Dunántúli Napló, 1976. július (33. évfolyam, 180-210. szám)
1976-07-08 187. szám
Az iskolarendszerű művelődésről M ásfél évtizede sokat írunk, beszélünk róla, hogy világszerte Hihetetlenül felgyorsult az emberi élettempó (ki ne erezné), az emberiség fél század alatt a valóság több törvényét, összefüggését ismerte meg, mint eddigi ismert története során együttvéve (ki nem hallott erről?), aminek természetes következménye, hogy a tudás, az ismeretek megszerzésének és folyamatos megújításának szükséglete szorosabban hozzászegődik a sorsunkhoz, mint a rokoni kapcsolataink. A művelődés igényét az emberi fejlődés adott foka hozta magával, az — a világban eléggé új — lehetőség és szükségesség, hogy az emberek maguk csinálhassák történelmüket. A szocialista társadalom azért helyezi különösképp középpontba a művelődés követelményét, mert a történelem csinálásához hozzáértővé akarja tenni a tömegeket, és csak hozzáértő sokaság válhat valóban saját sorsa formálójává. A kiművelt, fölkészült embersokaság kialakításában mindnyájunknak van tennivalója, s ez legalább annyira egyéni, mint társadalmi érdek is. A társadalmi és magánélet harmonikus alakításához, szilárd lehetőségeihez ma már senki sem nélkülözhet egy bizonyos tudásszintet, az ún. általános műveltséget. A művelődés nálunk nem kiváltság, nerrj úri passzió, s'nem lehet csupán hobby, véletlenre bízott eshetőség se. A tudásigény növekedése világjelenség, ám csak a szocializmus teszi mindenki számára elérhetővé a szükséges műveltséget. Elvben már közel a kánaáni föld, amiről a forradalmi demokrata Petőfi így beszélt:,,Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán ...” Még nem ragyog; de épp ebből fakadnak a művelődés követelményei, s talán már sokakban, belső ösztönzése is. A tudásszerzés sokféle formája, lehetősége közül (ezekről sorban szó lesz) az utóbbi években erősen megnőtt az iskolarendszerben folyó művelődés szerepe, jelentősége. Vajon miért? Nem titok, hogy az orszáq dolgozó életkorú lakosainak alig kevesebb, mint fele az általános iskolát sem fejezte be. Ami azt jelenti, hogy ennyi embertársunk olyan alapvető, elemi ismereteknek sincs birtokában, melyek nélkül ma már csak a legszerényebb, fejlődést nem ígérő szinten élhet valaki. De ki akarna így élni; megrekedve és tanácstalanul, tele bizonytalansággal és kisebbrendűségi zavarokkal? — A művelődés kötetlenebb, esetlegesebb formái, alkalmai — nem szólva az egyéni önművelésről — azok számára gyümölcsözőek, akik már rendezett, szilárd alapismeretekkel s mérni tájékozódási rutinnal rendelkeznek. Ezek elsajátítását az iskolarendszerű művelődés biztosítja megnyugtatóan a maga sokágú, lehetőségű intézményrendszerével (dolgozók általános és középiskolái, több változatban, különböző tagozatokkal). Valaha a gyerek kijárta az iskolát (már amennyit, ha járt egyáltalán), aztán jött az „Élet”, s ebben az iskola már semmiképp nem szerepelt. Ha valaki késve jött rá, hogy tanulnia kellene, netán kedve támadt hozzá, vagy más ok késztette rá — meggondolása késő, orvosolhotatlan bánat maradt. Nálunk ma nemcsak a kisebb és nagyobb gyerekek, az ún. „rendeskorúak" tanulhatnak; az életkor már senkit nem gátol meg, a munkavégzés még kevésbé abban, hogy mellette több tudást szerezzen. Tudást? A szó kicsit idegenül, iskolásán hangzik, pedig azt jelenti, hogy élethez-értés, körülményeink jobb felismerése, eligazodás az emberi világban. Kinek ne lenen erre szüksége? Meg arra is, hogy meglévő képességei birtokában a maga emberi személyiségét értékesebbé, teljesítményképe- sebbé tegye. Mert a műveltség nem puszta szerszám, amivel jobban ki lehet számítani az életünk útját (bár arra is jó), hanem egyéniségünkbe beépülő, lényünket átformáló, fejlesztő hatás, ami által életünk útját talán másfelé, jobb irányba fordíthatjuk, gazdagabbá tehetjük. A gazdagodás szellemi és anyagi oldala még akikor sem választható külön, ha egyes esetekben az erkölcsi megbecsülés mellől még el-el- marad az anyagi, vagy — ritka esetben — egyiket sem élvezi a továbbtanuló dolgozó. Megvalósulásukat