Dunántúli Napló, 1976. augusztus (33. évfolyam, 211-240. szám)
1976-08-17 / 227. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXIII. évfolyam, 227. szám 1976. augusztus 17., kedd Ara: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Összefonódó kezek G yermek a nagyobb testvér, s a szülő, idős ember, a támaszt kínáló ismerős vagy ismeretlen, az érzelmek kötötte emberpár, a társ kezét keresi. Talán léphetne, haladhatna mindegyikük kezük összekulcsolódása nélkül is, de úgy érzi, hiszi s azt tapasztalja, jobb, biztonságosabb, meghittebb, ha kezük kapcsolódik. Nemcsak fizikai összetartozást tanúsít a másikért a másik után kinyúló kéz, hanem lelki, idegi megnyugvást is ad; tartozunk, kötődünk valakihez. Túlzás-e átplántálni a jelkép mondandóját a társadalom bonyolult terepére, s feltételezni, ott sincs máskülönben? Aligha rugaszkodunk el a realitásoktól, ha ezt tesszük. A társadalom fejlődésének logikája vezet el a két alapvető osztály kezének mind erősebb összefonódásáig, a munkás-paraszt szövetség természetességéig. Vannak e szövetségnek ünnepi, látványos pillanatai mint például augusztus 20. Alaptörvényünk, az alkotmány mondja ki, rögzíti ezt az összetartozást, a munkásosztály vezető szerepét, munkások és parasztok hatalmát. Mégis, hisszük, a legfontosabb törvény betűinél is mélyebben ivódott tudatunkba a köznapi tapasztalat. Ezerféle kisebb és nagyobb ismeret, bizonyíték arról, hogy ez a szövetség él, hat, jelen van mindenütt és mindenben. Az ösz- szefogásra, a tudatos együtt- cselekvésre milliónyian vagyunk tanúk. Igaz, a tanúságtétel formája időről időre változott. Volt, hogy ipari üzemek munkásai szerelték össze rissz-rossz darabokból a földekre induló gépeket, villanyvezetékeket húztak a csendben guggoló falusi házakhoz, s volt az is, hogy a mezők népe rakott meg szekeret, vasúti kocsit élelemmel, így enyhítve a városban élő munkástestvérei gondjain. Messzire jutottunk az első lépésektől. Olykor illendőbbnek érezzük a nagy, összefoglaló tényeket, mint a hétköznapi apróságokat. Valóban, egy nemzetközi tudományos konferencián sokat mond a résztvevőknek, ha azt hallják: Magyarországon a nemzeti jövedelem évi átlagos növekedése 1920 és 1945 között nem érte el a két százalékot, míg a másik negyedszázadban, 1950 és 1975 között 5,7 százalékot tett ki. Haladásunkat legfőképp mégsem anyagi gyarapodásunk igazolja, hanem emberi méltóságunk, jogunk korábbiakkal ösz- sze nem hasonlítható foka. Az, hogy a munkás-paraszt szövetség szilárd köveire fölépülhet egy rendszer, mely mindenféle tekintetben a dolgozó embert tartja a középpontban állónak, a legfontosabbnak. Tömegek tapasztalták és tapasztalják, hogy a két alapvető osztály érdekeltsége a társadalmi haladás ügyében közös, céljaik egységesek, tevékenységük eredményeinek hasznosítása nem ismer megkülönböztetéseket. Olyan társadalmat formáltunk magunknak, ahol minden ember számít, s nemcsak állampolgári jogon, hanem cselekvő, szövetséges társként, testvérként örömben és bajban. E tudati és érzelmi hasonulást szűkebb és tágabb környezetünkben egyaránt meglelhetjük. Hiszen regények, szociográfiák lapjaira húzódott vissza az a keserves valóság, mely „rendet” szabott szegény és gazdag között, mely előírta, ki honnét választhat barátot, párt, ki hová juthat el a társadalmi elismertség lépcsőfokain, kinek mi engedtetik meg, kit hogyan süvegeljen, szólítson, kitől, mitől féljen, miről álmodjon, mire vágyakozzon. Nyitott társadalomban élünk — fogalmaznak a szociológusok. Meglehet, soha nem hallotta e megjelölést a gyermek, de tudja, jövőjének kovácsa elsősorban és döntő mértékben saját maga. Az lesz belőle, amit képességei, akarata, szorgalma alapján elér, s nem beleszületik sorsa, holnapja meg- változtathatatlanságába. Szembe kell néznie követelményekkel, de ezek nem léte bizonytalanságát, származása meghatározó jegyét tudatják vele, hanem azt, mit kíván és vár el tőle a társadalom. Tegnapunk, jelenünk és jövőnk