Dunántúli Napló, 1976. augusztus (33. évfolyam, 211-240. szám)

1976-08-14 / 224. szám

1976. augusztus 14., szombat Dunántúlt napló 3 Balról: érkezik a szén a szabol esi bányakerületből — Papp Lászlóné szabályozza a permet vizet a koksz-szénnél — Schlaff Miklós automatika kezelő ügyel a minőségre — Krézmanovics Istvánné mintát vesz a szalagról— Pernecker Tibor utasítást ad a diszpécser szobából, ahonnan a teljes technológiát irányít­ják, ellenőrzik. Erb János felvételei Ahol a koksz­szén készül Szénfolyam úszik a vagon­töltők felett: a 11 százalékos hamutartalmú koksz-szén in­nen már közvetlenül a vago­nokba kerül. S irány Dunaúj­város. A pécsi szénelőkészítőben évente 160 ezer tonnát állíta­nak elő a mecseki szénmeden­ce legértékesebb termékéből. A tíz emeletnyi épület látszó­lag ma is olyan, mint amikor az első világháború idején építették. r Ujgépek A régi gépeknek azonban hírmondója sem maradt. Csak oz új berendezésekkel lehet előállítani az alsó szint szállí­tó szalagain látott kitűnő mi­nőségű szenet. Néhány pillanatig érdemes a légi mosóról beszélni. A villa­mosvonaton érkező szenet bunkerokba döntötték, majd szállító berendezésekkel a mo­só legmagasabb pontjáig fel­emelve osztályozni kezdték. Csikorgó elevátorok, sziták, úsztatok, csepegő és ömlő vi­zek, szénpor borított itt min­dent. Régebben sokkal jobb minőségű szenek kerültek a mosóba, de kétszerié nagyobb hamutartalmú termékeket tud­tak csak előállítani, mint most. A szénből kimosott meddő­ből hegyet építettek, a szén- előkészítő másik felén, a régi erőműben elégetett szénből pedig salak-hegy nőtt. A mo­sás közben a vízben összegyű­lő szénport tavakbo engedték, hat-nyolc hónapos ülepítés után pedig kitermelték. Ez volt a slamm. A salak-hegy eltűnt, a med­dőhányó is mind kisebb. A pé­csi és óbudai gázgyárban ké­szítettek akkoriban csak kok­szot a pécsi szénből a gáz­gyártás melléktermékeként. A háztartásokban eltüzelt koksz azonban összehasonlíthatatla­nul nagyobb hamutartalmú volt, mint a dunaújvárosi kohókba kerülő tüzelőanyag. A szén útjo nem sokat vál­tozott: elevátorokkal ma is fel­emelik a 31,5 méteres szintig, de embereket most alig látni a gépek mellett, por sincs, né­hány csepp csepegő víz okát is kikutatják, s a hibát kija­vítják. Az első lépésben a szenet különválasztják egy 12,5 milli­méternél nagyobb és kisebb nagyságú szénre. A durvát ez­után nehézszuszpenziós oldat­ban osztályozzák tovább. Eb­ben a magnetites oldatban a ■nehezebb fajsúlyú meddő és könnyebb szén jól elkülöníthe­tő, az eljárás befejeztével az­tán mágneses úton a magne- tit könnyen visszanyerhető. A meddőrészt az erőműbe szál­lítják, a szén a rostákon pe­dig dió, mogyoró és kockaszén nagyságú tüzelőanyaggá külö­nül el. A 12,5 milliméternél apróbb szén kisebb hányadát száraz, nagyobb részét nedves eljárás­sal 0,5 milliméter és annál is kisebb szemnagysógúra osztá­lyozzák. Gyorsabb ellátás A durvább részt ismét a cseh gyártmányú nehézszusz­penziós ülepítőkben osztályoz, zák, a könnyebb részek úsznak, a nehezebbek leülepednek. A 0,5 milliméternél kisebb szem­csékkel ugyanezt csinálják, de a centrifugális erőt is felhasz­nálva hidrociklonokban különí­tik el a meddőt és a szén­szemcséket. így az eljárás gyorsabb. A ciklonok kis faj­súlyú terméke a 11 százalék hamútartalmú, azonnal kokszol­ható szén, a többi ebből is az erőműbe megy. Marad még a 0,5 és 1 milli­méter közötti nagyságú szén, (emit lehet, száraz úton kiszi­tálnak, ez is az erőműbe megy), a többiből bőséges víz- árammal mossák a 0,5 mm-nél kisebb szemcséket. Ebből lesz az iszapszén, a slamm. Az egész eljárás során törődik o szén, a maradék anyagot egy osztályozó ciklonban 0,1 milli­méternél nagyobb és apróbb részekre bontják. A durvább részt iszapcentrifugával kivízte­lenítik és ezt is az erőmű kap­ja. Az apróbb részből pedig ugyancsak iszapszén készül. Hat-hét esztendeje a mosás során keletkezett iszapot a meddőhányó lábánál lévő iszaptavakban ülepítették, ma már csak biztonsági okokból tartják az iszaptavakat. 