Dunántúli Napló, 1976. július (33. évfolyam, 180-210. szám)
1976-07-06 185. szám
A Pécsi Orvostudományi Egyetem elméleti központjában hétfőn reggel dr. Tigyi József, az egyetem rektora megnyitotta az európai idegsebészek idei találkozóját, melyen kontinensünk úgyszólvár valamennyi országa képviselteti magát. Dr, Bern- hard Pertuiset, az Európai Idegsebészeti Társaságok Szövetségének elnöke köszöntötte a csaknem 120 idegsebészt. Az idei szakmai kurzus témája elsősorban az agyi érbetegségek műtéti úton való gyógyítása. Az idő — pénz N incs egyértelműen jó hangzása nálunk annak az angol közmondásnak, amely szerint „az idő — pénz". Természetesen, nem az aktualitása iránt támadnak kételyek, hiszen a két fogalom közötti összefüggés ma nyilvánvalóbb, mint valaha. Az idő, amelynek folyamán egy adott terméket, új értéket létrehozunk, valóban, pénzben is kifejezhető. Ugyanígy az elmulasztott, az elszalasztott, elpazarolt idő is. A kétely, vagy fenntartás inkább annak szál — társadalmi felfogásunk szerint —, hogy kell-e és lehet-e mindent pénzben mérni és kifejezni. Nem vezet-e annak abszolút értelmezése (ahogyan ezt a kapitalista mentalitás értei- mezi) az egyéb értékek tagadásához, ahhoz a sivár hasznossági elvhez, mely szerint „Mondd meg hány dollárod van, s megmondom ki vagy"? Ha viszont megtisztogatjuk e mondás lényegét a hozzátapadt merkantilista felfogástól, akkor valóban, nagyon is igaz, hogy az idő pénz, sok pénz! Ha egy cementgyár, műtrágya- gyár, egy acélmű csupán hónapokkal vagy csak hetekkel a tervezett határidő előtt elkészül és ontani kezdi termékeit, már millió, sőt tízmillió forintokról van szó, vagy éppen fél- rn i I liá rdo k ról. Ha egy új gyógyszer, mérőműszer, rádiótechnikai berendezés, szerszámgép megfelelő időben jelenik meg a piacokon, számottevő es pénzben nagyon is kifejezhető nyereség az a népgazdaságnak. Ha a megrendelés és a szállítás, a tervezés és a kivitelezés, a kutatás és a megvalósítás, a beruházás és az átadás közötti időt bármely esetben is szűkíteni tudjuk: a megtakarítások nagyságrendje országos méretekben hatalmasra duzzad. És természetesen fordítva is: a késlekedésből eredő veszteség hólavina- szerűen növekszik. Az időt pedig számtalan módon lehet pazarolni. A saját időnket is, másokét is. Bonyolult ügyintézéssel, döntéshalogatással, előkészítetlen munkával, keresztbe szervezéssel, rossz együttműködéssel, szócséplő értekezletekkel, lassú reagálással. Szóval, egyfajta mentalitással, magatartással, amely nem érzékeli (nem tudja vagy nem akarja érzékelni) az értékmérő pénzben kifejezhető nyereséget vagy veszteséget, s nem lázad fel az elpazarolt idővel okozott veszteségek ellen. És nem egykét tucat, hanem millió és millió kapcsolat működéséről van szó a társadalomban, amelyben fogaskerekeknek kell illeszkedniük egymáshoz, átadva egymásnak tempót, lendületet, gyorsaságot. Ha nem: akadályozzák, 'ékezik egymást az elégtelen működéssel. Szokásról, stílusról, a cselekvés gyakorlatáról van szó, amely társadalmi gondolkozásmód és stílus gyanánt jelenik meg minden országban. Mai szükségleteink, követelményeink, gazdasági környezetünk, technikai világunk összessége most feltűnően éles fényt vet erre a gondolkozásmódra, éppen mert ma még elégtelen, s megváltoztatása legalább olyan sürgető, mint a sokat emlegetett gazdasági-strukturális változtatások véghezvitele. Úgy is fogalmazhatnánk: elodázhatatlan immár időérzékünk korszerűsítése. Az, hogy mi gyors és mi lassú, mindig viszonylagos. Mihez képest gyors és mihez képest lassú? Ha csupán saját előző cselekvés- és viselkedés-normáinkhoz mérjük — mondjuk, a gazdasági viselkedés és cse- lekvcsnormák változását —, lehet, sőt bizonyos, hogy gyors fejlődés: tapasztalunk számos téren. Helyzetünket viszont az jellemzi, hogy nemzetközi gazdasági környezetünkben mind szélesebb felületű kapcsolataink vannak magas gazdasági fejlettségű