Dunántúli Napló, 1976. július (33. évfolyam, 180-210. szám)
1976-07-06 185. szám
1976. július 6., kedd Dunántúlt napló 3 Cél: az ellátás javítása Gázvezetékcsere Pécsett, a Mártírok útján. Hat évig gázvezetékcsere Százhúsz kilométer csőhálózat a város alatt Épül a gázvezeték A Nehézipari Minisztériumban hétfőn dr. Juhász Adóm nehézipari minisztériumi államtitkár sajtótájékoztatón számolt be az orenburgi gázvezeték építésénél dolgozó magyar vállalatok munkájáról. Többek között elmondotta, hogy az első csoportokkal egy évvel ezelőtt 143 magyar építő kezdte meg a munkát határaink szomszédságában, a gázvezeték 5. számú szakasza mentén. Azóta csaknem 1800- ra emelkedett a dolgozók száma a gáz továbbításához szükséges három nagy kompresz- szorállomásnál, a huszti, a bo- gorodcsáni és a guszjatyini magyar munkaterületeken. Hazánknak ez a legnagyobb külföldi építési vállalkozása, ahol az elmúlt 1 évben a terveknek megfelelően elsősorban lakó és felvonulási létesítményeket építettek, s június végéig befejeztek.' Szigetvári gond Hova hordják a háztartási és az ipari hulladékot? Évek óta sok gondot okozott a szigetváriaknak a városi szeméttelep. A jelenlegi már nem képes befogadni az évi 2000 köbméter szemetet, nem is beszélve a konzerv, és a cipőgyári hulladékokról. Ideszállítja a pelyvát és a magtörmeléket a Terményforgalmi Vállalat valamint a Faipari Ktsz a használhatatlan fa- és lakk- port. A telep másik gondja, hogy süppedékes, gyakran áll talajvíz alatt, megközelítése és a hulladék lerakása egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. Az adott feladat megoldására több lehetőséget dolgoztak ki a szakemberek. Az egyik variáció nem változtat az eddigi gyűjtési rendszeren, de a A József Attila utca környékén sokasodnak a buckák, árkok: A Dél-dunántúli Gázgyártó és -szolgáltató Vállalat kicseréli a korszerűtlen, elhasználódott vezetéket. Aztán költöznek tovább, mert 1982-re szeretnék befejezni Pécsett a gázvezeték-rekonstrukciót. Az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség határozatban kötelezte a vállalatot, hogy az anyagában, keresztmetszetében és védőtávolság vonatkozásában nem megfelelő csöveket 1984-ig cserélje ki. így a meglevő azbeszt-cement, illetve öntöttvas vezetéket korszerű acél vagy műanyag csövek váltják fel. Felkészülés a földgázra Az Alföldről Baján át érkező földgáz belépésének időpontja a jelenlegi számítások szerint 1982. A vállalat ezért két évvel a határozatban foglaltak előtt szeretné bevégezni a munkát. Azonban — amint ezt elmondták — a dátum nem meghatározó; akár ma is jöhetne a földgáz, kicsit több gonddal ugyan, de fogadni tudnák. A vezetékcsere fő célja tehát nem ez, hanem addig is a gázellátás javítása. A munka jelenleg félidejében tart: Pécsett mintegy százhúsz kilométer cső fekszik a földben,, ebből méq hetven kilométernyit kell felújítani. A vállalat az ötödik ötéves tervben összességben negyven-öt- ven kilométer vezeték építését tervezi, ennek nyolcvan százaléka lesz a rekonstrukció, húsz százaléka pedig a középnyomású rendszer bővítését szolgálja. A további húsz kilométe-' rés vezetékszakasz felújítása a következő középtávú tervidőszakra marad. Az is igaz, hogy a munka meglehetősen lassan halad. A pénzügyi lehetőségek nagyobb feladatokat is megengednének, de nincs kapacitás. Huszonöt vállalatot kerestek meg az or- száq különböző részein — még a Mátraaljai Szénbányákat is —, de egy cég sem akadt, amelyik városon belüli gázvezetékfektetést vállalt volna. Általános tapasztalat, hogy csak a nem közművesített területen dolgoznak szívesen, ahol erőgépekkel működhetnek. A felújítást tehát a vállalat saját erejéből kivitelezési részlegével végezteti. A részleg létszáma hatvan fő, évente húszmillió forint értékű munkát képesek elvégezni. Az optimális szám harmincmillió lenne. Főleg kubikosok kellenének. A terep szinte mindenütt közművekkel telített, kizárólag kézi munkával lehet a csöveket feltárni, s ez kubikos nélkül nem megy. Konkrét feladataik legnagyobbja jelenleg a már említett József Attila utca környéke, ahol négymillió forintos értékben ezerkétszáz folyóméter csövet fektettek le június végéig. A jövő évben befejeződik a Rét utca—Megyeri út— Mártírok útja—József Attila utca négyszög csőfelújítása. Ezzel párhuzamosan működnek egyes belvárosi utcákban is, ahol a vezetékek hihetetlenül rossz állapotban vannak. Közben épül a kettes számú fővezeték, melyre azért van szükség, hogy a nyugati tárolóból ne egy vezetéken érkezzék a városba a gáz, így csúcsidőben is gond nélkül ellátható lesz Pécs. De szükség van a kettes fővezetékre a földgáz miatt is, mivel Pécs lépcsőzetesen kapcsolódik be a földgáz- ellátásba, az egyik vezeték már ezt, a másik még a városi gázt szállítja majd. A lépcsőzetes belépés szükséges rossz, mivel a város egyes részei 1982-ben még nem fogadhatják g földgázt. Például Újmecsekalja hálózatát a hatodik ötéves tervben teljesen ki kell cserélni, vagy más módszerrel a földgáz szállításra alkalmassá tenni. A hátralevő hat évben még nem fejeződik be a Budai városrész építése, ezért — bár e területen már eleve földgázra alkalmas vezetéket fektetnek — ez a városrész sem léphet be 1982-ben. E két terület kivételével Pécs többi része a földgáz hálózatba kerül. Gépekkel könnyebb A kettes vezeték építésében nagy könnyítést jelentett a Hőszolgáltató Vállalat megértő segítsége: megengedték, hogy karbantartó útjuk mellett részben az út alatt fektessék a műanyag vezetékeket, s így gépi erővel dolgoznak. Ha minden partner így viszonyulna a Dél-dunántúli Gázgyártó és -szolgáltató Vállalat munkájához, sokkal könnyebb lenne a helyzet. Szántó Péter j llll'i: §|| :jí:£ .... $$$$$$$ Sl Ä&i&i Ili • lilliÉi ■. A z unalom úgy kúszott fölénk, mint a lustán elnyúló hajnali köd. ültünk a teremben vagy ötve- nen, elöl a piros drapériával letakart asztal mögött négy elegáns, komoly tekintetű ember ült, az ötödik pedig állt egy paksamétával a kezében és beszélt. Értekezletet tartott. Legjobb, hg egy töredelmes vallomással kezdem. Attól a pillanattól kezdve, hogy egyikük arca előbukkant az aszparágusz és a kancsó víz mögül, s felhangzott minden értekezlet kezdő mondata: Kedves elvtársak, apatikus lettem, azt sem tudtam, mi történik körülöttem, s az előadó miről beszél. Bezárva éreztem magam, az ablakon tekintgettem kifelé, egy pici szabad levegő, kék ég után kutatva. Pontosan úgy viselkedtem, mint a többiek. Kökény határában gz országút mentén apró betonkeverő forog. Egy rakodó-rampát betonoznak. A mester svájci sapkában, nyitott ingben, pocakján csíkokban csorog a ve. ríték. Meleg van. — Van egy másfél órája? Ijedten néz rám, kutatva, miért kérdek ilyen marhaságot. — Annyi talán nincs — mondja bizonytalanul. — Itt a dolog, ezt be kell fejezni. Wenhardt Jánosnak hívják, kőművesmester. — Mennyi volna? — Miért kérdi? — El kellene mennie — itt tartok egy kis hatósszünetet — értekezletre. A sötétszürke, nedvesen ragyogó betonra néz, aztán rám. A kétség- beesés úgy ömlik szét az arcán, mint