Dunántúli Napló, 1976. július (33. évfolyam, 180-210. szám)
1976-07-13 192. szám
A búzatáblákról a szárító és tároló helyre szállítják a kenyérgabonát Mitől város a város? K evés szó esik nálunk arról, milyen is legyen egyik vagy másik városunk profilja. Nem mintha ilyen városprofil kialakítása önkényes elhatározás dolga lenne, hiszen ezt rendszerint történelmileg meghatározott tényezők vagy hagyományos gazdasági vonások többé- kevésbé tudatos fejlesztése teszi lehetővé. De a lehetséges funkciók felismerése, erősza- koltság nélküli fejlesztése, a regionális környezet együttesében felismert szerep vállalása és alakítása nagyon is meggyorsíthatja a városfejlődést, az ellenkezője pedig, a bizonytalan, határozatlan, zűrzavaros szerepkörök szorgalmazása visz- szavetheti, eltorzíthatja a városfejlesztés menetét. Miről is van szó valójában? Arról, hogy nálunk voltaképpen a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején kapott igazi lendületet az arra érett nagyközségek várossá fejlődése, a kisvárosok és középvárosok korszerűsítése és az új, ipari funkciójú gócok köré települések várossá szerveződése. Néhány történelmileg kialakult, több vagy egyfunkciójú városunktól eltekintve, az urbanizáció új központjait különböző szükség duzzasztotta, vagy formálta várossá. Ebben a növekedésben sokszor a közigazgatási vagy művelődési-oktatási szerep, a helyi lakosság közös érdekei — amelyek egy egészséges lokálpatriotizmusba sűrűsödtek, — legalább olyan hajtóerővé váltak, mint az odatelepülő új ipar, vagy éppen a már meglévő — régi ipar nagy arányú rekonstrukciója. Ez természetszerűleg azzal is járt, hogy némely városnak elhalványultak, háttérbe szorultak a régi funkciói. Például különböző területi átszervezések és súlyponteltolódások miatt csökkent a közigazgatási vagy művelődési-oktatási szerepük (hiszen elég néhány iskolát átcsoportosítani vagy járást ösz- szevonni ehhez), másoknak viszont centrális ipari szerepük született, vagy a már meglévő vált határozottabbá. Nem mintha kétségbe kellene vonni a vidéki ipartelepítés tervszerűségét és fejlesztés koncepcióit, de mindenki tapasztalhatja, hogy a valóságban éppúgy kell számolni helyenként spontán, előre nem látott fejlődéssel, mint másutt azzal, hogy a telepítés erőszakolt, mert nem vette kellően figyelembe az adott régió természetes gazdasági összefüggéseit. Nem kell bizonyítani, hogy az ilyen fejlesztési tévedés vagy bizonytalanság milyen nagymértékben képes megbontani az arányokat például az ipar és a munkaerő, a lakosságnövekedés és a lakásépítés, a tényleges szükséglet és a közmű fejlettség állapota, az intézmények száma és tényleges feladatai között. Az is közismert, hogy Magyarországon ugyancsak a hatvanas—hetvenes években bontakozott ki a városok közötti versengés, a gyorsan fejlődő települések közötti vetélkedés korszaka. Mindegyiket az a természetes törekvés vezette, hogy minél előbb és minél nagyobb mértékben részesüljön a fejlesztéshez szükséges anyagi eszközökből. Az ilyen versengés azonban nagyon is természetes és egészséges jellege mellett — terhelte is az ügyet. Hiszen az eszközök mindig jóval szűkösebbek voltak az igényeltnél, és nem feltétlenül mindig az kapta a több eszközt, ahova népgazdasági és településfejlesztési szempontból, az egész körzetet figyelembe véve, leginkább célszerű lett volna többet adni. Az is nagyon természetes dolog, hogy minden helyi, városi tanács két kézzel ragad meg minden olyan lehetőséget, ami bárminemű fejlesztéssel jár — egyelőre még nem is nagyon törődvén azzal, hogy a jövőben miként tudja majd felhasználni. Hogy ez mit jelent, nem kell bővebben magyarázni. Mindenki látott kisvárost túlméretezett üzletekkel, s a szomszédban középvárost zsúfolt, korszerűsíthetet- len üzlethálózattal. S ugyanazt a képet esetleg iskolai, egészségügyi, művelődési intézmények tekintetében. Ami megszületett, azt