partnerekkel. Az időtényezők tehát mind nagyobb mér'ékben az ő normáik és szokásaik szerint fogalmazódnak meg, azaz mind jobban szűkülnek. Az biztos, hogy az adott tárgyi, sőt társadalomlélektani feltételek nem változtathatók meg máról-holnapra, Számunkra például rendkívül gyorsnak látszik azoknak az utaknak az építése, amelyek már nagy teljesítményű, korszerű gépsorokkal készülnek, hiszen egy évtizede még kézierővel és elavult, alacsony termelékenységű gépekkel folyt az építésük. Néhány más ország útépítési normáihoz viszonyítva azonban még mindig iqen alacsony az útépítés termelékenysége. Vagy például figyelemre méltó tempójú a panelházak összeszerelése, ha a korábbiakkal vetjük egybe. De lényegesen lassúbb ma is, mint számos más országban, amely nálunk jóval előbb tért át a panel szerelés technikájára. Továbbá számos ügyviteli munka ideje lerövidült a fokozódó gépesítésekkel. Ha azonban ugyanezt a gazdasági élet gyorsulásához mérjük, a tempó növekedése nagyon is elégtelen; ma már a gazdasági ügyvitel lassú tempója komoly akadálya a termelékenység és hatékonyság növelésnek. E gy hajszásabb, zakla- latottabb munkaintenzitásról lenne szó? Egyáltalán nem. Csak tárgyszerűbb, racionálisabb, az időtényezőt jobban érzékelő és tisztelő társadalmi viselkedés- minta tudatos kialakításáról — üzletben, hivatalban, tervező- intézetben, étkezdében, gyárban. Egyszóval, mindenütt. Arról, hogy sűrűbben pillantsunk óránkra — nemcsak, amikor munkaidőnk a végéhez közeleg, hanem tárgyalás, megbeszélés, termelőmunka és az ügyfelek kiszolgálása közben is. Egy kicsit sűrűbben legyen látható a konkrét vagy akár képzeletbeli felirat minden munkahelyen: „Az idő pénz". Az enyém, a tied — mindnyájunké. R. L. KGST-iilésszak Berlinben A Német Demokratikus Köztársaság fővárosában ma megkezdődik a Kölcsönös Gazdasági Segítséq Tanácsának 30., jubileumi ülésszaka. Az egyes országok küldöttségeit a miniszterelnökök vezetik. Az ülésszakot a város szívében fekvő Alexander-platzon lévő Hotel Stadt Berlinben rendezik meg. Ugyanott, ahol egy héttel korábban az európai kommunista és munkáspártok értekezletét tartották. A KGST tanácsának ülésszaka alkalmával Berlinbe érkező újságírók számáig a Berolina szállodában hétfőn délután nemzetközi sajtó- központot nyitottak. Jó példa az együttműködésre Kommunista az olasz képviseiíiház elnöke A szenátus elnöke Fanfani Kedvezőbb a helyzet a gyár egyik legújabb üzemében. A MOFA-ban is egyre inkább magasabb szinten feldolgozott termékeket kívánnak előállítani, ma már mintegy 70 fős üzemben készítik a Csongrádi Bútorgyárnak, az IKARUS-nak. Jászberényi Hűtőgépgyárnak, az ÉPFA-nak a méretre szabott elemeket. Az idén 10 milliós árbevételt tűztek ki a feldolgozó üzem számára, június 30-ig 7,8 milliónál tartottak. Az új üzem fejlesztése közben elkészült a porelszívó berendezés, beszereltek egy szabászfűrészt, csiszológépet, s még idén beépítenek egy keretvágó fűrészt is. Lombosi J. A kommunista Pietro Ingrao lett a június 20-án és 21-én megválasztott olasz képviselőház elnöke. Megválasztása az olasz baloldal új nagy sikere, lépést jelent a kommunistaellenes megkülönböztetés teljes felszámolása felé. Hétfőn délután megtartotta első ülését az új olasz parlament. A 630 tagú képviselőház és a 315 tagot számláló szenátus első, ünnepélyes ülésén megválasztották a két ház elnökségét. A pártok előzetes megállapodása alapján a képviselőház elnökévé Pietro Ing- raót, az Olasz Kommunista Párt vezetőségének tagját, az egyik legtekintélyesebb olasz kommunista vezetőt választották. A képviselőház első alel- nöke egy szocialista párti képviselő. A szenátus elnökévé — szintén az előzetes megállapodás alapján — kereszténydemokrata politikust választottak: Amintore Fanfanit. A később megalakítandó parlamenti állandó bizottságok elnökségeit szintén úgy osztották el, hogy az OKP, amelyet eddig kirekesztettek, megkapja néhány