1,5 millió tonna szén A Mecseki Szénbányák ter­melésének felét, mintegy 1,5 millió tonna szenet dolgoznak itt fel: többségét az erőmű­ben égetik el. Kétszázezer ton­na körüli mennyiséget a bel­kereskedelem értékesít, száz­ezer tonna kisebb ipari fo­gyasztókhoz kerül. István-aknáról szüntelenül ér­keznek a kötélpályán o szén­nel rakott csillék, Vasas-bányá­ról vasúti kocsikon szállítják ide a nyersszenet. Szabados György főmérnökkel ismét a koksz-szén folyamatot nézzük, ez talán akkor érkezhetett a kötélpályán, amikor felfelé in­dultunk a mosóba. Másik ré­sze azóta már az erőműben. Lombos! Jenő Kiváló tehenészek • Szajk országos második # A cél: 3500 I tej jószágonként A babarci Béke Termelő- szövetkezet szajki tehenészeti telepe az országos versenybe nevezett 19 baranyai termelő- szövetkezet közül a második helyen végzett. Az 400 fős ál­lományban átlagosan 1767 li­tert fejtek az elmúlt hat hó­napban. Év végéig a 3500 li­ter a cél. A három éve működő új te­lepen a takarmánybehordást, a kitrágyázást, a tejszállítást teljesen gépesítették, és ön- itatókat szereltek fel. A négyszáz tehénnel, 35 hasas üszővel, a 170 itatós és szopós borjúval 39 fizikai dol­gozó foglalkozik. Három szo­cialista brigád tagjai; 22 fér­fi és 17 nő. Az állatokért köz­vetlenül felelős nyolc etető, ugyanennyi fejő, két ellető, négy borjúnevelő, de besegít a négy éjjeliőr és a két por­tás is. Szabó Miksa a váltó-fe­jő; ez azt jelenti: a többieket helyettesíti betegség, szabad­ság alatt. — Másfélmillió liter tejet fejtem ki eddig a 15 év alatt: kézzel 60—72 ezret, míg gép­pel 130—140 ezret évente. Ré­gen férfi dolog volt a fejés, most egyre több lesz a nő. Igaz, a házaknál ők fejtek egy­kor is. Mindnyájan betanított munkásokként indultunk, aztán 4—5 tanfolyam, komoly esti is­kola után szakmunkások let­tünk. Popovics Lőrincné 1961 óta jár a telepre: — A standomon negyven te­hén áll. Abrakolok, a fejőgé­peket rendben tartom. Kitar­tás, izomerő nélkül ez nem megy. Egy nap nyolcvanszor rakom fel a fejőgépet. Egy­szerre kettő ad tejet, közben a másik kettőt előkészítem. Mindnél más mániát és visel­kedést tapasztaltam. A bajor szelíd, de a magyar fajta „be- lerúgós”. Beck József öt éve fejő: — Nagyon érzékenyek, ide­gen be se jöhet hangosan, gép nem düböröghet fejéskor, mert már is leállnak. Figyelem kell a tőgyelökészitéshez és fejés közben is. Kiismertem őket, kedvezek nekik. — Lekötött élet ez, hajnali négykor kelünk és előbb el­látjuk az otthoniakat. Segít a gép. de sokat hajolunk, koncentrálunk a berendezésre, állatra és bizony este azonnal elalszom, a televízióra már nem futja. A fejők reggel háromnegyed ötkor kezdenek és háromne­gyed kilencig tart a hajnali műszak. Utána szünet, de délután fél négytől fél nyol­cig ismét a stand következik. Már napkelte előtt a versen- dieket és a babarciakat mik­robusz hozza, a szajkiak kerék­pároznak. Alig akad köztük fiatal, átlagos életkoruk 40— 50 év. A legfiatalabb húsz éves. Mindössze két éve járnak rendes szabadságra és veszik ki szabad napjaikat, oly nagy volt eddig a tempó. A váltós műszakot még csak az itatásos borjúnevelőben, a tejházban, valamint a tmk-részlegben ve­zették be. A fejők keresnek a legjobban, 4000—4500 forint között. Tóth Sándorné kilenc éve tejházkezelő. Legfontosabbnak tartja a tisztaságot, a csövek, a hatezer literes hűtőkádak, gépek rendbentartását, moso­gatását. Naponta 2000—2200 liter tejet továbbít, tárol. Be­járja a két istálló nyolc fejő­standját, javítja a berendezé­seket. Gondot a szivattyúk okoznak a vákuumingadozás miatt. Ezért a szabályos 7—8 perc helyett 10—15 percig is eltart egy tőgy lefejése. Balatinácz Antalné és Schmidt Bálintné borjúnevelő több mint