persze így vagy úgy, lehet majd jól is felhasználni. De a városnak magának is fontos, hogy törekvéseit, céljait összhangba hozza természetes adottságaival és lehetőségeivel, s határozottabban alakítsa ki a tényleges feladataival összhangban levő arculatot. Világos, hogy például, ahol élelmiszeripari hagyományok és adottságok vannak, ott azt kell kifejleszteni és nem lehet egyszerre arra törekedni, hogy gépipart, oktatási intézményeket is összpontosítsanak. „Iskolavárosban" viszont nagyon is érthető, ha ezt a jelleget kívánják ésszerű határig tökéletesíteni. Hiszen a „minden irányú" fejlesztés gyakorta azt jelenti, hogy semmilyen irányban nincs igazi fejlesztés. V annak városaink, amelyek máris reálisan mérték fel szerepüket és jól illeszkednek be a körzet gazdasági életébe. De még sok olyan is van, amely keresi, kutatja lehetőségeit, vagy bizonytalanul „minden irányban” tapogatózik. Ahogyan új időszak következett iparfejlesztésünkben is, a strukturális átszervezés és fejlesztés, minden bizonnyal új időszak következik városfejlesztési munkánkban is. Ezt felmérni, átgondolni és a közvéleményt reális célok elérésére befolyásolni mai, új feladataink egyike. Rózsa László Az izraeli kommandóakció a BT előtt Az ENSZ Biztonsági Tanácsa hétfőn (közép-európai idő szerint) délután folytatta az Uganda kérésére pénteken megkezdett vitát az entebbei repülőtéren végrehajtott izraeli kommandó akcióról, amelynek során kiszabadították az Air France eltérített repülőgépének túszul ejtett utasait Líbia ENSZ-képviselője az ülés megnyitásakor felkérte a Biztonsági Tanács elnökét, hogy a vitát szigorúan korlátozzák az ■raeli agresszióra vonatkozó napirendi pontra, ne terjesszék ki általában a terrorizmusra, s az utóbbit külön vitassák meg. Összeült az Arab Liga külügyminiszteri tanácsa Aratják a búzát a lippói „Béke őre" Tsz-ben — — Gregorics felv. —■ Uszályokkal szállítják az új búzát Mohácsról Jó az idei termés minősége Lippón 64, Bolyban 60 mázsát takarítottak be hektáronként Az időjárás a hét végén is kedvezett az aratóknak. Vasárnap az egész megyében dolgoztak a kombájnok, aratták a borsót és a korai érésű búzát. Hétfőn a reggeli órákban Villány és Mohács között több tarlótüzet láttunk. Mórok határában a Bólyi Állami Gazdaság 54 hektáros búzatarlóját perzselték fel lángszóróval. A szalmát azonban nem gyújtották meg, egy szálig lehúzták és két hatalmas kazalba rakták. Wirth Antal, Vörös Pál és Kollár Ferenc traktorosok a leperzselt tarlót tárcsázták, amelyre előzőleg káli- és foszforműtrágyát szórtak ki. Kedden, úgy mondták, érkeznek az istálló- trágya szóró gépek, hektáronként 300 mázsa szervestrágyát szórnak ki — és szántanak itt alá, mert ide jövő tavaszra cukorrépa kerül. Erről a tábláról egyébként 60 mázsás termést takarítottak be az olasz Libellula fajtából, amely az idén igen jól fizet. Az állami gazdaságban az idén is nagyon szervezetten folyik az aratás. A tarlókat leperzselik és nemcsak megszántják, de gyűrűshengerrel, vagy ahol kell rögtörővei — elég száraz, rögös a föld — le is zárják, ezzel védik meg a további kiszáradástól. A kedvező időjárást kihasználva, szervezetten folyik az aratás az egész mohácsi járásban. Lippón a Béke Őre Tsz sároki üzemegységében nyolc kombájn aratta tegnap a búzát. Múlt csütörtökön kezdték, a napi kapacitásuk 30—35 vagon, így 10 nap alatt végeznek. Az első 175 hektáros Libellula táblájuk igen magas, 64 mázsás termést adott, tisztítás és szárítás után. Már le is szállították a mohácsi tárházba. A búza hektoliter súlya a szabványos 78 helyett 80—82 kiló, vaqyiS eléri a keménybúzák értékét. A lippóiak területük 55 százalékán termelnek korai búzát, a Libellulán kívül Martonvásárí 1-es, Száva, Jubilejnja és Kavkáz fajtákat termelnek, babarci termelési rendszerben. Elmondották, hogy mivel korszerű gabonaszárítójuk van, már 18— 20 százalékos nedvességtartalomnál