bizottság elnökségét. A parlamenti tisztségek elosztásáról az OKP megállapítja: a választott módszer, a demokratikus pártok tanácskozása és egyetértése, a legjobb bizonyítékot szolgáltatja arro, hogy az ország előtt álló sürgető és nehéz feladatok megoldására, mindenekelőtt a kormányalakításra az egyetlen célravezető mód a megyegye- zés keresése a demokratikus erők, elsősorban a KDP és az OKP között. így egycsapásra és jól rendezhetők a problémák, míg ha a KDP a szembenállás módszerét választja, tovább halmozódnak a megoldatlan kérdések és folytatódik a bukdácsolás egyik válságról a másikra. A KDP azonban a parlamenti tisztségek betöltését nem tekinti iránymutatónak a kormány megalakításához. Az 5-ös üzemben a présből kikerült lemezeket kocsira rakják a munkásnők. Korszerűsítés, több minőségi termék A MOFA félévi eredményeiről Ahol már több az árbevétel Ilj miniszter Spanyolországban Adolfo Suarez González, Spanyolország újonnan kinevezett miniszterelnöke hétfőn letette a hivatali esküt I. János Károly király kezébe. Suarez esküt tett arra, hogy fenntartás nélkül hű lesz a királyhoz és szigorúan tartja magát a mozgalom elveihez, valamint a királyság alaptörvényeihez. A spanyol fővárosban a legkülönfélébb találgatások folynak az új kormány összetételéről; feltételezik, hogy a miniszterek névsorát kedden vagy szerdán teszik közzé. Madridban továbbra is élénk vita tárgya-, hogy mi késztette vajon az uralkodót Arias Navarro miniszterelnök menesztésére. Megfigyelők rámutatnak, hogy amikór Areilza volt külügyminiszter jelölését már bejelentették, Adolfo Suarez kinevezése csak növelte a zűrzavart. A kinevezés egyébként ellentmond a reformok felgyorsulásával számoló politikai elemzéseknek. A spanyol politikai rendszer korszerűsítéséért síkraszálló politikusoknak — akik azonban nem tartoznak a demokratikus koordináció elnevezésű ellenzéki tömörüléshez — az a véleményük, hogy Suarez kinevezése az „óvatos reformisták" győzelmét jelentheti. Ugyanakkor kételkednek abban, hogy az új miniszterelnök, aki fiatal kora ellenére a múlt embere, képes lesz párbeszédet folytatni az ellenzékkel. Iráni vendég érkezett tegnap délelőtt a Mohácsi f orostlemez- gyárba. A távoli ország megbízottja 350 köbméter farostlemezt szeretne vásárolni, ami alapja lehetne nagyobb üzletkötéseknek. Az iráni próba- szállítmány nem az egyetlen. Múlt hónapban Ausztriába szállítottak egy vagonnal és Görögországból is érkeznek levelek; régebbi üzleti kapcsolataikat szeretnek a MOFA-val felújítani. Az elmúlt esztendő első félévében 36 247 köbméter, az 1976-os év első hat hónapjában 36 455 köbméter nyers farostlemezt gyártottak a MOFA- ban. Az idén ennél jóval többet szerettek volna készíteni. Az új üzemben egyelőre akadozik a termelés. A II-es üzemben nemrégiben hat hét alatt felújították a prést és nyomóban az év hátralévő felében minden bizonnyal itt jelentősen több lesz a termelés. A drágább termékeket előállító lakkos és laminált üzemben az elmúlt évihez és az idei magasabb tervhez képest is jóval többet gyártottak: laminált lemezből 913 853 négyzet- métert (az elmúlt év első felében 882 380 volt), lakkos lemezből pedig 1 501 049 négyzetmétert (1 478 367). A magasabb értékű termékeknek köszönhetően a MOFA árbevételi tervét teljesítette. Az időarányos nyereség is megvan, május 31-ig 23 millió 623 ezer forintot értek el. Az éves feladat 53 millió. A mohácsi gyárban állandó készenlétben vannak a tmk- sok, gyakori az üzemzavar a még be nem járódott V-ös üzemben, de a gépek mellett dolgozók helyzete sem irigylésre méltó ebben a hőségben. Folyamatos műszakokban dolgoznak, a gépből kikerülő farostlemezt négy asszonynak sem könnyű a kocsira felrakni. Nem rajtuk múlik, ha mennyiségileg ma méq nem kepesek a várt mennyiséget gyártani. Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXIII, évfolyam, 185. szám 1976. július 6., kedd Ára: 80 fillér