azonban ma már határozott intézkedések alapozzák és sürgetik, általánossá válásuk „napok kérdése”. A rendszerezett, összefüggő ismeretek és bárhol felhasználható készségek kialakításában játszott szerepe emelte az iskolarendszerű művelődést arra a jelentőségre, amit mostanában mór megfigyeltünk. Az iskolai tanulásnak (hogy egyszerűsítsük a szót) tehát rendszerességében, a hallgató képességeinek praktikus fejlesztésében, alaposságában van legfőbb értéke (nem csupán a bizonyítvány kiállításában), de ebben rejlik a nehézsége is. Munka, család, felnőttkori gondok és terhek mellett ui. éppen a tanulás rendszeressége támaszt kemény követelményt, aminek teljesítése korántsem csak értelmi képességeken, legalább annyira akarati-erkölcsi erőn múlik. Az elhatározás és kitartás nagy próbája elé állítja a tanulásnak ez a formája a résztvevőt. Azt hihetnénk, hogy azok állják jobban a sarat, akiknek több a szabad idejük, köny- nyebb a munkájuk, kevesebb az emberi, családi kötöttségük. A valóságos helyzet ennek a fordítottja. M eglepő? Első hallásra alighanem. De ha meggondoljuk, hogy a rendszeres, felelős munka, a közösségi feladatok maguk nagy nevelőerővel bírnak, logikusnak kell .tartanunk, hogy az ezekben edzett emberek a művelődés intenzívebb formáiban több sikerrel vesznek részt, mint a más tekintetben elkényeztetettek. Megkockáztatnám azt a vélekedést, hogy az iskolai rendszerességű és tartósságú művelődés nemcsak tudást, műveltséget formál, hanem a magasabb emberi minőség kohója is. Nem kiválóak iskolája, hanem a kiválóbbá fejlődést segítő, ösztönző keret. Társadalmunk nem alkudhat meg a művelődési igény tekintetében, mert akkor történelemformáló eszmei alapjairól térne le. A szocializmus minden feltételt biztosít a művelődési színvonal emeléséhez — társadalmilag. Ezeket igénybe venni, élni velük — kinek-kinek egyénileg kell. A kultúra egy és oszthatatlan, mindnyájan osztozunk benne, de nem mindegy — milyen mértékben. Futaky Hajna Nemzetközi ifjúsági tábor Usztyllimszkben Egy szibériai városba, Uszty- llimszkbe utazik majd dolgozni azoknak a fiataloknak egy része, akik tegnap Pécsett, a MÉV tanácskozótermében találkoztak. A Zala, Somogy, Tolna és Baranya megyéből érkezett résztvevőket Hanyecz István, a KISZ Központi Bizottság ifjúmunkás osztályának vezető helyettese tájékoztatta a rájuk váró feladatokról. A magyar, s így a dél-dunántúli fiatalok is, tagjai lesznek annak a Nemzetközi Ifjúsági Építőbrigádnak, amely a KGST közös beruházásában épülő, — a világ egyik legnagyobb — faipari komplexum felépítésén dolgozik. Hazánkból összesen háromszáz ifjú szakmunkás vesz részt a Lenini Komszomol által szervezett Nemzetközi Ifjúsági Építőbrigád munkájában. E nagy feladat sok szempontból megfelelő, rátermett, mondhatni válogatott embereket kíván. A KISZ Központi Bizottságának felhívására nagyon sok fiatal jelentkezett, s valamennyien nem juthatnak ki az építkezésre. Nemcsak a számukra szokatlan körülmények, a felelősségteljes munka, hanem saját érdekük is kívánja, hogy számos szakmai, egészségügyi vizsgálaton túlessenek. Akik a tegnapi megbeszélésen megjelentek, az egyik legfontosabb szűrőn, az egészségügyi alkalmassági vizsgálaton már túlvannak. E körültekintő, alapos vizsgálatra feltétlenül szükség van, hiszen Uszty-llimszkben a hőmérséklet évi ingadozása plusz 36 és mínusz 52 Celsius fok között van. Az egészségügyi alkalmasság mellett ugyancsak elvárás a kiváló szakmai felkészültség, a példamutató egyéni és közösségi magatartás. Tegnap délután egyéni beszélgetésekkel léptek tovább a fiúk az előkészületek útján. Ezek a beszélgetések segítenek eldönteni, hogy kik azok, akik bekerülhetnek a 300 fős csoportba, s július 24-től részt vehetnek az Uszty-llimszki utat előkészítő egyhetes táborban. Akik pedig minden tekintetben megfelelnek a követelményeknek, azok a számukra készülő egyenruhában, sport és kulturális felszereléssel augusztusban utaznak a Szovjetunióba. Halastó rekonstrukción dolgoznak a Bikali Állami Gazdaság egyik tórendszerénél. Az évekkel