megkezdik az aratását, a szárítási költség megtérül a jobb minőségben és a gyors aratásban. Az új toronysilóikban 100 vagon bértárolást is válla Itak a Gabona forgalmi Vállalatnak. Nagyüzem volt hétfőn Mohácson a GFV átvevőhelyein is. A Duno túlsó partján megkezdték két darab 50 vagonos uszály berakását. Mivel a vállalatnak Mohács-szigeten kevés a tárolótere, ezért az idén a Dunavölgye Tsz egyenesen a hajókba szállíthatja a gabonáját, összesen 500 vagon — tíz uszály — új búzát szállítanak Budapestre, a csepeli kikötőbe. Szombaton és vasárnap sem szünetelt az átvétel a vállalat tárházaiban. A tavalyinál jóval nagyobb termésre számítanak, ezért várhatóan kevés lesz a fedett tárolóterük. Az idei termés megóvására 3000 vagon új búzára kötött tárolási szerződést a vállalat a tsz-ekkel és az állami gazdaságokkal. — Rné — A nyugati hírügynökségek hétfőn délelőtt megerősítették, hogy a 21 nap óta ostromlott Teli Zaatar palesztin menekült- tábor — a korábbi hírekkel ellentétben — még mindiq nem esett el. A jobboldali erők hétfői közleményükben azt állították, hogy elfoglaltak egy, a menekülttáborhoz tartozó, kulcsfontosságú épületet, mégpedig egy, a tábor peremén lévő gyárat. Az akció eredményeként — mint a közlemény hírül adta — a tábort védelmező gerillák földalatti alag- utakba és bunkerekbe kényszerültek, amelyek „a védelem céljainak még fegfelelnek, de a támadást teljesen lehetetlenné teszik". Egy palesztin szóvivő határozottan megcáfolta a tábor el- estét és közölte, hogy a védők visszaverték a jobboldali erők éjszakai, immár 52. támadását. Az akcióban mindkét részről száz-száz személy vesztette életét. Palesztin források ugyanakkor azt is közölték, hogy a jobboldali keresztények a támadás során „stratégiai eredményeket" értek el, és maguk is annak a véleményüknek adtak hangot, hogy ha a rendkívül kegyetlen ostrom folytatódik, a tábor eleste „küszöbön áll és elkerülhetetlen”. A jobboldali erők tovább folytatták előrenyomulásukat Libanon második legnagyobb városa, Tripoli felé és hírügynökségi jelentések szerint elfoglaltak egy Tripolitól 8 kilométerre délkeletre fekvő kisvárost. Palesztin források beszámoltak arról is, hogy a jobboldali erők — állítólag Szíriái támogatással — további palesztin menekülttáborokat lőttek Bejrút, Tripoli, valamint Szidon környékén. A jobboldal általános offen- zívájának fokozódásával egy- időben ült össze Kairóban az Arab Liga külügyminiszteri tanácsa. A tanácskozáson többek között Egyiptom, Szíria, Szaud-Arábia, Kuwait és Irak külügyminisztere vesz részt. Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet vezetője, aki az Arab Liga két megelőző konferenciáján személyesen vett részt, ez alkalommal kairói különmegbízottjával képviselteti magát. Libanont az orszáq kairói nagykövete képviseli csaknem minden utasítás és jogkör nélkül. Mint ismeretes, a libanoni jobboldal alkotmányellenesen Camille Chamount nevezte ki külügyminiszterré, aki már korábban kijelentette, hogy nem fogad el semmi, Libanon távollétében hozott határozatot. A baloldali erők több ízben hangsúlyozták, hogy nem ismerik el Chamoun külügyminiszteri kinevezését. Lasonczi Pál fogadta a finn küldöttség vezetőjét j Hétfőn délelőtt a Parlament Munkácsy termében Losoncii Pál, az Elnöki Tanács elnöke, a IV. magyar —finn barátsági hét fővéd- i nöke fogadta a barátsági I hét alkalmából hazánkban I tartózkodó finn küldöttség I vezetőségét, élén Kalevi Ki- I visfő közoktatási miniszter- I rel. A találkozón részt vett dr. Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, a barátsági hét magyar szervező bizottságának elnöke, jelen volt Paul Jyrkönkallio, a Finn Köztársaság budapesti nagykövete. Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli nupio XXXIII. évfolyam, 192. szám 1976. július 13., kedd Ára: 80 fillér Vasárnap Is arattak a megyeien Fokozódik a jobboldal oHenzívája Libanonban