tíz éve. Kezük alatt cseperedik fel 160—180 bor­jú tíz napos korától három hó­napon át. Úgy érzik, mintha kisgyerekkel bánnának: — Kulcskérdés az itatótej keverése. Szinte ezen múlik az életük. Ha jól végezzük, nem igen akad dolga az állator­vosnak. Mérjük a páratartal­mat, hőmérsékletet, szabályoz­zuk a légkondicionálókat. Vol­tunk fejők, igaz könnyebb, de nagyon idegfeszítő. Elmennek a fiatalok főleg a szombat— vasárnapi, na meg a hajnali és a későesti munka miatt, hogy nincs szórakozási lehető­ség. hogy elszökik az egész nap. Kedves dicsekvéssel mond­ják el, hogy télen állandóan pácot készítenek, a gyengébb takarmányt ízesítik, naponta 6 kiló sörtörkölyt is etetnek te­henenként. Kedveznek az ál­latnak, ha sok tejet adott. Csak a buszon, az öltözőben és a tízórai szünet kávézásá­ban találkoznak. Nyolc óra múlik el egyedül 40—50 állat között. Mégis maradnak és most már nyugdíjig. Büszkék a foglalkozásukra, aminek az anyagi és erkölcsi megbecsü­lése is mind kedvezőbb. — Csuti János — Szociológiai kisenciklo­pédia 8. Életmód Az életmód az emberi tevékenységek összessége és sajátos * elrendeződése, az emberi életvitel mód­ja, amelyek sorón az egyén a szükségleteinek legjob­ban megfelelő életformát igyekszik kialakítani. Az életmódnak egyaránt van mennyiségi és minőségi oldala. Míg az előbbi az egyén életéhez rendelke­zésre álló anyagi és szelle­mi javak összessége, ad­dig az élet minősége a javak használatának, megszerzésének és felhasz­nálásának módját jelenti. Az életmódot három té­nyezőcsoport, az adott tár­sadalmi viszonyok, az egyének és csoportok konkrét létfeltételei és a személyiség sajátosságai együttesen határozzák meg. Teljesen nyilvánvaló, hogy eltérő társadalmi viszonyok közepette egymástól eltérő életmódtípusok alakulnak ki. Más és más a konkrét egyének és csoportok élet­módja egy a tradicionális társadalmak kultúráját hor­dozó afrikai faluközösség­ben, és a szocialista ter­melési viszonyok közepet­te Budapesten. Ebből adó­dik, hogy a szocialista életmód fogalmát mint a szocialista társadalmi vi­szonyok talaján létrejövő életmódtípusok összessé­gét értelmezhetjük. (Té­vesnek kell tartanunk azt a mindennapi gondolko­dásban gyakran, de oly­kor a tudományos iroda­lomban is megjelenő fel­fogást, amely a szocialis­ta életmód fogalmát nem a valóságos szocializmus társadalmi viszonyaiból, hanem valamiféle elvont szocialista embertípus absztrakt és idealizálton elképzelt jellemvonásaiból és életmódjából kívánja megérteni.) Az egyének konkrét lét­feltételei, munkájuk, kép­zettségük, életszínvonaluk, családi állapotuk, az őket körülvevő társadalmi kör­nyezet eay adott társadal­mon belül az életmód kü­lönböző típusait hozza lét­re. Ebből következik, hogy osztály- és rétegspecifikus életmód típusokról beszél­hetünk. Végül természete­sen az egyes egyének gondolkodásmódja, moti­vációi, értékorientációi — jóllehet részben szintén társadalmilag meghatáro­zottan — az előző két té­nyezőcsoporttal együtt ala­kítják ki az egyes egyé­nek, családok életmódját Az életmód konkrét vizs­gálata során elemeznünk kell a különböző társadal­mi csoportok életmódjának egyes szerkezeti elemeit Az életszínvonal, a jöve­delmi és vagyoni helyzet a lakáshelyzet a különbö­ző rétegekre jellemző fo­gyasztási szerkezet adja az életmód statisztikailag mérhető anyagi oldalát Az egyes egyének napi időbeosztásán, az úgyne­vezett időmérlegen keresz­tül vizsgálhatjuk az egyes tevékenységekre fordított időmennyiséget és így az életmódra jellemző sajátos tevékenység-szerkezetet. Végül az úgynevezett tu­dat-vizsgálatok segítségé­vel közelíthetjük meg az egyes társadalmi rétegek­re jellemző normarendsze­reket értékorientációkat szokásokat. E három té­nyező együttese alapján tehetünk kísérletet az élet­mód típusainak felvázolá­sára. Kolosi Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom