkőzzék le! — A vevő mit parancsol? — A hölgy hová siet? Mindezek hibátlan mondatok ugyan, mégis valahogy úgy érezzük, nincs közvetlen kapcsolatunk azzal, akivel beszélünk, Egyszerűen ügyféllé, kar- totékozott beteggé, számot vagy számlát lobogtató vevővé válunk. Ha közvetve beszélünk valakiről ekként, akkor ez természetes. Pl.: Hívják be a következő beteget! De közvetlen tárgyalás, szóejtés esetén e megjelölésekből nem sejthetjük, hogy éppen velünk akar foglalkozni a körzeti orvos, a bolti eladó, a pincér stb. A személyiség elsüllyedésének megakadályozására mit tegyünk? Nem kell rá különös recept, mert már sokfelé alkalmazzák az uram, asszonyom, kisasszony, elvtárs megszólítást. Még udvariasabban hangzanék mindez, ha a Széchenyi István által alkotott ön, Önök meg- szólító névmással egészítjük ki: Asszonyom, ön mit kíván? — Uram, ön most kerül sorra! A hölgyem, főleg „a hölgy" megszólítás némileg mesterkéltnek, néha gúnyosnak tűnik. Előnye viszont, hogy nem utal a családi állapotra és a korra. A kisasszony szótól azért viszolyog- nag még ma is oly sokan, mert régebben minden férjtelen asz- szonyt — korra való tekintet nélkül — kisasszonyoztak, s akadnak, akik bizonyos koron túl ezt szégyellik. Ezért nem nagy jövőt jóslunk e szavunknak, miként a rér (=sógor), a néne (=idősebb nőtestvér) vagy az ángy (=idősebb asszonyrokon) jómagyar szavunk is kipusztulóban van. Az elsőt már alig ismerik, a két utóbbit pedig faluhelyen hallani még. Sokan úgy vélik, hogy az elvtárs megszólítás csak a párttagokat illeti meg. Pedig hivatalokban is, a különböző társadalmi szervek gyakorlatában, ünnepi beszédekben is általánossá váló megszólítási forma. A mai fiatalok sokszor bizonytalankodnak az önözés és a magázás között. Idegenek megszólítására, erős kor- és rangkülönbség esetén, a tisztelet kifejezésére az önözés a szokásos. A magázás már bizalmasabb viszonyt, egyenrangúságot feltételez. Kevésbé választékos: nagyobb kor- és rangkülönbség esetén lekicsinylő jellegű. Példák: Doktor úr, ön is? — Pista bácsi, maga is? ■— Mari néni, maga már hazamehet. Hivatalos helyen — gyakran még tegező viszony esetén is — célszerű, ha a megszólított beosztását is említjük: Igazgató úr (elvtárs), olvastad már a legújabb rendeleteket? Ilyenkor mesterkélten hat a „méltóztas- sál, szíveskedjél", néha csak szolgalelkűséget igazoló „betét”. Szót emelünk az utóbbi időben elharapódzó partner szó használata ellen is. A politikai, kereskedelmi, üzleti életben már nem társakra találunk, hanem megfelelő portrékét keresünk, szerzünk. Igaz, a nemzetközi életben gyakori ez a latinból sarjadt, francia, angol szó, de lassan melegágyra talál a köznapi beszédben is. Végül az aláírások előtti zárásról ! Az udvariasság itt is kötelező! Milyen ridegen hat az olyan írás, amelynek befejezése csak egy aláírás és az aláíró beosztásának megjelölése. Milyen kedves volna, ha a hivatalos vagy kevésbé hivatalos levelezésekben kialakulna a névaláírás előtt a „szives" vagy „elvtársi üdvözlettel" kifejezésekkel történendő elköszönési forma! Persze, lehet másként is! Például így: Tisztelettel Tóth István dr. Mozaikképek a határszélről Ahol hét forrás kelleti tiszta vizét... Kőszeg önmasát adia „Személyesen nem jöhetek sebeim és a kóborló törökök miatt, huszonöt napig védtem e várost. . . saját költségemen . . . mindenből kifogytam. Ha valamely kóbor csapat reám üt, én a várban nem maradhatok, mert abban egy font lőpor sincs, a város falának négy helyen tág rése van, lakossága megfogyott és mindene elpusztulva közel az éhenhaláshoz.” 