alapját, a munkás-paraszt szövetséget nem az ünnepélyes deklaráció, hanem a mindennapos cselekvés élteti, erősíti, gazdagítja. Az így gondolkozó és dolgát napról napra teljes szívvel tevő százezrek érték el, hogy ma az ipar egy hónap alatt termel annyit, mint a felszabadulás előtt egy egész esztendőben. E tömegek alkotása az iparosodott mezőgazdaság, a másfél évtized alatt fölépített egymillió lakás. E tömegek mozdulnak meg, ha bárhol segítségre, támaszra van szükség, ők teljesítenek kommunista műszakot sajátjuknak tekintett nemes célokért, ők ültek a perzselő nappalból a fülledt éjszakába nyúló műszakban a kombájn vezetőfülkéjében, s tették ezt zokszó nélkül. A kenyérért is, kötelességtudatból is, de azért is, mert látták, mások ugyanígy cselekedtek, s büszkék arra, hogy ők sem maradtak hátrább, tőlük is tellett annyi, ha nem több. A legfőbb országépítő erő nem anyagi javaink tömegétől, nem az embertől elválasztott technika minőségétől, korszerűségétől függ, hanem e gondolati, tudati változás ütemétől, szocialista céljainkkal való azonosulás hogyanjától. A héten tartandó ünnepi gyűlések emelvényein, munkás-paraszt találkozók baráti csoportjaiban sok szó esik a szövetségről, az összetartozásról. S nem azért, mert így illik, hanem mert mindannyiunkban ott sűrűsödik róla a tapasztalat, mert mindannyian érezzük az összefonódó kezek biztató, bátorító, társakról valló melegét. Lehet, e melegség a legutóbbi hetekben csupán annyi volt, hogy soron kívül elkészült néhány alkatrész a földeken mormogó gépekhez, útnak indult néhány teherautó, hogy megfelelő áron legyen zöldség a gyárkapu előtti pavilonban, ám e szinte semmiségek beloptak csöppnyi örömöt a szívünkbe s a társak szivébe, mert megint tettünk kötelességünkön felül valamit, megint kaptunk valamit, ami több, mint amennyi jár. Sűrűbben van köznapunk, mint ünnepük, s nemcsak a naptárban, hanem a szövetség mikéntjében is. Társak vagyunk, s nem azért, mert hangoztatjuk ezt, hanem mert a cselekvésben szorosan összefonódik kezünk. Nyolcvanhat el nem kötelezett ország küldöttségének részvételével Megnyílt a colomból Gőzös helyett Diesel-mozdony csúcstalálkozó Leonyid Brezsnyev távirata a konferencia elnökéhez Colombo. Sri Lanka fővárosában hétfőn megnyílt az el nem kötelezett országok állam- és kormányfőinek V. értekezlete, amelynek munkájában 86 küldöttség vesz részt. A konferencia az el nem kötelezett mozgalom előtt álló fontos kérdéseket vitat meg. A mozgalom a létrejötte óta eltelt 15 év alatt befolyásos nemzetközi politikai erővé vált az imperializmus és neokolonializmus ellen, a békéért, biztonságért és együttműködésért vívott küzdelemben. A konferencia elnöke Sziri- mavo Bandaranaike asszony, Síi Lanka Köztársaság miniszterelnöke. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára táviratot intézett a csúcsértekezlet elnökéhez. A távirat így hangzik: „TISZTELT ELNÖKNÖ! Engedje meg, hogy az ön révén sikeres munkát kívánjak az el nem kötelezett országok állam- és kormányfői V. értekezletének — e fontos nemzetközi fórumnak, amely korunk sok időszerű kérdését fogja megvitatni. Az el nem kötelezett országok vezetőinek mostani találkozója olyan helyzetben kerül sorra, amikor a béke és a nemzeti felszabadítás erői egyre újabb győzelmeket aratnak, amikor a nemzetközi élet vezető irányzatává a feszültség enyhülése vált, és a békés együttélés elvei a különböző társadalmi rendszerű államok közti kapcsolatok normáiként szilárdulnak meg. Sikeresen befejeződött az összeurópai tanácskozás, amely megerősítette az európai politikai helyzetben lezajlott pozitív változásokat, és látványosan megmutatta a világméretű problémák rendezésének potenciális lehetőségeit. Felszámolták a veszélyes tűzfészket Ázsiában. Nagy nemzetközi jelentőségű esemény volt a hősi vietnami nép győzelme, amelyet az egységes állam megteremtése követett. (Folytatás az 5. oldalon.) Építők ünnepi közgyűlése A Pécsváradi Építőipari Szövetkezet 25 