a zöldár tavasszal. — Mit csináljak én egy értekezleten? Megnyugtatom, hogy nem kell menni, még csak egy-két dolgot kérdezek. — Hánykor kezdték a betonozást? — Hétkor. — Mikor kelt? — Fél ötkor. Nem borotválkozott, kravátlit kötött, torkot köszörült a tükör előtt, hanem disznót etetett s délután sem a zöldvendéglő gesztenyefái alatt kortyolgat, hanem a szőlőben, a krumpliföldön, kukoricásban, amit kapálni, iglizni kell (tudja az a kultivátor, magyarázza, végül- is kiderül, hogy lóvontatású kapa) a gyümölcsfákat permetezni, szóval van munka elég. Wenhardt Jánost a nappal bármelyik szakában munka közben találnánk. Ledobom az ingemet, hadd süssön a nap. Csodálatos rálátás van a városra, ülök az országút mellett egy kerékvetőn, mellettem „legel" jó Zsigulim. Z. Jóska jut az eszembe, akit kiemeltek a munika— Nyugi, uraim! Értekezlet után folytatjuk. Erb János rajza pad mellől. Nadrágos ember lett, értekezletekre járt. Most már az ideggondozóba is. Családi élete felborult (mit csináljak öregem, értekezlet után folyton inni meg pincepörköltet kellett zabálni) túljutott az első infarktuson, úgy néz ki, mint a saját öregapja. A pszichiáter azt tanácsolta neki, menjen vissza dolgozni. De nem tud, azt mondja: ujjal mutogatnának rá, hogy bukott ember.. . O tt, messze, szénát gyűjtenek, kazlat raknak. Ilyen tiszta, egyszerű, napsütötte időben a kazal tetején lehet a legjobb. A kazalmester, Erős Feri bácsi is csak a csalogatásra jön le. Néhány szót tudunk csak váltani, ő is korán kelt, van egy borjas tehenük, azt kellett etetni. Este hatig itt vannak, még két nap és elkészül ez a kazal is. — öt-hat vagon széna belemegy, — mondja az öreg szeretettel, s akkor jöttem rá valamire. Egész beszélgetésünk alatt nem is nézett rám, csak a szállítóhevedert, a többieket, a kazlat figyelte. — Ne haragudjon — szakít egyszer félbe — most mennem kell. Vár a dolog. Öt meg se merem hívni értekezletre, tán még meg is verne. Rövidke áttekintést tíz nap távlatában. Értekezletet csak nagyobb szobában, teremben szokás tartani. Egy telefon a Baranya megyei Tanács gondnokságára: hányszor vették igénybe a termeket? — Jegyzi? — sóhajtották a telefonba. S én jegyeztem. Hetedikén kettő, 8-án egy, 9-én három, 10-én egy, 11-én négy, 14-én egy (a szabad szombat és a vasárnap természetesen értekezletmentes), 15-én kettő, 16- án kettő, 17-én egy, és ma . ..? — Ma is van kettő. Egy egész kilenc tized értekezlet naponta. Ez kerekítve kettő. Az átlaglétszám 30 fő, az 60 ember. Az átlagidő — a „cugehőrt" is beleértve — nyolc óra. Az aszongya: Hat- vanszor nyolc az négyszáz- nyolcvan munkaóra. Van mondjuk Pécsett méq húsz terem (és amennyivel több) az kilenc- ezerhatszáz munkaóra. Van méq három város, hat nagyközség, számos vállalat, intézmény, ahol mind tartanak értekezleteket komoly, erős emberek. Lehet szorozni. Ujj László éppen szerszámbakot hegeszt, csakúgy mellékesen, amúgy a bálózógépbe tette az új tengelyt. Nem ga- tyázok, értekezletre hívom. Rám mered. — Akkor fel is kell öltözködnöm — mondja ünnepélyesen és még megkérdi: — Miről lesz szó? Mert az tökéletesen mindegy. Az a fontos, hogy az értekezletnek legyen neve: ankét, vándorgyűlés, tanácskozás, továbbképzés, szimpozion, konferencia, tájértekezlet, kongresszus. Ha ez mór megvan, kell egy drapériával leborított asztal, két aszparágusz, egy kancsó víz, egy fontos, komoly ember egy halom papirossal, székek — és meg lehet tölteni a termet. Értekezlet után sem fog változni semmi. E lmélázva ülök a napfényben