1532-t írtak akkor, amikor Ju- risich segélykérő levelét Kőszeg várából Ferdinándhoz küldte. Az osztrák főherceg pénz helyett a várat bárói címmel együtt Jurisichnak és utódainak adományozta és engedélyezte, hogy azontúl veres viaszpecsétet használhassanak. Azóta sok minden történt a várossal, a település ma is önmagát keresi .. . A kérdés az, megtalálja-e? Műemlék-város Kőszeg... Nevét 1248-ban Kwszugnak, 1271-ben Keuszeg- nek, majd 1272-ben Kuzegnek írják a krónikások. Később német hatásra Gunsnak, majd Gunchnak is nevezték. Műemlékváros? Múzeum-város? A magyar történelem egyik ékszerdoboza? Reliktumváros, de ma már fejlődésképtelen kisvárosa a nyugati határszélnek? A hasonlatok és jelzők az igazságnak csak egy-egy morzsáját fejezik ki, mert a valóság sokkal összetettebb ... Középkori tér áil a város szívében csavart törzsű Mária- szoborral; helyén valamikor a pellengér állt, ahol a hajado- nokat erkölcsi botlásukért erről a helyről vesszőzte ki a hóhér a városból, a szabálysértő polgárokat itt ültették kalodába Az utóbbi 25—30 évben meggyorsult ezeknek az épületeknek az elöregedési folyamata, ami a megnövekedett gépkocsi- állománnyal függ össze. Sajnos, eddig nem sikerült elérni a belváros főutcáinak lezárását a gépkocsiforgalom elől. Megéri-e a tanácselnök által vázolt áldozat? Bizonyára igen, mert így páratlan művészeti értékeket mentenek meg a pusztulástól: ilyenek például a Szent Jakab templom híres középkori freskómaradványai, a ritka, kettős ívelésű lábas ház, vagy akár a vár rondellái. Amely építmény nem menthető meg, lebontásra ítélik és helyén a városképbe beilleszkedő, a kor klasszicista építkezését utánzó lakóházak épülnek. Gyönyörű táj A város útjainak zöme por- talanított, a látogatók itt teli tüdővel szívhatják a tiszta levegőt. Egy magyar város, ahol nem terveznek iparfejlesztést: a meglévő üzemek, a Nemezgyár az Ágyterítő- és Bútorszövet, valamint a Posztógyár csöndesen meghúzódnak a város szélén. így Kőszeg vonzerejét műemlékei mellett természeti vagy az ördög lovára. Nem messze tőle valaha láncos kút volt és csak 1766-ban készült el a ma is látható zárt kút- ház. — A lakóházak többsége itt a belvárosban olyan korból való, amikor még a szigetelést nem ismerték, nem csatornáztak, így az idők során egyre több probléma jelentkezik, mert a Műemlékvédelmi Felügyelőség érthető meggondolásból nem engedélyezi a műemlékházak állagának jelentősebb megváltoztatását. A negyedik ötéves tervben 83 millió forintot fordítunk lakóházfelújításra. Egy-egy műemlékház, mint például a Jurisich-téren álló 5. és a 7. számú híres sgraffitó-díszű ház restaurálása több mint 5 millió Ft-ba került... rök sereg elvonulásának emlékét őrzi. A törökök a győzelmet csak jelképesen harcolták ki 1532-ben; nyolc katona kitűzte a zászlót a város tornyaira és utána a sereg elvonult a város alól. Üdülésre alkalmas környezet adja: a Szabó-hegy panorámája, a hegyoldalak tavasz végén sárgába boruló gesztenyései, a királyszőlők zamatos gyümölcseiről elnevezett Királyvölgy hangulata, a 700 éves óriási qesztenyefa művészihlető ágai, a Kálvária-domb provinciális barokk templomremeke, a dombról kitárulkozá Burgenland zöld és a sárga különböző árnyalatában játszó rétjei és szántói... Őrzi méq a város a Szent György-napi szőlőjövések szokását is, amelyet minden évben április 24-én tartottak. Ekkor próbálták megjósolni, milyen szőlőtermés várható az őszre. A plébániatemplom 11 órakor megkonduló harangja a töDr. Csiszár Károly tanácselnök szerint a kis lélekszámú