Dunántúli Napló, 1976. július (33. évfolyam, 180-210. szám)

1976-07-11 190. szám

2 Dunántúlt napló 1976. július 11., vasárnap Látogatóban a baranyai strandokon A nyári kánikulában egyre többen szeretnék szabad nap­jaikat kellemes természeti kör­nyezetben eltölteni. Lehetőleg ott, ahol úszási, fürdési, csóna- kózási lehetőség is van. A pé­csi, a harkányi strandok túl­zsúfoltak. Olyan helyeket ke­restünk fel Baranyában - az említettek mellett — amelyek busszal, vonattal is könnyen megközelithetőek. Pécsvárad közelében találha. tó, csodálatos természeti kör­nyezetben lévő Dombay-tó ér­demel egy-két szót. Kora reg­gel már indul vonat Pécsről, mely megáll a tónál és nap közben több is. Kellemes napot tölthet itt a kikapcsolódni vá­gyó, mert csónakázhat, a har­madosztályú büfében italokat, szendvicseket kap, újabban még lángossütő is felütötte ta­nyáját a tó mellett. Egyedüli megjegyzendő itt, hogy a ki­csi gyerekek fürdésére az ala­csony víznél ki lehetne alakí­tani egy betonozott aljú fürdé­si lehetőséget. Hat holdnyi park övezi a sik- lósi strandot, így szinte „el­vész sok külföldi és hazai ven­dég a hatalmas területen. Ra­gyogó sportmedencéjének vize 24-25 fokos, azt mondják hi­degebb, mint tavaly volt, de még mindig nagyon kellemes. Szabadon dézsmálhatják a für- dőzők a parkban található gyü­mölcsfákat is. A stranddal egy időben tart nyitva a büfé, ahol hideg hűsítő italokat, szendvi­cseket kaphat a vendég. Van olyan vasárnap, hogy 2000 vendég is megfordul a szigetvári termálvizes strandon. Egytálételekkel csillapíthatja éhségét a fürdöző, de van rövid ital - túl nagy választék­ban - hűsítő italok és süte­mény is. A medencék vizét he­tente háromszor cserélik telje­sen, és naponta 60—70 százalé­kukat. Aki a fürdésen és a na­pozáson kívül más szórakozási lehetőséget is keres, az kug­lizhat és hintázhat. Az összkép tehát kedvező, egykét apróság azonban hiányzik. Például a hideg tej és a sportszerkölcsönzés. Húsüzem Szekszárdim Megkezdődött a tereprende­zés a Szekszárdi Húskombinát építkezésének színhelyén. Az építkezés tervezésénél haszno­sítják az ország más húsipari nagyberuházásain szerzett ta­pasztalatokat is, ezért a Szek­szárdi Húskombinát az ágazat egyik legkorszerűbb üzeme lesz. wmu mmmm: A közelmúltban a köz­életi érdeklődés ref­lektorfényébe került a pé­csi közétkeztetés. A leg­utóbbi városi tanácsülés tárgyalt ennek jelenlegi helyzetéről és a tervidő­szak végéig várható fej­lesztésekről. A közérdekű téma vitája mielőtt kibon­takozhatott volna, végétért. Ennek tulajdonítható, hogy nem került szóba az az el­határozás, amiről egy hét­tel korábban ugyan e téma tárgyalása alkalmával a végrehajtó bizottság tagjai tájékoztatást kaptak. A bejelentés az Olimpia Ét-r terem jövőjével volt kapcsolat­ban. Újmecsekalja legfonto­sabb közétkeztetési helye — a két nagy munkásszálló éttermén kívül — az Olimpia, amely egye­bek között diákétkeztetési fel­adatokat lát el. Az iskolák ét­keztetési kapacitása távolról sem elegendő ahhoz, hogy va­lamennyi tanulót ellássa, aki, erre igényt tartana. Többszáz diák étkezik rendszeresen az Olimpiában, amelynek ez - a mai formában — természetesen jelentős megterhelést okoz. A „gazda", a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat itt kíván változtatni. Mezei András áru­forgalmi főosztályvezető erről így tájékoztatott: Diák önkiszolgáló étterem Djmecsekalján 