ezelőtt megépített halastavakat és azok gátrendszerét felújítják, megerősítik és új teleltetőket építenek. Kering a Szojuz—-21 Borisz Volinov ezredes, a kedden felbocsátott Szojuz—21 jelzésű szovjet űrhajó parancsnoka legutóbbi rádiójelentésében azt közölte a földi irányitó központtal, hogy a két űrhajós pilóta jói érzi magát, a repülés programjának végrehajtása tervszerűen folyik. Az űrhajó valamennyi berendezése normálisan működik. Szerdán reggelig az év első űrhajója a szovjet rádiófigyelő állomások hatókörén kívül tartózkodott, s Volinov ezredes, a 42 esztendős ürhajóparancsnok, valamint Zsolobov alezredes, az űrhajó fedélzeti mérnöke nyolc órán át pihent. Ébresztésük után az űrhajósok a programnak megfelelően folytatták tudományos tevékenységüket. Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXIII. évfolyam, 187. szám 1976. július 8., csütörtök Ára: 80 fillér Irány a Szovjetunió Megnyílt Berlinben a KGST XXX. ülésszaka mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmtmmmmmmmmamammammammmmmammKmtmmMammmmmammBmmmmam Lázár György felszólalása Szerdán az NDK fővárosában, Berlinben, a Hotel Stadt Berlin első emeleti dísztermében délelőtt fél tizenegykor ünnepélyesen megnyílt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának XXX. jubileumi ülésszaka. A megnyitó ülésen Horst Sin- dermann, az NDK minisztertanácsának elnöke, az NSZEP PB tagja, a vendéglátó NDK küldöttségének vezetője üdvözölte a megjelenteket. A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága és az NDK minisztertanácsa nevében jó munkát kívánt valamennyi résztvevőnek, hangsúlyozta, hogy ezt a tanácskozást a nemzetközi szolidaritás és a gazdasági együttműködés akarata hatja át. Horst Sindermann megnyitó beszéde után a KGST XXX. ülésszakának plénuma a következő napirendét fogadta el a háromnapos tanácskozásra: <T) Jelentés a Komplex program 1971—1975. évi végrehajtásáról, valamint a KGST-tagállamok gazdasági és tudományos-műszaki együttműködésének eredményeiről, illetve további fejlesztésének feladatairól. (A végrehajtó bizottság előterjesztésében). © A KGST-tagországok együttműködése hosszútávú célprogHorst Sindermann külön üdvözölte a megfigyelőként jelen lévő küldöttségeket: az Egységes Vietnami Szocialista Köztársaság, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság, az Angolai Népi Köztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság delegációját. Méltatta annak jelentőségét, hogy a KGST-tanácskozáson most először vannak jelen az egységes Vietnam és a Népi Angola képviselői. romjainak tervezetei. (A KGST tervezési, együttműködési állandó bizottságának és a KGST titkárságának előterjesztésében). © A KGST-tagállamok egyesített energiarendszerei távlati fejlesztésének fő vonásai és az e területen történő, a komplex programban (10. fejezet, 10., 11. és 12. pont) rögzített együttműködés kérdései, beleértve a jugoszláv villamosener- gia-rendszerrel való ilyen irányú együttműködést is. (A KGST villamosenergiaipari állandó bizottságának a KGST tervezési együttműködési bizottságával egyeztetett előterjesztése alapján.) © A KGST-tagállamok annak érdekében történő közlekedés- ügyi együttműködése, hogy gondoskodjanak az 1980-ig tartó és a későbbi időszakban a növekvő személy- és áruszállítás lebonyolításáról. (A KGST közlekedési állandó bizottságának előterjesztésében.) © A KGST 31. ülésszakának időpontja és előzetes napirendje. (A tanács titkárságának előterjesztésében.) Ezután az elfogadott napirend értelmében Gerhard Weiss, a KGST Végrehajtó Bizottságának soros elnöke, az NDK miniszterelnök-helyettese előterjesztette a komplex program megvalósításáról szóló jelentését. JU A KGST XXX. ülésszakán szerdán délután megkezdődött a küldöttségvezetők felszólalásainak sora. Elsőnek Alekszej Koszigin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke mondott beszédet. Utána Sztanko Todo- rov bolgár miniszterelnök következett, majd Lázár György, a Minisztertanács elnöke szólalt fel, emelkedett szólásra. (Folytatás az 5. oldalon) öt napirendi pont