az országút mentén. Ketten betonoznak, hatan rakták a kazlat, valaki gépet is javított, a kiásott pécsi árkokban is látni egy-két embert és biztos olyan is van, aki fát ültet. És százak szamarakat rajzolnak papírcetlikre, százszámra gyűlnek ösz- sze különböző termekben, hogy megtudják hogyan építik fel a szocializmust a betonozó kőművesek, kazalrakó munkások, gépszerelők, azok, akik a kezükkel is csinálnak valamit, nemcsak szófolyásban szenvednek. No meg még vagyok én, aki az országút mellett üldöqé- leg félmeztelenül és gondolkozom. Én sem dolgozom, igaz. De legalább lebarnulok. Kampis Péter háztartási és ipari hulladékot egy erre a célra kijelölendő telepen helyezné el. A másik javaslat szerint az összes hulladékanyagot a komposzttelepre kell szállítani, ott szétválasztani felhasználhatóságuk alapján. A nem komposztálható anyagokat a téglagyári gödrökbe kell lerakni. A harmadik változat nem ért egyet az eddigi gyűjtési rendszerrel sem. Ezentúl nem tartályokba, hanem zsákokba gyűjtik a szemetet, így külön tudják választani a komposztálható anyagokat. A felhasznál- hatatlan hulladékokat a tapasz tó gödörbe és a csibenevelö melletti téglagyári gödrökbe kell hordani. Az előzetes számítások szerint több évtizedre biztosítani lehet így a szemét lerakását. A célszerűség azt diktálja, hogy a komposzttelepet a tervezés alatt álló szennyvíztelep mellé építsék. Hiszen az itt leválasztott szennyvíz- iszapot szintén át lehet alakítani komposzttrágyává. Emellett „apróbb" gyakorlati tényezőket is figyelembe kell venni. Ha egymás mellett vannak a telepek csak egy utat kell építeni, kisebb védőterületre van szükség, közös vízellátó rendszert lehet kialakítani, egyszerűbb a közegészségügyi ellenőrzésük és egy helyre vezethető le a szociális létesítmények szennyvize. A végrehajtó bizottság ezt a javaslatot fogadta el, mivel így tudják hosszú távon legeredményesebben megoldani a hulladékelhelyezési problé mát. A zsákos szemétgyűjtés higiénikus, kizárja a fertőzések lehetőségét. A téglagyári gödrökbe csak a szervetlen anyagok kerülnek, így nem áll fenn a talaj- és a környezetszeny- nyezés veszélye sem. A komposzttelepre kerülő szemetet már nem kell válogatni, mégis biztosítva lesz g mezőgazdaságban annyira fontos kom- poszttrágya. A végrehajtó bizottság a városgazdálkodási Vállalatot bízta meg a határozat megvalósításával. Barlahidai Andrea „Vezess kiválóan!” A siklósi csapat negyedszer is az élen Vasárnap rendezte meg a Magyar Honvédelmi Szövetség megyei gépjármű-vezetőképző iskolája a „Vezess kiválóan!" verseny megyei döntőjét. Az évente megrendezett versenyen azok a sorköteles fiatalok vesznek részt, akik az MHSZ tanfolyamain szereztek gépjármű- vezetői jogosítványt. A vasárnapi versenyen a pécsi, a mohácsi és a siklósi gépjármű-bázisokat 20 fiatal - a helyi versenyek legjobbjai — képviselte. Pécsett, a kisállomási lőtéren lövészettel és gránátdobással kezdődött a verseny, majd a Somogyi Béla utcai gépjárműiskolán politikai, KRESZ, műszaki és hibaelhárítási ismeretekben mérték össze tudásukat a versenyzők, akik végül vezetési tudásukról adtak számot. A verseny legjobbjai: Borovácz Károly (siklósi járás), Boda István és Szabó László (mohácsi járás), Gungl János (Pécs város). A győztesek . oklevelet és pénzjutalmat kaptak, s ők képviselik majd Baranyát a verseny országos döntőjén. Csapatversenyben a siklósi járás csapata immár negyedszer szerezte meg az elsőséget. Második a mohácsi járás, harmadik a pécsi iskola csapata lett.