500 személyt étkeztet 19T7 szeptemberétől- Az újmecsekaljai közétkez­tetés javításával foglalkozva először az ún. kisvendéglő át­alakítására gondoltunk. Ezt azonban elvetettük, s azt ke­restük, hogyan lehet növelni az Olimpia kapacitását. Úgy dön­töttünk, hogy a presszót, amely egyébként kellőképpen kihasz­nált egysége az Olimpiának, átalakítjuk önkiszolgáló étte­remmé. A terület ellátatlansága diktálja ezt a döntést. Az Olimpia presszója tehát megszűnik, s a helyén korszerű önkiszolgáló étterem lesz, ahol naponta főétkezési időben 400-500 személy étkezhet. Terv szerint reggelizni és vacsoráz­ni is lehet majd itt. Az átala­kuló presszó esténként étte­remként, illetve esetenként ren­dezvények megtartására alkal­mas helyként funkcionál. Az étkeztetési kapacitás ilyenmér­tékű növelése természetesen megköveteli a főzési kapacitás növelését is, a kettő együtt pe­dig jelentős beruházási igény­nyel is jár. Mikor tudja a vál­lalat e tervét valóraváltani?- Ebben az esztendőben már semmiesetre sem. A jövő év első felében kezdünk az át­alakításhoz. s az 1977—78-as tanév kezdetén már a diákok rendelkezésére áll az új ön- kiszolgáló étterem. Elsősorban az ő ellátásukra gondoltunk — mondta Mezei András főosz­tályvezető. FI LM VÍG JÁTÉK-NAPOK Gazdag műsor, filmhetek a Balatonnál A Balatonnál a főszezon elején megkezdődtek a balatoni filmhetek. A két part több mint 30 filmszín­házában gyakoribb elő­adásokkal, éjszakai vetíté­sekkel igyekeznek minél több üdülő vendégnek szó­rakozást kínálni. Napjá­ban átlagban 30 ezer em­ber tekinti meg a balatoni mozik gazdaq műsorát, amely a filmhetek alatt még a fővároshoz képest is nyújt újdonságot. Az országos bemutató­kat megelőzve mutatják be a Balaton-parton „A kék katona" és „A mr. Ma- jestyk" című amerikai fil­meket, továbbá „Az éjfél­kor indul útjáro a gyö­nyör" című olasz filmet. Az országban először a Bala­ton partján láthatják a né­zők a „Hogyan fojtsuk víz­be ...?", „A halott férfi esete" és oz „Egykoronás románc" című csehszlovák filmeket. A balatoni filmhetek programjának befejezése­ként augusztus 17—19. kö­zött Siófokon megrendezik a balatoni filmvígjótek na­pokat is. Megénekeltetjük a közönséget Svéd kórus Pécsett A Pécsi Általános Fogyasz­tási és Értékesítő Szövetkezet vendégeként tegnap megérke­zett Pécsre a svéd A Capella Kórus. Délben Czente Gyula elvtárs, a Pécsi Városi Tanács elnöke fogadta a kóiust, s a tegnap esti hangverseny előtt kértük az alábbi bemutatkozó interjút Donald Oberg-től, az énekkar vezetőjétől: — Két évvel ezelőtt alakul­tunk, mégpedig a legdemok­ratikusabb összetételben, tag­jaink között tanár, orvos, mun­kás egyaránt megtalálható. Azt tekintjük feladatunknak, hogy a svéd népi kóruskullúrát be­mutassuk. Jelszavunk: „A nép­től, a népért!" A néptől gyűjt­jük a népi kórusművészet szép darabjait és azokat úgy adjuk elő, hogy a közönség, a nép tevékenyen bekapcsolódjék a hangversenybe, vagyis meg­énekeltetjük őket. — Általában havonta egy­szer jövünk össze, próbálunk, majd hangversenyt adunk. Amatőr együttesként dolgozunk, de nem egészen a mai ma­gyar fogalmak szerint. Tag­jaink ugyanis nem kapnak fi­zetést, de helyárakat szedünk, s abból fedezzük a kórus kö­zös kiadásait. Eddiq Hollan­diában és az Egyesült Álla­mokban turnéztunk, ahol Chi- cago-tól Los Angeles-ig sok városban arattunk sikert. A Swedish Midsummer cím­mel a legismertebb