éves fennállása alkalmából rendezte a hétvégi ünnepi közgyűlést a mecseknádasdi művelődési házban. Az ünnepi beszédet a szövetkezet elnöke, Crünhut Alfréd tartotta, melyhez hozzászólt Czégény József, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára. Az alapító tagok közül négyen ma is a szövetkezetnél dolgoznak. Munkájuk elismeréseképpen átvették az arany pecsétgyűrűt. Ezenkívül kiosztották a 20, 15, 10 és 5 éves munkaviszonyért járó törzsgárda jelvényeket. Az ünnepség kultúrműsorral zárult, melyen részt vettek a zengövárkonyi tánccsoport tagjai is. Váltótársak Befejeződött a „barany Diesel-program" Tizenegy román vontató- jármű érkezett Pécsre Mától kezdve csak Dieselmozdonyok vontatják a baranyai mellékvonalakon a személyvonatokat. örömmel fogadtuk a hírt, már csak azért is, mert ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a másfél évtizeddel ezelőtt megkezdett diesele- sítési program a pécsi Vontatási Főnökség szemszögéből nézve, befejezettnek tekinthető. Ám tulajdonképpen sokkal többről van szó, mert a MÁV központi fejlesztési elképzeléseknek megfelelően a közlekedés-politikai koncepció szerves részeként mindezt az utazóközönségért is tették . . . Ezzel is növelve az utazás kultúráltsá- gát. A pécsi fűtőházhoz alig több mint egy hónap leforgása alatt tizenegy román gyártmányú Diesel-mozdony érkezett, az utolsó kettő az elmúlt hét végén. A rendelkezésre álló gázolaj tüzelésű mozdonyparkkal tulajdonképpen teljes mértékben kiküszöbölhetők a gőzösök: többségük jó ideje a barcsi, illetve a mecsekaljai állomás félreeső vágányain várja a megváltoztathatatlant, s ugyancsak kohókba kerül az az öt gőzös, amely méq „lel- tárilag" a pécsi Vontatási Főnökség tulajdona. Hamarosan azokat is utoljára fűtik föl, hogy a „csonkára" állhassanak. ötven fős óvoda építését kezdték meg az elmúlt év végén Újpetrén. A kétmillió forintos tanácsi beruházással épülő óvodát az újpetrei Petőfi Termelőszövetkezet építő brigádja novemberben befejezi. Szokolat felv. A román gyártmányú Dieselmozdonyok már eddig is ismertek voltak a pécsi járműlakatosok, Diesel-szerelők és nem utolsósorban a mozdony- vezetők előtt. Másfél esztendővel ezelőtt kapták az első nyugati licenc alapján készült korszerű vontatójárműveket — amelyek kivitelükben amúgy egyszerűek, de a ílegújabb technikai követelményeknek megfelelnek — darabonként négy és félmillió forintba kerültek. A most érkezetteket már villamos fűtéssel is ellátták, ezért is alkalmasak személyvonatok továbbítására: teljesítményük eléri a kilencszáz lóerőt A Diesel-vontatásra való átállás egyébként nem volt gondoktól mentes. Ki kellett alakítani a szükséges gázolajtároló helyet, s ami ennél sokkal lényegesebb, át kellet# képezni a szakembereket. Az évekkel ezelőtt indított tanfolyamok eredményeként ma már a mozdonyvezetők közül mindössze négyen nem rendelkeznek a Diesel-üzemű vontató járműhöz szükséges szakmai vizsgával, ám mindez azzal függ össze, hogy rövidesen r^yugdíjba kerülnek. A járműlakatosok és mozdonyszerelők kivétel nélkül elvégezték az előírt továbbképző tanfolyamokat, s a jövő hónaptól kezdve csak Diesel-mozdonyokat vizsgálnak, illetve javítanak. A pécsi fűtőház, amit másfél évtizede bővítettek, azóta ismét szűknek tűnik. Ma már sokkal inkább illik rá a Diesel-javító és -karbantartó elnevezés, mint a füstös, kormos falakat idéző fűtőház titulus. Az itt dolgozók óhajai is ezt példázzák. Korszerűbb világításra, fűtésre lenne szükség, a padozat is felújításra szorul, s ami legalább ennyire lényeges, egy szerelődaru sem ártana a munka könnyítésére. Sórdi Jenő, a Vontatási Főnökség vezetője, aki a közelmúltban került Pécsre, arról tájékoztat, hogy a legfontosabb dolgok egyikének a vontató- járművek tipizálását tekintik.. Jelenleg öt fajta Diesel-mozdony járja a hozzájuk tartozó vonalakat. Úgy tervezik, hogy belátható időn belül kettőre csökkentik a típusok számát, amelyek gerincét a román mozdonyok alkotják majd. S. Gy.