magyar műemlékvárosok ebben a fontossági sorrendben következnek egymás után: Szentendre, Visegrád, Sopron, Kőszeg. — Kőszeg ma csak üdülőhely, de szeretnénk ha üdülővárossá nyilvánítanák. Az idegenforgalom fejlesztéséhez szükséges eszközök, így a szálláshelyek rendelkezésre állnak. Mert Kőszeg iskolaváros is. Négy kollégiumában 2300 bennlakásos férőhelyünk van, a Gyógypedagógiai Intézet 630, a MÁV Nevelő Intézet 380, a SZOT gyermeküdülő pediq 360 fő részére tud a nyári időszakban szállást biztosítani. Az egyes vidéki intézmények eddig főleg csoportos üdültetés céljából vették igénybe ezeket a szálláshelyeket. Ehhez hozzájönnek még a szállodai férőhelyek, bár ebben a vonatkozásban korántsem olyan kedvező a helyzet. Van kultúrált körülményeket biztosító turista- szállónk és ifjúsági szállónk is. — A negyedik 5 éves tervben két áruház építését tervezzük, jelentős összegeket fordítunk parkosításra. A megfelelő kulturális programot azonban eddiq nem sikerült kialakítani: a várjátékok évenkénti megrendezése jó kezdeményezés, de csak később valósíthatjuk meg. Fennmaradt, de fejlődésképtelen települése a határszélnek? Az ötvenes évek csöndje után Kőszeg önmagát kezdi adni: nyugalmat a pihennivágyóknak, történelmi értékeket az érdeklődőknek, gazdag témát a művészetnek és Magyarország földjének egy darabját. Kül- födieknek és nekünk, belföldi turistáknak. Dr. Krics Tibor Tallózás korabeli német újságokban A mohácsi csata lefolyása, ahogy azt egy német zsoldos átélte, elmesélte A német nyelvű újságok behatóan' elemzik a katonai eseményeket. A katonai szakemberekből álló mesélők a csata lefolyását meglehetősen részletesen ismertetik. Érdemes megjegyezni, hogy az egyesi kisebb epizódjelenetektől eltekintve a főbb események leírásában a források megegyeznek, amelyek történelmi értéküket bizonyítják. Az előző fejezetben a csata előtti fejetlenséget, szervezetlenséget és viszólykodást mondattuk el a szemtanúkkal. Több „krónikás" külön is kiemeli azt a tényt, hogy sokáig nem volt fővezér. Végül a keresztény sereg két fővezért is kapott a hős katonaérsek Tömöri Pál, illetve a fiatal és tapasztalatlan Sza- polyai György személyében. Nem tisztázódott azonban a király helyzete sem, ami végül is végzetesnek bizonyult. De hallgassuk csak az egyik német — „Neue Zeitung” című röpirat szerzőjét! Mi történt közvetlenül a csata előestéjén? „A keresztény sereg azután a Duna mellett fekvő Mohács városa mellé érkezett. Itt letelepedtek, és egy óriási szekértábort kezdtek építeni 30 000 ember számára. A szekérvár elkészülte után a király tanácskozásra ült össze a táborban .lévő püspökeivel, prelátusaival és a többi magyar urakkal. Megegyeztek, hogy amint csak 'lehet, rárontanak a törökre.” nem válaszoltak. Ez a csetepaté délután derekáig tartott” Négy óra körül a keresztény sereg rohamra indult. Kezdetben valóban sikereket is értek el, ami a törököt meg is lepte. A szultáni hadvezetés azonban hamar fölmérte a helyzetet, és cselhez folyamodott. A magyar történelemben ez a cselfajta nem volt ismeretlen, Tomoriék azonban mégsem ismerték fel a veszélyt. „Éppen, hogy összecsaptunk a törökkel, azok futásnak eredtek, majd ravaszul kitértek előlünk. Mi így könnyen mögéjük kerültünk. Oda, ahol a 300 ágyújuk volt beásva és elrejtve. Alig hogy ágyúgolyóik elérhettek bennünket, borzalmasan elkezdtek tüzelni ránk. Az öldöklő tűz egy óra hosszat tartott. Senki sem tudott ellenállni. Először a barát (Tömöri Pál) hadi népe eredt futásnak. Őket követte Magyarországi Lajos, ai király, a nemesembereivel.” A jól ismert hiányosságok ismeretében még ma is rejtély, mi az oka ennek a nagy optimizmusnak. Tömöri Pál tudja, hogy a török táborban kb. 300 000 (!) ember van, de még ő is arról tájékoztatja a királyt, hogy a török fegyverforgatók száma nem több 70 000 emberinél, Noha ez is számbeli erőfölényt jelent, a magyar győzelem talán, mégsem teljesen lehetetlen. Csak az a 300 török ágyú ,ne lenne! Tömöri Pált, a jó stratégiai érzékkel rendelkező vezért balsejtelmek gyötrik. Végre, körülbelül reggel 8 óra tájban tűntek fel a török sereg előőrsei. A magyarok nem vették őket komolyan, hiszen kisebb török martalóc egységek már régóta bele-bele- kaptak a keresztényekbe. A magyar tábor még nem készült fel a harcra. Erről a csata előtti órákról így nyilatkozik egy osztrák zsoldos: A király további sorsát illetőleg sem egyeznek meg a híradások. Az egyik zsoldos ezt mondja: „A király nemesembereivel egy mocsaras vidékre érkezett, Kíséretének több tagja először leszállt a lováról, és így gázolt át az ingoványon, néhányon akik lovastól ugrottak át, inkább veszni hagyták állataikat. Ekkor ugratott a király is. A ló nehéz páncélja lehúzta a lovat és gazdáját egyaránt. Néhányon megpróbálták ugyan a lovat kihúzni, de az állat felágaskodott, majd visszazuhant a királlyal együtt, akinek nehéz páncélja a nyakára csúszott, és így nyomorultul elpusztult." Egy másik szemtanú tudósítása szerint a király szerfölött gyanús körülmények között tűnhetett el. Annyi bizonyos, hogy .........a csata alatt 300 idegen v értesek közelében tartózkodott, de végül is nyomtalanul eltűnt, sorsáról senki sem tud." Már akkor felmerült a gondolat: a királyt talán menekülés közben az ellenpárt emberei ölték volna. meg. Erről az osztrák zsoldos így vélekedik: „Azt hiszem, hogy a magyar királyt valamelyik főúr ölhette meg, és olyan jól elrejtette, hogy a török még mindig nem találta meg.” „Miután megláttuk a törököket, igyekeztünk valamilyen harci alakzatot felvenni. Nagyon rosszul álltunk fel, ezt nem is lehetne harci rendnek nevezni. Ebben az időben még ágyúink sem voltak, nagy részüket csak most vontatták csónakon a harctérre." Ezek után az idegeket őrlő „se nem béke, se nem csata” időszaka következett. „Néhány muskétásunk lőni kezdte a törököket, akik azonban inkább lőtávon kívül maradtak. Ők a lövöldözésünkre A feudális Magyarország feltartóztathatatlanul közeledik sorsa beteljesüléséhez, A király halott, a nemesi sereg elpusztult, a maradék főurak a török helyett inkább egymás ellen köszörülik a kardjukat, vagy éppen jövőbeli terveiket kovácsolják. Fel sem merül komolyan a gondolat, hogy szervezetten szálljanak szembe a törökkel. Magyarország a félelmetes ellenség lába előtt hever. Regölyi Zsolt mesterségek műhelyei A következendő négy esztendőben újabb hat hektár területtel bővül s 70, ma már ritkaságszámba menő műemléképülettel gazdagodik o Sóstói Múzeumfalu, az ország legfiatalabb ilyen jellegű intézménye. A már meglévő 20 épület mellett a múzeumfalu építőbrigádja a napokban fejezi be az 1871-ben készült s Paszabról beszállított földház helyreállítását. A múzeumfaluban rövidesen megkezdik a falucentrum kialakítását. Itt a tervek szerint végleges elhelyezést nyernek a ma már kihalóban lévő mesterségek műhelyei. Felépítik és eredeti szerszámokkal, használati eszközökkel szerelik fel többek között a mézeskalácsosok, szíjgyártók és kötélverők egykori műhelyeit és a faluközpontban kap helyet még a vidék szatmári, beregi és mezőségi tájegységeinél« egy-egy jellegzetes portája is.