világnyel­ven, angolul adták ki műsor­füzetüket, amely szerint az A mi időn-k, a mi országunk című dalgyűjteményben magyar szer­ző: Gaál Zoltán dala is szere­pel műsorukban. Kevés a fiatal a pályán Kocsi­rendezők, váltó­kezelők Nagyapóm bádogtáskával járt a vasútra. Ha indulnia kel­lett előhozta a kamrából az ormótlan „bőröndöt", két napra való hideget csomagolt a zörgő pergamenpapírba, majd elke­rekezett a néhány kilométerre levő fűtóházhoz. Olykor, a telep határát meghúzó töltésig ro­hantam: hátha elérem azt a vonatot, amelynek kazánjába nagyapám lapátolja a szenet... Azóta a fővonalakról eltűntek a dohogó gőzösök, ma már a tolatást is Diesel-mozdonyok végzik. Pécs teher-, illetve rendező­pályaudvara, a pécsbányai. Hosszan, észak—dél irányban húzódik üszögpuszta és a Hő­erőmű között. Terjeszkedési le­hetősége eleve behatárolt, hi­szen egyfelől a Mohácsi út, másrészt pedig a még épülő baromfifeldolgozóhoz futó ma- kadám közé ékelődött. A kora­délelőtti hőség, a vágányokon A hegedűkészítő kislány — Lassan rendbejönnek a kezeim — mutatja kis kérges tenyereit a pécsváradi Sarboi Zsuzsa, aki az olaszországi Cremonában tanul hegedűt készíteni. — Nehéz munka ez nők­nek. az egész iskolában ösz- szesen kilencvenen vagyunk, ebből mindössze tíz nő. Ér­dekes, hogy a korhatár csak az olaszok számára fontos, a legidősebb osztálytársam egy angol professzor, 60 éves. Különben a világ minden ré­széről jöttek a többiek, so­kan családjukkal, főleg az amerikaiak és az ausztrálok. Meglehetősen nehez körül­mények között végzik az is­kolát, hiszen mindössze tíz­nek van állami ösztöndíja. Ezért mindnyájan dolgozunk, van aki vagont rak, van aki felszolgál, mosogat, szóval teszi, ami jön. Az észak-olaszországi vá­rosban, egy XVI. századi pa­lotában lévő iskolán kívül a világon még egy hegedüké- szítő intézmény van, a nyu­gat-németországi Mitten- waldban. — Az olasz és a német is­kola kezdettől állandó harc­ban volt egymással, mert ők a gépi szalagmunkát helye­zik előtérbe, mi pedig a kézi­munkát. Mestereink Stradivari nyomán tanítanak bennünket, mindent kézzel csinálunk. Többnyire olyan fából dol­gozunk, mely 10—15 évig szárad feldolgozása előtt. A juhar, fenyő és ébenfából ké­szült hegedű ára jelenleg 12—13 ezer forint. A négy­éves iskola első évében egy hegedűt csináltunk. De ez a munka igazán sajátunk, mert elejétől végig mindent mi készítettünk rajta, a németek pedig csupán egy-egy részét csinálják a hegedűnek, így nem érezhetik sajátjuknak. — Említetted, hogy nehéz körülmények között tanultok. — Igen, a svájciaknak jó, mert egy Staufer nevű sajt­gyáros, aki nagyon szerette a zenét, hagyományozott min­den évben három hallgató­nak ösztöndíjat. Én az isme­rőseim segítségével kerültem ide. Kezdetben egy apáca- kolostorban laktam, de on­nan nagyon gyorsan meg­szöktem, most már van egy kis lakásom, a Vöröskereszt segítségével be is rendeztem. Rengeteget dolgoztam, most is kell, hiszen oz iskolában csak egy ebédjegyet kapunk minden napra és ha jól ta­nulunk. akkor 350 ezer lírát, de azt év végén. Olaszor­szágban naqyon igaz a köz­mondás. hogy pénz beszél, a kutya ugat. Zsuzsának mostanában lesz az esküvője, olasz vőlegé­nyével azonban már meg­állapodtak, hogy ha elvégzi az iskolát, Pécsett teleped­nek le. Ehhez persze kis alap­tőkére van szükség, hiszen Zsuzsa itt akar műhelyt nyitni. Hárságyi Margit rostokoló szerelvények között megsokszorozódik. Elhalad mel­lettem a román gyártmányú tolatómozdony, a mohácsi utat átszelő sínek kétoldalán ismét leengedik a sorompót. Perce­ken belül üszögpusztáig kígyó­zik az álló kocsisor. Hardi Emil állomásfőnök közben megjegy­zi, hogy a tolatások kilencven százalékát kénytelenek ezen a szakaszon bonyolítani, mert a vágányhálózat déli része emelkedőnek tart s ott már nem végezhetik ezt a munkát. A vonatok összeállítását nagy­részt még az éjjel elvégezték, így délelőtt kevesebb vagont kell mozgatniuk. Caszt Ferenc a pirosra fes­tett tolatómozdonyról lép le, ő felel a vonatok összeállításá­ért, az üres vagonok beállítá- ásért, a pécsi vállalatok részé­re érkezett kocsik irányításáért. A kék műanyagsisakot a hóna alá csapja, az olajfoltoktól tar­kított piros zászlót a karjára akasztja, ezzel is jelezve kér­dezzek tőle... — Három éve vagyok tola­tásvezető. Ha délelőtt dolgo­zom, hajnali fél ötkor indulok Vókányból és este hétre jár. mire hazaérek. A nappalos műszak után egy, az éjszakait követően pedig két nap pihe­nőt kapunk. Olyankor leginkább a ház körül teszek-veszek, vagy az apósoméknak segédkezem a kertben. Ha csak tehetem, rohanok a galambjaimhoz. Ki­csit drága hobbi, de szeretem őket. — S az itteni munka? — Minden mozdulatnak, jel­zésnek meg van a maga jelen­tősége. Nem tévedhetünk. Úgy kell dolgozni a zászlóval, mint­ha beszélne. Persze, azért van ugrólnivalója az embernek. A kocsirendezőknél a lábak men­nek tönkre először. Kevés a fiatal, pedig ma már nem úgy fizetnek bennünket, mint évek­kel ezelőtt. Közben Hardi Emil megjegy­zi, hogy az elmúlt években so­kat tettek az állomáson, a szo­ciális ellátottság javításáért. Harminckét ágyas legényszál­lás épült, két helyiségből álló KISZ klub és könyvtár biztosít­ja a szórakozási lehetőséget. Ennek ellenére komoly lét­számhiánnyal küszködtek az elmúlt esztendőben és még ma is gondot jelent, hogy alig-alig jelentkeznek kocsirendezőnek, Pedig ma már nem haladja meg a havi teljesített óraszám a százkilencvenet és a kerese­tek is átlagosan száz forinttal nőttek évenként, 1971 óta. Kőszegi Dezső váltókezelő tizenötödik éve szolgál a MÁV- nál. Alacsony, szőke ember; azelőtt gazdálkodott. Időköz­ben beköltözött Pécsre, a Sza- lánta melletti Szilvásról. — Beleuntam a földbe. Itt ledolgozom a műszakot, aztán nincs már dolgom. A külön­böző pótlékokkal háromezer forint a havi átlagom. Pécsbánya-rendező nem tar­tozik a korszerű állomások kö­zé. Kedvezőtlen fekvése miatt, egy-egy zápor után a vágányo­kat elönti a dombról lerohanó csapadék, megoldatlan a víz elvezetése. A váltók állítását még ma is kézi erővel végzik, elkelne egy központi irányítású biztosító berendezés. Már csak azért is, mert a száztíz kocsi­rendező. váltókezelő legalább 350 vagont készít elő indulás­ra. s több mint 380 érkezik Pécsbánya-rendezőre naponTa. A pályaudvar Pécs térségé­ben igen fontos szerepet tölt be, hiszen innen indulnak á szénnel teli irányvonatok Duna­újvárosba, az Alföldre. Ide ér­keznek, illetve innen indulnak a beremendi, villányi, magyar- bólyi és mohácsi tehervagonok is. Pécsbánya-rendező szerepe oz utóbbi években jelentősen megnőtt, s ez a jövőben még- inkább így lesz, hiszen a pécsi főpályaudvarról ide irányítják a teherforgalmat, a megye- székhely vállalataihoz érkezett áruk többségét. Salamon Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom